Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-11-06 / 1292. szám

1943. november 6. 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÚNtLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI MÉGIS MOZOG . . . A lapok bármennyire is nem akarják, kénytelenek állandóan napirenden tartani azt a tényt, hogy a nagy világháború mel­lett, mind nagyobb arányban alakul ki egy polgárháború. Ez a polgárháború, ma már nyíltan folyik a Balkánon. Ju­goszláviában, Görögországban, nyílt fegyveres összeütközésben vannak állandóan, mig Olasz, Francia, Lengyelországban a meglevő viszonyok, az ellenfe­lek kellő felfegyverezése gátol­ja a nyílt polgárháború kitöré­sét ma, de kétségtelen az, hogy ezekben az országokban is kia­lakul a nyílt fegyveres össze­ütközés nemkülönben a még a tengelyhez hü Magyar, Román és Bolgárországokban is. A világháború kialakulásánál tanúi voltunk annak, hogy nem csak az úgynevezett demokrati­kus hatalmak kerültek szembe a diktátorokkal, mert hisz Ju­goszláviában, Görögországban, amelyek a Szövetségesek olda­lára kerültek, szintén diktatú­ra volt. Maga Lengyelország is egy látszat parlamentáris dik­tatúra alatt nyögött, mig a tengely párti Finnország de­mokráciában élt. A Szövetsé­ges hatalmak célkitűzései, az Atlantic Charter és egyébb megnyilvánulások, a kényura­lom összetörését, a demokrácia uralmát hangoztatták. Egy uj demokráciáét, amely lehetetlen­né teszi a háborút, megszünteti a nyomort, a gyűlöletet, a bi­zonytalanságot. Ezeken a célki­tűzéseken, mint komolytalan frázisokon, az akkor teljhatal- hában élő nácizmus nagyokat nevetett és Hitler valamint proganadistái, gúny tárgyává tették ezen elveket. Azóta a fasizmus csillaga le- hanyatlóban van, de a dolgok úgy néznek ki, hogy a demok­ratikus célkitűzések csak elmé­leti frázisok voltak, mig a gya­korlat azt mutatja, hogy ahol erre mód adódik ott a Szövet­séges hatalmak a régi rendet, egy burkoltabb fasizmust akar­nak felállítani és azokat a fegy­veres hatalommal megerősíte­ni. Ezt láttuk az afrikai hódítá­soknál, hogy nem csak Darlan, de az összes hívei a hatalomra kerültek, mig a harcos anti- fasizták az uj uralom alatt is a börtönökben maradtak, ahová még Petainék parancsa juttat­ta őket. Csak a már majdnem kitörésre készült fegyveres ösz- szecsapás kényszeritett ki egy kompromisszumot, de amely­nek a hamuja alatt izzik a for­radalom parázsa, nem csak a gyarmatokon, de az anyaor­szágban is elkerülhetetlen a nép összecsapása a tegnap fas- iztáival. Szicília és az olasz területre való benyomulás után, a király és miniszterelnöke került hata­lomra és az elfoglalt területe­ken mind a helyükön marad­tak a fasizta hivatalnokok. Min­den szövetséges protekció da­cára, az olasz nép nem akar megállni félúton, a legnagyobb pártok köztük az “Action Party” a királyság eltörlését, köztársaságot követel, a nép nem hajlandó megtűrni a régi fasiztákat a hivatalokban és amint a jelek mutatják, maguk a megszálló csapatok nem sok hajlandóságot mutatnak arra, hogy az olasz nép fejét bever­jék azért, mert az nem akarja tovább eltűrni a király és a volt fasizta banditák uralmát. A menekült jugoszláv kor­mány és annak a szövetséges hatalmaknál lévő képviselőit, azokból szedte össze a király, kik a diktatórikus, nagy szerb uralom oszlopai voltak. A ki­rály nagyon régen beszüntette a németek ellen való harcot, a német elnyomás ellen mögéje sorakozó csetnikeket, mint had­sereget arra az időre szervezi, amikor a jugoszláv néppel szemben kell biztosítani a régi szerb katonatiszti uralmat, ha harcolnak úgy csak Tito a volt szervezett lakatos munkás nép­hadserege ellen teszik azt. Ezt a kormányt is elismerték a Szövetséges hatalmak, de nem a jugoszláv nép, amely Tito néphadseregébe tódul, ki mö­gött ma már közel félmillió par­tizán áll, szerbek, horvátok, szlovének, olaszok, magyarok, kiknek nem kell sem a király, ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradaími jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. sem a kormánya, kik a jugo­szláv népek testvériesülését hirdetik. Ez az alakulás, amely sokszorosan több katonai erőt jelent, mint Badoglioék jelente­nek, ezek a partizánok nagy német erőket kötnek le, nem csak hivatalos elismerést nem nyertek, de felszerelést sem kapnak, dacára, hogy ennek a lehetősége megvolna. A görög diktatórikus kor­mány és király ellen is nyílt harcokban törtek ki a fasizta ellenes görög fölkelők, kik ha megszabadulnak a német elnyo­móktól, nem hajlandók újra a görög elnyomóikat a nyakukba venni. Az ellentétek a reakciós Lon­donban székelő lengyel kor­mány és a lengyel nép között semminemű közösség sincs és ez hatalmas arányokban fog adandó esetben megnyilvánul­ni. Ezek a jelenségek két dolgot mutatnak, az egyik, hogy a de­mokratikus jelszavak, a nép szabad