Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-02-13 / 1254. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 FEB. 13 NUMBER 1254 SZÁM A háborús harcokhoz hason-1 loan itthon is nagy harcok dúlnak a harci frontokon. Ezeket! a harcokat nem repülőgépekkel, ágyukkal és más hadfelszerelésekkel vívják, hanem a demokratikus rendszer alapján “törvényes” jogokkal. Ezek a törvényes jogok tükrözik visz- sza az itthoni harci frontot, melyek aztán világosan mutatják az ellentét és öszzeütközé- seket az osztályharc frontján. Ezen a fronton örökös ellentét és összeütközés van és lesz mindaddig, amig két osztály lesz, melyeknek érdekei homlokegyenesen ellentétesek. Ezen harcoknak az elsimítására próbálnak alkotni törvényeket, az úgynevezett liberális kapitalisták, akik hajlandók bizonyos engedményeket adni, hogy a pusztulás felé rohanó profitrendszert valahogyan megvédeni tudják. A régi vágású ortodox kapitalisták akik nem látnak tovább az orruknál, a régi “aki bírja marja” rendszert akarják megtartani és minden legkisebb munkásjogok ellen kézzel lábbal tiltakoznak. És ahogyan megvannak a kapitalista osztálynak a kebelén belül az ellentétek ugyané., áll fenn a munkásosztályon be lül is. Ez egy bizonyos fokig megérthető amikor elvi kérdésekről van szó. Azonban annyival érthetetlenebb amikor szó rosan gazdasági osztály érdé kékről van szó. Egy ilyen ért hetetlen álláspont amit Mauri ce R. Franks a vasúti munkások régi vezére és a The Rail road Workers Journal szerkesztője hirdet lapjában és legu tóbb a Chicagói Executive Club előtt tartott beszédében. Mr Franks a Hearst lapok és a többi munkásgyülölő reakciós érdekeltségeket utánozva a Wagner féle munkásvédelmi törvények ellen foglal állást és azoknak a megszüntetését követeli. Az ő véleménye szerint a Wagner törvény ahogyan a crooked kizsákmányolást megzabolázza, annyira megköti a kezét a tisztességes kizsákmá- nyolóknak és maguknak a munkásoknak is. Különösen helytelen, szerinte megkötni a kezét az ipari társaknak, a munkásoknak és tőkéseknek akik közös akarattal tudnák közös érdekeiket intézni. így beszél egy munkásvezér, akinek legalább kifelé, a munkásérdekeket kellene képviselni. Mit várhat a munkásság a. I vérbeli politikusoktól, ha a saját vezérei ilyen álláspontot képviselnek. Nem csoda tehát, i ha a Hearst lapok vezércikkbe foglalták a vasúti munkások nagy vezérének az álláspontját és saját munkásgyülölő céljaik érdekében fölhasználják. Mindig élesebben lehet látni, hogy az itthoni harci fronton valami kitörőben van és a reakciós elemek már megnyerték a munkás fékerek egyrészét a munkásosztály elleni céljaik végreha j tására. Mi nem zengedeztünk hozsannákat a Wagner törvényeknek és a többi munkásvédelmi törvényeknek, habár azoknak előnyeit elismertük. De tudtuk azt, hogy ezek a törvények csak addig lesznek törvények, amig azt a kapitalista politikai klikk intézői akarják, vagy jónak látják. Most amik már kezük nyirbálni ezeket a jogokat, a munkásság láthatja, hogy semmiféle szervezeti ereje nincsen, hogy megvédelmezze érdekét és ott ahol száz százalékban szervezve van a szakszervezetbe, a saját vezéreik a törés osztály lába elé dobják. Még mindig nem volna késő, íogy a munkásosztály felismerje, hogy a jogait és jövőjét il- etőleg csakis saját erejére támaszkodhat és szervezett ereével saját maga alkothatna örvényeket a termelés szinte- •én. Az ilyen előnyöket aztán 'em vehetnék egy könnyen vissza a tőkés urak és a szak- zervezeti féker politikusok pe- üg még kevésbé szólhatnának jele a munkásosztály ügyeibe. A. háborús győzelmi hirek alkalmat adnak arra, hogy az itthoni fronton is győzelem lejyen a munkásság osztályré- ze, csak sürgősen hozzá kell fogni az ipari szervezet hatalmassá építéséhez és a győzelem a mienk lesz, minden politikai törvény és szakszervezeti vezér tanácsa nélkül. (f.) ELPUSZTULT A MAGYAR HADSEREG WASHINGTON, február — A tifliszi rádió állomás Magyarország számára magyar nyelvű közléseket ad le. Az Overseas News Agency értesítése szerint egy ily jelentésben azt mondották, hogy az orosz földre küldött magyar hadsereg jóformán majdnem teljesen elpusztult. Több mint százezer magyar fizetett életével csupán a voronesi fronton. (Vi) Nem múlik el egy nap, hogy