Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-03 / 1274. szám
1943 julius 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------BÉREMELÉS AZ IWW MŰHELYBEN Mulheti számunkban megírtuk, hogy a Clevelandi American Stove gyártelep munkásai, akik az Industrial Workers of the World 440-es számú ipari szervezetében vannak szervezve, béremelést vívtak ki. A rövid jelentésben azt irtuk, hogy öt cent órabér javításit kaptak. Ez azonban csak annyiban igaz, hogy ez volt a legalacsonyabb javítás, amit a magasabb fizetésű munkások nyertek, az alacsonyabb fizetésüek azonban 10 és 15 centes, sőt még annál is magasabb javításban részesültek. De volt pár olyan eset, kiknél a javítás óránként 55 centet tett ki. Az American Stove munkásai már régen követelték ezt a bér javítást, de a munkáltatók előbb megtagadták, majd pedig a War Labor Boardhoz utalták. Közben a drágaság mindegyre emelkedett és miután a War Labor Board'tól még a sürgetés dacára sem kaptak választ, elhatározták, hogy megvárják a választ, vagyis várakozási állományba helyezkedtek. Persze igy a várakozással telt el az idő és nem dolgozhattak. Erre aztán hamar megkapták a választ. Tárgyalásra hívták őket a War Labor Board elé, ahol kimutatták, hogy abban a gyárban már régen nem adtak béremelést és a munkások keresete alatta áll a környék hasonló gyáraiban adott fizetéseknek. A tárgyalásoknak az eredménye a fent említett fizetésemelés lett, amely pár hónapra visszamenőleg hat és igy a fizetésemelésen kívül még jókora összeget is kapnak a munkások, amelyet a bószok valóban elzsebeltek volna tőlük, ha erélyesen fel nem lépnek. A 440-es ipari szervezet legutóbbi gyűlésén jelentették ezen részleteket és egyben még azt is mondották a küldöttek, hogy abban a gyárban éppen a munkások millitáns erélyessége következtében a munkaviszonyok Is igen jók. MI MÉG MINDIG VÁRUNK Amikor ezen IWW műhely delegátusainak a jelentését hallgattam, önkénytelenül is hasonlítanom kellett az ottani viszonyokat azon gyár viszonyokkal, ahol én dolgozom. Nálunk sem volt már béremelés közel két éve. Ennek következtében a bősz maga is belátja, hogy jogosak vagyunk a béremelésre és a múlt év szeptember havában megadta az óránkénti öt centes bér javítást. Abban az időben azonban már a War Labor Boardtól kellett engedély arra, hogy az ily bér javítást foganatosítani lehessen. A mi kérelmünk teljes 5 hónapig feküdt a War Labor Board előtt anélkül hogy választ adott volna. Egyszer meg is írtam, hogy valószínűleg sztrájkot akarnak provokálni. Nálunk azonban sem az union, sem a tagság nem olyan éber, vigilantis, mint az American Stove IWW munkásai. Türelmesen megvárták, amig 5 hónap múltán megtagadták a kérelmet .Akkor megfellebezték és most már megint teljes 5 hónapja várják, mikor kerül ügyünk a War Labor Board kegyes színe elé, mondom hasonlítanunk kell ezt a két esetet. Azt hiszem, hogy a munkások átlagban minden gyárban azonosak. így a kettő közötti különbséget a szervezetben kell keresnünk. A mi gyárunk az Internacio- nal Association of Machinists szervezethez tartozik. Jelenleg független, mert a karpenterek- kel folytatott zsüriszdikcioná- lis veszekedések következtében éppen most kilépett az AFL-ből. Azonban miután mindig az AFL szervezethez tartozott, ma is úgy vehetjük, mint a tipikus AFL szervezetet. A mi gyárunkban dolgozó munkások az egyik local union kerületi osztályát képezik. Az union ügyek intézésére egy fő- megbizottat, (Stewart) választanak, aki a bősztől kapja fizetését, mintha a gépeken dolgozna, noha minden idejét az union ügyekre szenteli amiben segít neki hét tagú bizottság (committee). Ha a stewart nagyon millitáns, akkor sokat kivívhat a munkások részére. Ha azonban csak az átlagos munkások közé tartozik, akkor hamar belágyul azon puhító processzus alatt amit a bószokkal való tárgyalások idéznek elő. De azon kívül minden legkisebb ügyben a local union business agentjéhez kell szaladnia. Ez viszont csak arra ügyel, hogy a kontraktust megkapja a bősztől ,mert igy a szóbanforgó gyár munkaalkalmait mint tulajdont kezelhetik. A KEZDEMÉNYEZÉS A munkásoknak nincs alkalmuk a kezdeményezésre* Az ily kezdeményezést ugyan nem tiltják az union szabályai de a vezetőség tudatosan arra törekszik, hogy a tagságot mindenféle kezdeményezéstől elriasz- sza. Erre legfontosabb bizonyíték az hogy a mi gyárunk munkásai nem is tartanak gyűléseket, csak akkor, ha valami ok, például