Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-24 / 1277. szám
■> neat BÉRMUNKÁS 1943. julius 24. vényeket gyártó uraságok. Azért inkább azt óhajtjuk, hogy a WLB ezt az önként vett szabadságot hosszabbítsa meg addig, amig Amerika munkásosztálya rá nem jön arra, hogy a sorsának az intézését ne bízza politkusokra, hanem annak az intézésével maga végezze az Ipari Unionokon keresztül. “UBORKA SZEZÓN” Odahaza igy nevezték a lapok szerkesztőségébe az eseménytelen nyári időket. Ugy- látszik az amerikai magyar lapoknál is ilyen eseménytelen, uborka szezon van, mert a szokottnál is tartalmatlanabb, üresebb lapokat adnak ki, csak névnapokról és piknikekről cikkeznek. Még a Magyar Szövetség nem mindig Józan Jánosa sem cikkezik Horthy védelmére, annyira döglődőbe van ez az egész bandita uralom. Különösen amióta az amerikai és angol katonák ott járnak, ahol a makaróni terem, hogy már védeni se tudja a Józan János. E sorok Írója mindig igen “kollegiális” viszonyban volt a magyar szerkesztő urakkal és ezt igazolja most is amikor jó- akaratulag felhívja a becses figyelmüket egy-két olyan komoly amerikai eseményre, mely csodálatos módon elkerülte a figyelmüket. Az egyik a nagy magyar egyletek egyesítése, amelybe a Verhovay igazgatósága akkor rúgott bele, amikor már komo- lyá vált a nagyon beharangozott egyesülés amelytől még mindig jajgatnak a rúgást elszenvedő Bridgeporti és Munkás Betegsegélyző szövetségek és hiába kérnek orvoslást a magyar lapoktól, azok hallgatnak Daragó urék disznóságáról annyira, hogy már azt kell hinni, hogy a Verhovay bőkezű hirdetéseit féltik. A lapjaink mindig nagy figyelmet szenteltek minden oly angol nyelvű megnyilvánulásnak, amely Magyarországgal foglalkozott, még ha az a legnagyobb sületlenség is volt. Most egy nagyon komoly rádió kommentátor és újságíró tartott egy előadást, nemcsak Magyarországról, hanem az amerikai magyarságról, illetve annak a vezetőiről, nagyon nagy tárgy ismerettel és okmányokra hivatkozva. Ezt az előadást William S. Gailmor, június 27- én tartotta a WHN állomáson, azóta megjelent magyarul és angolul is és a mi lapjaink pedig mélységesen hallgatnak róla, még Józan János sem cáfolja meg Gailmor-nak azt az állítását, hogy a Magyar Szövetséget Horthyék rendeletére alakították fifth columnista célokra és a vezér urakat névszerint felsorolva, olyan üzelmekkel vádolja, amely már megközelíti a hazaárulás bűntényét, tekintve, hogy a felsorolt papok és urak amerikai polgárok, bizony ezekről jó volna ha most az uborka szenzónban a születésnapi események helyett, erről értekezhetnének a kedves kollegák. Még arra is kiváncsiak volnánk, hogy Mr. Gailmor megállapításaihoz mit szól Józan János. Tempora Mutantur Irta: VLASITS MÁRTON Ezt a mondatot magyarul is ideírhattam volna. Annyit jelent, hogy változnak az idők. Azért nem tettem, mert gondolván azt, hogy az olvasók egy jó része látva a címet, nem olvassa el attól félve, hogy benne az időjárásról lesz szó. Már pedig sok ember részére fölötte unalmas az időjárásról való beszélgettés és az oknál fogva olvasni egyáltalán nem hajlandó felőle. Csak olyanok beszélnek róla akiknek más mondanivalójuk nincs. Manapság pedig igazán van tárgy bőven, amiről beszélni lehet. Ismétlem tehát, hogy Írásomban nem arról lesz szó, hogy télen hideg van, nyáron meleg van . . . hanem arról, hogy az idők és körülmények változásával az emberek is megváltoznak. Természetes dolognak tartom azt, hogy az ember a körülményei, vagy