Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-09 / 1249. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1943. január 9. A természet erőinek megismerése Irta: BISCHOF JÓZSEF nak az a foka, mértéke és fogalma, ahogy azt ma még élvezzük és ismerjük, teljesen ismeretlen volt akkor, mert a szabadság csak az idegen nemzetektől való függetlenséget jelentette. A fórum a hadsereg, a közügy volt minden, a család apró gondjaira nem maradt se idő, se alkalom, se akarat. Erőszak, harcias martalóc törzsektől körülfogva, Rómának vagy pusztítani, vagy elpusztulni kellett. Itt a forrása annak a halálmegvetésnek és hősiességnek, mellyel Róma évkönyvei tele vannak. Ez magyarázza azt a cézári dölyföt, melynél fogva a legutolsó római is többre becsülte magát a legelső idegen fejedelemnél, s végül innen fakad az a mélységes megvetés, mellyel a komor rómaik a békés ipart, a kereskedelmet és szépmüvészetet lenézték. Ez a nép, mely a kitüntetést, vagyont csak úgy ismerte, szerette és becsülte mint a szerencsés erőszak jutalmát, nem alázhatta meg magát a műhely szerény és türelmet kívánó munkájával, mely sehogy sem egyeztethető össze a harcias hódítás szellemével. A dicsőséget és jólétet tehát a legyőzött ellenségtől elvett zsákmányban keresték a rómaiak. Egyedül a kard és az eke, voltak azok a fegyverek, melyekkel a római hirt, dicsőséget és köztiszteletett szerezhetett. A rablás, ha nagyban űzték, nem bűn, hanem dicsőség volt. Midőn Tautus Aemilius macedóniai győzelmeinek diadalát ünnepelte, 150.000 rabszolgát adtak el Epirusnak 70 elpusztított városból. Róma utcáin pedig kétszázötven, aranynyal, ezüsttel és egyéb drágaságokkal megrakott szekeret hurcoltak végig! A cézárok korában már volt ugyan Rómának kereskedelme, de az csak passzív kereskedés volt, mely lassanként a birodalom teljes elszegényedésére vezetett. Itáliát egyetlen óriási mulatóhely- lyé varázsolták ,hová a nagyok a gazdagok, a fórum és a tábor fáradalmait kipihenni jártak, az egész félsziget csupa kert és vadászterület volt s nem termelt többé annyit, hogy lakosait eltarthassa. A cézároknak örökös gondot okozott, hogy a panen et cireenses-t kiabáló csőcselék számára elegendő gabonát szerezzenek, s minthogy Rómának magának se ipara, se egyéb kivitele, terménye nem volt, melynek árából e gabona költségeit fedezhette volna, igen természetes, hogy népének eltartása a pénzkészletének állandó kiszivárgását okozta. Olyan volt a cézárok Rómája, mint egy óriási pók: hálójában ott vergődött az egész világ, melynek vérét henye kapzsisággal szívta a dőzsölő örök város. A baleari narancsfák és az egyiptomi datolyapálmák éppen úgy neki termelték gyümölcseiket, mint ahogy neki szültek katonákat a kelta nők, a bányász csákánya neki ontotta föl Hispánia ezüstjét és Dacia aranyát. A fajok egybeolvasztásának munkája nem sikerült egyetlen egy hóditónak sem, mint annak a maroknyi népfajnak, mely az Albán hegyek völgyéből indult el a világ meghódítására. Ez a pásztornép romanizálta az egész világot ,a győzelmes légiók kardjuk hegyén vitték szét a gyönyörű latin nyelvet, mely közössé tette Róma kultúráját a le igázott népekkel. Egy századdal K. e. már gyűlni kezdett kelet felől az a felhő melynek förgetege elpusztította Rómát. A római cézárok végzetes hibát követtek el, midőn a nyugat felé özönlő hordáknak nagy területeket engedtek át letele- piilésre ,sőt egyrészüket a légiókba is fölvették. Részben szükségből is tették ezt, mert a roppant birodalom ,az uralkodó osztály elpuhultsága és romlottsága miatt, orvosolhatatlan gyenge volt, de bizonyos az, hogy nyugat-romai birodalom megdőlését a légiókba fölvett barbár elemek túlsúlya okozta. Itália ekkor teljesen körül volt fogva a barbár népáradattól úgy, hogy el kellett merülni. A frankok, a vandálok, a gótok és a burgundok mind ugrásra készen álltak, hogy kellő pillanatban lecsapjanak a dús zsákmányra és pusztán a véletlen szeszélye volt, éppen Odoaker, a herulok fejedelme csavarta ki az itáliai királyság jogarát Romulus Au- gustulus gyönge kezeiből. (Folytatjuk) (Folytatás) KULTÚRA ÉS KERESKEDELEM Az első nép, mely keletről jövet megjelent a Földközi tenger medencéjének pártjain, a föníciai nép, első szeme annak a nagy és hosszú láncnak, mely lassanként behálózza és körülfogja egész Európát, s ott éri el fejlődése zenitjét is. Az erőszaknak és pusztításnak abban szakadatlan sorozatában, mellyel az őskori történelem évlapjai tele vannak, csodás kivétel ez a békés, igénytelen és nyugodt népfaj. Egyetlen egy támadó háborúról se tudunk, melyet a főniciak indítottak volna: erőszak és pusztulás, zsarnokság és vérontás nélkül fejlődtek és emelkedtek a többi népfajok fölé. Pusztán kulturális tehetségeik kifejtésével és szellemi felsőbbségük érvényesítésével. Tengeri utazások és gyarmatosítások, magas fokra fejlesztett ipari tevékenység és szerencsés kereskedelmi vállalatok, ezek voltak a fegyverek, melyekre a föníciai nép tulajdon sorsát bízta. Hazájuk ,a mai Szíria egy része, a Földközi tenger partján, alig 25-30 mérföld hosszú s valamivel 5 mérföldnél szélesebb kopár keskeny földvonal, melynek öbleit és természetes kikötőit nagy és népes városok szegélyezték, megannyi kereskedelmi csomópont volt, melyekben lázas tevékenység hordta össze az ismert világ minden részének kincseit. Ne kutassuk most, hogy a betűk legelső föltalálói valóban főniciak voltak-e, mellőzük azt az őskori regét, mely szerint a kavicsos partra tévedt hajósok, miután tüzet raktak s látták, hogy a kóvás föld megolvad a tűzben s jegeces átlátszó réteggé sűrűsödik, rájöttek az üveg készítésének titkára. Ne higy- jük azt a másik regét se, amely szerint a legeltető pásztorok kutyái, midőn egy ismeretlen kagylóból lakmároztak, véres szájjal tértek vissza gazdáikhoz s aztán kiderült, hogy az a vér a becses és gyönyörű biborfesték. Ha mindez csak mese is, annyi bizonyos, hogy a főniciak már a legrégibb időkben is messze a többi népek előtt jártak iparban, kultúrában és tudásban egyaránt. egy káplárnak: “Ezek az átkozott oroszok az oka mindennek. A kezemmel fojtanám meg valamennyit, amiért oly szemtelenek és oly konokul folytatják ezt a hiábavaló ellentállást. Ha én volnék a parancsnok, tiz fogoly oroszt ölnék meg, vagy küldenék Németországba munkára (a német asszony maga is úgy véli, hogy az majdnem mindegy) minden elesett, vagy sebesült német katonáért/’ Colbergből valaki azt írja azóta elesett német katona-barátjának, hogy a Gestapo nyolc orosz foglyot vadászott az erdőben, akik odaszöktek. Mind a nyolcat agyonlőtték. Gyarmataik rövid idő alatt ellepték a Földközi tenger valamennyi partvidékét, sőt még a Herkules oszlopain túl is voltak telepeik Ciprus és Kréta, Rhodus és Szicília, Szardínia és Baleari szigetek mind föníciai gyarmatok voltak, éppen úgy, mint Hippona, Utiea és Karthago, melynek virágzása tetőfokán hétszáz ezer lakosa volt. S ezek a gyarmatok mind független országok voltak, melyeket csak önkéntes szövetség kapcsolt az anyaországhoz úgy, hogy fejlődésben semmiféle elnyomatás- nem gátolta őket. így nőt világhatalommá ez az ország gyarmataival együtt, fejlődött és virágzott nyolc és félszáz esztendeig, mig csak Róma le nem győzte és földig le nem rombolta. Európában Görögország az a föld, melyet kedvező földrajzi fekvése már korán a kereskedelem kifejlődésére alkalmassá tett. Partjait három oldalról a tenger mossa .természetes kikötőkben bővelkedik s a sziget csoportok egész raja fogja körül. S valóban, a görög kereskedelem története oly régi, hogy kezdetben a mithológiával olvad össze, mert az aranygyapju megszerzése amit Jázon és társai Kr. e. 1250 körül vittek véghez az Argó hajón, arra enged következtetni. Athén tengerészeti jólétét nagy részben Szólón bölcs törvényei teremtették meg, mert ezek vetették meg a kitűnő pénz, súly és mértékrendszer alapját. Féltékenyen körvonalazták a birtok jogokat és előmozdították a nemzetközi összekötteté- ket, mig ellenben Likurgosz vaskormányzata Spártában, — mivel főcélja az állam elszigetelése s az idegenekkel való el- keveresedése volt, Spártát szükségképpen gazdasági alárendeltségre kárhoztatta. Nem voltak merész hajósok a görögök, mint a főniciak, nem fedeztek föl távoli tartományokat se, mint a karthagoiak, de a világkereskedelmet teljesen kezükben tartották, a gyarmatosítás művészetében pedig az ókor valamennyi nemzetét fölülmúlták. Rómáról már nem mondhatjuk ugyanezt. Több mint ezer évre terjedő történetének első, hosszabb felét egy hóditó nép lassú és fáradtságos fejlődésének gyermekévei, s egy világuralomra született faj heves vonaglásai töltik be. Valamint Indiának minden polgári, vallási, társadalmi és állami intézménye kizárólag a papi uralom biztosítására törekedett, éppen úgy Rómában mindennek az volt a végcélja, hogy a népet a légiók szigorú fegyelmére előkészítse. Az apa nem apja, hanem kapitánya volt fiainak, kiket halállal is büntethetett. Az ifjúság élete hadjátékok és atlétái küzdelmek között telt el, a vallás fölszentelte a lándzsákat, kardokat s a harcifegyvereknek “Isten” volt a nevük. A római polgár alig ismerte a magánéletet, az egyén beleolvadt a köztársaság egyetemébe, a szabadságMit írnak olvasóink Tisztelt Munkástárs: Itten küldöm a Bérmunkás Naptárnak az árát egy dollárt. Köszönöm. Meg vagyok vele elégedve. Tisztelettel P. Molnár, Cleveland . . . Nagyon megvagyok elégedve a Naptár tartalmával igazán minden betűje tanulságos. Fogadják őszinte elismerésemet mindnyájan, akik előse- gitették tudásukkal és fáradtságukkal, hogy ilyen nagyszerű és tanulságos Naptárunk lett. A. L. Szász, Chicago ... Itt küldök egy dollárt a Naptárért. Megvagyok vele elégedve csak a baj az, hogy alig jut idő az olvasásra. Alig van időm a lapomat elolvasni, már pedig azt igen szeretem, mert annyit tanulni egy újságból sem lehet mint a Bérmunkásból, azt alig várom minden héten, hogy megjöjjön. A. Sajtos, Detroit ... A Naptárt igazán nem tudom eléggé megdicsérni. Köszönöm azon munkástársaknak, akik írták és összeállították. Ezen nagyszerű munkájukkal nem restellek 7 mileot gyalogolni, hogy a magyarul olvasók közt elhelyezzem. J. Gyurcsek, Thornville
