Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-11-20 / 1294. szám
BÉRMUNKÁS 1943. november 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 one Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ---- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.____________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily Vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ____________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ■<@*.42 Két réteg (gb.) Lapunk hasábjain már többször kimutattuk, hogy a munkabérek befagyasztása akkor, midőn a nagy jövedelmeknek nem szabtak semmi határt, a demokrácia eszméjének legcsufo- sabb arculcsapása. És ha hozzávesszük még a munkához való rögzítést is, akkor bátran mondhatjuk, hogy a háború sikerének örve alatt itt is meghonosítják a kasztrendszert, amiről eddig itt csak mint az elképzelhető legborzalmasabb társadalmi rendszerről beszéltek. Hogy a háború terheit nagyon aránytalanul osszák meg, eddig csak a munkásoktól, esetleg a munkássággal szimpatizáló liberálisoktól hallottuk. Annál meglepőbb tehát, hogy egyszerre csak ezt halljuk magától William H. Davistől, a War Labor Board elnökétől, akit eddig nem minden ok nélkül azzal vádoltak, hogy a munkások követeléseinek visszautasításával sztrájkokat provokál. Ez a William H. Davis a napokban egy jelentést küldött Wallace alelnökön keresztül a szenátusnak, amelyben ily kijelentést tett: “Mindinkább arra a meggyőződésre jutok, hogy társadalmunk bizonyos rétegeitől megköveteljük, hogy az infláció elkerülésére súlyos áldozatokat hozzanak, de ugyanakkor más rétegek vállaira nem rakunk ilyen terheket”. Davis ezen szavakkal, — ha nem is nevezi néven a gyermeket, — de kétségtelenül arra céloz, hogy milyen igazságtalanság volt a kongresszustól megsemmisíteni az elnöknek a 25,000 dől-1 láros jövedelem határról szóló rendeletét, amig a munkabéreket befagyasztották. Davist, — akit eddig csak a munkások részéről ütöttek azért, mert a War Labor Board majdnem minden bérkövetelést ridegen visszautasított, avagy csak kis részét engedélyezte annak, amit a munkások követeltek, — most a másik oldalról támadják igen hevesen a fönt idézett kijelentésért. Annál is különösebb ez a kijelentés, mert ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy a War Labor Board továbbra is ragaszkodni fog a jelenlegi befagyasztott bérekhez. így úgy látszik, hogy Davis szintén belátta már, hogy az inflációt nemcsak a munkások állítólagos magas keresete, hanem a munkáltatók korlátlan, véres nagy profitja is elősegítik. Davis nyilatkozatának lekicsinylésére azt hozzák fel, hogy ezzel akarja igazolni a bányász-sztrájkkal kapcsolatos vereségét. Mert ez a sztrájk nem a bányabárók, hanem a Davis vezetése alatt álló makacs, méltányosságot nem ismerő War Labor Board ellen irányult, hiszen a bányabárók egy része hajlandó volt megadni a bányászok követeléseit. Most, hogy Davisék elismerték a bányászok és a bányákat kezelő Ickes belügyminiszter között létrejött megállapodást, valamivel menteni akarja magát és KIJÖTT AZ IGAZSÁGGAL. Mert való igaz, hogy ha ez az osztály törvénykezés még tovább is megy, akkor az Egyesült Államok nemcsak a “két párt” rendszerrel dicsekedhetik, hanem a “két réteg” rendszerrel is, amely rendszerben az egyik réteg viseli az összes költségeket és terheket, mig a másik rétegnek csak az összes jogok és az összes élvezetek jutnak. Nincs menekülés (gb.) Algierből jövő hírek szerint a Francia Felszabadító Nemzeti Tanácsban fontos változások történtek. A tanácsnak eddig két elnöke volt, Charles de Gaulle és Henry Giraud tábornokok. Giraud most lemondott, vagy lemondatták és igy a tanács egyedüli elnöke De Gaulle maradt. Ami azonban még ennél is fontosabb, Girauddal távozott a tanácsnak három másik tagja is, akikről De Gaulle-ek azt állították, hogy egy ideig egy üt/ működtek a németekkel. Ez a változás valójában azt jelenti, hogy végre sikerült kiküszöbölni a darlanisták maradványait, akiket eddig leginkább az amerikai külügyi hivatal pártfogolt. Hogy ez a változás most jött, gyorsan a moszkvai tanácskozás után, következtetni engedi, hogy az orosz befolyásnak a következménye. Ugyancsak erre a konklúzióra enged következtetni a moszkvai egyezségnek az olaszokra vonatkozó pontja is, amely a fasiztáknak a politikai életből való eltávolítását Ígéri be. És hamár a következtetéseknél vagyunk, tovább is mehetünk még egy lépéssel. Kérdezhetjük, hogy mit jelentenek ezen kijelentések és intézkedések a magyar Horthy vitézeknek? Ugy- látszik, vége szakadt a “gyere haza drágám, minden meg van bo- csátjva” politikának. E helyett életbelép, “aki bűnözött, bűnhődjék” elv. Orvgyilkosságot rendező Horthy és véreskezü pribékjei ez egyszer nem lesz menekülés. Amerikai magyar csatlósaik már elkezdhetik a gyászolást. Mérőeszköz (gb.) Amerika benszülött fasiztái közül az állam hivatalosan eddig még csak a jelentéktelenebbeket, az “apró halakat” fenyitette meg, de a nagyokhoz nem mert hozzányúlni. Ennek a meghunyászkodásnak tudható be, hogy vezető lapjaik és rádió kommentátoraik a háborút az oroszok ellen akarták fordítani. Ezirányu törekvéseik annyira nyilvánvaló volt, hogy magas állású tisztviselők, mint például Henry Wallace alelnök és Harold Ickes belügyminiszter nyíltan vádolják őket. Ickes a New Yorkban mondott beszédében már “amerikai fasizta tengelyről” beszélt, amelynek fentartói Hearst. Patterson, McCormick és Mrs. Cissie Patterson újságkiadók. Ezek viszont most azzal vágnak vissza, hogy Wallacet, lekest, Hopkinst és a többieket bolshevikeknek, kommunistáknak csúfolják. A kereskedelmi sajtó természetesen McCor- mickéknak segít, akit Ickes találóan “reggeli ezredesnek” csúfolt. De beleszólt most a dologba Westbrook Pegler is, a National Association of Manufacturers (Munkáltatók országos egyesülete) elismert ügynöke, aki felsorolja az Ickes bűneit, amelyek között legfontosabb az, hogy a spanyol lojalisták leverése után azon fáradozott, hogy az Egyesült Államok területére minél több spanyol menekült bejöhessen. Pegler most ráolvassa ezt a “nagy bűnt” és ezzel akarja bizonyítani, hogy Ickes kommunista, mert a spanyol menekültek között voltak kommunisták is. A spanyol szabadságharc felemlitése adhatna egy jó eszmét az érdekelt köröknek. Ha igazán tudni akarják, hogy ki a fasizta és ki nem, akkor nem azt kell nézni, hogy ma mit csinál, vagy mit kiabál és milyen nagyon veri a mellét a demokráciáért, hanem mint ahogyan Pegler csinálta, utána kell nézni, hogy milyen álláspontot foglalt el a spanyol szabadságharc alkalmával. Mert egészen bizonyos, hogy aki akkor a Hitler és Mussolini szolgálatában álló Frankóval szimpatizált és agitált a szabadságukért élet-halál harcot vivő spanyol nép ellen, az FASIZTA, AKÁRMIT MOND IS MOST. íme itt van a mérőeszköz, amelynek segélyével minden áldemokratáról le lehet rántani a leplet. Elárulta magát (gb.) Pár héttel ezelőtt a lapok pár soros hírben bejelentették, hogy a Mexicoban élő Károly volt román király “press agent”-et fogadott, akinek segélyével szeretné magát jószinben bemutatni az amerikai közönségnek. A héten Westbrook Pegler a szervezett munkásság elleni propaganda vezetője ád bővebb információt erről a dologról. Pegler arról értesíti olvasóit, hogy a hollywoodi működése révén ismeretes Russel Birdwell nevű sajtóügynök felkereste, több mint egy óra hosszán át tanácskozott vele és ajánlatot tett neki, hogy a rovatában Károlyt a demokrácia igazi hívének, számos igen üdvös reform megteremtőjének mutassa be. Szóval hasson oda, hogy Károlynak engedjék meg, hogy ide, az Egyesült Államokba költözzön és általában támogassa abban, hogy az Egyesült Nemzetek visszasegitsék a trónjára. Nagymennyiségű propaganda Írást hagyott nála, amelyekben azt is bizonyítani akarják, hogy Károly nem lopott el 40 millió dollárt, amikor elszökött Romániából, hanem egy milliónál is kevesebb vagyonnal jött el. • Mindezt részletesen leírja Pegler, csak azt hallgatja el, hogy MENNYIT ÍGÉRTEK NEKI EZÉRT A SZOLGÁLTÉRT, noha IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése 4 oldal
