Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-30 / 1291. szám
t> Mina I BÉRMUNKÁS 1943. október 30. Uj Világrend (a.l.) A jelenlegi háború kezdete óta sokszor hangzott már el, hogy a háború befejezése után a mai társadalom nagy változásokon fog átmenni. Ha nem tévedek már nagyon sokszor hallottam: “Ez a háború a népek háborúja”. Hát bizony nagy részben a népek háborúja, habár nem az egyszerű magamfajta emberek indították el. Mi csak résztvevői és szenvedői vagyunk. A fiataljaink aktiv katonai szolgálatot, mi idősebbek pedig a proletár nőkkel egyetemben a rendes időnél sokkal hosszabb időt töltünk el a munkapadok mellett, habár semmi beleszólásunk nem volt a megindítás idején. Már ma is észlelhető a nagy változás. Napról-napra kevesebb a férfi munkás a gyártelepeken és annál gyorsabban szaporodik a proletár nők száma. Ebből a szemszögből bírálva a dolgokat, hát azt mondhatjuk, hogy tényleg a munkásnépek háborúja. Talán tévedek, de még nem láttam, hogy egyetlen egy ismert gazdag nő jött volna be a munkatelepre, hogy felvegye a munkás zubbonyt. Talán más gyárban másképpen van, de ahol én dolgozom, habár munkáshiány van, de sem a gyárosnak a felesége, sem a leánya, de még a nagy részvényeseké sem álltak a munkába, hogy segítsék a háborút megnyerni. Sőt ellenkezőleg, még mindig hirdetnek házimunkára, nőket keresnek. Még hozzá jó fizetést ígérnek. Bizonyára még telik a háborús profitból. A proletár nők egész nap magukra hagyják gyermekeiket, a gyárból hazamenet elvégzik bevásárlásaikat, hazaérve a munka legnagyobb része akkor következik rájuk. Ha ebből a szempontból bíráljuk a dolgokat, akkor azt látjuk, hogy ez tényleg a köznépnek a háborúja, mert mindenhol kiveszi részét, Fizetés emelést nem lehet kérni, mert az inflációhoz vezet, de az élelmiszerek árát emelni szabad, mert az profitot jelent. A honatyáink eldobták a kormányzatnak azt a javaslatát, hogy az élelmiszer árakat visszafelé fogják hengerelni. Mi nem félünk az inflációtól, a mi pénzállományainkat rendszabályozták, amióta csak a bérrendszer létezik. Az átlagos ember ugyan nincsen nagyon megelégedve, különösen sokalják a nagy adót, zúgolódnak a drágaság miatt. Az élelmiszer jegyekkel való vásárlást sem szeretik. Természetesen azt mindenki tudja, hogy háború van és a háború sok pénzbe kerül. A tőkés osztály meg úgy gondolkozik, hogy a háborúnak csak úgy van értelme, ha lehet milliókat összeharácsolni, ők nyíltan kijelentik, hogy olaj is van elég, a tejárukban nincsen hiány, de legnagyobb baj ottan van, hogy az O.P.A. nem engedi meg az árak emelkedését, ahogy azt éppen az olaj trust, meg a tej trust szeretné. Szépen haladunk az “uj rend felé”. Azt mondják “ahány ház annyi szokás”. Ez valóságban igy van ma az “uj renddel”. Hitler féle uj rend, hogy a német nép mint a népek kiválasztott faja, ők uralják a világot az ő nemzeti szociálizmusuk alapján. Az az uj rend, amit az itteni kormányzat szeretne nyélbeütni olyan reformok behozatalán alapulna ,amiről a tőkés osztály hallani sem akar. Roosevelt és Wallace háború utáni programja nem rendszerváltozásra van alapozva, nem is jelentene “uj világrendet”. Hanem a jelenlegi magán kapitalista rendszer további fennmaradását célozza és ők azt látják a legjobbnak, de a trustok rendszabályozását teszik előtérbe, úgy, hogy a világkereskedelem lebonyolításába a kormánynak volna beleszólása. Természetesen a világ összes tőkései ilyen fajta korlátozást minden erejükkel elleneznek. Az amerikai nagytőke jelszava még mindig csak a régi, ők azt mondják, hogy vissza az amerikanizmushoz, mert az tette Amerikát naggyá és hatalmassá. Érteni kell ez alatt, hogy ezen az alapon fejlődött hi a kér- lehetetlen nagytőke. Az ő amerikanizmusuk abban áll, hogy senki abba be ne avatkozhasson, hogy ők mennyi profitot harácsolnak össze. Abba se merjen beleszólni sem a kormány, de még a munkások szervezetei a legkevésbé, hogy ők hány órát dolgoztatnak naponta munkásaikkal, vagy milyen béreket fizessenek az elvégzett munkáért. A nagytőke nem akar semmiféle ujitást, sem a háború alatt, de legkevésbé pedig utána. Nekik a régi rendszer igen jól bevált. Még azzal is fenyegetőznek, hogy ha sok adót vetnek ki rájuk, bezárják az üzemeiket. Az ilyenfajta kardcsörtetés nem riasztja meg azokat, akik tudják, hogy úgy a múltban, mint a jelenben, sőt még azután is, a munkások voltak és lesznek azok, akik mindent megtermelnek. Nekünk például profitra nincsen szükségünk, mi például ha ők azzal fenyegetőznek, hogy lezárják a gyárakat, amit mi építettünk, amelyben eddig is mi dolgoztunk, ezután is azok leszünk, akik a múltban voltunk. Kivágjuk a profitot, de azzal együtt a profiton élősködőket is. Használjuk velük szemben azt a bibliai kitételt, hogy “csak annak van joga az evéshez, aki dolgozik”. Hogy uj világrendre van szükség, mi már azért régen harcolunk. A mi uj világrendünk igen egyszerű és annak gyakorlatba vitele a legtökéletesebb alkotás, amit a mai emberi társadalomban ellehet képzelni. Ha a jelenlegi háború tényleg a népek háborúja, akkor arra kell törekednünk, hogy a háború befejezése után tényleg léptessük életbe az emberiség uj világrendjét, ami tényleg egyszer és mindenkorra végetvetne minden háborúnak anélkül, hogy nemzetközi rendőrségre volna szükség, hogy a jövőbeni háborúkat megakadályozza. A mi ajánlatunk egyszerű meg kell szüntetni a profitrendszert, ami által önmaguktól megszűnnek az országhatárok. Éljen minden nemzet békésen a saját nyelvében, dolgozzunk közösen az emberi szükséglet előállítására anélkül, hogy bárkik vaHorthy és a‘kérges’ tenyér Irta: KOVÁCH ERNŐ Olaszország megszállása, a partizánok erős aktivitása, nem utolsó sorban az orosz vörös hadsereg nagy győzelmei, nagyon közel vitték a háborút Magyarországhoz. Az utóbbi hetekben a különböző propaganda hivatalok, számtalan hirt helyeztek el, amelyek Magyarország, helyesebben a magyar kormány közeljövőben várható állásfoglalásával foglalkoztak. Közben egy levegő- beni párbaj folyt le az angol és magyar rádió között, amig az angol rádió a magyar munkásokhoz fordult, kérve, hogy a 12-ik órában hagyják ott a hadigyárakat, költözzenek el a gyárak közeléből, nehogy a közel jövőben esedékes légi támadások áldozataivá váljanak. A budapesti és a kassai rádió azt igyekezett bizonyítani, hogy Magyarország bombázása jogosulatlan, mert Magyarország nem hadviselő fél és nem gyárt hadianyagot a németek részére, maga Budapest meg nyílt város. Természetesen senki sem hiszi el e megszorult Horthy betyárok ij edt handabandázá- sát. Az angol rádió is a fejükre olvasta, hogy Oroszországból csak azokat a divíziókat vonták ki, amelyeket az oroszok harcképtelenné tettek, de még ma is tekintélyes hadsereget állít a magyar kormány Hitler rendelkezésére, nem csak Oroszországban, de a Balkánon mindenütt. A gyárak csakis hadianyagot gyártanak, mig a magyar termés jórészével a német hadsereget táplálják. A magyar kormány semleges országba küldött emisszáriusai tapogatóznak oly irányban, hogy miként lehetne Horthy- éknak megegyezni a Szövetségesekkel, hogy adott esetben a Szövetségsek mellé állással megmenthetnek a mai uralmi Rendszert egy kis kormány kicseréléssel. Mint az elmúlt 25 évben, éppen úgy most is a magyar- országi szociáldemokrata párt, illetve a szakszervezeti vezé- ; rek, sietnek a kormány segité- 1 sére. A Népszava az angol mun- ! káspárt rádió üzenetével szem- j ben a Horthyék állítását igazolja, hogy magyarországi gyárak nem dolgoznak Hitlernek és hogy nincs náci katonaság Budapesten, mig a szakszervezeti tanács egy az alábbi nyilatkozatban utasítsa vissza az angol rádió szabotázsra és sztrájkra való felhívását: “Minden elégedetlenségnek a belső rend megzavarásának meg kell szűnnie. Minden politikai vagy osztályharc csak az ellenséget segítené. Ez hazaárulással volna egyenlő értékű. A munkásság élesen ellenez minden provokáló propagandát és sztrájk-mozgalmat. A munkásság nem gondol szabotázsra és úgy érzi, hogy felelős az ország sorsáért. Jelenlegi magatartása összhangban áll azzal a küzdelmével, hogy a munkásmozgalom elismerést nyerjen ebben az országban. A munkásság úgy látja, hogy sztrájk fölösleges Magyarországon, mert hiszen a törvények biztosítják a munkásság jogait.” Miután a Bérmunkás magyar nyelven jelenik meg, az olvasói természetesen magyar származásúak, kiket szoros kapcsok fűznek a magyar néphez, helyén való ha minden elfogultságtól mentesen vizsgáljuk a mai magyar helyzetet, illetve annak a lehetőségét, hogy Horthyék kiugorhassanak a tengely hatalmából. Ma már jól látja mindenki Magyarországon, hogy a tengely a háborút elvesztette. A magyar uralkodó osztály, a mágnások, a gentryk, a főpapok története, az árulások sorozata, ez az élősdi társaság mindenkor és mindenki által megvásárolható volt, aki megfizette az árulásukat és lehetővé tette a hatalmon való maradásukat. Ilyen múlt után természetes az, hogy most, amikor a vesztüket érzik, készséggel árulnák el Hitlert, hogy a gyalázatos uralmukat továbbra is biztosítsák. De hiába van meg bennük a jó akarat, most az árulást nem lehet olyan simán végrehajtani, mert teljesen a nácik hatalmába vannak. Minden ilyen kísérlet a “szövetségeseik” nemcsak a nácik, de a románok és tótok támadását váltaná ki, ilyen “átállás” csak Magyarország megszállása után lesz lehetséges, amit kétségtelenül meg is fognak kísérelni. A dolgok sikere attól függ, hogy “ki ér előbb oda” az oroszok, vagy a partizán ju- goszlávok. Ezekkel persze bajosan fog menni, mert ezekkel nagyon súlyosan vétkeztek Horthyék, ők nem vágják le a kötelet Horthyék nyakáról, ha azt a magyar népitélet ráhurkolja. Ha, amiért a magyar urak imádkoznak, az angol-amerikai hadsereg ér oda előbb, akkor talán sikerül, a mágnásasszony szeretők, róka vadászatok, di- nom-dánomok, mint 1919-ben talán leveszik a lábukról a Szövetségesek parancsnokságát, ha a népitélet meg nem előzi őket. Hogyha ilyen aljas az uralkodó osztály, amely kíméletlenül gázolt 25 éven keresztül a magyar nép vérében, hogy érthető az, hogy a szociáldemokrata párt és a szakszervezeti vezetők vállalkoznak arra, hogy ezt a teljesen rothadt, pusztulásra ítélt uralkodó osztályt, a magyar munkásság természetes ellenségét, még ma is igyekszik menteni, uralmon tartani. Ez a segítés nem mai keletű és nem egyoldalú, mert amikor 1919-ben ezrével ölték és tízezrével börtönözték be a magyar munkásokat, amikor Horthy egyenes parancsára gyilkolták gyónt haracsoljanak. Ez a mi ajánlatunk 1905 óta, amióta az IWW megalakult ,hogy a népek jóléte és boldogsága csak kizárólag az uj társadalmi rendszer életbeléptetése révén valósulhat meg. Ezt az uj világrendet Ipari Demokráciának hívjuk