gazdasági helyzeténél fogva változtatja életmódját, javítja azt, károsnak tartván az előbbit, jobbnak tartja a mostanit, vagy célszerűségi okokból alkalmazkodik a viszonyokhoz. Ezt látjuk a mindennapi életben napról-napra. Igyekezünk megérteni és legtöbbször sikerül is a megértés. Vannak és lehetnek azonban olyan dolgok amit magamfajta közönséges halandó nem tudna megérteni. Nem tudnám például megérteni azt, ha az Egyesült Államok törvényhozása egy törvényt alkotna, amely harmadik György angol király születésnapját kötelező ünnepnapnak proklamálná. Általánosan tudott történelmi tény az, hogy a föntnevezett uralkodó és kormánya vezettek irtóhadjáratot az amerikai nép ellen, akik az emberi jogok jelszavával és fegyverrel harcoltak az angol elnyomatás ellen. Azt is furcsának találnám, ha a római pápa Luther Mártont szentté avatná, aki mint tudva van, a pápaság intézményét alaposan megrongálta. Nehezen érteném meg azt is ha a magyar törvényhozás Heister császári generálist posthumus (halála után) a magyar állami eszme legnagyobb úttörőjének nyilvánítaná. Ez a generális fojtotta vérbe a Rákóczi fölkelést a tizennyolcadik század elején. Ilyen és hasonló problémákat könnyű föladni, ha föltevésekkel dolgozunk, ha azt kérdezzük, hogy mi lenne ebben, vagy más esetben. Beszéljünk arról, hogy mi van és mit nem tudunk megérteni ami tényleg megtörtént. Pár héttel ezelőtt olvastam, hogy a Szovjet kormány a Su- varov érdem jelet, mint legkiválóbb katonai kitüntetést hozta érvénybe. Azok kapják, akik a harctéren az ellenséggel szemben bátorságukkal vagy más módon kiváló tetteket hajtanak végre. Amint értesülve vagyok a Szovjet kormány a régi, a czári időkben divatozó érdemje- leket, érdemkereszteket meg- semmisitétte. Megvalósitotta a Lenin érdem jelet, amellyel azokat tüntette ki, akik az állam vagy a nép érdekében kiválót alkottak, vagy kezdeményeztek. Ha már rendjelekről van szó, ha az államélet irányitói úgy látják, hogy az elősegíti az emberek munkakedvét, vajmi kevés kifogás lehet ellene. Szerintem ez egyéni nézet, nem is érdemes vitatkozni vagy nyomdafestéket pazarolni miatta. Másról van itt szó. Amikor a Szovjet kormány megalkotta a. Lenin érdemjelet, Lenint, mint egy példát állította oda, hogy az, aki őt követi, a forradalomnak, a nép jólétnek, a haladásnak a szolgálatában áll. A viselője önzetlenül dolgozik a nép boldogulása és haladása érdekében, mint Lenin dolgozott. Egyszóval igyekezzen olyan lenni mint az, akinek a neve mint jelkép van előtte. Hogy állunk a Suvarov érdemjellel? . Mit mond Suvarov emléke? Ki volt Suvarov? Milyen példát mutatnak Suvarov tettei? Forradalmár volt Suvarov? A haladás, vagy a nép fcd- szabaditása érdekében harcolt az említett katona, akinek a nevével serkentik a szovjet hadsereget ? Suvarov egy svéd származású földbirtokos fia volt. Eredetileg Svor volt a családi neve, melyet később oroszositott. A Szent Pétervári katonai iskolában nevelkedett. Aránylag rövid idő alatt tábornoki rangot nyert. A tizennyolcadik század vége felé délkeleti Oroszországban egy nagyarányú payaszt- forradalom tört ki. Pugacsev nevű kozák paraszt volt a fölkelők vezére. Ez a forradalom ugyanolyan volt mint a tizen- hatodk század elején kitört magyar jobbágy forradalom, éppen olyan inditóokok, a földesurak kegyetlenkedései, a jobbágyok nyomora, a dolgozó nép siralmas helyzete okozták. A cári kormány Suvarovot bízta meg a Pugacsev féle fölkelés elnyomásával. El is nyomta. Jutalmul