Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-17 / 1276. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 JULY 17

NUMBER 1276 SZÁM

A kisüzletek haláltusája

(Vi.) Most egy éve véletlen- ségből bekapcsolódtam egy kis-j üzletesekből álló csoportba, kik a háború hatását és követkéz- j ményeit vitatták és a kis üzle- j tek sorsát aggódva féltették. Itten egy 65 év körüli üzletember azt a kijelentést tette, hogy neki egy gyermekkori barátja aki magas kormányhivatalnok és az OPA fensőbb hivatalában működik, bizalmasan bejelentette, hogy mire a háborúnak vége lesz, nem marad kisüzlet életben.

Még akkor sem én, sem a többiek nem tudtuk elhinni, hogy ezt tervbevették, vagy ilyen törekvései volna a kormánynak, hiszen kifelé mindég a kisüzletek, vállalkozók érdekében beszélnek. És a nagyüzemeket támadták, sőt egy pár kisebb-nagyobb Trust ellenes vizsgálatot is indítottak. De most a michigani State Department kimutatása szerint, melyet minden nap saját tapasztalatainkból bebizonyosodott tényeknek ismerhetünk el, ez a folyamat nagyon is előrehaladt és nem lesz kizárva a fenti bejelentés megvalósítása.

Egy éven belül 4,000 élelmiszer üzlet zárt be csak Michigan államban. Legnagyobb lezárt üzlet az automobile használattal kapcsolatos gazoliné állomások, 3,200 zárt be, amellett nagyon sok javítóműhely és alkatrész üzletek. Több mint háromszáz épitési szükségleti üzlet, összesen tiz ezer kisüzlet zárt be csak Michigan államban egy év alatt.

Mi nem sírunk a kisüzletek pusztulásán, hiszen azok mindég a munkás törekvések, szervezkedés ellen harcoltak. Mi tudjuk, hogy csak a közös érdek bírja majd azokat is velünk egységes táborba hozni. Most legnagyobb részük a gyárakba került, unionokba beáll. Siettetik azt a napot, amikor mindég többen belátják, hogy egyéni érvényesülés, üzletek sikeres kiépítése és haszonhajtása, mindég kevesebb kezekben öszpontosul. Valamint azt az időt, amikorra a haszon rendszer saját sírját ássa meg. Egységesebben ellen fordulhatunk, hogy ezen kiásott sírba dönthessük.

A háború hatása a társadalomra és a munkásosztály feladatai

Prentiss Brown és társai

(Vi.) Az OPA főnöke Brown , segített megakadályozni azt a I törekvést, hogy a kannázó gyá- | rak az élelmiszer minőségét' kényszerítve legyenek az árura, rányomtatni. Ugyanis enélkül nem igen lehet ellenőrizni az árakat. Például az ár egyforma lehet, az első, vagy harmadosztályú borsónak, de a minősége, között nagy a különbség, melyet a vevő nem tudhat meg, mivel nem kell a gyárosoknak azt feltüntetni az árun.

Hogy a befolyást megérthessük, egyike a Brown által innen Detroitból felkarolt Lou R. Maxon, egy nagy hirdetési! vállalat elnöke. Aki fő hirdetési ügynöke nem csak sok michigani kannázó gyárnak, hanem a H. J. Heinz élelmi kannázó vállalatnak is, mely majdnem 30 százalékát kontrolálja a kannázó telepeknek a keleti államokban.

Hogyan várhatnánk árleszállítást, vagy csak jelenlegi árak megmaradását is, ilyen egyénektől, akik nem a közönséget, hanem a nagy társulatokat képviselik és azok érdekeit szolgálják. Hiszen Maxon urnák is több százezer dolláros jobot adnak jószolgálataiért, amelyet nem is mernének megvesztegetésnek nevezni, csak tisztességes üzleti vállalkozás.

Hogy milyen formába működik az az árszabályozás és reakciós üzlet a napokban kiderült, hogy ez a Mr. Maxon 17 ezer élelmi pointot kapott, minden kérdés és vizsgálat nélkül, hogy a nyaralóját élelemmel elláthassa, melyre válogatott üzlettársak vannak beengedve köztük Harry Bennet a Ford rendőrség főnöke és a hirdetési vállalat bizalmas alkalmazottjai.

Ez a nyaraló Onaway Lodge néven szerepel és nagy dáridók szoktak ottan lenni a válogatott vendégek részére. Ezek a vendégek segítették Maxont az OPA irodákban is, valamint látják el milliókra rugó hirdetésekkel, melyek között tankek, repülőgépek és a nagy üzemek öndicsérete hirdetések képezik legnagyobb részt mostanában. Dehát kéz kezet mos . . .

Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!

A gazdaságnak és a hatalomnak káprázatos gyarapodását és növekedését hozta a háború az uralkodó osztály részére. A megélhetést pedig óriási mértékben megdrágitotta és súlyosan megnehezitette a munkásság számára. Ma a megélhetés a hadiipartól függ és annak köszönheti a munkásosztály, hogy nem kell az ingyen leveskonyhán várni, vagy a WPA irodánál és mégis minden akaratával vágyódik a béke után. Amint mondom háborúból él a nép, a munkást az táplálja, a tőkést pedig dacára a nagy gazdagságának, még gazdagabbá teszi. A szemünk előtt játszódik le az, hogy a munkáltatók hatalmát és erejét a “hadiérdek” legmagasabbra fokozza. A volt munkásvédelmi intézkedések az a kicsi, ami volt, hatályon kívül helyezik és az üzemeket katonai felügyelet alá helyezik (lásd military police). Az iparok részvényesei példátlanul fokozzák úgy az ipar, mint magát a tőke összpontosítását. És a háború tartamára alakult uj bankérdekeltségek óriási mértékben fogják a termelést egyszerűsíteni és olcsóbbá tenni, hogy létezni tudjanak. Ha túl fogják élni a háborút, amire minden kilátás meg van, döntő jelentőségre fognak szert tenni és újra ők lesznek az ipari termelésnek tényezői az eljövendő béke közgazdaságának és a munkásosztály megélhetésének. A munkáltatók hála a technika és a gyárüzem bámulatos fejlődésének, igen kedvező helyzetben lesznek. A kedvező helyzetet a versenytől való megszabadulás teremti meg, amelyet az háborús üzlet tett szükségessé, hogy megszüntessék és ez az egyeduralmukat háború utáni időre is soká biztosítja. A munkáltatók hozzászoknak ahhoz, hogy a háború alatt a munkások a legmagasabb munkairammal dolgoznak és a legnagyobb erőkifejtést fejtenek ki. Á békés termelés eljöttével ugyan azon mennyiségű termelést fogják követelni, igaz, hogy számíthatnak kedvezőtlen körülményekre is. Például az átmeneti időszak hozhat rossz üzleti életet, a nagy adók, talán a nyersanyag hiány a világpiac leromlottsága kedvezőtlen viszonyokat az az áruk elhelyezési nehézségeket vonhatja con soká fog uralkodni.

Hogy a rettenetes pusztítás, még meddik fog tartani, nem ■ tudjuk, de egyet tudunk az pedig az, hogy vérben és javakban nagy áldozatot fog kívánni és következményeit évtizedeken át fogjuk megsinyleni az egész gazdasági és kulturális életünk területén. A munkásoknak azaz gazdaságilag gyöngébbeknek mélyen járó gazdasági hatásokra kell elkészülniük, mig a gazdaságilag erősebbegnek azaz a munkáltatóknak a háború az erejüket és hatalmukat csak megnövelheti, még pedig óriási mértékben. De mi ipari union- isták, dacára a fentiek bekövetkezésének, nem mondhatjuk és nem is mondjuk a munkásoknak, hogy hagyjanak föl minden reménnyel. Misem volna ennél elhibázottabb! A munkásoknak nincs okuk reménytelenségre, csüggedésre. A háború folyamán fokozottabb mértékben koncentrálódik a tőke, még Hitler országában is. És a munkások akik most, úgy mint mindég, oly sokat szenvednek a háború következményeitől, ha még nem tudják, de meg kell tudniok, hogy a tőkés termelés óriási lépést tesz a termelés kifejlesztésében és hogy nem messze az idő, amikor számolni kell azzal a ténnyel, hogy a tőkés termelés gazdasági rendjét meg kell változtatni. És ha majd felismerik ezt a munkások, ennek a tudata és fölismerése uj reménnyel, bizalommal tölthet el minket munkásokat, uj erővel és akarattal, megacélositott vágyakkal és érzésekkel, fölkészülhetünk a legnagyobb föladatokra ami reánk vár, amely föladatokat csak egy osztálytudatos munkásosztály, harcban megedzett, gyakorolt egységes munkásosztály oldhatja meg. Meg fogja oldani ?

Igen fontos föladatok várnak mireánk munkásokra a háború utáni időkre. Hogy a kilátások a végső győzelemre* milyenek lesznek, azt az erő, amit felmutatni tudunk, fogja meghatározni. Némelyek úgy érzik és úgy látják, hogy a távolból egy világos és nagyszerű cél int felénk, de azt nem látják, hogy az eléréséig vezető ut tele van akadállyal, sivatag, szakadékok, sziklák és veszedelmekkel kirakott utón kell átmennünk. Ezért attól kell tartanunk, hogy a távoli cél, mely felénk int és amely szárnyat adna akaratunknak és erőnknek, csak délibáb lehet, amely a legelső érintésre szertefoszlik. Tehát hagyjunk föl minden reménynyel? Nem és újra nem! Ben-