Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-11-27 / 1295. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 NOV. 27

NUMBER 1295 SZÁM

Hull jelentése és Molotov nyilatkozata a moszkvai konferenciáról

(f.) A mult heti lapszámunkban panasszal voltunk a moszkvai konferencia résztvevői iránt, amiért hetek óta elzárkóztak és bővebb jelentéssel nem szolgáltak az ott történtekről. Amilyen korai volt a panaszunk, annyira időszerű volt azon feltevésünk, hogy a kulisz- szák mögött nagyobb zavarok vannak és a határkérdések nemhogy megegyezés szerű elintézést nyertek volna, hanem inkább éles vita kérdéseknek maradtak meg. A múlt héten nyilvános jelentéssel állt a kongresszus elé Cordell Hull külügyi államtitkár, valamint Molotov a Szovjet Unió hivatalos lapjában az Izvestiában tett közzé nyilatkozatot. Bármenynyire is szépen, finoman és barátságosan jelentett a moszkvai konferencia két főalakja a kis nemzetek ügyéről és határkérdésekről, eltakarni nem tudták, hogy éles ellentét van köztük.

Hull jelentésében bővebben kitért a moszkvai konferencia azon részleteire, melyek az eredeti szerződés szövegéből kimaradtak. így pl. részben válaszolt arra a kritikára is, hogy a moszkvai konferencia habár a háborús bűnösök méltó megbüntetését határozatilag kimondotta, egy szóval sem említette a zsidóüldözések bűntetteseit. Hull szerint a náci vezérek bűnhődni fognak amiért az elfoglalt területek népei ellen, de különösen a zsidók ellen a legkegyetlenebb barbár terrorizmust alkalmazták. Mindezekért a bűnökért megfogják kapni a büntetésüket.

A moszkvai deklaráció mondotta Hull, útmutatás a békeszerető nemzetek részére, a kicsik és nagyobbak részére egyaránt, hogy hogyan élhetnek békében és biztonságban a háború utáni világban. A domináló célja a moszkvai konferenciának a háború győztes befejezése és ennek érdekében az egységes kooperáció. A moszkvai tárgyalások habár két hétig tartottak, nem volt számításba véve minden kérdés elintézése ottan. így pl. szóba került bizonyos határkérdéseknek az ügye is, de ezt azonban muszáj volt elhalasztani későbbi időre. Ha majd a fegyveres összeütközések befejezést nyernek lesz alkalmas idő erről beszélni. Hullt percekig tartó ovációban ünnepelte a kongresszus és jelentését a legnagyobb megelégedéssel vették tudomásul.

Molotov nyilatkozata csaknem egyidőben került a lapokba Hull .beszédének a közlésével, mintha csak erre is megegyezés történt volna. Molotov szerint néfn szabad olyan Fe- derációról beszélni, mely a kis nemzeteket is felölelné, és különösen nem lehet arra gondolni, hogy azok a kis nemzetek, melyeken a Hitler hordák végig tapostak. Egy úgynevezett “cooling-ooff” időre lesz szükség és csak azután lehet lesz meghatározni, hogy hol legyen a helyük az ilyen országoknak. Molotov szerint Hull és Eden sem kifogásolta ezt az álláspontot.

Szóval vannak bajok a határkérdések körül, és amilyen ütemben fogják ezt nyilvánosan szellőztetni, úgy fog kiderülni, hogy nem kis ügyről van ott szó, amit úgy fültőről el tud intézni akár Molotov vagy Hull. Egy uj háború csirája van ebben a kérdésben elrejtve. Mert az tény, hogy Hull és Eden sem ellenzi most a határkérdések Molotov szerinti elintézését, de viszont az is tény, hogy most még előbb a háborút kell elintézni. Amennyire másodrendű kérdés ma a határkérdés, annyira elsőrendű lesz a háború után és egész biztos, hogy Amerikát és Angliát képviselő megbízottaknak más lesz a véleményük akkor. A Versailles békeszerződés ha- tárkiigazitásába benne volt a jelenlegi háborúnak a fényképe. Ezt bizonyára jobban tudják az olyan képzett politikusok mint Molotov és Hull és többi társaik és mégis ugylátszik mintha elfogultságukban ezt a szörnyű történelmet akarnák megismételni.

És valahogy mi öntudatos munkások, nem tudjuk megérteni éppen Stalinék munkáskormányzata által, ezt a nagy különbség válaszfalat nemzet és nemzet között. Mi szivvel- lélekkel benne voltunk és vagyunk abban, hogy a nácizmus és fasizmus terror uralmát eltöröljük a föld színéről, mi szívvel és lélekkel harcoltunk és harcolni fogunk a hortyizmus minden fajta megnyilatkozása ellen, de ugyanakkor testvérei vagyunk a magyar munkásnépnek és a föld minden kizsákmányolt népének. Nem tudjuk megérteni, hogy a Horthy banditák rémtetteiért miért szenvedjen az egész magyar nép. Bűnhődjenek a bűnösök és szabadságot az elnyomottaknak,

