Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-11-27 / 1295. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 NOV. 27 NUMBER 1295 SZÁM Hull jelentése és Molotov nyilat­kozata a moszkvai konferenciáról (f.) A mult heti lapszámunk­ban panasszal voltunk a moszk­vai konferencia résztvevői iránt, amiért hetek óta elzár­kóztak és bővebb jelentéssel nem szolgáltak az ott történ­tekről. Amilyen korai volt a pa­naszunk, annyira időszerű volt azon feltevésünk, hogy a kulisz- szák mögött nagyobb zavarok vannak és a határkérdések nemhogy megegyezés szerű el­intézést nyertek volna, hanem inkább éles vita kérdéseknek maradtak meg. A múlt héten nyilvános jelentéssel állt a kongresszus elé Cordell Hull külügyi államtitkár, valamint Molotov a Szovjet Unió hivata­los lapjában az Izvestiában tett közzé nyilatkozatot. Bármeny­nyire is szépen, finoman és ba­rátságosan jelentett a moszk­vai konferencia két főalakja a kis nemzetek ügyéről és határ­kérdésekről, eltakarni nem tud­ták, hogy éles ellentét van köz­tük. Hull jelentésében bővebben kitért a moszkvai konferencia azon részleteire, melyek az ere­deti szerződés szövegéből kima­radtak. így pl. részben vála­szolt arra a kritikára is, hogy a moszkvai konferencia habár a háborús bűnösök méltó meg­büntetését határozatilag ki­mondotta, egy szóval sem emlí­tette a zsidóüldözések bűntette­seit. Hull szerint a náci vezé­rek bűnhődni fognak amiért az elfoglalt területek népei ellen, de különösen a zsidók ellen a legkegyetlenebb barbár terror­izmust alkalmazták. Mindezek­ért a bűnökért megfogják kap­ni a büntetésüket. A moszkvai deklaráció mon­dotta Hull, útmutatás a béke­szerető nemzetek részére, a ki­csik és nagyobbak részére egy­aránt, hogy hogyan élhetnek békében és biztonságban a há­ború utáni világban. A dominá­ló célja a moszkvai konferenci­ának a háború győztes befeje­zése és ennek érdekében az egy­séges kooperáció. A moszkvai tárgyalások habár két hétig tartottak, nem volt számításba véve minden kérdés elintézése ottan. így pl. szóba került bizo­nyos határkérdéseknek az ügye is, de ezt azonban muszáj volt elhalasztani későbbi időre. Ha majd a fegyveres összeütközé­sek befejezést nyernek lesz al­kalmas idő erről beszélni. Hullt percekig tartó ovációban ünne­pelte a kongresszus és jelenté­sét a legnagyobb megelégedés­sel vették tudomásul. Molotov nyilatkozata csak­nem egyidőben került a lapok­ba Hull .beszédének a közlésé­vel, mintha csak erre is meg­egyezés történt volna. Molotov szerint néfn szabad olyan Fe- derációról beszélni, mely a kis nemzeteket is felölelné, és kü­lönösen nem lehet arra gondol­ni, hogy azok a kis nemzetek, melyeken a Hitler hordák vé­gig tapostak. Egy úgynevezett “cooling-ooff” időre lesz szük­ség és csak azután lehet lesz meghatározni, hogy hol legyen a helyük az ilyen országoknak. Molotov szerint Hull és Eden sem kifogásolta ezt az állás­pontot. Szóval vannak bajok a ha­tárkérdések körül, és amilyen ütemben fogják ezt nyilváno­san szellőztetni, úgy fog kide­rülni, hogy nem kis ügyről van ott szó, amit úgy fültőről el tud intézni akár Molotov vagy Hull. Egy uj háború csirája van ebben a kérdésben elrejt­ve. Mert az tény, hogy Hull és Eden sem ellenzi most a határ­kérdések Molotov szerinti elin­tézését, de viszont az is tény, hogy most még előbb a hábo­rút kell elintézni. Amennyire másodrendű kérdés ma a ha­tárkérdés, annyira elsőrendű lesz a háború után és egész biztos, hogy Amerikát és Ang­liát képviselő megbízottaknak más lesz a véleményük akkor. A Versailles békeszerződés ha- tárkiigazitásába benne volt a jelenlegi háborúnak a fényképe. Ezt bizonyára jobban tudják az olyan képzett politikusok mint Molotov és Hull és többi társaik és mégis ugylátszik mintha elfogultságukban ezt a szörnyű történelmet akarnák megismételni. És valahogy mi öntudatos munkások, nem tudjuk megér­teni éppen Stalinék munkás­kormányzata által, ezt a nagy különbség válaszfalat nemzet és nemzet között. Mi szivvel- lélekkel benne voltunk és va­gyunk abban, hogy a nácizmus és fasizmus terror uralmát el­töröljük a föld színéről, mi szív­vel és lélekkel harcoltunk és harcolni fogunk a hortyizmus minden fajta megnyilatkozása ellen, de ugyanakkor testvérei vagyunk a magyar munkásnép­nek és a föld minden kizsák­mányolt népének. Nem tudjuk megérteni, hogy a Horthy ban­diták rémtetteiért miért szen­vedjen az egész magyar nép. Bűnhődjenek