Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-11-06 / 1292. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1943. november 6. Mi jó és mi nem? ÉVFORDULÓN (a.l.) Az a közmondás, hogy “amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek”. Nagyon jól ráillik magára az emberi társadalomban végbemenő eseményekre. Azt mondják, hogy a törvények arra valók, hogy igazságot szolgáltasson egyaránt mindenki részére. Ha ez tényleg igy volna a társadalomban, akkor igazán nem is volna arra szükség, hogy állandóan az osztályuralmat tegyük felelőssé a végbemenő társadalmi feleségekért. Mert bizonyára nem is volna osztályuralom. Az osztályuralom magán a gazdasági berendezkedésen alapszik. A mai társadalmi berendezkedés pedig a magántulajdon jogára van alapozva. Ha most már ez tényleg igy van, akkor annak biztos következménye nem is lehet más, mint csak az, hogy ki-ki mennél nagyobb magánvagyonnal rendelkezik, annál több jogot és hatalmat biztosit neki maga a törvény is. Ennél fogva a nagy vagyonnal rendelkezők urai magának a társadalomnak. Nekik szabad minden, hiszen az alkotmány és az arra alapozott törvények minden jogot biztosítanak számukra, ők a mai társadalom “Jupiterjei”, amit ők megtehetnek, azt nem szabad a nincsteleneknek. Azt mondják a mai társadalmi rendszer a legjobb, mert jól bevált. Ez tette Amerikát is olyan hatalmas ipari tényezővé. Hát bizony el kell ismerni, hogy nagyon jól bevált a Fordék, meg Rockefellerék és sok hasonszőrű ipari mágnások részére. És ha talán őket kérdeznénk meg, hogy hogyan vannak megelégedve a mai társadalmi berendezkedéssel, bizonyára azt felelnék, hogy minden tekintetben jó volna, csak egy dolog mégis helytelen — nem volna szabad megengedni a munkásoknak, hogy szervezkedjenek. Nem is olyan régen történt, amikor Mr. Ford igy nyilatkozott: “Inkább mintsem a munkások bármilyen uniójával még szóba is álljak, az egész üzememet a kormány rendelkezésére bocsátom évi egy dollár fejében”. Mr. Ford nem tartotta be Ígéretét, hanem mikor látta, hogy a munkásai nagy többsége az union mellett szavazott, igy sóhajtott fel: “Nem tudtam, hogy munkásaim hívei a szervezkedésnek”. A kapitalista sajtó Peg- lerrel az élen, azt hangoztatják, hogy a munkásoknak szervezetben való tömörülése nem demokratikus, mert sok esetben a munkás kényszerből kell, hogy lecsatlakozzon. Azok a munkások, akik még ma sem ismerték fel azt, hogy a munkásosztály csak úgy tudja saját létét és érdekeit biztosítani, ha szervezkedik, azokra csak azt mondhatjuk, hogy tudatlanságuknál csak szolgalelkü bárgyuságuk nagyobb. A kapitalista érdekeltségeknek joguk van szervezkedni és minden esetben bojkottálják azokat, akik velük együtt nem tartanak. Tudjuk a múltból, amit még sohasem gátolt meg a hatóság, hogy amikor a gyárosok, bankárok vagy akár nagy és kis üzleti érdekeltségek szervezkedtek, a munkáltatók szövetségébe, akár nevezték azt Chamber of Commercenek, vagy Manufacturers Association-nak. A rendőrség sohasem zavarta meg gyűléseiket. De hány esetben tette az ellenkezőjét a munkásokkal szemben. Ja kérem, ők mindig a “Jupiterek”, mind addig, amig a magántulajdonra épített társadalmi rendszer létezni fog. A kapitalisták mindenfajta munkásszervezetet elleneznek, de különösen azokat, amelyek egy másfajta társadalmi rendszer életbeléptetésére tömörítik a munkásságot. Egy olyan társadalmi rendszer megvalósításáért, ahol a magántulajdon rendszere már csak a múlt keserves emlékeit tükrözik vissza. A mai társadalmi rendszer gazdasági alapja visszatükrözi a saját osztályintézményein keresztül, hogy tulajdonképpen egy osztály uralom rendszerénk vagyunk ma részesei. Akik tényleg figyelik a végbemenő társadalmi eseményeket, azok tisztán látják, hogy minden fontosabb esemény azoknak érdekeit szolgálja, akik ma uralják a nemzetek gazdasági berendezkedését. Ha mostan ebből a szemszögből vizsgáljuk meg a végbemenő eseményket, akkor tisztán megállapíthatjuk azt, hogy ami ma jó és üdvös az osztályuralmon levők számára, az sohasem lehet jó miránk, a munkásokra, mert ott ahol osztályok vannak, ott egész bizonyos osztálykülönbségek is vannak. Sokan, akik magát a mai társadalom berendezkedését nem ismerik és sohasem tanulmányozták, azok csak a hangzatos jelszavakra alapozzák azon lelkesedésüket, hogy tényleg lehetséges egy magántulajdonra épült kapitalista társadalomban tényleges demokrácia. Akkor, azok nagy tévedésbe vannak, mert nem tudják, hogy az egyszerű polgári jogok, csak a politikai demokrácia bizonyos határáig terjednek ki. Az olyanok arról sincsennek tájékozva, hogy minden társadalmi rendszernek az alapját a gazdasági berendezkedés képezi. Ha most már tényleg a mai társadalom gazdasági berendezkedését vesszük alapul, akkor megállapíthatjuk, hogy az a politikai szabadság, amely némely országban még ma is megvan, csak arra való, hogy a lakosságot abba a véleménybe ringassa, hogy a magántulajdon gazdasági alapjára fektetett társadalmi rend a legtökéletesebb és legdemokratikusabb. Ebben igazuk is van azoknak, akik gazdasági erejük révén uralják ma a társadalmat. Mert teljes joguk és erejük van ahhoz, hogy az élet javai felett őkrendelkezzenek. De ki merné állítani azt, hogy az összemberiség javára demokratikus az a társadalmi forma, ahol egy kiváltságos gazdasági csoport uralja magát a társadalmi alapot. Tényleges demokráciáról még csak szó sem eshet mindaddig, amig a társadalmi javak felett nem az összemberiség egyformán rendelkezik. Ha ilyen szemszögből bii’áljuk a dolgokat, akkor arra a megállapításra kell, hogy jöjjünk, hogy az emberiség nagy töIrta: FÉNYES LÁSZLÓ Akkor — huszonöt évvel ezelőtt — odaát, fél Európában, minden vesztes országokon végig száguldott a forradalom, de! a győztes országok urai lefog-1 ták annak erejét. A nép vágyak j s vele az akaratok, mint már annyiszor, megint föld alá kerültek. Ma — de nem fél Európában, hanem az egész világon — ismét csak a forradalmakat megelőző háborús állapotokban vagyunk s a készülő errupciók sorsa attól függ: valamelyik oldalon elhatározó győzelem történik-e, vagy pedig csak a kimerülés közt való különbség fogja előidézni a papíron való békekötést ? Ha ez utóbbi, úgy a régi szólásmondást idézhetjük: isten irgalma legyen akkor minden jótét lélekkel. Vagy hogy polgáribb nyelven nevezzük az elkövetkezendőket, Churchillnek még kormányelnöksége előtt mondott intelmét hozzuk emlékezetbe: ... a végén nem lesz győztes és legyőzött, hanem chaos, ami az emberi kultúra elmúltát jelenti. Azok részére, akik az emberiség sorsa fölött a humanitás alapján gondolkodnak, a tragikum félelmetes lényege abban áll: ha forradalmi változás elő nem jöhet, akkor a társadalom visszaesik tespedésébe és automatikusan készíti elő az uj világháborút, ha viszont a forradalmak útja következik el, akkor nemcsak a meglevő kultur- értékek, hanem a meglevő s