Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-01-09 / 1249. szám

1943. január 9. BÉRMUNKÁS i oldai MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------­NŐK A HADIIPAROKBAN A múlt hetekben szokatlan nagy kalapálás és fűrész nyi­korgás vegyült bele az amúgy is elég sokféle hangnemet fel­ölelő gyári szinfóniánkba. A gyárterem egyik részében ácsok dolgoztak s egyszer csak azt vettük észre, hogy az üvegte­tőről néha besurranó napfény­nek most már beborult, mert az ácsok jó nagy területet el­zártak tőle. Megtudtuk aztán, hogy az emeleti elrekesztett rész “Ladies room” lesz, mert a közeljövőben nálunk is fog­nak nőket is alkalmazni a ter­melésben. Itt eddig csak irodai munkát végeztek. Nekem természetesen sem­mi kifogásom sincs az ellen, hogy a nők ipari munkát vé­gezzenek. Sőt az unionnak sincs, csupán azt kötötték ki, hogy ugyanazon munkáért a nők is ugyanazt a fizetést kap­ják. Ez nemcsak emberies, ha­nem a férfi munkások szem­pontjából is nagyon helyes in­tézkedés, mert ha a nőket ala­csonyabb munkabérek mellett lehet alkalmazni, mint ahogy tették eddig igen sok iparban, akkor a nők felhasználásával levernék a férfiak munkabé­rét is. Hogy nálunk is fognak nő­ket alkalmazni nem lepett meg túlságosan, mert egy idő óta országos méretű propagandát fejtenek ki a nők ipari alkal­mazása érdekében, méghozzá abban a reményben, hogy a nők segítségével a férfi mun­kások szervezkedését meg lehet majd törni. Mi, clevelandiak el­dicsekedhetünk azzal, hogy en­nek az országos méretű reak­ciós törekvésnek itt van a köz­pontja és irányitója bizonyos Fredrick G. Crawford nevű úriember, a Thompson Pro­ducts Company elnöke. A hamisítatlan, eredeti és valódi amerikai fasizmus eme kiváló lovagjáról már tettünk említést lapunkban. Megírtuk a múlt nyáron, hogy a gyára­iban, — amelyeket az állam épített számára közpénzekből, kompany uniont alakított és leszavaztatta a CIO-t. Ezt a kompany uniont, noha törvény ellenes, mind a mai napig fenn tudja tartani. A CIO ugyan pa­naszt emelt ellene, de ennek a Crawfordnak olyan befolyása van, hogy a tárgyalást időről- időre elhalasztják. Érdemeinek elismeréséül a National Asso­ciation of Manufacturers (az országos kutyaszövetség) az elmúlt hetekben elnökévé vá­lasztotta. HAZUDNAK A KÉPEKKEL Nos, hát ez a Crawford pár hónappal ezelőtt 10 “ujságiró- nőt” körútra küldött. Megírták akkor, hogy a hölgyek a kutya­szövetség vendégei, vagyis a költségeiket a gyárosok egye­sülete fedezte. Hogy azonkívül még mennyi fizetést kaptak, azt csak ők tudják, de azóta a lapokban megindult a szerve­zett munkások elleni propagan­dának egy bizonyos neme ami­vel most itt foglalkozni akarok. Annyi tény, hogy a mai tö­megprodukciónál semmi vagy csak nagyon kevés szaktudás szükséges. A nők is végezhet­nek tehát igen sok ilyen gyári munkát, leginkább azokat, amelyekhez nem kell nagy fizi­kai erőkifejtés. Azonban a la­pokban elhelyezett propaganda képeken éppen azt látjuk, hogy a nők a legnehezebb munkákat végzik. A kovácsolás, rivetelés, acetilén-forrasztás, stb. Igen, ilyen munkákat végeznek a “fék” képeken de nem a való­ságban. Bizonyára az “ujsági- rónők” öltöznek fel a szóban- forgó szakmának előirt ruhái­ba, veszik kezükbe a szerszá­mot és aztán pózba állva csi­nálják róluk a képeket. Azt minden újságolvasó em­ber tudja, hogy nem minden igaz, ami az újságban nyomtat­va van; azonban azt is jó vol­na tudnia, hogy a képekben be­mutatott dolgok csak a legrit­kább esetekben igazak. Az uj- ságképek csaknem kivétel nél­kül mind “fék” jellegűek. A fényképész, aki magát mindig “művésznek” tartja, nem az igazság visszaadására törek­szik, hanem arra, hogy megka­pó, szokatlan dolgot mutasson be. így mindig pózt keres. Ez alól csak igen kevés kivétel van. így egész biztosan ilyen fék kép volt az is, amelyen valami gépen dolgozó nőt mutattak be, aki azt a panaszt emelte, hogy ő sokkal többet tudna termel­ni, de a férfi munkások, akik a unióba tartoznak, megtiltották neki és fenyegették arra az esetre, ha nem engedelmeske­dik. Most megint hasonló esete­ket hallunk. Sőt mi több, még a Crawford ur gyárait is em­lítik. Most a propaganda úgy szól, hogy a nők vagy az uj munkások többet termelnek, mint a régiek, akik megszab­ták maguknak