a bűnösök és sza­badságot az elnyomottaknak, A királyok alkonya (Vi.) A napilapok állandóan közlik azon híreket, hogy az olasz nép — no meg sok más — nem akarja többet a királysá­gokat. Amerikából vissza ment Sforza s a még itt tanároskodó Salvemini, valamint La Piana tanárok és leginkább még a fasizta terrort otthon végigélő liberálisok, mind ellene vannak a királyságnak és mint a fasiz­mus bűntársát tekintik. Badog- lionak nem sikerült elég politi­kust kapni, akiket az “őfensé­ge” miniszteri székjeibe beül- , tethessen. Badoglia is csak úgy I bírja türelemre a népet és azok ! szóvivőit, hogy azt Ígérgeti, I hogy ahogy Rómát visszafog­lalják ő is lemond. De még az ilyen kedvező Ígérgetésre sem állnak kötélnek azok a politiku­sok, akik még gondolják, hogy a nép bizalmát bírják. Attól félnek, hogy ezt azonnal elve­szítenék ,ahogy a királynak hü­bárhol kezdődnek vagy végződ­nek az országhatárok. Ha a moszkvai konferencián a kis nemzetek jogainak a meg­nyirbálása helyett, arról be­szélt volna Molotov, hogy a szé­lesebb munkás szervezkedési jogot, szólás és sajtószabadsá­gi jogot követelt volna a náciz­mus igája alól felszabadítandó országok népeinek a részére ez jobban pászolt volna a mun­káskormány képviselőjéhez, így azonban amikor még a há­ború befejezése is a láthatatlan távlatban van, a nemzeti hatá­rok rajzaival a jövőnek még szomorúbb képét festette le Molotov. De azért ez nem kese­rít el bennünket, mert az biz­tos, hogy a náci-fasizmus buk­ni fog és az is biztos, hogy a bukásukkal az eltiport mun­kásmozgalom nemzetköziség át­tör a nemzeti határokon, eggyé forrassza a "világ népeit és le­döntve a nemzeti határokat le­hetetlenné fog tenni mondén háborút. Ez az első alapköve az igazi demokráciának, melyen a munkásosztály a felszabadulá­sa felé haladhat. KELLŐ TISZTELETTEL “Mindnyájunkat érdeklő, na­gyon érdekes előadás lesz . . .” írja az egyik “liberális” chica­gói magyar lap Ottó a magyar trónkövetelő felolvasásának a beharangozására. Valószínű, hogy a szerkesztő véresre tap­solta a kezeit is azokhoz az igazságokhoz, amelyeket Ottó Európa újjá építésének módo­zataira felsorolt. séget fogadnának, vagy kormá­nyában résztvennének. A románok romantikus kirá­lya Károly, is nagyon készül vissza a trónra és ő is mint minden lesiklott király, Ameri­ka segítségével akar visszajut­ni a trónra. Ezért nyílt beisme­rés szerint 35.000 dolláros hir­detési kampányt kezdett, hogy mint a demokrácia román kép­viselőjét itten elfogadtassa ma­gát. Ezen célbői hirdetési ügy­nökséget “Press agent” foga­dott, aki sorba kilincseli a lapo­kat és írókat, hogy Károly ki­rályt ismét visszajutni segít­sék. A görög és szerb királyok is csak ilyen kétes helyzetben vannak, hiába hivatkoznak Roosevelt és Churchill ajánló leveleire és nyilatkozataira. Hi­ába ajándékozza meg Roosevelt Péter királyocskát bombázó gé­pekkel, piég sem tetszik a ju­goszláv tömegeknek. Habsburg Ottó is nagyon fo- gadkozik, hogy vissza fog men­ni Ausztriába, persze nem ad­dig, amig ott van a Gestapo, hanem csak amikor már az amerikai hadsereg ottan lenne, hogy az olasz királysághoz ha­sonló védelmet neki is megad­ják. Mert erős a gyanúm, hogy azokat az osztrák katonákat is először lefegyvereznék, mint a görögöket, akiket őfensége szemlélésére felsorakoztatná­nak, ne hogy ellene fordítsák a fegyvert. Az a két olasz tanár, Salve- mini és La Piana, könyvet Ír­tak melyben az olasz helyzetről írnak és mint történelem taná­rok és akik több könyvet Írtak a történelemről, igy tudják mit írtak le, azt Írják, hogy “Ang- lia-Amerika és a Vatikán visz- sza akarják állítani a fasiz­must Mussolini nélkül, de a ki­rályság segítségével. Ez meg­adja a magyarázatot arra is, hogy miért támogatják a töb­bi királyokat és Darlanokat. Mi tudjuk, hogy a papság és a katholikus egyház minden­felé a királyságok mellett fog­lal állást, hogy a régi tévhitet “Isten kegyelméből” való ki­rályságokat visszaállítsák és az ehhez kötött papság hatalmát továbbra is fenntarthassák. És így jól esik azt látni, hogy ily hatalmas szentháromság, Ang­lia, Amerika és a Vatikán un­szolására sem hajlandó a nép elfogadni a királyságot és ide­jét múlta rendszerét, mely alatt olyan sokat szenvedett, mely rendszer csak a szenvedés és újabb háborúk sorozatát, bi­zonytalanságot, elnyomatást je­lentene részükre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom