Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-11-20 / 1294. szám
2 oldal 1943. november 20. Furcsa, de érdekes (a.l.) Nem mint jósló, de a napi eseményeket figyelő ugy- láttam, hogy ma nincsen semilyen téren elfogadható megállapodás. Ez mind annak tudható be, hogy a végbemenő társadalmi események napról-napra olyan gyorsan változnak, ugyannyira, hogy maguknak az irányitó elemeknek cselekedetei legtöbb esetben azt bizonyítják, hogy az ő gondolatmenetüket is a naponta felmerülő változásoktól teszik függővé. De hogyan is lehet ma bárhol is akármelyik államférfinak megállapodott álláspontja akkor, amikor a társadalomban annyiféle osztályozás van és mindegyik arra törekszik, hogy úgy a háború alatt, mint a háború után, az ő osztályérdekeik első sorban érvényesüljenek. Az, ami egy letagadhatatlan tény, hogy minden politika az ígéreteken alapszik, igy tehát minden politikusnak ma különösen egy hátvéggel ugyan abban az időben több lovat kell megülni. Ez teszi azután a mai helyzetet olyan bonyolultá. Azok, akik ismerik a társadalom összetételét azoknak volt és van ma is programjuk a társadalmi bajok orvoslására. Itten kell kiemelnem azt, hogy a kapitalista társadalmi rendszernek alapját a magántulajdonra és abból kifolyó profit felhalmozásra alapozza. Azért ha azután az eseményeket tényleg nyílt szemekkel és nem elfogultsággal vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk azt, hogy ebből a szemszögből vizsgálva az eseményeket, minden háború igen jól jövedelmező üzlet. Ami azt jelenti, a^ig kapitalizmus létezik bármilyen formában, addig háborúk is lesznek mert még a háborús profitnak sincsen vérszaga. Hogy azután a háború időtartama alatt, olyan sok különböző vélemények vannak annak tudható be, hogy magát a háborút irányítók csak úgy tudnak valamilyen formában a társadalom különböző osztályai között lelkesedést kierőszakolni, ha mindenkinek — ha másképpen nem is de legalább látszólag nagyreményű Ígéreteket tesznek. Ebben az állapotban kezd azután furcsává, de érdekessé lenni és bonyolultá is. A profit éhes nagytőke a munkásokat és annak szervezeteit állítja oda, mint minden baj okozóját. Hiába siettek a kapitalizmus érdekeit szolgáló “munkásvezérek” minden sztrájkot leszerelni, akkor amikor a profit éhes kapitalizmus az áremelés tilalma mellett is napról-napra emeli a megélhetés lehetőségét, de különösen azok részére, akik tényleges részesei minden háborúnak és úgy a háború alatt, mint utána, csak a nyomor s nélkülözés marad számukra osztályrészül. Az üres gyomor nem ismer Írott törvényt és mindazok akik bármilyen időben és bármilyen körülmények között elitélik a munkásoknak a létfentartásáért folytatott harcát, azok mindig csak a kapitalista osztály érdekeit vannak hivatva szolgálni. A mai furcsa időkben mindenki a békéről tárgyal és annyi féle béke fogalom van érvénybe, ahányan arról beszélnek. Arra azután a legkesebben gondolnak, hogy első sorban azokat a tényleges okozatokat kellene megszüntetni, ami már olyan sokszor háborút zúdított az emberiség nyakába. Akárhogyan is próblják eltitkolni a tényeket, vagy a fasizmust, mint a háború egyedüli bűnbakját okozni mindenért, nagyfokú laikusságra vall. Az elmúlt háborúk alatt még nem volt fasizmus, de igenis volt világpiacokra leskelődő kapitalista érdekeltség. Hogy az esetleges békekötés nemsokára megtörténik, ami talán látszólag kiszedi a mérges kígyó fogát úgy, hogy a fasizmus, vagy nácizmus letűnik a láthatárról, azonban mi fog arra garanciát szolgálni, hogy minden oldalról az egymásra féltékeny kapitalista csoportok nem-e fognak hajba kapni azon, hogy tényleg melyiknek lessz joga az iparilag még fejletlen Kina, India és sok más ilyen országok népeinek kihasználására. Természetesen minden kis országnak uralkodó osztálya nagy kegyelt hive annak, hogy visszanyerje teljes függetlenségét. Ami igen erős ütőkártyára talál minden országnak lakossága körül. Mert az uralkodó osztálynak a múltban nagyon jó argumentuma volt az, hogy egy másik országot vádolt a belviszonyok áldatlan állapotaiért. Indiának jelenlegi függetlenségi harca egyáltalán nem hozná az indiai népet egy boldogabb jövőhöz, csak annyiban, hogy az eddigi külföldi érdekeltség helyett a saját uralkodó osztálya zsákmányolná ki. Ebben a tekintetben azt kérdezem az olvasótól, hogy mennyivel emelkedett a magyarországi nép életszínvonala azóta, amióta a “magyar” és nem pedig az osztrák uralom van magyar honban? Hogy ma nagyon bonyolultnak és furcsának néz ki a világ helyezete, azt a fentiekből nagyon köny- nyen meglehet állapítani, hogy miért? Ha igazi és tartós világbékét óhajt az emberiség, akkor nem kormányválságokat kell teremteni a különböző országokban, hanem, egy olyan gyökeres társadalmi átalakulást kell, hogy eszközöljünk a gazdasági téren, ami biztosítaná minden ember részére a gazdasági egyenlőséget az által, hogy mindenki magkapná munkájának teljes gyümölcsét anélkül, hogy bármilyen osztályérdekeltségek azon profitot csináljanak. Egy ilyen társadalmi rendszer kiölné az emberiségből a kapzsiság vágyát és nem kellene állandóan attól félni, hogy mikor zudit a profit éhes kapitalizmus az emberiség nyakába egy halálhörgéssel telitett háborút ismét. 26 esztendeje a munkásosztály szolgálatában “MI SOHASEM FELEJTÜNK” 1917-et irtuk. A világ egy része akkor is tűzben égett, mert a pénzre, a nyerészkedésre épített rendszer kitört szűkké lett kereteiből, hogy a gyengébb rovására gazdagítsa a maga pénzes hatalmát. A pénz a mai rendszerben nem csak gazdagságot, jólétet jelent a birtokosának, de hatalmat is ahhoz, hogy az ő kívánsága, az ő akarata érvényesüljön mindenütt, ahova parancsoló szava eljuthat. A tőkés osztály tisztán uj piacok szerzéséért több millió oly katonaruhába bujtatott munkást áldozott fel, akiknek semminemű érdekük nem volt abban, hogy a földrész bizonyos részein milyen szinü lobogó alatt zsákmányolják ki őket. A sok millió munkás vér nem a kizsákmányolási rendszer megszüntetéséért folyt, hanem azért, hogy a dolgozók munkája hasznát, jövedelmét melyik nemzet tőkései zsebeljék el. A munkásosztály történelmi hivatását szolgálta szervezetünk, az Industrial Workers of the World, amikor minden rendelkezésére álló módon igyekezett Amerika és a világ dolgozóinak megmagyarázni, hogy ez a vérengzés egy jottányit sem szolgálja a munkások érdekeit. A maga bilincseit kovácsolja szükebbre a munkásosztály a tőkés osztály hatalmának a növelésével. Sajnos ,a munkáltató osztály és az azt szolgáló államhatalom hamarább felismerte az IWW tanításának rájuk nézve elsöprő igazságát, mint a dolgozók milliói és a legdurvább eszközökkel igyekeztek megakadá lyozni a szervezetet célkitűzésében. Ezren és ezren vannak még magyarul beszélő munkások, akik tudnak róla, hogy miként igyekeztek az igazságot tanító IWW lapokat elnyomni. Magát a Bérmunkást több min', féltucatszor szüntették be, vonták meg tőle a postai szállítás jogát, ami egyenlő azzal, hogy egy lapot nem lehet az olvasókhoz eljuttatni. És mert a szervezet megtalálta a módját, hogy szava, tanítása továbbra is eljusson a dolgozók füléhez, a hatalom a munkásmozgalomnak aktiv tagjait próbálta meggátolni tevékenységükben és alig volt az ország 48 államából kettő, amelynek börtöneiben nem tartottak fogva munkásokat háború ellenes érzelmeiért. Ezeknek a munkásoknak a védelméért, a hozzátartozóik támogatásáért alakult 1917-ben az IWW szervezetek védelme alatt a GENERAL DEFENSE COMMITTEE, amelynek aktivitását segítő kezét azóta ott találjuk minden szervezeti ügyből folyó munkás védelmében. Aminthogy az IWW szervezete nem tesz külömbséget munkások színe, faja között, ugyan úgy a General Defense Committee az elmúlt huszonhat év alatt egyformán segítette, tá- 1 mogatta a bajbakerülőket, nem kutatva, hogy azok milyen szervezeteken keresztül szolgálták az osztályharc ügyét. Mi “Sohasem felejtünk” hangoztatják a börtönök vasrácsai mögött tartott osztálytudatos munkások de ezt a jeligét a General Defense Committee is annyira népszerűsítette Amerika dolgozói között, hogy minden esztendőben, ilyenkor, ka- [ rácsony, a szeretet ünnepének í szimbóluma idejében ezrek sorakoznak fel a Defense Committee mellé, hogy anyagi se- i gitségükkel adják meg a feleletet a börtönökben levőknek, hogy “Sohasem felejtünk.” Az IWW 440-es ipari szervezete clevelandi csoportjának kibontakozása idején, egyik gyártelep munkásainak bérmozgalmában résztvevőket úgy kívánta a munkáltatók szövetsége megfélemlíteni, hogy a sztrájkolok egyikét Mike Lind- way-t frame-up vád alapján 20 j évi börtönre ítéltette. Lindway j még ma is ohio börtönében van. Beteg feleségét és kis gyermekét is a General Defense Committee rendszeres támogatásban részesíti. James Orville Couchois, kereskedelmi tengerész a National Maritime Union aktiv tagja ebben az aktivitásában találták bűnösnek az osztályuralom bírái. Saját unionja megtagadta a segítséget tőle. A civil Liberties Union vizsgálta meg az ügyet, amely után a General Defense Committee van .Couchois mellett. Kelly Postai titkár-pénztárosa volt Minneapolisban a CIO truck driver uniónak, amely áldatlan testvérharcban állt az AFL hasonló unionjával. Ebben a harcban lett öt esztendős lakója az állami fegyháznak, őt és családját állandóan segíti a General Defense Committee, Christopher Clarich elnöke volt a CIO texasi Cannery Workers uniónak. A munkások bérharcából kifolyólag került összetűzésbe, ami elég okot jelentett az osztálybiróságnak, hogy 20 évi börönnel sújtsák, őt és családját a General Defense Committe rendszeresen támogatja. De nemcsak a börtönök lakóit segíti a Védelmi Bizottság az esztendő folyamán számos segítséget nyújt a munkából kiöregedett harcosoknak is. Ezt az alapot, amely lehetővé teszi a General Defense Committee-nek, hogy továbbra is anyagilag segíthesse az osztályharc fogjait segítse minden Bérmunkás olvasó hozzájárulásával. Minden segítség GENERAL DEFENSE COMMITTEE, 2422 N. Halsted St., Chicago 14, 111. küldendő. Ugyancsak minden összegét átutal a Bérmunkás lapbizottsága is. bérmunkás