Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-11-13 / 1293. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS adjunk Naptárt. Semmi szükség arra, hogy valami összehányt értéktelenséggel menjünk olvasóink elé. így nem maradt más ut számomra, mint azt mondani, hogy meglátjuk, mire leszünk képesek és csak akkor jelentjük a Naptár készítését, hamár látjuk, hol állunk. Most már örömmel jelenthetem, hogy a nehézségek dacára is a Naptár jó része szedés alatt van. És méghozzá, — ami a legfontosabb, — olyan tartalommal, amely méltóan fog sorakozni a Bérmunkás előző évi Naptáraihoz. Mint a múlt évi Naptárban a “Babona”, úgy ebben a Naptárban is egy na- gyobbszabásu tudományos, de azért népszerű értekezésnek adunk helyet, amelynek tanító munkáját több rövidebb cikk, elsőrendű szépirodalmi olvasmányok (O’Henry tárcák), versek, képek, naptári adatok, stb egészítik ki. A múlt évben nagyobb hirdetést adtunk a Naptárnak. Most nem tartjuk azt szükségesnek. Olvasóink mindegyike megkapta a multévi Naptárt és ha azt mondom, hogy az idei hasonló értékű lesz, akkor tovább nem kell részleteznünk. A múlt évben azt ajánlottam olvasóinknak, hogy a Bérmunkás Naptáránál értékesebb karácsonyi ajándékot nem adhatnak barátaiknak, ismerőseiknek, még ha tízszeres olyan árat fizetnek is érte. Ma megismétlem ezt az ajánlatot. Most, a tavalyi példára hivatkozva bátran merem mondani, hogy azért a fél dollárért, amibe a Naptár kerül, semmi más ilyen értékes tárgyat nem adhatnak ajándékba. A lapbizottság úgy határozott, hogy a Naptárt most is ki fogja küldeni minden olvasónak. Aki azonban a sajátján kívül még egy vagy több példányt akar, az Írjon be idejében. A papirt éppen úgy “ration” módszerrel adják, mint például a húst. így csak annyit nyomathatunk, amennyire rendelésünk lesz. Igyekezni fogunk, hogy idejében elkészüljön a Naptár és akik ajándékba akarják adni, azoknak a beküldött címre mindjárt innen a kiadóhivatalból elküldhetjük. Remélem, hogy olvasóink felhasználják ezt az alkalmat és Bérmunkás Naptárral lepik meg ismerőseiket. Most is, mint tavaly, sok-sok köszönetét fognak kapni érte. Geréb József Horthy vitézek rémtettei FELÜLFIZETÉST ADTAK november 6-ig: J. Haspray, Los Angeles 3.00 G. Tóth, Ramulus ............ 1.00 L. Máthé, Chicago ............ 2.50 V. Pompor, Sharpsville .... 2.00 F. Kleckner, Pittsburgh 1.50 Wm. Munkácsy, Bethlehem 1.50 N. N. New York ............... 1.00 J. Korén, Los Angeles ...... 1.00 St. Hornyák, Phila ............ 2.50 L. Menyhért, Brooklyn .... 2.00 Los Angelesi lapolvasók „11.00 J. Pék, Cleveland .............. 1.00 G. Fellai, Chicago ..... 1.00 M. Berta, Akron .............. 1.00 F. Pusztay, Cleveland .... 1.50 G. Shamel, Chicago .......... 1.50 A Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének heti- i lapja Londonból jövő, (p.h.gy.)j aláirásu levélben hozza azon ] rettenetes rémtetteket, amiket a magyar megszálló hadsereg 1941 áprilisától 1942 junius haváig elkövetett. A levélben felsorolt borzalmasságok szinte hihetetlenek. Ha csak egy-tizede is igaz, a Horthy bérencek már akkor is kiérdemelték a véres megtorlást. Leközöljük a cikket már csak azért is, mert részletes, időt és helyet megnevező adatokat közöl, amelyeket, reméljük, a közeljövőben majd verifikálni lehet — Szerk. A HORTHY HADSEREG MÁSFÉL ESZTENDŐS RÉMURALMA A BÁCSKÁBAN ÉS A VAJDASÁGBAN HORTHYÉK “HADICSELE” A gyilkolás és rablás Szabadkán kezdődött 1941 áprilisában, majd folytatódott Zombor- ban és Szobráncon, Szírig falut pedig teljesen kiirtották. Zomborban megöltek majd minden szerbet. A szerb papot, feleségével és két kis gyermekével a templom tornyának ablakába kötötték fel. Szírig falu lakosai letelepített szerb katonák voltak; azok a Horthy-had- sereg közeledtére a falun kívül lévő megerősített helyekre vonultak, hogy fegyverrel védekezzenek. A katonaság parancsnoka azt ígérte nekik, ha előjönnek és megadják magukat, semmi bántódásuk nem lesz. Mihelyt azonban elhagyták árkaikat, gépfegyvertüz fogadta a szerbeket, mire azok visszavonultak sáncaikba és utolsó emberig harcolva estek el. ÚJVIDÉK RÉMNAPJAI Újvidékre 1941 április 12-ről 13-ra virradó éjszaka vonultak be Horthy katonái. A sötétben rögtön megkezdődött a lövöldözés, akasztás és rablás, amiben helybeli “megbízható” magyarok és németek is ugyancsak résztvettek. Az uccák hajnalra teli voltak hullákkal, köztük akárhány öregember, asszony és gyermek. Legborzalmasabb volt a gyilkolás a Terinszka és a Futoszka uccákban, ahol minden fán lógott legalább egy akasztott, meg a Podboj városrészben. Aki ki akart rabolni egy házat, az csak odahívott néhány Horthy-vitézt és kiirt- tatta a háznépét. Hány szerb volt közöttük, azt csak az isten tudja. A zsidók épugy ki voltak pécézve, mint a szerbek, — magyar zsidók, mert az újvidéki zsidók túlnyomó része magyar nemzetiségű volt. Azokat épugy gyilkolták, mint a szerbeket. ^ A zsidók kirablásának és lemészárlásának külön módszere volt. Kezüket dróttal hátrakötötték és a hátrakötözött két kezüknél fogva felakasztották őket. így maradtak órákig, mig ki nem zsarolták tőlük értéktárgyaikat, vagyonukat. Aztán többnyire megölték őket, de aki életben is maradt, az is nyomorék lett egész életére, mert a drót a csontig hatolt testébe. KÍNZÓTÁBOROK Tízezrek kerültek “fogolytáborokba”. Az újvidéki repülőtéren 12,000 ember, asszony és gyerek hevert hónapokig szabad ég alatt. Ezrek pusztultak el ezekben a táborokban, de még többen a “munkatáborokban”. 18 éves kortól 60-ig minden szerbnek és zsidónak kényszermunkát kellett végeznie, különösen a zsidóknak, mert a szerbektől annyira féltek, hogy munkára alig vitték ki őket. Közben, aki a nélkülözésektől nem halt meg, azt rakásra öl- dösték. A “KÉMELHÁRITó” 1941 szeptemberében megkezdte munkáját régi ismerősünk, a Horthy-hadsereg “kém- elháritó” osztálya. Szegeden repülő vértörvényszék alakult és annak különítményei sorra járták a táborokat és börtönöket, Újvidéken, Zentán, Zomborban, Szabadkán, Becsén, Kanizsán és más helyeken. Minden esetben kikerestek néhány fiatalembert és fiatal lányt és azokat mint “kommunistákat” vagy “csetnikeket” ott helyben felkötötték. A szerb és zsidő fiatalságot igyekeztek kiirtani. Az idősebb népet, különösen a zsidókat, elképzelhetetlen kínzásokkal gyötörték halálra a kémelháritó tisztjei, egyszerűen csak azért, hogy értéktárgyaikat megszerezzék. Egy jó keleti vagy balkáni szőnyeg már halál fiává jelölte ki a tulajdonosát. A jugoszláv kormány becslése szerint 1941 decemberéig 70- 80 ezer szerb pusztult el és sok- sokezer zsidó. Lehet, ez a becslés “túlzás”; vitassa az, aki meri. BORZALMAS KARÁCSONY így szenvedtek szerbek és zsidók 1942 januárjáig. Az óhitű, szerb karácsonyestén, január 6-án, aztán a következő történt: Zabály bácskai faluban az ott állomásozó katonák és csendőrök kaszárnyájába 50 szerb lányt cipeltek egy kis karácsonyesti mulatságra. A lányok jajveszékelésére a falu kaszát, kapát ragadott, kiszabadították a leányokat és közben bizony nem egy Horthy-vi- téz is fűbe harapott. A kémelháritó erre büntető ekszpedici- ókat szervezett. Zabályt és a szomszéd Csurug községet kiirtották, de friss katonaság vonult be Szegedről és Kalocsáról az egész megszállt területre is. Újvidék január hó 21-én megtelt katonasággal s csendőrséggel. Plakátok hirdették, hogy senkinek az uccán mutatkoznia nem szabad, sőt még az ablakból kinéznie sem: mindenkinek igazolványait ellenőrizni fogják. Hogy pedig a rémült emberek el ne meneküljenek, Irinej vladika (prépost) hamisított nyilatkozatait ragasztották ki, amely szerint Horthy személyesen Ígérte meg a papnak, hogy senkinek többé bántódása Újvidéken nem lesz. Január 23-án aztán megkezdődött a haddelhadd. Két bi1943. november 13. zottság ment be minden kipé- cézett házba. Az első elszedte a szerbek és zsidók igazolványait, aztán jött a második és az — mivel a szerencsétleneknek nem volt igazoló papirosuk — vagy ott helyben lemészárolták ('két, vagy elcipelték a befagyott Duna partjára, ahol ott várakozó különítmények végeztek velük. E januári napokon igy kiirtották a Rumenicska, Miletics, Jován Szubotics, Nicola Tesla és más uccák szerb és zsidó lakosságát Újvidéken. Egyetlen nagy épületben 200 szerb és zsidót pusztítottak ki. A Duna jegén lékeket vertek, az áldozatokat meztelenre vet- köztették, aztán hol golyóval a testükben, hol még élve, a jeges vízbe dobálták őket. Gyermekeket, csecsemőket sem kíméltek. Ez igy folyt január 25-én estig. Aztán megkezdődött más városokban, falvakban. Óbecsén ezer szerbet irtottak ki. A jugoszláv kormány becslése szerint az 1942 januári napok áldozata 10-15 ezer szerb és zsidó volt. HÁROM SZERENCSÉTLEN PESTI BANKHÍVATALNOK E gyilkolások egyik napján Horthy katonái három civilt láttak álldogálni a Srpska Banka újvidéki épülete előtt. Szó nélkül lelőtték mind a hármat. Utóbb derült ki, hogy ez a három szerencsétlen a budapesti Nemzeti Bank kiküldöttje volt, hogy magyar tulajdonba vegyék a szerb bankot. Valószínűen ezen a réven terjedt el Budapesten az uj jugoszláv tömeggyilkosságok hire. Az emberek nyugtalankodni kezdtek, különösen szociáldemokraták kérdezősködtek. A kormány több, egymásnak ellentmondó hazugsággal igyekezett lecsillapítani a közvéleményt, végül aztán közbelépett a kémelháritó. Aki érdeklődni mert volna, az a kémelháritó gyanúja alá esett. Minden elhallgatott tehát Budapesten és a jugoszláv tortúrák és zsarolások az előbbi módon folytak ismét tovább, táborokban, kémelháritó kiszállásokkal és más formában, egész 1942 junius végéig, ameddig a megállapítások szólnak. (p.h.gy.) OTTÓ “ŐFELSÉGE” HAZAMEGY WASHINGTON, nov.: — A United Press részere adott nyilatkozatban Habsburg Ottó, osztrák és magyar trónkövetelő kijelentette, hogy rövidesen hazamegy Ausztriába, ahol segíteni fog a “demokrácia” fel- épitésében. A fenséges királyi csemetének nagyon kinyílt a szeme a moszkvai értekezletnek azon kijelentésére, hogy Ausztriának vissza akarják adni függetlenségét. Elképzelhető, hogy ha Ausztria népe megszabadul Hitlertől, kitárt karokkal fogja fogadni Ottót, hogy vederből cseberbe essen?! Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse !regébe?