a munkasebes­séget még a békeidőben és nem hajlandók ebből a vágásból ki­lépni. NŐKNEK IS SZERVEZET­BEN A HELYÜK A valóság azonban az, hogy ennek a propagandának a célja a darabszám, avagy a bonusz rendszer mellett dolgozó gyá­rak béreinek a leverése. A leg­több gyárban úgy a bonuszt mint a darabszám árszabást azonnal levágják, ha a munká­sok többet keresnek, mint amit a gyáros elegendőnek tart. Előbb megegyeznek a munká­sokkal, hogy bizonyos összeg­ért mennyi munkát adjanak. Később aztán megkísérlik, ho­gyan lehetne ugyanazon ösz- szegért nagyobb mennyiségű munkát kicsikarni alkalmazot- taikból. Most különösen jó al­kalom nyílt erre, mert a haza- fiság nevében követelhetik a munkástól a több munkát ugyanazon fizetésért, ami ter­mészetesen számukra a maga­sabb profitot jelenti. Ennek ellensúlyozására hatá­rozták el az unionok, hogy a nő­ket be kell venni a szervezetbe és hogy a nőknek is ugyanaz a Sokat hallunk beszélni a hét szűk esztendőről. Hogy mi az értelme ennek a hét szűk esz­tendőnek, nem olyan könnyű megmondani, mert a világtör­ténelmet lapozgatva nem talá­lunk rá semmi részletesebb ma­gyarázatot. Lehet, hogy talán a béke és a háborús éveket akarták vele kifejezni, amelyek egymást felváltják. Én azonban mint bérrabszol­ga nem vagyok ezen a nézeten, mert nekem mindig csak a hét szűk évből jutott. És bizony csak sovány esztendőkről szá­molhatnak be mindazon bér­rabszolgák ,akik mégha az év minden napján dolgoznak is, végeredményben mit mutathat­nak fel? Viszont vannak sokan olyanok ,akik soha nem dolgoz­nak, de azért mindig bőséges években élnek, élvezik a termé­szetadta szépségeket bölcsős koruktól fogva a koporsóig. Mi ellenben csak a szűk esztendők­ben élünk ugyancsak a bölcső­től kezdve a koporsónkig. És igy van ez, noha ma már a kifejlesztett gépek segítségé­vel a javaknak olyan tömegét tudjuk megtermelni, hogy akár nyakig úszhatnánk benne, te­hát mindenki a bőséges évek­ben élhetne és élvezhetnénk a munkánk gyümölcsét. Azonban sajnos, most csak azoknak jut minden, akik bírják a termelő- eszközöket, noha egy kalapács- ütésnyi munkát sem végeznek egész életükben. Ez azért lehetséges, mert az emberiség mélyen alszik. Pedig fizetés jár, ami a férfiaknak. Viszont a nőknek rá kell jönni, hogy ezzel a durva parasztfo­gással nemcsak a férfiak, ha­nem az ő keresetüket is le akar­ják vágni. Résen kell tehát ne­kik is lenni éppenugy, mint a férfiaknak. Egyébiránt tényleg vannak olyan munkák, amiket a nők ügyesebben tudnak végezni, vi­szont vannak olyanok is, ami­ket csak igen nehezen tanulnak meg, attól függ, hogy milyen érzékük van hozzá. Ezt bizo­nyítja ez a kis történet is, amit elmondok a rovat befejezésére. Egy leány, aki az előző na­pon már a gyárban vaseszter­gán dolgozott, igy dicsekedett a barátnéjának: “Hidd el Sylvia, hogy sokkal könnyebb az esztergán dolgoz­ni, mint automobilt hajtani. Amikor tanultam az automobil hajtást, már az első tiz perc­ben nekihajtottam a telefon oszlopnak. Most meg egész délután hét óráig tudtam dol­gozni amig az első fogaskerék­ről a fogakat letörtem.” nem volt ez mindig igy, mert a pénznek ez a mai uralma leg­feljebb csak nyolcezer éves. És azelőtt is éltek emberek, talán szebb és emberiesebb életet, mint ma, mert akkor a szerszá­mokat a saját javukra használ­ták, mig most csak másoknak dolgoznak velük. A mi szervezetünk, az IWW arra tanít, hogy a munkásság, vegye birtokába a szerszámo­kat, termeljen velük önmagá­nak és akkor a szűk esztendő­ket nemcsak megszünteti, ha­nem bő esztendőkkel fogja fel­cserélni. Munkástársak, ne tűrj ük to­vább a szűk esztendőket. Csat­lakozzatok az IWW szervezet­hez, mert ne felejtsétek el, hogy a munkásság felszabadí­tása, — vagyis a szűk eszten­dők megszüntetése — csakis a munkásság müve lehet, amit nem lehet politikai bohócokra bízni. B. Bakos Los Angeles, Cal. A 440-es ipari szervezet cle­velandi csoportja havi gyűlését január 8-án, pénteken este tartja 311 Blackstone Bldg. he­lyiségében. Pontos megjelenést kér a Titkár. AKRON, 0. — A magyar nyel­vű IWW-isták a hónap el­ső vasárnapján, délelőtt tartják havigvülésüket a Thornton St.-en levő Ma­gyar Házban. Los Angelesi levél A hét sovány esztendő IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom