Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-10-30 / 1291. szám
1943. október 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal AHOGY ÉN LÁTOM...--------------------- — Írja: KRÉTH — ------------------Ha a béke eljöttével az iparokban tovább fenn akarjuk tartani a mai számú munkásokat és ugyan azzal a bérrel, akkor egy csillagászati számmennyiségre lesz szükség. A folyó évi termelés ebben az országban dollár értékben kifejezve 188 billió magaslatot fogr ja elérni. Az 1939. évi termelés 70 billió dollár értékű volt csak. A béke eljöttével a termelés a fenti számú magaslat közelségében kell, hogy legyen, ha már azon magaslaton nem lehet. Nem tudni, sikerül-e az acél ipar termelvényét az építkezésben felhasználni, az aluminium ipar termelvény a villany szükségletre, a szénbányászatot és a vasúti szállítást pedig az összes iparokban. A termelés okvetlen kell, hogy 155 billiós szám magaslaton mozogjon és nem alacsonyabban. Úgy az üzlet irányítói, mint a munkás termelő képesség figyelői, csak a háborún keresztül voltak képesek ama tudás birtokába jutni, hogy az ország dolgozói mire képesek és ennél az oknál fogva, úgy a munkásság, mint a profitolók vagy üzleti érdekeltségek, nem hogy nem kívánják, de irtóznak még annak a gondolatától is, hogy az iparokban leállás vagy lelassítás legyen, mert úgy a leállás, mint a lelassítás, a megszokott nagy számú pénzek kezelési lehetőségétől fogja őket megfosztani. A legelső fejfájás a gyárak vezetőségét akkor fogja megkörnyékezni, ha a háborús szerződéseket kezdik megsemmisíteni. Az elmúlt háborúban, 1918-ban, a háborús rendeléseket egész simán vonták vissza, akár csak egy vízcsapot zárták volna el és mégsem volt hatása pánikszerű, de nem úgy most. A folyó évi háborús kiadása a kormánynak 86 billió dollár. Az ilyen nagyszámú rendelésnek a rög- tönös megszűnése az 1933. évet megsokszorozva hozná vissza. | Ha a németek leraknák a fegymeg Somogyi Bélát, akkor a hirtelen vezérré lett Vancák János a “kérges” kezét nyújtotta Horthy felé és azóta sok esetben megegyeztek. A szociáldemokraták lemondtak a parasztság megszervezéséről, kifelé védték a kormányt és befelé is védelmet nyújtottak a horogkeresztesekkel szemben, ezért a szolgálatért Horthyék garantáltak bizonyos számú mandátumot, megtűrték a szak- szervezeteket és állami hatalommal semmisítették meg Pe- yerék belső ellenzékét. Nagyon valószínű, most, hogy nagyon ‘demokratikusnak’ lássák őket. Horthyék, befogják venni a kormányba Peyeréket, de ez az utolsó kísérlet nem téveszti meg, sem a magyar népet, sem a tisztán látó külföldöt, amit igazol az angol munkáspárti Renee Smith alábbi nyilatkozata, válaszul a Népszava és a Szakszervezeti Tanács Horthy védelmére. “Eladtátok Magyarország parasztjait és kiszolgáltattátok vert és megkötnék a békét még mielőtt a japánok, akkor talán enyhülni fog valamennyire az állapot. Megkezdenék a békés termelést fokozatosan. Igaz, hogy vannak helyek, ahol a háborús termelés megszüntetése zökkenés nélkül mehet át a békés termelésre, ami természetesen nagy megváltást fog jelenteni, de azért általános értelemben azt mondhatjuk, az állapotok siralmasak lesznek. Az fogja a legnagyobb fejfájást okozni, hogy a fenti eset be ne következzen, hogy a gyár vezetőségének gyorsan és minden rázkódtatás nélkül módja legyen a pénzt bezsebelni, mely a háborús szerződések után jár nekik és csak azután mennek vissza a békés termelés megkezdéséhez. Hátra van még, hogy mily gyorsan kerülnek le a padlóról a háborús anyagot gyártó gépek? És mily gyorsan lesz a fenmaradt háborús anyag eltakarítva? Ki fogja úgy a gépeket, mint a fenmaradt anyagot megvásárolni és milyen áron? Ezen kérdések megválasztása, bizony nem kis feladat. Mondjuk a teherautókat eladják civil használatra, de itt a bökkenő! Mi történik azokkal a munkásokkal, akik a teherautók gyártásával foglalkoztak. És mi történik magával a gyárral? És mi történik az élelmiszer üzletekkel, amelyek az élelmiszert szállítják a munkásoknak, akik munkanélkülivé váltak a fentiek következtében. Ezek után lesznek általános fejfájást okozó gondok egy kicsit komplikáltabbak. Mi történik a nemzetközi kartellek az adó és áru szabályozókkal, akik az infláció és defláció mentési munkálatokat végezték és már teljesen intézménnyé váltak? És vgül a világ piac megnyitása és mindezek tetejére lesznek speciális gondok, amelyek elintézésre várnak. Vegyük például a vasúti szállítást. A jelenben a vasút egy nagy része, az olaj szállítással van elfoglalva, őket reakciós, kizsákmányoló és mindenható arisztokratáitoknak egy tál lencséért, egy kis biztonságért, egy piciny helyért a magyar reakció napja alatt,” — írja Smith. “Eladtátok a magyar parasztokat néhány kiosztott helyért a magyar parlamenti cirkuszban. Egyik dolog magával hozza a másikat. Az a párt, mely a huszas években eladta a parasztokat, az 1943. év kedvenc pártja lett . . . Hát csak neki, az ajtónálló lakáj szerepét. Ily módon Magyarország is megkapja a maga Badoglioját és a Badog- lionak kijáró fizetést is!” Valószínű lesz magyar Ba- doglio és mióta Smith megírta a cikkét, azóta Badoglionak a hatalmát biztosították a Szövetségesek, de utoljára majd az olasz, illetve a magyar nép fizet meg nemcsak a Mussolini- Horthy főbanditáknak, de a menekülő patkányoknak, a Ba- doglioknak is, ha azt magyarul esetleg Bethlen grófnak hívják is. a másik része más háborús anyagok szállitásával. Mi történik a vasúttal ha a szubma- rinok és repülő gépek nem lesznek többé oly mértékben olaj fogyasztók, mint a jelenben és az olajat szállító tartályok ki lesznek vonva újra a forgalomból? Amíg a fenti kérdések nin- csennek megválaszolva, addig biztos jövedelemről nem beszélhet sem a munkás, sem pedig a munkaadó, vagy vállalkozó. De ha már jövedelemre nem is számíthat a gyáros és vállalkozó, befektetéseket eszközölhetnek. A legelső mire elkölthetik az összegyűjtött háborús hasznot, bizonyos javításokra, amire most nem igen van idő és pénz. A javítási munkálatokat a vasutaknál kell megkezdeni, még pedig azért, mert a béke időben a teherkocsik nyolc százalékát vonták ki a forgalomból mint használhatatlant, a jelenben, dacára, hogy több időt vannak szolgálatban, csak három százalékát vonják ki és ócskázzák. Ez egy kis lecke a vasút tulajdonosoknak. Megtudták ezen keresztül a kocsik munkábarását. Például 1942- ben több teherkocsi volt forgalomban 48 százalékkal, mint 1929-ben, ezt a teherforgalmat 16,700-zal kevesebb mozdonynyal és 449,715 teherkocsival bonyolították le. Ha a vasút tulajdonosok ezen tapasztalataikat tovább hasznosítani fogják, mi történik azon iparokkal, amelyek a vasút részére szállítják a teherkocsikat és mozdonyokat. Továbbá vegyük az autó ipart, amelyek nem tudni milyen oknál fogva az 1942-es modelek gyártásával akarják az üzemet mozgásba hozni. Az ő állításuk szerint, ez talán elfogadható megindokolás, hogy uj mode- leknek való szerszám nem áll rendelkezésükre és az 1942-es modelek pedig készen vannak és amelyek felszerelése csak kis időt vesz igénybe, de korán sem annyit, mint az uj modelek szerszámai. De itt felmerül megint egy újabb kérdés, hogy mi történik a szerszám készítőkkel és tervezőkkel, ha már elintézést nyer valahogyan, hogy a termelés megkezdésében az autógyártás az első lesz, mert azon gyárak, amelyek teherkocsik gyártására vannak a jelenben felszerelve, könnyebben és gyorsabban mehetnek a személykocsik termelésére, mint például a tankok és más hadianyag készítésére berendezett gyárak. A repülő gép iparral mi fog történni? Ez lesz talán a legnehezebb megoldás. A. N. Kemp, az American Airlines Inc. elnökének az állítása szerint két, vagy több évet vesz igénybe a békés termelés kialakulása, mert mint mondja — a háborúban használt gépek a béke eljöttével ócskavasnak és nem másnak lesznek használhatók. A béke időszakában teljesen uj modelekre lesz szükség, ezeknek az építése időt vesz igénybe és ha ez megtörtént, ki fogja megvásárolni a 90,000 gépet, mert ha az összes repülő gyárakat, amelyek most hadi gépeket gyártanak üzemben akarják tartani, annyi lesz a termelés. A vizi szállítás 400 millió tonna tartalomnak a kormány lesz a tulajdonosa a béke eljöttével igy a világ legnagyobb teher hajóraj tulajdonosa is lesz. 1918-ban csak 11 millió tonnának volt tulajdonosa és mi történt? Nem volt elég teher rakomány a szállításra, ennek folytán több hajóstársaság becsukta a boltot. Ezeket és ezer más kérdéseket a tőkések feladták egymásnak és önnön maguknak, amire a választ okvetlen meg kell adni, mire a háború befejeződik. De hogyan? A mi válaszunk az, ami benne van az IWW elvinyilatkozatában. Az a forradalmi jelszó, hogy le a “bérrendszerrel”. Utóirat: Economic misery must be banished and exploitation of the underprivileged no longer tolerated — Baron C. W. H. von Boetzalaer, Netherlands embassy. A SOK ZAVAROKAT okozó fehér pennyket nem gyártják többé. Ez a rezet pótló kísérlet sok kellemetlenségeket okozott mindenfelé, mert könnyen összetévesztették a tiz centesekkel. TÁRSAS ÖSSZEJÖVETELT tartanak a Bérmunkás clevelandi olvasói november 7-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel a 3930 Lorain Ave. emeleti helyiségében. Lesznek házilag készitett sütemények, kávé és a többi. ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 2.00 J. Bischof, Akron ............ 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ........ 1.00 P. Csorba, New York ........ 5.00 M. Danka, Cleveland ........ 5.00 St. Detky, Phila................. 6.00 J .Duschek, Nutley .......... 2.00 J. Engli, Cleveland .......... 2.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 2.00 L. Fishbein, New York .... 3.00 J. Farkas, Akron .............. 3.00 L. Fülöp, New York ____ 2.00 J. Geréb, Cleveland .......... 4.00 P. Hering, Buffalo .......... 3.00 J. Kollár, Cleveland ........ 1.00 E. Kovách, Cleveland ........ 2.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........ 3.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Ceveland .... 3.00 J. Mogor, Cleveland ........ 1.00 A. Molnár, Cleveland ........ 1.00 J. Munczi, Cleveland ........ 2.00 G. Nagy, New York ........ 1.00 J. Nagy, New York ........ 1.00 P. Pika, Chicago .............. 3.00 M. Simko, Pittsburgh ...... 1.00 A. Székely, Cleveland ...... 1.00 J. Spisák, New York ...... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 2.00 J .Varga, Cleveland ........ 1.00 G. Vaszkó, New York ...... 1.00 Jos. Vizi, Akron ................ 3.00 A. Wiener, Chicago ........ 1.00 J. Zára, Chicago .............. 3.00