akaratáról, vagy nem voltak komolyak, vagy itt és Angliában a reakció olyan ha­talmas, hogy meg tudja gátol­ni azt, hogy a felszabadított te­rületeken a nép akarata szaba­don nyilvánuljon meg. De mu­tatja azt is, hogy a népek nem csak az idegen elnyomóktól akarnak szabadulni, hanem a saját uraiktól is, ezt az akara­tukat érvényesíteni is tudják. Badogliokat,. Mihajlovicsokat és társaikat még akkor sem hajlandók elfogadni, ha azo­kat hirtelen átfestették és a jó­ságukat Roosevelt, Churchill és Stalin garantálja is. A PROFIT AZ SZABAD Arról felesleges írni, hogy milyen szigorúan ragaszkodik a War Labor Board ahhoz, hogy béremelést csak a “Little Steel” formula alapján szabad adni, ezt minden munkás a saját bő­rén érzi, sőt odáig mentek, hogy megbüntetik azokat a munkaadókat, akik a béreme­lésnél nem veszik figyelembe ezt a formulát. De, hogy csak a Little Steel formula mireánk munkásokra vonatkozik, azt élénken igazol­ja a “nagy steal”, az United States Steel Corp. negyedévi jelentése, amely szerint a szep­tember 30-án végződő negyed évben a tiszta haszna több mint 19 millió dollár volt és minden részvény után $1.48 osztalék jár, szemben az előző negyeddel, amikor a profit, ti­zenöt millió volt és a részvénye­sek egy-egy részvény után “csak” $1.08 centet kaptak, de ez a profit emelkedés is megfe­lel jó 30 százaléknak, de ha azt látjuk, hogy 1942. szeptemberi negyedben a tiszta profit 12 millió volt és a részvényesek csak 73 centet kaptak, úgy lát-* juk azt, hogy egy év alatt min­den részvény után a profit több mint 100 százalékosan emelke­dett, pedig csak a munkások overtimeoztak és nem a részvét nyesek. A legszemérmetlenebb részrehajlás az, hogy amig a nehezen dolgozó acélgyári mun­kás fizetését, dacára a folyton emelkedő drágaságnak, szigo­rúan befagyasztva tartják, ad­dig a henyélő parazita részvé­nyesek profitja egy év alatt j 100 százalékkal emelkedhet és még azt merészelik mondani, I hogy “kivették a profitott a háborúból”. De az igazság kedvéért meg kell állapítani azt, hogy nem­csak a munkások fizetése van befagyasztva, hanem állítólag az igazgató uraké is és én el is hiszem, hogy nekik is a tavalyi fizetésükből kell megélniük, még szerencse, hogy a részvé­nyek révén van egy kis mellék jövedelmük, igy kibírja Mr. Swebilius a Standard fegyver­gyár elnöke azt, hogy a fizeté­se 631 ezer 724 dollár legyen, mig a Bethlehem Steel, Grace nevű igazgatója kénytelen 537 ezer dollárból kijönni, bizonyá­ra irigykedve gondol Louis Ma- yerre, ki a filmgyártól majd­nem egy millió dolláros évi fi­zetést kap, mig tiz másik gyár igazgatója 250-től 450 ezer dol­láros fizetéssel kénytelen be­érni. Az igazságért tartozom megjegyezni, hogy a fenti fize­tésekben bent van az overtime is. Megértem ezeket az urakat, hogy ellenezték azt, hogy a legmagasabb fizetés csak 25 ezer dollár lehessen. DETROITI OLVASÓNAK: Nem tudom miért az én fi­gyelmemet hívja fel Horváth Jóskának az A Munkásban meg­jelent cikkére. Én rajta nem tu­dok segíteni. Inkább egy detro­iti elmeorvos figyelmét hívná fel reá, tán az segíthet rajta, bár úgy látom, hogy az is csak azt találná, hogy már elkés­tünk. ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 2.00 J. Bischof, Akron ............ 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ........ 1.00 P. Csorba, New York........ 5.00 M. Danka, Cleveland ........ 5.00 St. Detky, Phila................. 6.00 J .Duschek, Nutley .......... 2.00 J. Engli, Cleveland .......... 7.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 2.00 L. Fishbein, New York .... 4.00 J. Farkas, Akron .............. 3.00 L. Fülöp, New York ....... 3.00 J. Geréb, Cleveland .......... 4.00 P. Hering, Buffalo .......... 3.00 J. Kollár, Cleveland ........ 2.00 E. Kovách, Cleveland ........ 2.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........ 3.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Ceveland .... 3.00 J. Mogor, Cleveland ........ 1.00 A. Molnár, Cleveland ........ 1.00 J. Munczi, Cleveland ........ 2.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ........ 1.00 J. Pataky, New York ........ 5.00 P. Pika, Chicago .............. 3.00 M. Simko, Pittsburgh ...... 1.00 A. Székely, Cleveland ...... 1.00 J. Spisák, New York ...... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 2.00 J .Varga, Cleveland ........ 1.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akron ................ 3.00 A. Wiener, Chicago ........ 1.00 J. Zára, Chicago .............. 3.00 TÁRSAS ÖSSZEJÖVETELT tartanak a Bérmunkás cleve­landi olvasói november 7-én, vasárnap délután 3 órai kez­dettel a 3930 Lorain Ave. eme- i leti helyiségében. Lesznek há- j zilag készített sütemények, ká- I vé és a többi. .1 .u í l\ A 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom