Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-12-11 / 1297. szám

1943. december 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal és nyersanyagforrások meg­szerzésére törekszik lehetőleg békés eszközökkel és engedmé­nyekkel (koncessziók) utján, de ha nem megy másképpen, akkor az államok fegyveres tá­mogatásával megkezdődik a harc, vagyis _ a háború. A vámrendszerek akadályait úgy győzik le ,hogy kész áruk helyett, amelyek a vám miatt nem versenyezhetnének az ide­gen államokban termelt áruk­kal, tőkét szállít oda és ottan alapit vállalatokat, úgy hogy az áruexporttal szemben egyre na­gyobb jelentőségre emelkedik a tőke export. A finánckapitalizmus és a mögötte álló nagy hatalmak versengése tehát már nem csu­pán fogyasztópiac és nyersa­nyagforrások szerzésére irá­nyul, hanem a tőkének külföl­dön való elhelyezésére is. A tőke export azonban sokkal na­gyobb kockázatot jelent, mint az áru export. Rákényszeríti azokat, akik tőkéjüket külföl­dön helyezték el, hogy tőkéjük biztonsága érdekében politikai befolyásra törekedjenek azok­ban az országokban, ahol tőké­iket elhelyezték. Ez a törekvés a primitiv népekkel és kis or­szágokkal szemben hódítási po­litikára csábítja a kapitalista hatalmakat, mert a tőkések számára az nyújtja a legna­gyobb biztonságot, ha politikai­lag is hatalmuk alá kerül az a terület, ahol tőkéik fekszenek. Ezt csinálta Hitler sokkal fel­készültebben, sokkal drasztiku­sabban, mint láttuk ezt más háborúkban. (Folytatjuk) Hol van az igazság? (Vi.) Angliából naponta kür­tölik világgá, hogy harcoljunk a náci-fasizmus ellen és az áru­lók ellen. Angliában szabadon bocsátják Sir Mosleyt az angol fasizta union fővezérét, Hitler legjobb angol segítőjét. Először azt hozták fel okul, hogy Mosley beteg, fáj a lába, de amidőn 30.000 angol mun­kás tiltakozott ez ellen és kimu­tatták, hogy éppen ezért mivel fáj a lába, legjobb börtönben tartani, hogy ne szaladgáljon megint az országban mint Chamberlain idején. Erre azt hozták fel okul, hogy most már elmúlt a fasizta és náci vesze­delem. Akkor miért nem szere­lik le a hadsereget? Vagy már a fasizta veszedelem helyett a vörös veszély ellen kell majd harcolni, melyhez Mosley fogja adni a legnagyobb segítséget? De hát nem szabad az angol j kormányt kritizálni, hiszen szö- I vetségesünk. Nem szabad ki- I mutatni, hogy a nemzetközi bankárokat rakják be az elfog­lalt területek vezetésébe. Nem szabad megmondani, hogy min­den országban megsajnálják a fasizta vezéreket és igyekez­nek minden erejükkel azokat hatalmon megtartani. Darlan, Peyrouton, Badoglio, az olasz király, Mihajlovics csak előz- ! ményei voltak Mosley szabadon- bocsájtásának. í Ámbár én úgy hiszem, hogy , ez mind igaz, de hivatkozhatok hires történelmi tanárok állitá- ; sára is, Salvenimi és De Piana olasz tanárok nyíltan, itt Ame­rikában megírták könyvben és tanszékről kiáltották világgá, hogy “Anglia a Vatikánnal kapcsolatosan, a fasizmust sze­retné vissza állítani az olasz ki­rály segítségével.” De hát ha ezeket megírjuk mi is, akkor moszkvai parancsra, angol elle­nes propagandát folytatunk. De azért az oroszokat lehet szurkálni, még ha szövetsége­sek is, hiszen azokat a kom­munisták vezetik, akikkel nem értünk egyet. És nem-e állandó­an dörgik a füleinkbe, hogy a vörös veszedelem éppen olyan nagy vagy még nagyobb, mint a fasizta veszedelem. Sőt az an­gol kormány legújabb hivatalos bejelentése szerint csak ez az egyedüli veszedelem. A fasizta veszedelem már elmúlt, vagy az angolok kontrolja alatt van. De hát ez mind propaganda, ha igaz is. Nem szabad volna leír­ni, megzavarni az egység fron­tot. Az egyedüli mentséget, amit én felhozhatok amiért le­írtam, hogy az angol kormány kijelentése szerint már nincs fasizta veszedelem és az én egység frontom, csak a fasizta veszedelem ellen volt velük. Mert ugyan is az én egység frontom nem csak a nácik ellen, hanem az olasz, angol, francia, sőt az amerikai fasizták ellen is irányult. És amidőn elejtik a harcot a hazai fasizták ellen, akkor már felbomlik az egység front. De ha akadnak, akik más­képen látják a helyzetet, én azt is megtudom szívlelni, csak türelmet kérek és felvilágosí­tást. Én nem állítom, hogy is­merem az igazságot az európai mesterséges köd borította mo­csártenger között. Csak kere­sem azt és milliókkal kiáltok fel: Hol van az igazság? Mi a valóság? Melyik nagyobb ve­szedelem, a fasizmus vagy a kommunizmus ? Ki lesz az a lángész, aki ke­resztül lát a mesterséges ködön és megtudja nekünk mondani, melyik mozgalom, melyik cso­port képviseli a legnagyobb igazságot, a legbiztosabb terve­zetet Európában, amely egy biztpsabb jövendőhöz, tökéletes emberi szabadsághoz vezet eb­ből a vérözönből ezen őrült vérengzés után. Hiszen nem csak városokat, falvakat, embe­ri testeket rombolnak, hanem az emberiség szellemi világát is összezavarják, őrületbe ker­getik. Ahol csak állati szenve­délyek, bosszuszomja és a gyű­lölet, minden logikus gondolko­dást felperzselő lángja fogja őket vezetni. Melyik az a moz­galom, csoport, lángész, aki, vagy akik ezt a rombolásra, még nagyobb káoszra vezető szenvedélyeket, helyes irányba és újra építésre, egy jobb tár­sadalmi és gazdasági rendszer megvalósítására bírja lecsapol­ni? Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! í TÁRCA Az asszony és az Igazság Irta: KARITHY FRIGYES Az asszony elment az igaz­sághoz és igy szólt: — Nem szeretem a férjemet, el akarok válni tőle, kérem, vá­lasszanak el. Az Igazság a döntvénytár egyik kiadványában lapozga­tott és gépiesen válaszolt: — Kérem szépen, az nagyon egyszerű. Beadja a válókerese­tet, mire felszólitjuk a férjét, hajlandó-e elválni és ha hajlan­dó, rendben van a dolog, elvá­lasztjuk. — Csakhogy a férjem nem hajlandó elválni, mivel erre semmi oka, csak nekem van rá okom, mivel nem szeretem őt. — Ez kérem, nem ok. Miért nem szereti őt? — Azt én nem tudom, hogy miért nem szeretem, valószínű­leg azért, mert utálom. Az Igazság a döntvénytárt nézegette, de nem talált erre vonatkozó utasítást. — Hát kérem, az nem úgy van. Ebben az esetben nem vá­lasztjuk el. Csak két eshetőség lehet, — vagy az, hogy a férj hajlandó elválni, vagy pedig a másik, hogy kegyed olyan okot tud felhozni, melyet a törvény válóoknak elfogad. Iszákos az ön férje, azért nem szereti? — Nem iszákos. Mégse sze­retem. Talán ha iszákos lenne* szeretném. — Veri nagyságodat a férje? — Nem ver. Mégse szeretem. Talán épen akkor szeretném, ha verne. — Nem tudja eltartani, ez­ért nem szereti? — El tud tartani, mégse sze­retem. — Hát akkor itt van ez az utolsó és legfőbb argumentum: nem férfiu-e kegyedhez a fér­je. Mert ha be tudja bizonyíta­ni, hogy kedves férje nem fér­fiú, abban az esetben a törvény elismeri, hogyha nem férfiú, akkor nem is férj és elválaszt­ja önöket. — De bizony férfiú, hiszen épen azt nem szeretem benne, hogy mégis férfiú akar lenni hozzám, mikor nem szeretem. Ha nem akarna hozzám férfiú lenni, akkor tudnék mellette él­ni, még ha nem is szeretem. Hiszen épen azért jöttem a tör­vényhez, hogy akadályozza meg a férjemet abban, hogy hozzám férfiú lehessen. — Hja kérem erre nincs tör­vény. Ha kegyed azt tudná ál­lítani, hogy a kegyed férje nem férfiú, akkor esetleg lehetne valamit csinálni. — Csak akkor? . — Csak. Az asszony gondolkodott. — Hát tudja mit? — mond­ta aztán — most jut eszembe, nem férfiú. Ezennel beadom a férjem eile a válókeresetet, azzal az indokolással, hogy nem férfiú, tehát nem is lehet férj. I Az Igazság jegyzőkönyvet vett fel. — Tudomásul vesszük, hogy az ennyi és ennyiedik törvény- czikkre hivatkozva, beadta fér­je ellen a válókeresetet. Meg­indítjuk a vizsgálatot és az eredményről értesíteni fogjuk. Az asszony hazament és várt. Az Igazság pedig elment a férj­hez és igy szól hozzá: — Az ön felesége azt állítja, hogy ön nem férfiú és ezen az alapon el akar válni öntől. Mit | tud felhozni védelmére ? — Micsoda beszéd az', hogy én nem vagyok férfiú ? — Bizonyítsa be! — Hogy bizonyítsam be, mi­kor a feleségem nem hagyja be­bizonyítani. Bezárja az ajtót. Az Igazság egy percig gon­dolkodott. — Orvosszakértőt fogunk megkérdezni. Az orvosszakértő odanyilat­kozott, hogy az ember férfiúi mivoltát csak nővel szemben bizonyithatja. Viszont az asz- szony nem hajlandó arra, hogy a bizonyítás céljából kísérleti anyagul szolgáljon s erre a tör­vény nem is kötelezheti. Mi itt a teendő? Az Igazság három napig gon­dolkozott, aztán rájött, hogy ezt csak úgy lehet elintézni, ha a törvény egyenesen kirendel egy nőt, akivel szemben a férj bebizonyíthatja, hogy ártatlan a vádban foglalt gyanúsítással szemben, mely szerint ő ártat­lan. Bizonyítani kell és más mód nincsen rá. I Kirendelt a törvény egy nőt, aki effajta tudományos és szakértői kísérleteknél félhiva- los megbízatás révén hivatás- szerüleg asszisztálni szokott és kiküldött bizottság előtt a férj bebizonyította ártatlanságát. Jegyzőkönyvet vettek fel, mely a csatolt orvosi látleletre hivat­kozva megállapítja, hogy a fe­lesége által emelt vád alapta­lan, mivel a férj igenis férfiú, minek következtében az egyet­len felhozott válóok elesvén, a válókereset visszautasítása a megfelelő törvénycikk értelmé­ben indokoltatik. Erről értesit- tetik az asszony. Az asszony a haját tépte, az­tán felvette legszebb kalapját s elindult a Dunapartra, hogy a vizbe vesse magát. A Kossuth Lajos uccában találkozott egy ügyvéddel, akinek elpanaszolta, hogy bán el vele az Igazság. Az ügyvéd egy pillanatig gondolkodott, aztán úgy szólt: — Várjunk egy kicsit azzal a vizbeugrással. Be fogjuk adni mégegyszer a válókeresetet. — Hogy adjam be? A férjem nem iszik, nem ver, el tud tar­tani és férfiú. Más okot nem fogad el az Igazság. — Dehogynem. A házzaság- törést. A kegyed férje házassá­got tört és erről a törvény ma­ga vett fel bizonyító jegyző­könyvet. Hoci csak ide azt a kis okmányt. Rögtön megcsinálták a Váló­keresetet — és az Igazság, a megfelelő törvénycikkre hivat­kozva, házasságtörés címén el­választotta az asszonyt a fér­jétől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom