Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-11-27 / 1295. szám

1943. november 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------­— X — AZ ELOSZTÁS PROBLÉMÁJA A nagy ipari válság tetőpont­ján 15 millióra becsülték a munkanélküliek számát csak az Egyesült Államokban. A mun­kásság hamar felélte a “pros- pertás” éveiben szerzett kis tő­kéjét. Százezrek, vagy talán milliók álltak éhínség előtt. Ily körülmények között tenni kellett valamit, — vagy számol­ni azzal, hogy az éhező tömeg mire vetemedhetik. Ez a kény­szer szülte meg a népjóléti in­tézkedéseket, közöttük termé­szetesen a segélyzést és a W.- P.A. név alatt ismert közmun­kákat. Hivatalos statisztikai adatok mutatják, hogy volt idő, ami­kor minden száz munkásból 20 valamilyen segélyzésben része­sült, vagyis a dolgozó osztály húsz százalékát kegyelem ke­nyéren tartották. Ezek történel­mi tények. És mit hallottunk akkor a nemzetgazdászainktól ? Nagy sopánkodást, hogy társa­dalmunk már eljutott oda, hogy könnyedén meg tudja ter­melni az élethez szükséges ja­vakat, de a szétosztás tudomá­nyát még nem sajátítottuk el. Azt hiszem, nincs olyan olva­sóm, aki ezt a rettenetes bár- gyuságot ne hallotta volna an­nak idején. Mit is jelent ez a frázis? Nem kevesebbet, mint azt, hogy ha van elegendő élelmünk, so­kunknak éhen kell pusztulni, mert nem tudjuk elosztani az élelmet, vagy ruhát, a lakáso­kat és minden mást, amire szükségünk van. És sok nagy tudós meg államférfi komolyan bólingatott, — “bizony nem fe­deztük még fel az elosztás tu­dományát”! Mintha nem a megcsinálás, hanem az elosztás a felhasználás volna az igazi tudomány ?! Mint tudjuk, az “elosztás problémáját” bizonyos mérték­ig az állam vette kezébe, ille­tőleg az állam beleavatkozott. Lehet, hogy a lázongástól félő tőkés osztály, amelynek kezé­ben volt az elosztás, megszep­pent és egy ideig nem igen til­takozott. Csak később, amikor a nagy veszedelem már elmúlt és amikor a háború előszele megindította a munkát, tört ki belőlük a bátorság és horkan­tak fel az állami beavatkozás ellen, amely a profijukat korlá­tolta bizonyos mértékben. És minél nagyobb mértékben lá­balt ki az ország a válságból, annál hangosabbak lettek a be­avatkozás elleni tiltakozások. A “PRIVÁT ENTERPRISE” CSŐDJE Pedig a háború még nagyobb méretű beavatkozást hozott. Már a háború első napjaiban ki­tűnt, hogy az ország ipari ere­jét a “private enterprise”, vagyis a magántulajdonban lé­vő vállalatok nem tudják kon­centrálni, ami pedig elenged­hetetlen a mai háború sikeres viteléhez. Megadták tehát az elnöknek azt a jogot, hogy az iparokat központi irányítás alá helyezze. Termelési főnököt ne­vezett ki, akit lecserélt egy má­sikkal, midőn látta, hogy nem felel meg. De nemcsak a hábo­rús iparokba, hanem minden más iparba beavatkozott az ál­lam, mert megszabták, hogy milyen nyersanyagokat hasz­nálhatnak fel, stb. De a “private enterprise” még igy sem volt képes meg­termelni a hadiszerszámok ten­gernyi mennyiségét, amire a harci frontokon szükség volt. Az állam a gyárak százait épí­tette fel, amelyeket bizonyos feltételek mellett bérbeadott, vagy odaadott magántársula­toknak. Minden kétséget kizá­rólag meg lehet állapítani, hogy a private enterprise le­tört, nem tudta előállítani a szükséges hadianyagokat. Ezért kellett az államnak beleavat­kozni. És ami a legérdekesebb, a tőkésosztály és képviselői egy szóval sem tiltakoztak a bea­vatkozás oly neme ellen, ami­dőn gyárakat építettek nekik, avagy másféle, igen nagy ösz- szegekbe kerülő segítséget kap­tak. Az ily beavatkozástól nem féltették a private enterprise jövőjét, de azonnal égszaka- dást-földindulást látnak, mi­helyt a profitot bármilyen kor­látozás is éri. Ebből következ­tethetünk arra, hogy a tőkés osztály bizonyos csoportja a végletekig menő harcot fogja folytatni kizsákmányolási jo­guk érintetlenségéért. Ha vizsgálat alá vesszük en­nek a millitáns tőkés csoport­nak a vezetőségét, akkor látni fogjuk, hogy ugyanezen embe- hek létesítették az úgyneve­zett nemzetközi karteleket is. Á kartel a trösztöknek a to­vábbfejlesztése. Trösztök már jóval az első világháború előtt keletkeztek és már a Theodore Roosevelt adminisztr á c i ó j a (1901—1908) alatt hoztak el­lene törvényeket. Tröszt alatt bizonyos ipar nagyobb vállala­tainak egyesülését értették. Ilyen trösztök lettek az acél, az olaj, az élelmiszerek, a hajózás, a villany és gáz szolgáltatás és más iparok terén. Pár nagyobb iparvállalat egyesült és aztán ezek vagy megvették, vagy ki­szorították a többieket, végre bizonyos földrajzi határokon belül teljesen uralták iparukat, ők szabták meg a termelt dol­gok árait, a munkások béreit, a munkaviszonyokat, stb. KARTELOK A trösztellenes törvények! nem váltak be. A feloszlatott j trösztök utat találtak a továb­bi együttműködésre. Hogyisne, hiszen az ország legkiválóbb ügyvédei a szolgálatukban áll­tak és állnak ma is, tehát meg tudták mondani, hogyan lehet a törvényeket kijátszani. Sőt nemcsak hogy véget nem ért a tröszt uralom, hanem az első világháború után egyes nem­zeti trösztök nemzetközi alapon egyesültek. Ezt nevezik kartel­nek. Némi büszkeséggel említem fel, hogy a Bérmunkás hasáb­jain már évekkel ezelőtt rámu­tattam a karteloknak társadal­mi rendszerünkben elfoglalt pozíciójára. Tettem ezt akkor, amidőn másutt még nem is gondoltak rá. És ha nem e lap hasábjain mutattam volna rá, akkor nem is mernék vele eldi­csekedni. Az utóbbi időben azonban már minden oldalról halljuk a kartelok veszedelmé­ről szóló szózatokat. A kartelok első Ízben az an­gol parlamentben kerültek tá­madás alá ez év julius havának vége felé. Felemlítették, hogy a szövetséges Amerika egyik iparvállalata, a Remington Arms Company, nem adott el az angol hadi vásárló bizott­ságnak tetracen anyagot, amely a repülőgépek spark-plug jai- hoz szükséges. A vizsgálatok­nál kitűnt, hogy ez a cég ré­szese az E. I. du Pont De Ne­mours vegyi cégnek, amely kar- telben áll az angol Imperial Chemical Industries, valamint a német I. G. Farben vegyésze­ti vállalatokkal. Később, — szeptember hó kö­zepe táján, az Egyesült Álla­mok alelnökétől, Henry Walla- cetől hallottunk bővebben a kartelokról. Wallace Washing­tonban, nagy nyilvánosság előtt tartott beszédében tette azon kijelentést, hogy ha nem vi­j gyázunk “ennek és más orszá- j goknak hatamas kiváltságosai ! egy nemzetközi felsőbb (super) ; kormányt fognak alkotni. A tudomány kisajátításával a föl­det piacokká szelik fel, amelye­ket saját tetszésük szerint zsákmányolhatnak ki.” “Ennek a klikknek” — mon- | dotta továbbá Wallace, — “már meg van a saját nemzetközi kormánya. Követei befészkelőd- tek minden fontosabb nemzeti külügyi hivatalba. Megcsinál­ták a saját tarifa rendszerüket és ők határozzák meg, hogy ki­nek legyen és kinek ne legyen joga résztvenni a termelés­ben.” A KARTEL ÉS A HÁBORÚ Az előbb mondottakból lát­hatjuk, hogy a tőkéseknek az a csoportja, amelyik a kartelok- ba szövetkezett ugyanazon ele­mekből áll, amelyek a legmili- tánsabban védik a kizsákmá­nyolás teljes szabadságát. Ve­lük vannak természetesen a tő­le függő egyes kisebb tőkések és az általuk kitartott “tudó­sok”, államférfiak, prostituált újságírók, stb. Ezek hatalmán alapult a Chamberlain “appe­asement” (kielégítő) politikája; ezektől eredtek az “American first”, az “American way”, stb. jelszavak. Valójában ezek elle­nezték a háborút, hiszen a kar- telon keresztül úgyis kitudták volna zsákmányolni a népeket 15 ESZTENDŐ A MUNKAVE­ZETŐÉRT A Ford rougei telepén felhá­borodásában megütött egy haj­csárt, aki esésében úgy meg­sértette a fejét, hogy rövide­sen belehalt sérülésébe. A bíró­ság 15 évi börtönre ítélte a fel­háborodott munkást. Három hete nem kapom a lapot Harminc esztendeje olvasom a Bérmunkást és az utóbbi há­rom hétben az nem érkezett hozzám — irja egy floridai lapol­vasónk. Ugyanaz nap a postahatóságtól is kaptunk levelet, amely­ben azt közli, hogy a posta sok szakképzett alkalmazottja bevo­nult a hadseregbe, akiknek helyét uj, még gyakorlatlan embe­rekkel töltötték be, hogy ezek részére a postai kézbesítést köny- nyitsék az ország nagyobb városait posta kerületekre osztották, amely alapján a kézbesítést egyszerűsítették. Hogy a floridai esethez hasonlót kiküszöböljünk, arra ké­rünk minden lapolvasónkat ,akik olyan helyen laknak, ahol pos­tai kerületekre van a város osztva, hogy a kerület számát ve­lünk tudassák. Minden levelükre Írják azt rá, de amikor a Bérmunkáshoz Írnak, akkor is tüntessék fel a Bérmunkás kerületi számát is, amely 20. Az alábbi címzés szolgáljon mintául: J. KOVACH 346 Penn Ave. Akron 7, Ohio BÉRMUNKÁS P. 0. Box 3912 Sta. S. S. CLEVELAND 20, O. Ha a cimszallagon feltüntetjük a kerületi számot, meggyor­sítjuk a lapnak és minden levélnek a kézbesítését. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" it W ^ W Az lpar* Forradalmárok Szentháromsága yy ^ yy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom