Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-17 / 1276. szám

1943 julius 17. BÉRMUNKÁS 3 oldai MUNKA KÖZBEN ■(gb) ROVATA' DURVASÁGOK Azt hiszem, már említettem, hogy a magunkfajta emberek­nek igen nehéz megszokni a “gyári nyelvezetet”. Bizony a gyárakban hallható beszédmo­dorral az amerikai munkások nem igen dicsekedhetnek. Ugy- látszik, hogy az átlagos munkás még a legegyszerűbb mondatot sem tudja kimondani a gyárban jókora káromkodás nélkül. Igaz, a legtöbb ember elká­romkodj a magát, ha valami %ii- att méregbe jön. Évszázadok, vagy talán évezredeken át fej­lődött ki az embereknél, hogy ha megharagszanak, káromló szavakat használnak. Eredeti­leg ez a vallással kezdődött, amikor még minden családnak, vagy minden személynek más istene volt. Természetesen min­denki csak a saját maga istenét tisztelte és sértésnek vette, ha a másik erről az istenről becs- mérőleg nyilatkozott. Ha azonban valakit feldühö­sítettek, akkor ellenfelének leg­kedvesebbjét, — vagyis az is­tenét szidta, tudván, hogy az­zal fájdalmat okoz az illetőnek. A primitiv embernél a becsmé- relés rendesen valamelyik állat­hoz való hasonlítás volt. Ilyen eredeti ős-káromkodásra vall az olasz “porko dió” (disznó isten) vagy a magyar “kutya iste­ned” káromkodások. És ugyancsak ez magyaráz­za meg, hogy egyes primitiv népek miért ábrázolták istenei­ket borzalmas alakoknak. Azt tartották, hogy azok megfélem­lítik az ellenfeleiket. Az ellen­fél aztán még borzalmasabb is­tennel jelentkezett. Ilyen volt a bevezetés a verekedéshez és a háborúkhoz. Az amerikai gyárakban azon­ban a káromkodás már nem szolgál semmi ilyen célt. Pusz­tán csak a megszokás dolga és a nevelés hiányát mutatja. Akik nem dolgoztak még az ilyen gyárakban, nem is hiszik el, hogy az átlagos amerikai mun­kás még ha csak a kalapácsot kéri a szomszédjától, azt is ká­romló szavakkal köti össze. Persze nem a szomszédot, ha­nem fcsak a kalapácsot szidja, mintha igy könnyebbé lenne a kölcsönzés. Úgy vettem észre, hogy a ká­romló szavak használata már annyira megszokott lett náluk, hogy valójában nem is tudják, hogy trágár kifejezéseket hasz­nálnak. Különösen a bevándor- lottak itt született gyermekei, az úgynevezett második generá­ció tünteti ki magát az ily dur­va beszéddel. Mióta a hadsereg felszívta a fiatalabb munkások legnagyobb részét és helyüket idősebb, leginkább bevándorolt munkások foglalták el, nem hallok annyi durvaságot. Mikor ezeket a durván beszé­lő, köpködő, zajos és rakoncát­lan fiatalságot látom akaratla­nul is az egész télen át istáié­ban tartott és a tavasszal kie­resztett csikókhoz hasonlítom őket. Ezek is még csak most jutottak bizonyos, méretű sza­badsághoz és nem tudnak vele élni. A szülőktől, akiknek sok­szor a nyelvét sem értik, nem igen tanultak, az amerikai mű­veltséget pedig még iskolázott­ságuk dacára sem vették át. Az ilyesmi több generációt vesz igénybe. Kíváncsian vártam tehát azt, hogy mily hatással esz ezek­re az emberekre, de különösen a műhelyekben használt durva beszédre a nőknek az alkalma­zása. Mert az tény, hogy az amerikai mielőtt kimondja a nagy trágárságot, körülnéz, nincsen-e nő a közelben. A ne­héz iparok gyáraiban talán az­ért fejlődött ki a túlságosan durva beszéd, mert nők nem dolgoztak benn a műhelyekben, legfeljebb csak az irodákban. Az utóbbi időben nálunk is felvettek egy csomó leányt és asszonyt. Legtöbbjük a csoma­golásnál dolgozik, de néhányat fa gépekhez is gyakoroltatnak és úgy járkálnak a műhelyben fel és alá, akárcsak a férfiak. Az első pár nap lehetett is hal­lani, amikor egyik-másik férfi a szokásos módon durván el­szólta magát, hogy a hallgatója rápisszegett és ujjával az asz- szonyok felé bökött. Pár hét alatt azonban megszokták a nőket és a durva kifejezések megint csak olyan általánosak, mint annakelőtt. A NŐK DURVULNAK EL Mikor eziránt kérdést intéz­tem az egyik káromkodóhoz, azt a választ kaptam, hogy csak az idegen nők előtt tartózkodóak az emberek, de ezeket már is­merik és igy semmi szükség sincs az álszenteskedésre De a legnagyobb meglepetést az hozta, hogy ahelyett, hogy a nők jelenléte megfinomitotta volna a férfiakat úgy látom ép­pen az ellenkezője történt, in­kább a nők is eldurvulnak. Itt- ott már ezek is megeresztenek egy-egy durva kifejezést, ra­koncátlanok és minden tekin­tetben hasonlók férfi munkás­testvéreikhez. Természetesen van közöttük sok, aki szeré­nyen és mondjuk “ildomosán” viselkedik. Talán nem Írtam volna erről a dologról, ha nem akadtam volna egy újságcikkre, amely­nek írója szintén arról panasz­kodik, hogy a háború kiöli a nőiességet. Azt fejtegeti, hogy mihelyt a nő felveszi a nadrá­got, legyen az munkára, vagy a katonai szolgálattal kapcso­latban, azonnal megindul az el- durvulási folyamat. Én is azok közé tartozom, akik hívei a nők és a férfiak teljes egyenjogositásának. Ép­pen azért megbocsáthatatlan bűnnek tartom, hogy egyes uni- onok belegyeztek abba, hogy a nők ugyanazon munkáért kis- sebb fizetést kapjanak. Sőt to­vább megyünk a teljes egyen- jogositásnál ,amennyiben a nők részére a testi szervezet által mekivánt bizonyos kiváltságo­kat követelünk. Azonban nem hiszem, hogy bárki is közülünk hive volna annak az egyenlő­ségnek, amely a durva beszéd­modorban és viselkedésben ten­né a nőket az ugyanolyan dur­va férfiakkal. Már csak azért sem lehetünk hívei az ilyen egyenlőségnek, mert hiszen ellenszenvvel hall­juk az ily beszédeket és szem­léljük az ily viselkedést a fér­fiaknál is és nemhogy a nőket akarnánk hozzájuk hasonlóvá formálni, hanem még az ily fér­fiakat is nevelni, finomítani szeretnénk. , Erre már csak azért is szük­ség van, mert azt tapasztaltam, hogy minél trágárabb beszédű valamely munkás, annál kevés­bé törődik munkásügyekkel. El­lenben a szervezeti ügyekkel törődő munkások rendesen rit­kán káromkodnak. A háború sok minden válto­zást hoz. Ezek között nem a leg­jelentéktelenebb lesz a nőknek elférfiasodása. Reméljük, hogy ez csak a függetlenségben, mun­kában és esetleg a ruházkodás­ban merül ki és nem fogják át­venni a durva 'férfiak trágár beszédmodorát is. A háborús bűnösök biinhődése WASHINGTON, julius hó (ONA) — Roosevelt elnök Her­bert C. Pell-t, volt budapesti és lisszaboni amerikai követet ne­vezte ki az Egyesült Államok képviselőjének abba a bizott­ságba, amelyet az Egyesült Nemzetek a háború bűnök ki­vizsgálására alakítottak. Ezen bizottságban eddig Amerika, Anglia, Kina és az európai meg­szállott országok képviseltették magukat, most pedig bejelen­tette csatlakozását Oroszország is. Oroszország csatlakozásának azért van jelentősége, mert ez a szövetséges hatalom eddig kü­lön utakon járt a háborús ke­gyetlenkedésekre vona t k o z ó adatok gyűjtésében. Mint isme­retes, Oroszország a múlt év októberében azt javasolta, hogy az Egyesült Nemzetek minden haladék nélkül helyezzék vád alá az ellenségnek azokat a fő­kolomposait, akik a kezükbe es­nek és Molotov külügyminiszter meg is nevezte Rudolf Hesst, Anglia foglyát, mint akinek ne­ve ott szerepel “a Hitler-klikk véres gyilkosainak névsorá­ban”. Angol és amerikai körök­ben azonban gyakorlati meg­gondolások szóltak az ellen, hogy Hesst a háború befejezése előtt bíróság elé állítsák, mivel attól tartottak, hogy a néme­tek szörnyű megtorlást fognak gyakorolni a fogságba eső szö­vetséges katonákon. Sokan rámutattak arra, hogy a múlt háború után a háborús bűnökkel vádolt németek, kevés kivétellel, mind kibújtak a bün­tetés alól. Azt hiszik azonban, hogy ezután a háború után más lesz a helyzet és az amerikai és angol hatóságoknak inkább az okoz gondot, hogyan fognak majd a letiport nemzetek bosz- szujának határt szabni. Ezek­nek az országoknak a kormá­nyai már régóta jegyzik az el­követett kegyetlenkedéseket. Az adatokat a bizottsághoz fogják terjeszteni és a feltétlen meg­adás egyik folyományaképen az Egyesült Nemzetek a háborús bűnösök kiadatását fogják kö­vetelni. Roosevelt elnök a múlt év ok­tóberében tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy azoknak a száma, akik büntetést fognak kapni, csak kis töredéke lesz az ellenséges országok lakosságá­nak. “Sem az Egyesült Államok kormánya, sem a velünk szö­vetséges kormányok nem szán­dékoznak tömeges megtorló in­tézkedéseket foganatosítani,” mondta az elnök. “Ellenben föl­tett szándékunk, hogy az igaz­ság keze utolérje azokat a fő­cinkosokat, akik felelősek ezer meg ezer ártatlan emberélet ki­oltásáért és akiknek kegyetlen­kedései a keresztény vallás min­den egyes parancsát lábbal ti­porták.” NAGYOBB KENYÉRADAGOT ÍGÉR A MAGYAR KORMÁNY WASHINGTON — Az erősen csökkentett élelmiszeradagok fölötti ismételt zúgolódások an­nak a bejelentésére késztették a magyar közellátási miniszté­riumot, hogy a kenyérfejada­got julius 1-ével valószínűleg' felfogják emelni. A kassai rá­dió, mint az Office of War In- formation-nak jelentik, bemond­ta, hogy “az adagok felemelése kormányrendelet utján fog tör­ténni.” Hogy az elégedetlenség további megnyilatkozásainak útját vegyék, a náci érzelmű “Magyarság” cikket közölt, mely szerint “a közellátási mi­nisztériumnak sikerült a meg­felelő kenyérellátás biztositfsá- ra elegendő mennyiségű gabo­nát és lisztet szereznie,” és hogy “tervszerű gazdálkodás­sal lehetségessé fog válni a ke­nyéradagok felemelése.” IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom