Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-11-27 / 1295. szám
2 oidai BÉRMUNKÁS 1943. november 27. Kiknek és miért kell szervezkedni? (a.l.) Természetesen amikor szervezkedésről írunk, vagy beszélünk, mindig a bérért dolgozó munkások eme fontos szükségletéről van szó. Most 1943-mat számolunk a naptár szerint és tudatában vagyunk annak, hogy a bérért dolgozó munkás mindig csak annyit kap bér fejében, hogy az életét tengethesse. A munkabér piac különbözik az áru piactól, mert addig mig az áru árát mindig az eladok szabják meg, a munkabéreket azok határozzák meg, akiknek arra szükségük van. A munkásosztálynak az a része, amely ezt a társadalmi igazságtalanságot felismerte, azok tudatában vannak annak, hogy a profit rendszernek alapját az képezi, hogy a bérért dolgozó munkás sohasem kapja meg munkájának teljes gyümölcsét. Ezt a tudatot azokból a tényekből vették, hogy a dolgozók megélhetési lehetősége napról napra nehezebbé válik. Szervezetek kiépítésére kényszeritette a munkásokat abból a célból, hogy saját létkérdésüket védelmezzék. Azt ma minden józanul gondolkodó munkás tudja, hogy a profitra vágyó munkáltató osztály sohasem törődik azzal, hogy a számára profitot hajtó munkások milyen körülmények között tengetik életüket. A munkásszervezetek arra alakultak, hogy a munkások gazdasági életszínvonalát a fennálló viszonyokhoz, képest valameny- nyre türhetővé tegyék. Ebbe a katergóriába tartoznak még ma is mindazon szervezetek, amelyek tényleg a tőke és munka kölcsönös együttműködése alapján próbálnak valamilyen eredményeket felmutatni. Ebbe a kategóriába tartoznak itten a szakszervezetek — vagy ha úgy tetszik a tőle nem sokban különböző ipari szervezet, <xz úgynevezett CIO. A fent nevezett szervezetek milliós taglétszámmal rendelkeznek és minden tevékenységük abban merül ki, hogy a fennálló viszonyokkal szemben, ott ahol a munkások szervezve vannak valamivel jobb viszonyokat teremtenek, mint azon helyeken, ahol a munkások még egyáltalában nem ismerték fel a szervezkedés szükségességét. A bérért dolgozók azon tömege, akik már felismerték, hogy szervezkedni kell a' munkásoknak azért, hogy saját osztályérdekeit megvédje, ezek képezik a munkásoknak az értelmes részét, mert tudják, hogy saját szervezett erejük révén tudnak csak életszínvonalukon valami javítást eszközölni. Az emberek értelmisége vagy meglátó képessége a legtöbb esetben nincsen az iskolázottsághoz kötve. Az iskolázottság esetleg alapot szolgál arra, hogy ha tényleg józanul és nem élfo- gultan gondolkoznak, hogy az eseményeket talán alaposabban megtudják érteni, de hogy ha magát a társadalmi életet ferdén tükrözik vissza saját kárukra, akkor bizony olyan téves utakon járnak, amiről azután nagyon nehéz eltéríteni. Vegyünk az életből olyan példákat, amelyekkel meggyőzően tudjuk bizonyítani, hogy van a mai társadalomnak egy olyan bérért dolgozó csoportja, akik talán nem tudják, mert nem akarják, hogy a szellemi vagy fehérgalléros munkás éppen olyan ki- zsákmányoltja a mai rendszernek, mint a fizikai munkás. Különösen ma, nagyon sokat hallunk arról, hogy az ipari munkások, akik felismerték a szervezkedés szükségességét azok szervezeti befolyások révén napról napra lépést tartanak az árdrágítók mesterséges áremelésével. De ugyanakkor a fehérgalléros iroda vagy szellemi munkások, akik azt vélik magukról, hogy ők talán felsőbbrangu csoportot képeznek, mint a kérges- tenyerü termelő ipari munkások. Ezek legtöbb esetben úgyszólván orrfintorgatva tesznek megjegyzést amikor szervezkedésről lévén szó. Úgy gondolkoznak, vagy egyáltalában nem is akarják elismerni, hogy tulajdonképpen ők is bérért dolgozó rabszolgái a mai társadalomnak. Hajlongással vagy talpnyalással gondolják a munkáltatók szivét megpuhitani, — akiknek szive a profitrendszerbe vert gyökeret. Az alázatosság ée talpnyalás képezi a szolgaság alap motívumát. Sohasem kell sajnálni azt a munkást, legyen az bár termelő ipari, vagy fehérgalléros szellemi munkás, akik talpnyalással vagy alázatossággal vélik helyzetüket javítani. Ha munkás vagy, akkor ismerd fel helyed a mai társadalmi berendezkedésben. Tanuld meg azt, hogy ha gazdasági helyzeted elviselhetetlen, akkor szervezkednek kell. Nincsen kivétel akár fehérgalléros szellemi akár kérges tenyerű fizikai munkás, egyetlen mód van gazdasági helyzeted orvoslására — a szervezkedés! Ha a munkásosztály minden rétege felismeri, hogy a mai magántulajdon alapján álló kapitalista társadalmi rendszer, magára az osztályuralomra van alapozva, mely nem is képezheti az emberiség legnagyobb vágyának az egyenlőségnek és teljes demokratikus elgondolásának semilyen csiráját sem, akkor amikor a gazdaságilag kiváltságos osztály teljhatalmú ura az élet javainak, meg látja és megtalálja az utat a szervezkedéshez. Hogy a munkásoknak miért kell szervezkedni a fentiek tisztán és világosan megmagyarázzák, hogy azután a munkásoknak nem elégséges csak arra szervezkedni, hogy a napi eseményekkel lépést tartsanak és állandóan csak ugyanazon a nívón ma- raujanaK, hogy az élet javai felett, mindig csak mások rendelkezzenek. fi munkásosztálynak nem szabad megelégedni csak azzal a x alommal amit jelenlegi szak vagy a CIO néven ismert ipari sz«.; vezet képvisel, hogy a tisztességes munkáért tisztességes i fizetés jár, hanem ezt a forradalmi jelszót kell, hogy kövessük: I “A munka gyümölcse a munkást illeti.” “Nem lehet egyenlőség és demokrácia mindaddig, amig a bérrendszer fenn áll.” Erre kell tényleg szervezni a munkásosztályt, mert a feltörekvő proletáriátusnak a célkitűzése az Ipari Demokrácián alapszik és ennek a célkitűzésnek tényleges megvalósítására szervezi az IWW a munkásokat a forradalmi ipari szervezeteibe. LONDON, nov. . (ONA) — Egy percig sem hiszem, hogy a világ nem lesz sokkal szebb és nyugodtabb, ha megsemmisítjük a gangsztereket, akik és akiknek nevében a bestialitáso- kat elkövették a mostani háború előtt és a háború során. Másban kételkedem. Arra gondolok, hogy azok az emberek, akik a színpad mögött intellektuális irányitói voltak a nácizmusnak, nem fognak-e megmenekülni a büntetéstől? Egyelőre nem látok semmiféle tervet, amely megtorlást helyez kilátásba velük szemben is. Ha eltekintek Hitlertől és a féltucat gonosztevőtől, akik közvetlen környezeteihez tartoznak, Hjalmar Schach tot, a német Reichsbank volt elnökét és Hitler fő gazdasági tanácsadóját tartom a legfontosabb háborús bűnösök egyikének. Ez az ember, pusztán féktelen és perverz hatalmi vágytól irányítva, Hitler szolgálatába állította rendkívüli képességeit. Schacht tudta, hogy amit csinál, gyalázat. Külföldi barátainak bevallotta ezt. Kritikája éles volt és hibátlan. Mégis Hitlert támogatta. Hasonlóan veszedelmes figura Franz von Papén, Hitler politikai patrónusa, akinek segítsége nélkül a náci gangszter soha nem kerül uralomra. Papén is jól tudta, hogy amit cselekszik, becstelenség. A háborús bűnösök legfontosabb garnitúrájában ott szeretném látni még von Neurath volt német külügyminisztert és Fric- ket, Hitler belügyminiszterét. Egyik sem adott közvetlen parancsot kivégzésre és személyesen nem ölt meg senkit. De szolgálatába állottak minden idők legszörnyübb barbárainak — és tudták, hogy mit tesznek. Legyünk tisztában azzal a ténnyel, hogy nácizmus, vagy fasizmus nem állhatott volna fenn ennyi ideig, ha nem akadtak volna férfiak, a régi, nácizmus előtti rezsim prominens emberei, akik nevüket, tapasztalatukat, a bizalmat, amelyet a világ jóhiszeműen és előzőén ajándékozott számukra, nem állítják a fasizmus és nácizmus szolgálatába. Látjuk, hogy Fritz Thyssen már lakolt bűnéért, ő finanszírozta Hitler uralomraj utását és e percben német koncentrációs táborban ül. Viszont Németországban és Olaszországban száz és száz férfi él, ismert pénzemberek és nagyiparosok, akik elengedhetetlen és döntő szerepet játszottak Hitler és Mussolini uralmának biztosításában. Szabad-e ezeket a férfiakat I büntetlenül szabadon engedni. A római jog és a modern államok jogrendszere jól ismeri a “aki mást használ fel céljai elérésére” — fogalmát. A felbujtó nem kevésbé bűnös, mint aki a bűnt végrehajtotta. Nem fontos-e, hogy ezt az elvet alkalmazzuk a fasizta hadseregek vezetőivel és a nagyipar és a pénzvilág ama szereplőivel szemben, akik vakon állottak Hitler és Mussolini szolgálatába? Ha ezeket az embereket nem bántjuk és meghagyjuk őket a régi pozíciójukban, miféle biztosítékunk van, hogy a háború után nem úgy próbálnak-e újból védekezni a demokratikus és szociális törvényhozás intézkedései ellen, hogy egy reakciós, fasizta jellegű áramlatot támogatnak? A mostani idők lélektanilag alkalmasak arra, hogy ezekkel az intellektuális bűnözőkkel és felbujtókkal is elbánjunk. Nem tudom, hogy néhány évvel a háború után, béke hangulatban, akad-e majd törvényhozás, vagy törvényszék, amely hozzá mer majd nyúlni Schacht barátaihoz és követőihez. Kötelességemnek tartom azt, hogy erre a veszélyre, az intellektuális és gazdasági bűnösök megkimélésének lehetőségére rámutassak. A kockázat, amelyet vállalnánk, ha nem bántjuk őket, rendkívüli. A fasizmus tulajdonképpeni vezérkarát meghagynék régi helyén. A méreg forrása tovább termelné az eszméket és terveket, amelyekből kiformálódott a modern fasizmus és nácizmus. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 8.00 Mrs. G. Barca, Bridgeport 5.00 Bercsa Jánosné, Clev......... 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron .... 7.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 4.00 Mrs. J. Deák, Akron ........ 7.00 Mrs St. Detky, Phila ........ 6.00 Katy Esztergall, Cleve. .. 6.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 4.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 8.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 7.00 Mrs. M. Feczkó, N. York 4.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 10.00 Mrs. P. Kern, Akron ........ 7.00 Mrs. J. Kollár. Clev........... 5.00 Mrs. E. Kovách, Cleve...... 5.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb...... 6.00 Mrs. L .Lefkovits, Clev. 6.00 Mary Mayer, Phila............. 6.00 Mrs. A. Molnár, Cleve. .. 6.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 7.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 5.00 Mrs. St. Török, E. Port 2.00 Mrs. Ch. Udvarnoky, FI. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 7.00 Mrs. St. Visi, Detroit..... 5.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 7.00 Nem elég ha csak Hitlert és közvetlen bűntársait ítéljük el Irta: Harold J. Laski
