Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-11-13 / 1293. szám

1943. november 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA" “MIT VÁRHATUNK A HÁBORÚ UTÁN” — VIII — Ahelyett, hogy elbuktak volna hozzáfogtak a nagy építkezés­hez. A Smith Adam iskolájánál megmaradt tudósaink ezt “ér­dekes experimentálásnak” .kí­sérletezésnek) nevezték és hó­napokat, vagy legfeljebb egy­két évet jósoltak a teljes ösz- szeomlásig. Az orosz “kísérletezés” lénye­ge az volt, hogy a termelőesz­közöknek a magántulajdonból való kivételével a kapitalista anarchisztikus termelés helyé­re bevezették a tervezett gazda­got”. A tervezett, központilag irányított gazdasági rendszer volt az, ami az oroszokat meg­mentette és a mai nagy hata­lomhoz juttatta. Ezt a terve­zett gazdaságot az úgynevezett ötéves tervezetekkel vitték ke­resztül. KÉTFÉLE KOMMUNIZMUS Az oroszok, vagy az uj orosz rendszer ellenzői mindig arra mutattak rá, hogy dacára az uj rendszernek az orosz munkás­nak még sincs olyan magas életszínvonala, mint az ameri­kai munkásnak, ami bizonyítja, hogy az amerikai rendszer, amelynek alapja a “private en­terprise”, sokkal jobb. És noha ez tény, ennél hazugabb érvet aligha lehetett volna kitalálni, mert mint most már mindenki belátja, hogy az oroszok való­ban joggal tartottak a megtá­madástól és azért munkájuk je­lentékeny részét hadifelszere­lésbe kellett ölni. Azonkívül sok idő kell ahhoz, hogy egy kifosz­tott, iparilag elmaradt ország­ban a kényelmi cikkeket oly tö­megesen termeljék, mint ami­lyen fokra itt Amerikában fel­vitték több mint három-negyed évszázad alatt, vagyis a polgár­háború , óta. A Smith Adam tudósok na­gyon lekicsinylőleg, fitymálólag beszéltek az orosz uj rendszer­ről. Kimutatták, hogy a kom­munizmus alatt csak a primtiv emberek éltek és élhetnek, kik­nek nincs min megosztozni. Er­re jött Lenin és követőitől az a válasz, hogy a kommunizmus­nak két fajtája van: 1. A szük­ség kommunizmus, 2. A bőség kommunizmusa. Midőn nagy szükség van, például nagy éh­ínség, akkor a kényszer hatása alatt megosztják az élet fen- tartásához szükséges dolgokat. A primitiv embernél állandó volt a nagy szükség, tehát ál­landó volt a kommunizmus is. Viszont a termelőeszközök mai fejlődöttsége lehetővé te­szi, hogy mindenkinek, aki a termelésben résztvesz, elegendő használati árut juttassanak, ha a termelőeszközöket szabadon használhatják. Vagyis a bőség kommunizmusa nem a haszná­lati árukra, hanem a termelő szerszámokra szorítkozik, tehát amig a szükség kommunizmu­sa a használati tárgyak közös birtoklásából és egyforma fo­gyasztásából áll, addig a bőség kommunizmusa csak a termelő eszközök közös birtoklását je­lenti. A vita aztán tovább fejlő­dött, hogy ha a szerszámokat (termelő eszközöket) közösen bírjuk, ki, mennyit kapjon az összeség termelte használati árucikkekből? Erre kétféle fe­leletet adtak, amely fölött még ma is vitáznak és amelyet be­látható időn belül aligha fog­nak eldönteni. Az egyik felelet szerint mindenki érdeme szerint fog részesedni. A másik cso­port véleménye szerint minden­ki szükségletéhez képest fog részesedést kapni. Ez utóbbi fe­lelet természetesen feltételezi, hogy ha majd annyit tudnak termelni, hogy mindenkinek jut annyi, amennyit csak megkí­ván. A kezdetben ez az utóbbi elv volt irányadó az