valahol ne támadnák a munkásságot és azok legjobb védőszervezetét az uniont. A Bérmunkás olvasói tudják, hogy ezen támadások sorozata természetes folyamata az osztályharcnak. De mégis nem tudjuk elég gyakran ismertetni ezen támadások mikéntjét, változatosságát. Most legújabban a kongresz- szusban készülnek újabb és még jobban szervezett támadásra a reakciósok. Ezek között van a 48 órás munkahét visszaállítása, vagy helyesebben az, hogy szombati munkáért ne kelljen egy és fél órabért fizetni. A második tervezet szerint az union tagdíj behajtását akarják rablásnak minősíteni, a zsarolási törvény olyan módosításával. Robert Ramspeck, Georgiából, William M. Colemer, Missi- ssipiből, Howard Smith, Virginiából, Sam Hobbs, alabamai képviselők vezetik a támadásokat különböző törvényjavaslatok formájában, de mind azzal az egy céllal, hogy az uniókat megsemmisíthessék. A neveket és államokat nagyon is fontos megjegyezni, mivel ezek mind demokraták és olyan államokból, ahol a munkásságnak nincsen szavazati joga, ahol a szavazásra képes lakosságnak alig tiz százaléka szavazhat és igy nem félnek, hogy nem fogják őket újból megválasztani. Amellett, hogy legtöbb déli államban a munkásság még valóságos rabszolga sorsba van, az ottani törvények szerint addig nem hagyhatja ott a munkát, amig tartozik a munkáltatónak, akik olyan keveset fizetnek a munkájukért, hogy állandóan adósságban tartják őket, ezáltal leláncolva a munkához, alacsony munkabérhez. Az ilyen állapotokat akarják az északi ipartelepekre is kiter- jeszetni, mivel nagyon sok déli rabszolga megszökött a fenti urak által törvényesített délvidéki munkahelyekről és feljöttek északra, hol az uniók segítségével elviselhető munkaviszonyokat vívtunk ki. Ezt akarják letörni és a déli viszonyokhoz visszasüllyeszetni, melyben aztán teljes támogatást kapnak a gyárosok szövetségétől és azok csatlósaitól a kongresszusban. Az ilyen szervezett támadások ellen, nem sokat érnek el a munkások a szavazaton keresztül. A déli képviselők nem félnek, hogy nem szavaznak rájuk a munkások, azon a vidéken egyáltalán nem szavazhatnak senkire. Csak akkor húznák vissza szarvaikat, ha a gyárosok szövetsége úgy parancsolná nekik. Akiket viszont egy hatalmas generál sztrájkkal lehetne arra rákényszeríteni. Az iparok urait nem ijeszthetik meg a szavazatokkal, csak a profitra való1 termelés, a haszonhajtás megállításával lehet megijeszteni, vissza inteni a csatlósaikat. A munkásszervezetek elleni támadások mindjobban meglesznek szervezve, jobban fokozódik, amig egy nagyon elkeseredett összecsapásban fog kidomborodni. A gyárosok szövetsége rendelkezésére állnak azok a képviselők, akik törvényesen fognak igyekezni ezt a harcot levezetni, ha az nem sikerül, akkor majd a terror szervezetek sztrájktörő intézmények, a Rickenbacker-Pegler- Kaltenborn, sok sok más prostituált egyéneken és ezeknek a rendelkezésére álló nagy napilapokon keresztül. Más szóval minden hatalmat és több millió dollárt fognak alkalmazni ezen harcban, de ezek ellenében nekünk csak egyetlen fegyverünk lesz és az hatalmas, hogy ezeket a támadásokat visszaverje, megtörje, ez az általános sztrájk, melyre rá leszünk kényszerülve a háború után, ha megakarjuk tartani a mai munkaviszonyokat és a szervezetet. A háború utáni támadásokban a munkabér levágás fog vezetni és bizony ellehetünk készülve a sztrájkok sorozatára, harcok megindulására az egész országban. Ezt már előre kell megmondanunk az üzemekben, leginkább azoknak, akik az union sorsát szivükön viselik, hogy azokat se érje meglepetés, amint mi tudjuk, hogy ezen harcok jönnek, fokozódnak. KIÜRÍTIK a KÓRHÁZAKAT, várják a német nyomorékokat WASHINGTON, febr (ONA) — Egy itt kihallgatott rádió közlemény genfi távirat alapján azt jelenti, hogy egész Csehország és Morvaországban elrendelték minden kórház, szanatórium, ápoló-intézet kiürítését. “Polgári betegeknek, szól a rendelet, rögtön el kell hagy- niok ez intézményeket, hogy helyet adjanak a keleti frontról érkező sebesülteknek”, Dr. Lemhard Conti, német egészségügyi miniszter maga járta végig a kórházakat, hogy meggyőződjön róla, minden rendben van-e a nyomorékok fogadtatására. Hadjárat az unionok ellen Munkásvezér,a munkástörvények elleni harci frontban