tisztviselők választása, vakáció ajánlat elfogadása, stb. azt szükségessé teszi. Az ilyen gyűléseken aztán csak arról lehet beszélni, amiért a gyűlést összehívták. Ha valakinek van valami jó eszméje a tagság javára, azt felírhatja a kéménybe fekdte krétával. Ezzel szemben úgy tudom, hogy az IWW műhelyekben havonként gyűlést tartanak a munkások és minden munkásnak büntetés terhe alatt kötelező, hogy évenként bizonyos számú gyűlésen résztvegyen. A gyűléseken a tagsági könyvet lebélyegzik és minden tag köteles arra, hogy évenként bizonyos számú ilyen pecsétet tétessen a könyvébe, amit csak ugytehet meg, ha résztvett a gyűléseken. így tehát amig az IWW szervezeteiben arra törekszenek, hogy a tagság eljárjon a gyűlésekre és ott kívánalmainak kifejezést adjon, addig az AFL unióknál azt látom, hogy a tendencia a tagságtól származó minden kezdeményezés elfojtása. A felületes szemlélőnek nem sokat jelent a két szervezet közötti különbségnek ily theoreti- kus megállapítása. Azonban jelen esetben a theoria gyakorlati oldalát is láthatjuk. A kezdeményezés jogával rendelkező és azzal élni tudó IWW műhelyben a munkások 5 centől 55 centig terjedő béremelést kaptak, noha a bősz nem akarta megadni nekik; a mi gyárunkban, ahol nincs a tagságnak alkalma a kezdeményezésre, hanem mindent a tisztviselőkre hagynak, már 1 . év óta hiába várunk arra az 5 centes béremelésre, amibe már a bősz is beleegyezett. Ez aztán már olyan lényeges különbség, hogy mindenki megértheti. Celler képviselő vizsgálatot kér Gradzynski ezredes ellen WASHINGTON, jun. (ONA) — Henry L. Stimson hadügyi államtitkár címére beadvány i érkezett, melyben Grazynski Mihály lengyel ezredes, az európai katonai kormányzókat képző iskola hallgatójának ügyében vizsgálatot kér Celler Emá- nuel képviselő (demokrata, New York). Az ezredes tizenhárom éven át teljhatalmú diktátora volt Felső-Szilézia, ön- kormányzati joggal felruházott lengyel tartománynak. Beadványában Celler képviselő rámutatott arra, hogy Grazynski a lengyel menekült kormány ajánlása folytán került az amerikai hadügyi hivatal Charlotteville, Va.-i iskolájába, ahol amerikai tiszteken kívül néhány európai tisztet is kiképeznek az amerikai hadsereg által megszállandó területek kormányzói gyanánt. Majd igy folytatta: “Értesülésem szerint Grazynski, mint Felső-Szilézia lengyel kormányzója, a nemzeti kisebbségeket, de különösen a zsidókat elnyomta, Szilézia nagy részéből több száz zsidót kiüldözött és sokukat internáló táborba zárta. Továbbá az a vád merült fel ellene, hogy egyébb náci módszerek alkalmazása mellett a zsidó vállalatok ellen bojkottot szervezett és igazságtalan adókkal próbálta őket az üzleti életből kiszorítani. “Remélem, hogy Önnek módjában lesz ezeket a vádpontokat kivizsgálni. Nem volna illő, hogy olyan valaki, aki az ilyen természetű vádakat megcáfolni nem tudja, hatalmi állást foglaljon el kormányunk megbízásából. Most, amikor a náci megszállás alatt levő országokban napirenden levő pogromok és mészárlások visszatetszést szültek azokkal szemben, akik a zsidókat és egyéb nemzeti kis- sebbségeket kínzásoknak vetik alá, az emberiesség ellen cselekednénk, ha az ön hivatala jóváhagyását adná egy olyan lengyel személyiségnek, aki náci szellemben kegyetlenkedett teljesen védtelen emberekkel.. Arra kérem, szíveskedjék kérésemnek helyt adni és az ezen vádak alapjául szolgáló tények kivizsgálását elrendelni.” Eddig Celler képviselő beadványa. Időközben újabb adatok kerültek napvilágra Grazynski felsősziléziai önkényuralmáról, amelyek szerint ő volt az, aki az ottani szakszervezeti mozgalmat megfojtotta. A munkás- mozgalom elleni harcában állítólag nem rettent vissza a megvesztegetés, üldözés és agent provokátorok eszKözeinek az igénybevételétől. Itteni cseh körök szerint Grazynski hasonló módszerekkel élt, mikor 1938- ban a Csehszlovákiától elragadt Teschen lengyel kormányzója lett. Azonkívül, hc*gy több száz zsidót, akik régi tescheni lakosok voltak, kiüldözött, egyik első teendője volt, hogy a független szakszervezetek épületeit és vagyonát lefoglaltatta, a független szakszervezeteket feloszlatta és az egész tescheni kerületben működő szövetkezetekhez (kooperativákhoz) egy kormánybiztost rendelt ki. Az Ozon, fasizta mintára megszervezett lengylel kormánypárt felügyelete alatt akarta azután a munkásokat uj szervezetekbe tömöríteni. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
