Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-03 / 1274. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1943. julius 3. “Mi lesz a háború után?” A fenti címmel egy könyvecske hagyja el rövidesen a sajtót, hogy szétfusson a munkás otthonokba, szerte Amerikában. El fog indulni azon a nehéz, göröngyös utón, amit annyi ilyen könyvecske megjárt a sok évek alatt — a felvilágosítás utján. Én azok közé tartozom, akik ezt a könyvecskét még a “ku- lisza mögötti” állapotban olvasták tehát akkor, amikor az ólomkatonák még nem sorakoztak fel, hogy nyomtatásba parancsolják és elhatároztam, hogy írni fogok egy pár sort róla. Furcsa kis irás lesz az biztos, olyan Bodóné féle, aki mindenről beszél csak a bor áráról nem, de a könyvecske igy kívánja. Éppen ebben van a nagyszerű ereje, hogy nini észre sem vettük, hogy tanultunk, hogy tudományos dolgokkal foglalkoztunk csak azt érezzük, hogy valahogy folytatódik bennünk ez az irás. Nagyszerű technikával úgy meséli el Geréb munkástárs, a könyvecske írója mindezeket, hogy a nehéz tudományos megállapítások, amiket annyiszor megrá- gattunk a tömegekkel és hiába még sem tudták megemészteni, most mohón és észrevétlenül teljesiti hivatását, a propagandát. Az első világháború elmúlta óta, nagyon szomorú állapotok uralkodtak a munkásmozgalomban, szerte a világon. Ha voltak is megmozdulások vagy testvérharc volt, vagy kirobbanás szerű és rövidéletü lázadások, mikből hiányzott a^ öntudatos cél- tudatosság csak a kibírhatatlan elnyomatás volt az indító rugója és igy eredménytelen is maradt. Hiába áldoztak, hiába folyt a munkásvér az eredmény elmaradt. Miért volt ez igy? Tudom, velem együtt sokan, komoly öntudatos munkások, azon gondolkodtak, vájjon nem-e járunk körbe. Építjük a mozgalmat, dolgozunk, áldozunk, vér- zünk és mindig csak oda jutunk vissza, ahonnan elindultunk — a kezdéshez. Az egész munkás- mozgalomban a bizonytalanság uralkodott, mindenki érezte, hogy valami hiányzik, valami nincsen rendben. Mi lehet az oka ennek a bábeli zűrzavarnak, amiért nem értjük meg egymást. A jelen sajnos nem hoz világosságot erre a szomorú sötétségre, próbáljuk tehát a múltat. Menjünk vissza egy kis időre az első háború előtti Magyarországra és nézzünk körül. Egy hatalmas tábort találunk, amelyről elmondhatjuk, hogy munkásmozgalmat vívtak. A szakszervezetek erőtől duzzadtak és ha a vasmunkások harcoltak valamiért a többi szakmabeliek is vi- gyázba álltak, készen a harcra. A tudományos előadások és könyvek ezrei, a munkás művészek százai tanították, nevelték a proletáriátust. Szórták a magot bőségesen. Csodálatos pro- panadát csináltak mellyel szinte évek alatt szervezték meg az ipari munkásságot a harcra. Amikor az első háború kiütött a munkásságnak már szava volt és már hatalmas karjaikat kinyújtották a magyar uralkodó osztály erős vára felé, szervezni kezdték a földmunkásokat is. Gondolkodjunk egy kicsit, helyezzük bele a 25 év előtti világba Hitlert és társait, vájjon mit tudtak volna elérni és minden gondolkodás nélkül azt kell válaszolnunk, hogy semmit sem, mert úgy a német, mint a magyar, de még az olasz munkásság még embrió korában össztörte volna őket. A fejlődésben visszaút nincs. Miért van akkor, hogy 25 év után Hitlerék emberi képzeletet felülmúló eredményeket tudtak elérni. Erre ad választ Geréb munkástárs a “Mi lesz a háború után?-ban — a sorok között. Elszaladt az idő felettünk. A háború alatt a szerszámok, tehát a termelés évtizedeket haladt, mig a munkásmozgalom szünetelt. Az a nagyszerű mozgalom, amely a háború előtt kifejlődött nem volt forradalmi habár a végcélja az volt. A nyomor és kizsákmányolás megvolt, mert hiszen azért fejlődött erőssé a munkásmozgalom, de ez a kizsákmányolás a “békebeli” fokozatos fejlődés folytán olyan lassan fejlesztette a szerszámokat, hogy a munkásság szervezettsége valósággal túlhaladta. A szakszervezetek rendezett viszonyokat tudtak teremteni és ha a rabláncot szűkíteni akarták, meg volt az erejük harcolni ellene, igy nem volt ugrásszerű, azaz forradalmi változás tehát nem volt forradalmi munkásmozgalom nemcsak magyarországon de sehol a világon Oroszországot kivéve. A háború előtti munkásmozgalmak végcélja ugyanaz volt mint a mai, egy uj kollektiv társadalom megteremtése. De ez a végcél olyan messze látszott, hogy nem látták szükségesnek arra azonnal felkészülni, hanem csak tovább gyűjtötték az erőt és az eredmények olyan biztatóak voltak, hogy biztosra vették ahogyan a tőke odafejlődik, a munkásság is készen lesz. Amikor a háborúnak vége lett, a kapitalizmus évtizedekkel előre haladt és maga mögött hagyta a még mindig háború előtti szinten levő munkásmozgalmat. Amig a kapitalizmus ismerte helyzetét és ki is használta, addig a munkásság tanácstalanul állt szembe vele. Hiába foglalták el újra posztjukat a munkások a mozgalomban. Hiába indult meg az agitáció, a fegyverek kiöregedő tek, a propaganda elhalványult és az öntudatos tömegek, ha a sorban is voltak érezték, hogy valami baj van — a végcél itt van és nem tudják hogyan nyúljanak érte és ha néhol meg is markolták nem tudták mit csináljanak vele. A tudományos forradalmi munkásmozgalom nem terjed el magától és ha megmozdulnak is a tömegek mozgalmaik vad mozgalmak lesznek. Olyan az ilyesmi mint a gaz, a földben meg van az akarat, hogy uj életet teremtsen, de hiányzik az emberi l^éz és ész, hogy az élet ami kifakad élvezhető legyen. ] A mozgalom tele volt történésekkel de ezek mind vadhajtások voltak jövőbe alkotó irány nélkül. Hiányzott a hónalá nyúló propaganda, mely csodálatos átalakító erejével megmunkálja ezeket a feltörekvéseket úgy, hogy azok használhatóvá váljanak. Ha volt is propaganda a háború elmúlta óta, vagy olyan volt amelyik ha érzete is az elszaladt időt, az űrt ami a mozgalmat megbénította nem értette meg. Hirdette a megérkezett időt, hívta a tömegeket a cselekvésre és mikor ez megtörtént a munkásság belefogott, kétségbeesetten vette észre, hogy nem tudja mit csinál. A másik propaganda, amely folytatása volt a háború előttinek nem látta a változást és azt hitte, hogy a háború idegileg megviselte a munkásságot és egy kis idő kell mig visszazökken a régi és eredményes útra. Látták a másik oldal demagógiáját viszont a másik oldal látta az ő idomulta szuszogását1 és egymást okolták, egymást | marták. A tömeg közben tele j lett “tudományos” jelszavakkal ] mert mindkettő ezzel dolgozott I de a sok tudomány között, ami' nem hordta magában az idők szükségét, nem tudta mit kellene tennie, hogy megszüntesse a nyomort, hogy összetörje a rendszert, amely annyi szenve! dést okozott. Segítségünkre jött azonban' a kapitalizmus és minthogy a szerszámok óriási fejlődését a fejlődés törvényei szerint a háború után is megtartotta az iramhoz hozzá kellett hogy fejlődjön a munkásság mint a termelés végrehajtója és az ür amit a háború csinált a munkásmozgalomban lassan ezzel a háborúval beforr. Persze ez nem jelenti azt, hogy most már öntudatosan, kollektíván fel tud állani és ezzel a kezdődő erővel megtudja teremeteni az uj világot. Nem, erről szó sincs. Ma I a munkásság görnyedtségéből felállt és körülnéz, hogy merre ( menjen, befurja szemét a sö- t tét éjszakába, fényt keres, jelt j kutat amely az uj világhoz ve- j zet és újra ott áll a “jó békevilágban” szinte szimbóluma lett vörös kalapácsos ember ütésre- emelt kézzel, de ez az ember már más, ez már nem azt kérdi mikor, hanem hogyan. Elérkeztünk a harchoz, megérett a munkásság arra, hogy teljesítse történelmi hivatását. Már készül az uj gárda és a régiekből ujja fejlettek hogy mutassák az utat. Még ma minden csendes, de jönnek az uj harcosok az uj propagandával már hallani a lépésük zaját. Sokan a megfáradtak közül azt mondják rozsdás a fegyvereink amivel harcolunk, elavultak a tudományok amire építünk és az épületünk recseg-ro- pog. Geréb munkástárs ezzel a nagyszerű kis könyvével bebizonyította, hogy ez nem igaz. Írásában előveszi mindazt az ismerős tudományos tételeket, amivel régen építették azt a nagyszerű munkásmozgalmat és nagy szavak nélkül, dörgedelmes megállapítások nélkül nagyszerű tehetségével oda tartja elénk de úgy, hogy rásüt az uj’napsugár és azt mondja: nézd testvér hisz ezen nincs rozsda, olyan fényes ez mint a nap ved fel és harcolj vele mert ez a te fegyvered, csak eddig nem tanítottak meg használni és mi, akik a termelés alkotó munkáján nőttünk fel nem tudjuk pazarolni erőnket haszontalanságokra, igy nem használtuk tehát megrozsdált. Kis könyvecske — de í$ sötét éjszakában, ami olyan kínzó és ami olyan hosszú már, megjelent az első kis fénysugár. Ezért üdvözlöm ezt az uj jövevényt, ezért kellett Írnom ezt a pár sort, mert szeretném, hogy mennél több kérges tenyérben fordulna meg. Sanyi. PANTALERIA (Vi.) Évekig vitatkoztak a hadiszakértők, hogy repülőgépekkel lehet, vagy nem erődítményeket megadásra kényszeríteni. Most, akik azt állították, hogy lehet, örömrivalgással mutatnak erre a kőszikla szigetre, hogy nekik igazuk volt. Ebben segítik őket azok, akik a second frontot elakarják halasztani és azt állítják, hogy a nácikat megadásra tudják a repülőkkel kényszeríteni. Ezt a hivatalos körök és nagy lapok is ilyen formában igyekeztek feltüntetni, hogy a bombázás miatt adták meg magukat az olaszok ezen a nagyon is megerősített szigeten. Csak a sorok között jelentéktelen kis mondatban ismerték be, hogy vízhiány miatt adták meg magukat. És azt, hogy nagyon kevés vesztesség érte a védő csapatokat, akik a kőszikla hegy oldalakban vágott barlangokban teljesen védve voltak. Ezt a vízhiányt nagyon is jól ismerték az angolok. Már a megadás előtt tiz nappal írták, hogy egyszerű blokád is megadásra bírja kényszeríteni ezt a szigetet, mivel az ivóvizet, csak más szigetekről tudják beszerezni, melyet a blokád megakadályoz és akkor előbb-utóbb de akkori számítás szerint, kö- rül-belül arra az időre, amikor véglegesen megadták magukat, a vízhiány miatt, minden nagyobb bombázás nélkül is megadták volna magukat. 28 napig szünet nélkül való bombázás ugylátszik csak azért történt, hogy a fenti vitát azok részére döntsék el, akik elegendőnek tartják az ellenséget a levegőből bombázni -és ellene vannak annak, hogy csapatokat szállítsanak a partra harcolni. Csak akkor akarják megengedni, hogy csapatokat szállítsanak partra, mikor már a fehér zászlót kitűzi az ellenség és csak győzelmi felvonulásra kellenek a csapatok. Ugylátszik ez a látszólagos és félremagyarázott győzelem repülőgépekkel, most késlelteti az európai partok elleni támadást, csak a bombázással próbálkoznak. Még azt sem igen számítják, hogy ha a 70 négy(Folytatás az 5-ik oldalon)