a cár grófi ranggal jutalmazta. A Kaspi tenger nyugati partján kitört Bashkir néptörzsek fölkelését is Suvarov fojtotta vérbe. A magyarországi Dózsa forradalmat Báthory István és Szapolyay János fojtották vérbe. Talán megérjük, hogy esetleg ott is majd alkotnak egy rendjelt, serkentésül az ifjúságnak, hogy ez a két “hős” móresre tanította a parasztokat. Verbőczy Istvánnak, aki guzsbakötötte a jobbágyokat, már van szobra valahol Magyarországon, de mást vártam a Szovjet államtól. Suvarov “érdemei” ezzel még nincsenek mind fölsorolva. A lengyelországi, Kosciusko által vezetett fölkelést is Suvarov fojtotta el. A francia forradalmi kormánynak az európai nagyhatalmak hadat üzentek, köztük Oroszország is. Tudjuk azt, hogy a francia forradalom a hűbériséget, a jobbágyságot megszüntette. Az orosz cárizmus attól tartott, hogy egy francia győzelem esetén Oroszországban is vége lesz a földesúri önkénynek. A francia forradalom elleni hadjáratban az orosz hadsereg vezetésével szintén Suvarovot bízta meg a cári kormány. Minden könyv, minden irat, amely a francia forradalmat ócsárolja dicsőíti Suvarovot, dicséri Sándor orosz cárt, aki annyi, vért bőven áldozó orosz parasztot és egy olyan emberi életet nem kímélő “hős” tábornokot küldött a francia forradalom ellen. Az akkori, mint a mostani sajtó az uralkodó osztály kezében volt. Az osztályérdekek megvédéséről volt szó, amikor a francia forradalom vívmányai ellen harcoltak. Élénken bizonyítja ezt a magyar nemesi fölkelés. A magyar uralkodó osztálynak kockázatos volt a népet besorozni. A nemesség maga akarta megmenteni a kiváltságait, tudva azt, hogy ahol a francia hadsereg győzött, ott a jobbágyság megszűnt ,amint ezt Németország példája is mutatja. Az orosz parasztság rabsága 50 évvel meg lett hosszabbítva, mert Kutusof tábornoknak, akinek a tiszteletére a Szovjet kormány szintén egy rendjeet alkotott, sikerült Napoleon hadseregét föltartóztatni és elpusztítani. Ebből a rövid leírásból láthatjuk meg, hogy kik voltak azok, akiket a Szovjet kormány mint példaképet állított a katonáinak. A legjobb akarattal sem lehet ezen két, mint követendő példaképnek odaállított katonánál fölfedezni, hogy katonai tudományukat, vagy képességüket az elnyomottak, vagy a haladás szolgálatába használták volna. Éppen az ellenkezőt. Tipikus néphóhérok voltak mindketten. Kevés utána nézéssel, azt hiszem, hogy a Szovjet kormány talált volna olyan embereket is, akik a múltban a nép érdekében áldoztak, vagy küzdöttek, átengedve 'úgy Suvarovot, mint Kutupofot 'azoknak, akik az orosz népet még mindig csak igavonó tudatlan tömegnek szeretnék. Az orosz fehéreknek. “Nevezd meg barátodat és megmondom ki vagy. Mond el, hogy kinek a példáját követed, vagy óhajtod követni és megnyitod lelki vlágodat.” A rövid- életű magyar tanácskormány Dózsa Györgyöt legalább bélyegben megörökítette. A magyar fehér uralom Verbőczy Istvánt, a magyar nép vészbi- ráját dicsőítette, róla nevezvén el uccákat és tereket. A Szovjet bürokrácia fölött Suvarov és Kutusof szelleme lebeg. Tempora Mutantur. MAGYARORSZÁG HÁBORÚS GAZDASÁGI HELYZETE WASHINGTON, jul. (ONA) — Pest vármegye közgyűlésén indítványt terjesztettek be, Írja a Reggeli Magyarország május 6-ik száma, hogy a megyei tisztviselők és alkalmazottak természetbeni ellátásban részesüljenek. A vármegyei tisztviselők ugyanis, mint a cikkből kitűnik, tömegesen hagyták el állásukat, mert az árak emelkedése folytán fizetésükből nem tudtak megélni.
