Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-17 / 1276. szám
2 oidai BÉRMUNKÁS 1943. julius 17. A bányász sztrájk és egyebek Ma már nagyjában túlvagyunk a bányász sztrájkon és megállapíthatjuk, hogy a bányászok teljes vereségével fejeződött be. Egy harcos szervezet tagjai és sajtója mindenkor fentartja magának azt a jogot, hogy egy egy eseményt a munkásság szempontjából megkritizáljon, de sohasem akkor, amikor a harc folyamatban van, sohasem úgy, hogy az a harcban álló munkásságot hátba támad ja, E sorok Írója a heti rovatában állandóan ismertette a bányászok most lefolyt küzdelmét, kihangsúlyozva annak a jogosságát éppen ezert, most, amikor a harc befejeződött szükségesnek tartja azt, hogy rámutasson azokra az okokra amelyek a küzdelmet a vereséghez vitték el, amelynek az előrelátható voltáról a harc közben nem irhattunk, nehogy ezzel gyengítsük a bányászok küzdelmét. Amint ismételten kihangsúlyoztam a bányászok az amerikai munkásosztály legharcia- sabb, legradikálisabb rétege és ennek dacára az ő szervezetükön a bányász union uralkodik legkorlátlanabbul annak a vezére John L. Lewis és a harc irányításába semmi beleszólásuk nem volt, azt kizárólagos hatalommal Lewis irányította, illetve tudatosan vitte a vereség katasztrófájába, nem any- nyira azért, hogy a bányászok vereséget szenvedjenek, mint hogy ezzel elősegítse a maga és a vele egyvonalon álló szélső reakció fasizta hajlamú politikusok és nagytőkések céljait. Lewisék egyetértve a bányabárókkal, az április elsején lejáró szerződést helyettesitő uj szerződés tárgyalását oly későn kezdték meg amely előreláthatólag lehetetlenné tette azt, hogy a tárgyalások idejében befejeződjenek, hol a bányabárók, hol Lewisék szakították meg a tárgyalásokat különböző ürügyek alatt. Ez a taktika folytatódott amikor további négy hétre meghosszabbították a tárgyalásokat. Közben Lewis ismételten kijelentette, hogy a tárgyalásokban, sem a kormánynak, sem a War Labor Boardnak beleszólást nem enged, amikor ehhez az álláspontjához Lewis annyira lekötötte magát, hogy visszatáncolnia lehetetlen volt, akkor a bányabárók viszont kijelentették, hogy ők miután meg- j egyezni úgy sem tudnak, sza- ! bályszerüen a War Labor Board J kezébe teszik le az ügyet, mely- 1 re Lewis sztrájkal felelt, hogy azután újabb négy heti határidőig visszarendelje a munkásokat a munkára. Ezt a komédiát a tágyalás nélküliséget, a War Labor Board ellenességet, illetve annak a döntéséhez való ragaszkodást Lewis és a bányabárók újra megismételték, uj sztrájk és a bányák lefoglalása után uj visszarendelés következett be, addig amig a reakció a bányászok sztrájkját népszerűtlenné, sőt ellenszenvessé tudta tenni a sajtója utján maga a munkásság előtt is. A bányászok bérkövetelését mindenki jogosnak tartotta és ha azt Lewis és a bányabárók később ismertetett okokból nem taktikázta volna el, egész más kimenetelt érhetett volna el. Amerika munkásszerve z e t e i ezer és ezer ügyet vittek a War Labor Board elé, amelynek a működése nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, főleg a késedelmes, bürokratikus intézésével, amelyet a munkások számtalan esetben sztrájkokkal tettek mozgékonyabbá, a döntéseinek a többségét a munkások elfogadták, ahol kirívóan kedvezőtlen döntések voltak azt sztrájkokkal korrigálták ki. Ha Lewis ezt az utat válassza és a kedvezőtlen döntés ellen hívta volna ki a munkásokat a bányákból, kétségtelenül a munkásosztály osztatlan erkölcsi támogatásával eredményes harcot vívhattak volna a bányászok, de Lewisnak nem ez volt a célja és igy tovább taktikázott, újabb négy hét, újabb sztrájkkal való fenyegetés, amelynek a hatása alatt keresztül lehetett hajtani a Connelly- Smith törvényt, sőt még az elnöki vétó után ismét megkapta a két-harmad többséget a kongresszusban igy a vétó dacára is törvénnyé vált. Újabb sztrájk, újabb visszarendelés azután nem csak a vereséget tette teljessé, de megbontotta a bányászok egységét is, mert a bányászok fele megtagadta a munka felvevését és csak közel két hét után tudta Lewis gépenünk munkásokban eddig nem csak a remény élt, hogy a végső célt, az ipari szabadságot elfogjuk érni, hanem mindenkor hatott bennünk az eleven erőnek az a tudata, hogy a jelen gazdasági állapoton változtatni kell és hogy hatalmunkat kihasználni tudjuk, ahhoz szervezkedni kell a termelés színterén az iparokban es el fog jönni az az idő, hogy csatlakozni fogunk ahhoz a szervezethez, amely már közel négy évtizede hirdeti a proletárság és a tőke között folyó harcot. Hisz hirdették már azelőtt is, de hogy a munkásosztály és munkáltató osztály között semmi közösség nincs, csak az Industrial Workers of the World hirdette. És ha ezt megtudjuk egyszer érteni, tudjuk csak az akadályokat amelyek az útban tornyosultak elhárítani. Millió és millió elcsüggedt és reményt- vesztett munkás tévelyeg szerte a világban, de egy kis csapat nem vesztette el a reményt, nem csüggedt el, hanem tovább dolgozik, mondhatnánk kivételes állapotok ellenére is és szívósan szembeszáll minden erőszakkal és üldözéssel az ellenfelek minden agyarkodása (politikusok, a szerszervezeti vezetők és a polgári sajtó kukacok) Jiatalma ellenére, szemtanúi lehetünk és leszünk a munkások nagyszerű, hatalmas gazdasági és kulturális fölemelkedésének. Hiszünk és bízunk! Bischof | zete az egész tagságot visz- I szaterelni a munkába. Soha bérmozgalom hasonló | módon még nem folyt le, de itt a bányászok csak eszközök vol- I tak a már sokkal nagyobb és messzebbmenő cél érdekébe. Nem csak az amerikai nagytőke, de Lewis is lelke volt a háború előtt az “America First” és más fasizta jellegű megmozdulásoknak, ez a csoport ma ismét nagyon aktiv, ma már ismét nyíltan ott állnak a piacon, elérkezettnek látják az időt arra, hogy a nemzetközi kapitalizmus védelmére a harcot megkezdjék és ennek előfeltétele az, hogy összetörjék az egyetlen várható szervezett erőt, a munkásosztályt és az arra támaszkodó New Dealt. Nem akarnak győzni a most folyó háborúban, a casablancai megegyezés után, amely az ellenség feltétel nélküli megadását tűzte ki a háború befejezéséül, ők a megegyezéses békének a hívei, amely biztosítaná a mai gyönyörűséges rendszert, átfestett fasizmussal és nácizmussal, amelyet itt Amerikai színekbe adnák be az amerikai népnek, amely után a Szovjetek ellen lehetne előkészíteni a harmadik világháborút. Bányász sztrájk, amely ha hosszú ideig tart, megbénítja a hadi ipart, lelassítja Hitler elleni harcot, alkalmat ad egy Szovjet elleni támadáshoz. Bányász sztrájk, amely kikényszeríti a sztrájkellenes törvényt, gúzsba köti a munkásszervezeteket egy lépés a fasizmus felé. Bányász sztrájk amely kikényszeríti az elnök beavatkozását, alkalmas arra, hogy ellene hanglat keletkezzen és az elősegíti a következő választáson a reakciós republikánus elnök győzelmét. Három legyet egy csapásra: Megakadályozni a nácizmus összetörését a frontokon. Gúzsba kötni a munkásosztályt, elbuktatni Rooseveltet. Ezért kellett elbuknia a bányászok harcának. Ez egy része a kidolgozott taktikának, amely ha nem is vált be száz percentesen, de kétségtelen, hogy súlyos vereséget szenvedett az egész munkásosztály. De ez csak a kezdet, harc folyik és ebben a harcban Lewis- nek nagy szerepet osztott ki az amerikai fasizmus. Nézzük meg Lewis lapjait a United Mine Workerst, a Dairy Farmert, az “50. kerület” heti lapját, vagy a Chicago Tribünt, a Hearst lapokat, Gerald Smith lapját, ezek mind egy karmester dirigálása alapján Írnak, feneketlen gyűlölet a Szovjet ellen, tiltakozás a Szovjet és Anglia támogatása ellen, mert a “fő ellenség Japán” oda kell minden erőt összpontosítani és a Szovjetnek csak akkor adni segítséget ha “megnyissa a második frontot Japán ellen”. Belpolitikáiig éppen igy, egy nótát fújnak, csak Lewisnak ez a reakciós fasizta irányzata teszi érthetővé azt a gyalázatosán buta taktikát, amellyel a bányászok bérmozgalmát levezette. A bányászok ma már vissza vannak a munkahelyen, egy- ! mással meghasonolva, elkeseredve lássák, hogy kijátszották TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW .YORKBAN Az első ilyen kirándulás sikerén felbuzdulva az IWW new yorki tagjai elhatározták, hogy ismét kirándulást rendeznek, mely JULIUS 18-án LESZ AZ EDENWALD ERDŐBEN. Az ételekről és italokról a rendezőség gondoskodik. Útirány: Vegye a “White Plains Road” feliratú subwayt a 180-ik uccáig és ott szálljon át a Dyre Ave. elevator vasútra és menjen az utolsó állomásig. Onnét néhány perc séta be az erdőbe. őket, csak még azt nem lássák, hogy az amerikai fasizmus kimagasló alakjai Lewis és a bányabárók játékszerei voltak, ha ezt megfogják látni és megfognak tudni szabadulni Lewis famíliájától, letudják vonni a harc tanulságait, akkor a csorbát kiküszöbölhetik. De nem-' csak a bányászoknak, de az egész amerikai munkásságnak figyelnie kell Lewist, akivel a túlsó oldalon találkozunk az eljövendő nagy ipari harcoknál. Ezt ma a bányász sztrájk után meg kellett írnunk, de ez nem zvarapéteri hátbatámadás, akinek a hihetetlen szemtelenségeit nem lehet szó: nélkül tür- i i (de Ízléstelenség a Bérmunkás íróit velük egy kalap alatt elintézni). Mi jól tudjuk, amikor ugyanez a Zvara émelyítően hízelgő cikket irt az akkori gazdájáról Katharyn Lewis- ról, mert az egyik vezére volt az “American First” fasizta alakulatnak és írna ma is, ha őnagysága a Szovjet megtámadása után,, ki nem dobta volna Zvarát és kommunista társait a jól fizetett szervezői állásokból. Ezeknek a kis koca politikusoknak a zagyvaságai csak teljessé teszik azt a képet, amelyet a bányászok és az egész amerikai munkásság ellenségeiről föntebb festettünk. Inkább egy bukott harc, mint a posványba sülyedés, a semmitevés. Egy elbukott harc 'csak fegyvergyakorlat, amelynek a tanulságaiból sikeresebben vívhassuk meg a nagy végső harcunkat. A bányászoknak a tanulság, amit le kell vonjanak az, hogy legyenek önállók, álljanak a talpukra, szabaduljanak meg a halálos ellenséggel paktáló Le- wistől és a fasizta politikusoktól és alakítsák át az uniójukat olyan ipari szervezetté, amelyet a tagság irányit és nem a vezérek játékszerei és eladható áruja. Kovách Ernő NEW YORKIAK FIGYELMÉBE Értesítjük new yorki munkástársainkat, hogy a tragikus körülmények között elhunyt FEJTI JÓZSEF munkástársunk hamvait julius 18-án az Eden- wald Erdőben tartandó társas kiránduláson Emlék ünnepély keretében fogjuk a szabad természetben szétszórni. Kérünk mindenkit, hogy d.u. pont 2 órára legyenek jelen. Az IWW newyorki csoportja
