Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-11-20 / 1294. szám

1943. november 20.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

AMIT MÉM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

___CS...Ö MEGJEGYZÉSEI

STALINNAK IGAZA VAN

Ebben az újságban nem sok esetben adtunk igazat Stalin- nak, nem mintha mi azok közé tartoznánk, akik a más nézeten levőktől eleve megtagadnánk minden igazságot, nem, mi minden esetben a személytől eltekintve bíráljuk el a tényeket és nem a mi hibánk, hogy kevés alkalmat találtunk a dicséretre.

Az orosz forradalom évfordulóján Stalin beszédet tartott, ünnepelve a vörös hadsereg hatalmas győzelmeit és az évfordulón vissza foglalt Kiev felszabadulását. Visszapillantva az elmúlt eseményekre, Stalin azt a kijelentést tette, hogy olyan egységes társadalmi erőfeszítésre, amilyet az orosz nép véghezvitt a termelés és a harctéren, csak egy szocialista társadalmi rendszerben élő nép képes. Ezt a kijelentését zokon vették Amerika polgári irói és közgazdászai és a legkülönbözőbb érvekkel igyekeznek igazolni, hogy a demokratikus kapitalista rendszeren felépülő

Amerika társadalma sokkal nagyobb erőkifejtésre képes, mint Oroszország.

Ehhez hasonló vita, a legkülönbözőbb irányzatok képviselői között is folyik, amikor a Vörös hadsereg hatalmas erőfeszítéseit és sikereit tárgyalják meg, vagy pedig az orosz nép példátlan egységét veszik figyelembe.

Kétségtelen, hogy sok az orosz kérdéssel felállított elmélet bukott meg, a több mint két éves orosz-német háború kapcsán. Először az a megállapítás, hogy a vörös hadsereg akció képtelen és három hónap alatt térdre forgja kényszeríteni Hitler. Abban az időben, mikor már Dunkirk után voltunk, Hitler elfujta a lengyel, francia, belga, holland hadseregeket, ész nélküli menekülésre késztette az angolokat. Ennek az elméletnek sok hive volt, de az idők folyamán ez az elmélet tévesnek bizonyult, mert a vörös hadsereg először megállította, aztán ismételten megverte a győzhetetlen náci hadigépezetet.

a sorok között értetni engedi, hogy ÍGÉRTEK VALAMIT. Egészen természetes, ilyen szolgálatot nem kívánnak ingyen. És Pegler is egyszerű üzletnek tekinti az egészet.

Ebben a dologban nem a román bohóc király merészsége és hiú reménysége a legfontosabb, hanem az a tény, hogy PEGLER BEISMERI, HOGY A TOLLA MEGVÁSÁROLHATÓ. De már az a tény, hogy ez a kitanult és gyakorlott Birdwell nevű sajtóügynök hozzáment és hogy ő leült vele több mint egy órán át tartó tárgyalásra, bizonyítja, hogy PEGLERT ÚGY ISMERIK, MINT AKI MINDENRE KAPHATÓ, HA MEGFIZETIK.

Hogy az üzletből nem lett semmi, annak talán az az oka, hogy Pegler számára nem volt benne elég pénz. Ez, a magát er- kölcsbirónak megtevő tollbetyár, akiről már számos esetben kimutatták, hogy a legdurvább módon hazudik a munkásság elleni hadjáratában, semmi erkölcstelenséget sem lát abban, hogy a Károly és a hozzáhasonló véreskezü népnyuzókat újból hatalomhoz segítsen. Ezt bizonyítja azzal, hogy pár jó szót tényleg ir Károly mellett és azt állítja, hogy Károlyt bizonyára az oroszok miatt nem fogadják itt, mert annak idején bolshevik ellenes volt, tehát az oroszok nem kedvelik, az amerikai kormány viszont nem akarja megsérteni az orosz szövetségesét.

A munkáslapok, sőt a liberális sajtó is azt állítja Peglerről, hogy a Gyárosok Országos Szövetségének a szolgálatában áll. Erre enged következtetni írásainak legnagyobb része. Ezzel a rovatával maga is elismeri, hogy megvásárolható.

Ugylátszik azonban, hogy a pojáca királynak nincs annyi pénze, mint a Fordok és DuPontoknak, akik a munkásellenes propagandáért fizetik.

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztesseges napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ '

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az u' társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

“Csak a diktatúra kemény terrorja kényszeríti úgy a német, mint az orosz katonaságot olyan erőfeszítésre, amilyent a történelem nem ismer.” Természetesen ez a megállapítás is helytelen, mert hisz diktatúra volt Lengyel és Görögországban, Jugoszláviában, nem különben Olaszországban és még sem voltak hajlandók harcolni a most folyó háborúban. Különben is a terror elmélete csak addig áll fenn, amig egy jól szervezett fegyveres kisebbség uralkodik a fegyvertelen nagy többségen, de amikor egy ország férfi lakosságának minden fegyver forgatásra alkalmas lakosa is bir fegyverrel, ott az államhatalon ugyan mundérban tarthassa őket, de nem tudja kiváltani belőlük azt az odaadást és áldozatkészséget, amit úgy a német, mint az orosz hadseregnél tapasztalunk. Minden elfogultság nélkül kell megállapítani azt, hogy mind a két fél előtt egy eszmény van és annak az eléréséért vagy megtartásáért kész önként, minden terror nélkül harcolni, ha kell meghalni.

A munkásmozgalomból vehetünk példákat, amikor az öntudatos munkás önzetlenül harcol, áldoz fel mindent, nem ritkán az életét is az eszméért, mig az ellenfél csak fizetett zsoldosokat tud szembe állítani.

A hitlerista elmélet, amely szerint a német nép hivatott arra, hogy mint magasabb rendű faj uralja a világot, mesteri tökélyre vitt propagandával, az ellenvélemény lebunkózásával és nem utoljára az elért kezdeti, kétségtelenül hatalmas sikerekkel, meggyőzte, fanatizálta a német nép túlnyomó többségét, beleértve a 17 millió munkás szavazatot is, hogy nekik most végig kell vinni a harcot, hogy utána elkövetkezzen a német nép aranykorszaka.

Ez az elmélet áll a német katona előtt, ki félig megfagyva állt a posztján Stalingrád előtt és harcolt amig csak arra képes volt.

A huszonöt év előtti orosz forradalom előtt is egy nagy célkitűzés volt, ez a célkitűzés i nem skatulyázta el magát a! nemzeti határok közzé, hanem! az egész emberiség felszabadítását, testvériesülését tűzte ki maga elé. Akármilyen nagy eltérések is történtek — az okok most nem tartoznak ide — a 25 év előtti célkitűzéstől, tagadhatatlan tény az, hogy a szovjet rendszer megszüntette a kapu talizmust és az uj orosz generációt már az ő elmélete szerint nevelte fel. Az a korosztály, amely ma fegyverben van és hihetetlen erőfeszítést tesz,! hisz abban, hogy ők ráléptek 25 év előtt a szocializmus útjára és lassan haladnak annak a megvalósítása felé. Ezért az eszméért és haladásért hihetetlen áldozatot hozott az orosz nép és ostobaság feltételezni azt, hogy az orosz szabadiskolákban az ő eszméjük alapján felnevelt generációi: terrorral vannak kényszerítve arra, hogy akadályozzák meg a kapitalista rendszer visszaállítását.

A német katona előtt a német világuralom, az orosz előtt

az ő uj társadalmuk megvédése és talán a 25 év előtti nagy célkitűzés is lebeg. Egy öntudatos munkás előtt, ha elvi ellentétek állanak is fenn, kétségtelen, hogy szolidárisnak érzi magát az orosz proletárral, kívánja a győzelmét az előtte annyira gyűlöletes faji uralom, vagy fasizta rendszerrel szemben.

És itt elesik az az elmélet is, hogy mind a két oldalon munkások harcolnak, mi testvérünknek érzünk minden munkást, de ha az akár tudatlanságból, akár kényszerből, osztály áruló, sztrájktörő lesz, bizony ha kell és legtöbbször kell, ököllel próbáljuk őket helyes útra irányítani. Hozzánk mindig közelebb áll egy AFL beli sztrájkoló, mint egy ‘öntudatos’ sztrájktörő, még ha ő az SLP- nek tagja is. A mi szemünkben a sztrájktörő hulligán horda, a velük szemben harcoló munkás “hős” kinek a győzelmét kívánjuk még akkor is, ha velünk ellentétes, vagy párhuzamos utón tör a cél, az osztályuralom alóli felszabadulás felé ,ami áll a gyárra, az fennáll akkor is, ha egy “sztrájktörő” és egy “öntudatos” nép is áll egymással szemben.

Nem tudom mennyire lehet ma rámondani a Szovjetre, hogy a szocializmus felé haladnak. Kétségtelen az, hogy nem úgy és olyan tempóban, amint azt mi szeretnénk, de igaza van Stalinnak abban, hogy egy olyan hatalmas birodalmat, mint a Szovjet, amely a 25 éves erőfeszítés után is még annyira hátra van a technikai fejlődés terén, csak egy olyan társadalmi rendszer képes oly erőkifejtésre, mint amit a Szovjet elkövet, amely az egész népet érdekeltetni tudja a társadalmat fenyegető veszedelem elhárításában. Amely társadalom* ban nem csak a robotoló nép viseli az áldozatokat, mig a felső osztályok, kezdve a sarki mészárostól a hatalmas gyár és bankigazgatóig, mindenki csak profitot, szégyenletesen nagy profitot csinál a népek kihullott véréből. Kétségtelen, hogy a technikailag többszörösen jobban felszerelt Amerika többet produkál mint a Szovjet, vagy Kina, de ha itt a termelés sikere nem jelentené egyúttal a nagytőke profitjának és hatalmának a növekedését is, hanem a termelés társadalmositva volna, akkor kitűnne az, hogy a technikailag hatalma csúcsán álló “Ipari Demokrácián” felépülő Amerika a mai termelésének a többszörösét érheti el, mint ahogy a Szovjet rendszer százszorosán múlja felül a régi cári rendszer képességeit a termelés terén.

W.L.B. ENGEDLYEZTE

Nem olyan fekete az ördög, mint ahogy azt a falra festik. Igaz, hogy például a bányászok követelését vagy 8 hónapig labdának használta a War Labor Board, ismételten sztrájkba kényszeritette a több mint félmillió bányászt, de nem volt hajlandó engedni a Little Steel formulából. De ha a béremelés kérelme jogos, akkor készséggel áll a rendelkezésre, különö-