A királyok alkonya

(Vi.) A napilapok állandóan közlik azon híreket, hogy az olasz nép — no meg sok más — nem akarja többet a királyságokat. Amerikából vissza ment Sforza s a még itt tanároskodó Salvemini, valamint La Piana tanárok és leginkább még a fasizta terrort otthon végigélő liberálisok, mind ellene vannak a királyságnak és mint a fasizmus bűntársát tekintik. Badog- lionak nem sikerült elég politikust kapni, akiket az “őfensége” miniszteri székjeibe beül- , tethessen. Badoglia is csak úgy I bírja türelemre a népet és azok ! szóvivőit, hogy azt Ígérgeti, I hogy ahogy Rómát visszafoglalják ő is lemond. De még az ilyen kedvező Ígérgetésre sem állnak kötélnek azok a politikusok, akik még gondolják, hogy a nép bizalmát bírják. Attól félnek, hogy ezt azonnal elveszítenék ,ahogy a királynak hübárhol kezdődnek vagy végződnek az országhatárok.

Ha a moszkvai konferencián a kis nemzetek jogainak a megnyirbálása helyett, arról beszélt volna Molotov, hogy a szélesebb munkás szervezkedési jogot, szólás és sajtószabadsági jogot követelt volna a nácizmus igája alól felszabadítandó országok népeinek a részére ez jobban pászolt volna a munkáskormány képviselőjéhez, így azonban amikor még a háború befejezése is a láthatatlan távlatban van, a nemzeti határok rajzaival a jövőnek még szomorúbb képét festette le Molotov. De azért ez nem keserít el bennünket, mert az biztos, hogy a náci-fasizmus bukni fog és az is biztos, hogy a bukásukkal az eltiport munkásmozgalom nemzetköziség áttör a nemzeti határokon, eggyé forrassza a "világ népeit és ledöntve a nemzeti határokat lehetetlenné fog tenni mondén háborút. Ez az első alapköve az igazi demokráciának, melyen a munkásosztály a felszabadulása felé haladhat.

KELLŐ TISZTELETTEL

“Mindnyájunkat érdeklő, nagyon érdekes előadás lesz . . .” írja az egyik “liberális” chicagói magyar lap Ottó a magyar trónkövetelő felolvasásának a beharangozására. Valószínű, hogy a szerkesztő véresre tapsolta a kezeit is azokhoz az igazságokhoz, amelyeket Ottó Európa újjá építésének módozataira felsorolt.

séget fogadnának, vagy kormányában résztvennének.

A románok romantikus királya Károly, is nagyon készül vissza a trónra és ő is mint minden lesiklott király, Amerika segítségével akar visszajutni a trónra. Ezért nyílt beismerés szerint 35.000 dolláros hirdetési kampányt kezdett, hogy mint a demokrácia román képviselőjét itten elfogadtassa magát. Ezen célbői hirdetési ügynökséget “Press agent” fogadott, aki sorba kilincseli a lapokat és írókat, hogy Károly királyt ismét visszajutni segítsék.

A görög és szerb királyok is csak ilyen kétes helyzetben vannak, hiába hivatkoznak Roosevelt és Churchill ajánló leveleire és nyilatkozataira. Hiába ajándékozza meg Roosevelt Péter királyocskát bombázó gépekkel, piég sem tetszik a jugoszláv tömegeknek.

Habsburg Ottó is nagyon fo- gadkozik, hogy vissza fog menni Ausztriába, persze nem addig, amig ott van a Gestapo, hanem csak amikor már az amerikai hadsereg ottan lenne, hogy az olasz királysághoz hasonló védelmet neki is megadják. Mert erős a gyanúm, hogy azokat az osztrák katonákat is először lefegyvereznék, mint a görögöket, akiket őfensége szemlélésére felsorakoztatnának, ne hogy ellene fordítsák a fegyvert.

Az a két olasz tanár, Salve- mini és La Piana, könyvet Írtak melyben az olasz helyzetről írnak és mint történelem tanárok és akik több könyvet Írtak a történelemről, igy tudják mit írtak le, azt Írják, hogy “Ang- lia-Amerika és a Vatikán visz- sza akarják állítani a fasizmust Mussolini nélkül, de a királyság segítségével. Ez megadja a magyarázatot arra is, hogy miért támogatják a többi királyokat és Darlanokat.

Mi tudjuk, hogy a papság és a katholikus egyház mindenfelé a királyságok mellett foglal állást, hogy a régi tévhitet “Isten kegyelméből” való királyságokat visszaállítsák és az ehhez kötött papság hatalmát továbbra is fenntarthassák. És így jól esik azt látni, hogy ily hatalmas szentháromság, Anglia, Amerika és a Vatikán unszolására sem hajlandó a nép elfogadni a királyságot és idejét múlta rendszerét, mely alatt olyan sokat szenvedett, mely rendszer csak a szenvedés és újabb háborúk sorozatát, bizonytalanságot, elnyomatást jelentene részükre.