oroszok­nál is. Ez az elv azonban addig, amig a termelés nem elegendő, csak az egyenlő elosztást jelen­ti. Ennek megfelelőleg eleinte az oroszok többé-kevésbé egyen­lő béreket fizettek. Később azonban rájöttek, hogy a ter­melést fokozhatják, ha nagyobb béreket (vagyis nagyobb része­sedést) adnak a több munkát végzőknek. Behozták hát a kü­lönböző fizetéseket, amivel ki­hívták maguk ellen azoknak a haragját, akik a “munkások országában” nem akartak látni semmiféle egyenlőtlenséget. Kétségtelen, hogy egy ilyen gyökeres és gyorsütemü társa­dalmi átalakulásnál, mint ami­lyen Oroszországban történt, ahol nem mehettek semmi pél­da után, mert ők voltak az el­sők, sok tévedés és hiba eshe­tett. És természetes az is, hogy ily alkalmakkor többféle véle­mény alakul ki, amelyek ellen­tétes irányt mutatnak. Nagyon problematikus és teljesen érték­telen dolog lenne most azon vi­tatkozni, hogy mi lett volna, mondjuk ha nem a Stalin, ha­nem a Trotzky irány győz ? Mint már többször rámutattam, az ilyen találgatás egyáltalán nem bir tudományos jelleggel, így csak azt kell figyelembe vennünk, ami valóban történt» akár tetszik is az nekünk, akár nem. AZ OROSZ BEFOLYÁS v Az tény, hogy az oroszok az általuk követett utón, rövid ne­gyedszázad alatt a világ első katonai hatalmává lettek. Ha katonai hatalomnak lenni ma is csak annyit jelentene, mint az­előtt, hogy nagyszámú ember legyen fegyverben, akkor ezt a dolgot nem kellene itt úgy ki­hangsúlyoznunk. Azonban ma nagy katonai hatalomnak lenni azt jelenti, hogy óriási kifejlett iparral rendelkeznek. Mert ma katonai nagyhatalomnak lenni nem a hadsereg számától, ha­nem a repülőgépek, a tankok, ágyuk, automobilok, ruházat, élelem és a felszerelés ezerféle cikkeinek tömegétől függ. És noha tény, hogy a Szovjet Unió nagy segítséget kap szövetsége­seitől, mégis felszerelésének óriási részét az orosz gyárak­ban állítják elő. Ez a tény az, ami a Szovjet Unió tekintélyét annyira fel­vitte és nem a Vörös hadsereg katonáinak hősiessége, ami ugyan tiszteletre méltó, de a felszerelés nélkül meddő ma­radna. Ez a nagy ipari fejlődés, amit a harcifrontokon bizonyí­tottak be, tette lehetővé, hogy Anglia és Amerika külügymi­niszterei Moszkvába zarándo­koljanak. E sorok írása alkal­mával az egész világ szeme Moszkva felé irányul. Mit akar­nak az oroszok, feladják-e azt a rendszert, amelynek alkalma­zásával ily rövid idő alatt ek­kora hatalomra tettek szert ? De miért is adnák fel, ha szá­mukra ilyen nagy sikert hozott ez az uj rendszer? És akkor még két másik kér­dést is fel kell tennünk. Az egyik az, hogy ha a háború után a békét legalább is pár év­tizedre biztosítani tudják és ezen pár évtized alatt az oro­szok nem hadi, hanem a békés élethez szükséges árukat fognak termelni ugyanolyan készség­gel, mint eddig a Hadifelszere­léssel csinálták ,akkor mennyi­vel fog emelkedni az orosz munkásság helyzete? És a má­sik kérdés, hogy az ilyen pél­da lesz-e valamilyen hatással a világ többi népeire? Különösen a háború után, amikor minden jel szerint Oroszország elzárkó- zottságának is végeszakad. Ezekre a kérdésekre az olvasó maga adjon választ. IPARI PANGÁS « Mielőtt azonban megadnánk ezt a választ, figyelembe kell vennünk milyen fejlődésen mentek át a többi országok a két háború közötti időben. Az első világháborút követő évti­zed alatt Oroszország kivételé­vel minden jelentékenyebb or­szág elérkezett a nagy ipari pangáshoz. Pedig az első világ­háború is nagymérvű pusztí­tást vitt véghez és a “szakér­tők” akkor is úgy vélték, hogy az újjáépítés évtizedeket fog igénybe venni s addig nagy fel­lendülés (boom) lesz. A kifej­lesztett termelőeszkö z ö k k e 1 azonban pár év alatt helyrepó­tolták a szükségletet és miután a munkásság vásárlóképessége nem emelkedett a termeléssel arányosan, beállt a “túlterme­lés”, (noha milliók nélkülöztek) megálltak a gyárak és rátele- dett a modern országokra a nagy tespedés. Amerikában a Harding-Coo- lidge és Hoover adminisztráció alatt értünk el a krízishez. Ezen adminisztrációk mind a nem beavatkozás elve alapján állottak. Azt a gazdaságtani el­vet vitték a gyakorlatba, hogy az államnak nem szabad semmi módon korlátozni a magánüzle­tet. Ezen irányelv szerint tár­sadalmunk létalapja a “private enterprise” (magán üzem) me­lyet tehát legfeljebb csak tá­mogatni és nem korlátozni kell, mert minél erősebb a magán ; üzem, annál több munkást al- ; kalmaz, kik keresnek s költenek ! stb. Ugyanaz az okoskodás, amit már a merkantilisták és Smith Adam használtak. Az események azonban rájuk cá­foltak, beütött a pánik, tehát ez az elv csúfosan megbukott. (Folytatjuk) BONUST ÍGÉR. Newark, O. nov. hó — A he­lyi lapokban szobalányt kereső hirdetést tett közzé Mrs. Willi­am Burns. A hirdetésben szép szobát, jó fizetést és rádiót Ígért, majd mint külön kecseg- tetést, hozzátette, nogy a szo­balánynak a kimenő napján köl­csönadja a múlt évi mink szőr­me bundáját. Állítólag akadtak is jelent­kezők, de mindegyik csak a mink kabát nagyságának a szá­ma után érdeklődött. MOST IS VANNAK MUNKA- NÉLKÜLIEK WASHINGTON, nov.: — A United States Bureau of Census jelentése szerint a múlt októ­ber havában az egész ország­ban 700,000 munkanélküli volt, százezerrel kevesebb, mint az előző hónapban. A múlt év ok­tóber havában a munkanélküli­ek száma 1,600,000-t tett ki. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK november 6-ig: S. Gajdos, New York .......... 1 L. Fishbein, New York ........ 1 E. Kohn, Chicago .................. 1 G. Nagy, New York .............. 1 Rosa Kurovszky, Copeland .. 2 P. Hering, Buffalo ................ 1 A. Alakszay, Los Angeles .... 2 A. Kucher, Pittsburgh ........ 4 Joe Grécs, Cleveland ............ 1 J. Vizi, Akron ...................... 2 St. Madarász, Flint ................ 1 L. Máthé, Chicago ................ 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem 2 St. Hornyák, Phila ...............; 1 Hung. Home, Pittsburgh .... 2 Pongrác Berkes, Hamilton .. 4 özv. E. Farkasné, Akron .... 3 J. Kiss, Winnipeg ..... 1 J. Korén, Los Angeles ........ 1 L. Menyhért, Brooklyn ........ 3 P. Pika, Chicago .................... 1 F. Pelárgus, New York ........ 1 A. Severa, Berwyn ................ 1 J .Pék, Cleveland .................. 1 G. Vaszkó, New York ....... 1 J. Deák, Akron .............. 5 G. Fellai, Chicago ................ 1 J. Kollár, Cleveland .............. 1 J. Hegyi, Yorkville ................ 2 St. Cika, Cleveland .............. 1 J. Takács, Cleveland ............ 1 A. Prince, Hamilton ............ 1 G. Shamel, Chicago ............ 1 "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom