Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-24 / 1277. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. julius 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................J2.U0 jne Year ........................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Kétfajta mértékkel (a.l.) A hangzatos jelszavak sokszor valóságban nem azt jelentik amit céloznak. Most végre elérkeztünk ahhoz a fordulóponthoz, amikor nem ütközik nagy megerőltetésbe, hogy megértessük azokkal is a mai állapotokat, akik talán nem sokat foglalkoznak a világeseményekkel. Vagy lelkesedésből annyira elfogultak, hogy nem képesek leszűrni a tanulságokat, a már kibontakozó eseményekből sem. Tekintsünk csak vissza a most folyó háború kezdetére, de különösen azokra a hangzatos jelszavakra, amelyek magát a munkásosztály nagy tömegét is annyira megtévesztette, de különösen a hangzatos jelszavakért lelkesedőket figyeljük most meg. Tudjuk, hogy a múlt és a ma embereinek a legnagyobb hibája volt és ma is, a sokatigérő vezérekért való lelkesedés, anélkül, hogy magát a társadalmi összetételt ismernék. A ma folyó háború kezdetén a jelszó lévén “ez a háború a népek háborúja, ami kizárólag a Világ Demokráciáért folyik. A háború befejezése után igazságosabb gazdasági rendszert fognak létesíteni.” Mi azonban Ipari Unionisták tisztában voltunk azzal — hiszen meg is irtuk — hogy a mai háború a magánkapitalizmus és a nemzeti szocializmus (nácizmus) közötti háború. Mivel a magánkapitalizmus alapját a szabad vi.ágpiac képezi és félve attól, hogy a fasizmus ennek esetleg útját állhatja, azért kellett minden követ megmozgatni annak ellensúlyozására. Vannak azonban olyanok, akik elképzelték, hogy a kapitalista társadalmi rendszerbe lehet a humanizmus alapján olyan állapotokat létesíteni ,ami kiterjed az összemberiségre. Most azonban, ha a tényeket összehasonlitjuk az elgondolásokkal, akkor rájövünk arra, hogy az esetleges jóhiszemű elgondolások, amelyek a nagytőke érdekeit sértik, meg-e valósíthatók, azt látjuk, hogy minden ilyen ajánlatot a kiváltságos osztály érdekeit képviselő honatyák idejekorán elfojtanak és minden igyekezetükkel úgy próbálják kimagyarázni, hogy ők tényleg a választópolgárok érdekeit szolgálják. Maga az a tény, hogy a honatyáink megszavazták a sztrájkellenes törvényt, nem a bányászok és Lewisék révén került törvényerőre, hanem a nagytőke diktálta a honatyáknak, csak a közvélemény és a gerinctelen “elvtársak” hiszik azt, hogy Le- wiséknak bűne az MIÉRT NEM OKOLTÁK LEWISÉKAT AKKOR IS, AMIKOR A MUNKABÉREKET BEFAGYASZTOTTÁK A HONATYÁK ÉS NAGY TÖBBSÉGGEL ELVETETTÉK ROOSEVELT ELNÖKNEK AZT A JAVASLATÁT, HOGY A HÁBORÚ IDŐTARTAMÁRA SENKINEK NE LEHESSEN 25 EZER DOLLÁRNÁL TÖBB JÖVEDELME? A honatyáink úgy látszik két fajta mértékkel mérik a fasizmust. Kifelé helyeslik a kormány politikáját, mert az esetleges győzelem esetén úgy vélik, hogy a magánkapitalizmus megmarad a régi formájában, ami nemcsak azt jelenti, hogy a szabadverseny továbbra is fen fog maradni, de minden igyekezetük arra is irányul, hogy a hazai fronton a fasizmus elnyomó eszközei érvényesüljenek a munkások szabad szervezkedése ellen. És már az eddigi életbeléptetett reformokat, amelyekkel a nagytőke sohasem fog megbékülni, mind a lomtárba dobni, hogy a nagytőke által hirdetett amerikanizmus térjen vissza, amely szerint a nagytőke által felbérelt és megfizetett csőcselék szabja majd megint meg, hogy szabad lesz-e a munkásoknak szervezkedni, vagy nem. Legyünk résen, figyeljük meg az eseményeket és ne higyjünk a hangzatos jelszavakban, hanem igyekezzünk szervezkedni, hogy szervezeti erőnk latbevetésével bírjuk rá az uralkodóosztályt, hogy a hangzatos demokrata jelszavak ne csak kifelé, hanem főként a háború befejeztével az itthoni fronton valóságban érvényesüljenek. Cartell kapitalizmus (gb.) A napóleoni háborúk után életrekelt tőkés termelési rendszer az ötnegyed évszázad alatt nagy változáson ment keresztül. A termelési rendszerek, — mint csaknem minden más, alá vannak vetve a fejlődés törvényének: megszületnek, gyermekkorukat élik, kifejlődnek, elöregednek és végre elhalnak. A tőkés termelési rendszer gyerekkorát “gyapot kapitalizmusnak” nevezték, mert a szövőgépek megelőzték a más iparok gépeit és a nagyipart jellemző gyárakat először a textiliparban alakították meg. A következő fontosabb állomást a nehéziparok kifejlődése szabta meg és a tőkés termelésnek ezt a fáziását “acél kapitalizmusnak” mondjuk. Az acél kapitalizmus különösen a vasutak kifejlesztésével szerzett nagy hatalmat. Amint azonban a vasutak lassan, de biztosan az olajtermékek által hajtott gépek kezdték kiszorítani, úgy az olajnak is mindfontosabb szerep jutott és a tőkés termelési rendszert az “o aj kapitalizmus” kezdte uralni. Az acél és az olaj jó ideig hadakoztak. Közben azonban a fejlődésnek azon stádiumához jutottunk, amikor ugyanazon személyek vették át az uralmat úgy az acél, mint az olaj kapitalista csoportban és a valódi tulajdonosok, vagyis a nagytőkések, nem annyira az iparokkal, mint azoknak finanszírozásával törődtek. Az iparok igazgatását rábízták fogadott szakértőkre. A tulajdonosok csak a tőkét adták, vagy hozták össze és a hasznot vágták zsebre. A tőkés termelési rendszernek ezt a fáziását “bank kapitalizmus” névvel jelölték meg. A “bank kapitalizmusban” a különböző bankár csoportok éles versenyt folytattak a profit alkalmakért. Ez okozta az imperialista háborúkat, mert az általuk uralt állami hatalom által korlátolt területekről a velük versenyző csoportokat kizárhatták. Az első világháború után azonban az addig versenyző különböző tőkés csoportok rájöttek, hogy a profitjaikat csak növelhetik, ha verseny helyett megegyeznek és az általuk kontrolált termékek árait nagy profitra szabják meg. Az ilyen egyezségnek vagy szövetkezésnek a neve “CARTELL” és éppen azért a tőkés termelési rendszer legutolsó fázisát “Cartell kapitalizmus” névvel kell jelölnünk. A cartell kapitalizmusnak nincs szüksége imperiálista háborúkra. Legfeljebb csak azok ellen harcol, akik ellenzik a car- teLt. Sőt éppen ellenkezőleg, hátráltatni igyekszenek az olyan háborút, amely a cartell feladását teszi szükségessé. Ez magyarázza meg, hogy a múlt héten a new yorki Federal Grand Jury miért találta bűnösnek az ország három igen nagy iparválla alát. Ez a Grand Jury utasította az igazságügyi minisztériumot, hogy indítson port az E.I. Du Pont De Nemours, a National Lead Co. és a Titan Company ellen, mert azok cáriéit szövetségbe léptek nemcsak az angol és francia, de a tengelyhatalmak országainak tőkéseivel is, bizonyos anyagok gyártásának korlátozására és árának a megszabására. Jelen esetben a “titanium” név alatt ismert anyagról van szó, amelyet általában a festékekhez, de most igen nagy mennyiségben háborús célokra használnak. Az esküdtszék adatai szerint ez a carteli, — amely csak egy a sok közül, még 1920-ban alakult, rövidesen az amerikai tröszt- ellenes törvények felrúgásával egyeduralmat teremtett az általuk kontrolált iparokban és az Egyesült Államok megtámadása után megtettek mindent arra, hogy a cartellt a háború után újból felélesszék és az ellenséges országok tőkéseinek az érdekeit a háború folyamata alatt is megvédjék. Az esküdtszék kérésére nemcsak az említett cégeket, hanem azoknak az elnökeit is vád alá fogták. És hir van arról, hogy ez csak a “próba pör”, amelyet több is fog követni. Ezen pörök hivatva lesznek bizonyítani, — ha ugyan eljutnak odáig, hogy a cartellokhoz csatlakozott amerikai tőkések szabotálták a háborús törekvéseket még Pearl Harbor után is. És noha az eddig napvilágra jutott adatokat a szövetségi Grand Jury, az igazságügyi minisztérium vagy kongresszusi vizsgáló- bizottság hozta napvilágra, mégis a lapok és a rádió elhallgatják a dolgot. Ugyanakkor azonban a legkisebb munkásmegmozdulást is mint valami főbenjáró nagy bűncselekményt hirdetnek. A kapitalizmusról nem sok jót jegyeztek fel hosszú fejlődésének ideje alatt. De ugylátszik, hogy ha nyilvánosságra kerülnek azon adatok, amelyek alapján a fentebb említett cégeket vád alá fogták, akkor látni fogjuk, hogy a Cartell kapitalizmus gazságokban felülmúlta a tőkés termelési rendszer előző fázisait. MAGAS BÚZAÁRAK HORVÁTORSZÁGBAN WASHINGTON, jul. (ONA) — A horvát kormány a búza árát métermázsánként 450 kunéban állapította meg. Ez körülbelül megfelelne a 40 pengős hivatalos magyar búzaárnak. A horvát gazda azonban minden beszolgáltatott métermázsa búza után azonkívül még 750 kuna prémiumot is kap, vagyis összesen 1200 kunét kap a búza métermázsájáért, ami a hivatalos árfolyam szerint 100 pengőnek felel meg. így tehát a horvát gazda két és félszer annyit kap a búzájáért, mint a magyar gazda. "Szervezés7' — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