a következendő generációk élet- lehetőségei és életük pusztulása biztos. Mert ahogyan a könyvek könyvében megvagyon Írva: az uj világ eljövetele nagy vajúdások és fogaknak csikor- gatása közt következendik el. Igen tiszteletreméltó s nemcsak a társadalomnak, hanem államok minden diszével és eszközével rendelkező férfiak optimistábbak az előbbi sorokban kifejtett lehetőségek felől és azt hiszik, sőt Ígérik is, hogy a háborút győzelmesen befejezve: uj világot fognak építeni. A régi államférfiak, száműzött államfők, az évezredes egyházak vezetői mind az uj világ építésének szükségét és lehetőségét hirdetik, úgyhogy kényszerültek vagyunk arra gondolni: nem jobb és nem könnyebb lett volna ennyi bölcseséggel és hatalom birtokában: a háborút megakadályozni és az uj' világot a békében megépíteni? Mi ezt a magyar forradalom negyedszázados évfordulóján némi keserű, de jogosult szkepszissel gondoljuk el s ki is mondjuk. Mert akik ennek a huszonöt éve múlt magyar forradalomnak mélyén és hullámtaraján mind azt, amit történt, végig éltük, bizonyítani tudjuk és hirdetni kötelesek vagyunk: soha nép emberségesebben és józanabban nem csinálta meg forradalmát, mint 1918-ban a magyar. Vállalta a terhet és veszteséget, amely azért érte, mert rabszolgatartó urai háborúba vitték őket, háborúba, amelyhez a magyar népet semmi érdek nem fűzte. Soha vér- telenebb forradalmat nem csináltak, a magyar nép fölényes méltósággal engedte futni lei- gázóit. Emberi szabadságot, munkához való jogot és lehetőséget kívánt csupán és a győzők bölcs államférfiai ebben akadályozták meg, taktikából egyenesen bekergették a népet a bolsevizmusba — amelyről a magyar nép azt sem tudta: mi fán termett —, hogy a magyar nép sorsát viz alatt tarthassák. Emlékezve 1918. október 31- ikének tiszta hevü lángjára s az áldozatokra, arra kell gondolnunk és azt kell hangosan kérdeznünk: máskép lesz-e most? Az uj és az annyira nagyobb világháború után. Bizodalmunk: a magyar nép józan keménysége s vitathatatlan joga az élethez. E két gondolatnak fáklyafutói, tőlük messze, az óceánon túlra meglobogtatjuk a szövétneket, tiszteletéül azoknak, akik közben elestek s hitvallásul azok részére, akik otthon szenvedve küzdenek . . . (“A Harc”-ból) SZAKSZERVEZETI VILÁG- KONGRESSZUS Az Angol Szakszervezeti Tanács végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy 1944-ben világ- kongresszust hiv egybe, amelyre a szakszervezeteket, uniókat a világ minden részéből, beleértve a Szovjetet is, meghivja. Bizonyára az angol szakszervezeti tanács érzi, hogy a világégés lokalizálása után a szakszervezeteknek is hozzá kell alakulniok a termelés uj módozataihoz, hogy a munkaerő piacot továbbra is kezükben tartsák. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? Most Szombaton NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELMÉBE | Az IWW magyar csoportja az idén is megtartja a szokásos SZÜRETI MULATSÁGOT, 1943 NOVEMBER 6-án, szombaton este a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. A rendezőség gondoskodik jó zenéről, ételekről és hűsítőkről. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, ha egy kellemes estét akarnak eltölteni tömegesen jöjjenek el. A jegy ára előreváltva 50 cent, a pénztárnál 60 cent. megének mindaddig kell folytatni a harcát, amig a gazdasági egyenlőség alapjára fektetett demokráciát meg nem valósítja. Ennek a végcélnak megvalósítására jött létre az IWW.
