Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-02-13 / 1254. szám
c oicia. BÉRMUNKÁS 1943. február 13. “Mit fognak ezután fecsegni?” Irta: KOVÁCS ERNŐ A fenti címet Himler Márton adta annak a vezércikknek, amelyben nagy ujongva jelentette be, hogy az Amerikai Magyar Szövetség bridgeporti Országos Ünnepélyére a “kormányunk” amely a Szövetséget “ismét nagyra becsüli a kül- ügyminszter első államtitkárját” küldi ki, hogy “Amerikai magyarságához és a nemzethez (már mint az amerikai nemzethez) szózatot intézzen”. Mit fognak ezután fecsegni, már mint azok akik ezideig a i Szövetséget a német Bund min-1 tájára megszervezett magyar kormányszervnek tartották. Mint megírtuk Himler ur — enyhén mondva — tévedett, mert a Szövetség nem a kormányt, még csak nem is a külügyi “minisztert” hívta meg, hanem a külügyi államtitkárság negyedik és nem az első altitkárát, ki ezt a meghívást, egy udvarias levélben, saját és nem a kormány, vagy a külügyi hivatal nevében el is fogadta. Ez a tény óriási örömet váltott ki a Szövetség berkeiben, annyira, hogy Daragó bátyánk kijelenti, hogy ezekután vége a türelemnek és a Szövetség támadását “ököllel” akarja viszonozni. A lapok vezércikkeztek, óriási hűhóval kezdték a felhajtást az Országos Ünnepélyre, ahol “sok ezres” tömegek hallgatják meg majd Berle államtitkárt. A Szövetség minden eddigi akciója kudarccal végződött, de még egyetlen esetben sem volt a bukás olyan csúfos, mint ez alkalommal. A nagy esemény semmivel sem haladta túl egy jól lerendezett disznótoros vacsora nívóját, sem erkölcsileg, sem anyagilag. Volt egy pár politikus, kik minden hasonló eseményen megjelennek és elmondják a maguk szokott frázisait, a jövő választásokra való tekintettel. Azután egy másik nagyszámú magyar “vezér féfiu” papok ,egyleti basák és egy disz Horthy zsidó. De nem volt ott nemcsak az ország, de még Bridgeport magyarsága sem, a hatalmas terem kongott az ürességtől. Csak a pár száz, a papok által felhajtott hivő lélek unatkozott a “sok ezres” tömeg helyett. Az “országot” csak a két tucatnyi napidijat huzó igazgatósági tagok képviselték. De ami a legfontosabb és ami a katasztrófáját jelenti a Szövetségnek, ami előre látható volt, nem jelent meg azon Mr Berle sem és a távolmaradását egy másik udvarias levélben jelentette be. Ezt a levelet ismételten átolvastam és a rövid kis levélben egyetlen szót sem találtam amely a legkisebb mértékben is azt igazolná, hogy a “kormányunk nagyra becsüli” a Szövetséget. Ilyet a legnagyobb jóakarattal sem lehet kiolvasni legfeljebb egy kis kioktatást, amely azonban egy jól megérdemelt pofon a Szövetség propagandájára. Mr. Berle sajnálatát fejezi ki, hogy “elfoglaltsága” miatt nem jelenhetett meg. Megállapítja, hogy az amerikai magyarság úgy a hadseregben, mint a gyárakban loyális az U.S.A.-hez. Azután elitéli, hogy az amerikai magyarság “külföldről jövő utasításokra” vár (értsd Horthy kormányt, mert hisz csak onnét várható utasítás). Megírja, hogy nem barátja annak az amerikai magyarságnak “akik az egyenetlenség magját akarják elhinteni a külföldi származású amerikaiak között”. Ezzel is a Szövetség, cseh és általában az utódállamok elleni propagandájára és arra céloz, hogy szerintük mindenki ,aki az ő horthyista politikájuk ellen van az cseh vagy szovjet bérenc. Semmi más a fenti két idézeten kívül nincs amit felemlíteni lehetne. Hogy ez nem véletlen hanem a Szövetség és annak urai ellen szóló pofon, azt igazolja az, hogy más nem- nemzetiségü összejövetelek alkalmával megjelent kormány szónokok, ha azok tényleg komoly és nem ál ellenségei a náciknak, ott az illető nemzetiségek vagy a szülőföldjük problémáit érintők voltak a nyilatkozatok. Hogy ez igy van arra példa a Chicagóban nov. 22-én megtartott károlyista népgyülésen egy kormányhivatal által kiküldött hivatalnoknak a felszólalása, aki a legélesebb hangon támadta a “magyar feudális rendszert” a magyar népet kifosztó, elnyomó, vagóhidra szállító Horthy rendszert, megmondta, hogy a magyar nemesi jog a hires Aranybulla, csak a nép kizsákmányolási jogát osztotta meg a király és a nemesség között és felhívta az amerikai magyarságot, hogy a legélesebb harcot folytassa a magyar nép felszabadulásáért. A felhívását igy fejezte be: “A nacionalista politika egyetlen népet sem fog boldoggá tenni Európában és a magyar népnek is rá kell térnie a demokrácia útjára, ha boldogulni akar. Aki azt mondja az amerikai magyarságnak, hogy ne törődjék Magyarország belpolitikai kérdéseivel, mert az amerikai kormány ezt nem látja szívesen — az nyilván félre akarja vezetni az amerikai magyarságot hamis hírek terjesztésével. Ellenkező a helyzet. Minden mozgalom, amely demokratikus államformák létesítésére törekszik számíthat Amerikai és az egyesült nemzetek támogatására.” Mind a két kormányhivatalnok jól volt informálva, a két gyűlés rendezőinek a nézeteit illetőleg, ezért Mr. Berle el sem ment, levele is olyan volt amilyent megérdemeltek. Mr. E. A. Mowrer elment Chicagóba és ott úgy beszélt, ahogy Bridgeporton nem beszélhetett volna. És most mi kérdezzük Mr. Himlert: Miről tetszik ezután fecsegni? Azt már megírta, hogy a Szövetség tehetetlen, hogy a nagy egyletek dollárjait “centes ügyekre költik el”. Egyszer már javasolta, hogy a Szövetség gyűjtsön egy bombavető repülőgépre, ezt a javaslatot elvetették, mert ők nem akarnak aktivan harcolni Hitler-Horthyék ellen. Most azt javasolta, hogy intézzenek Bridgeportról felhívást az orosz harctéren levő magyar katonákhoz, ezt is elvetették. Mi jól tudjuk, hogy az indítványok is csak azt akarták elérni, hogy a Szövetség loyalitásával a látszatot megőrzik, de Csernitzky még ettől a látszattól is fél, ők semmi olyat nem akarnak tenni, ami Hor- thyék felé kompromitálná őket. A Szövetség csak halandzsái, k( tszinüsködik, de ennek az ideje már lejárt, amint a bridgeporti példa mutatja, nem lehet az amerikai magyarságot tovább bolonditani, a Horthy- izmus szekerébe beállítani. Himler ur miről fog ezután fecsegni ? ? Minden amerikai nemzetiség elért már odáig, hogy komoly egységes akciót tudott indítani az európai testvéreiért, csak a magyar baloldal áll szerte szakadozva, komoly munkára képtelenül. Ez az oka annak, hogy a Magyar Szövetség még mindig folytathatja kétszínű játékait. Mit Írnak olvasóink ÓVÁS! Meglepetve olvastam az ellenzéki cikket vagy véleményt, nem a cikk lepett meg, hanem az, hogy a munkátársakat rátudták venni a leközlésre. Hát nem látják a célt? ez a néhány megbokrosodott munkástárs feltette magában, ha mi nem fogadjuk, vagy tesszük magunkévá az ő nézeteiket, hát bedobják a bombát. Arra vártak idáig, hogy náluk nélkül nem tud a Bérmunkás megjelenni, de most, hogy látják, hogy a Bérmunkás az olvasók általános megelégedését váltja ki és hogy minden akadály nélkül sokkal simábban jelenik meg, mint mikor ők is közreműködtek, nem bírják elviselni ezt. Azt mondja Vaszkó munkástárs, hogy a helyzet sokkal komolyabb mint, hogy csak úgy elsikkadjunk a dolog felett, tehát idáig nem volt komoly? Idáig mellőztek, félreállva nézték a végzett munkát s ahelyett, hogy a hivatalos helyeken felkerestek volna bennünket és próbálták volna a nézeteltéréseket elsimítani ellenzéket próbáltak szervezni (amivel persze bakot lőttek). Azt Írja Vaszkó munkástárs, tisztában vagyok azzal, hogy ezen Írásom nem fogja megszüntetni az ellenvéleményeket, de talán kívánatos, hogy az ellenzék oldaláról valaki megszólaljon és megtörje a hallgatást. Tehát itt is látszik, hogy nem tudnak belenyugodni, hogy megértéssel összmunkálkodunk, minden szándékuk zavart csinálni, piszkolódni “hogy 30 éven át arra tanították a tagságot, hogy a saját vezére legyen és hogy most ott állunk, ahol a politikai pártok, felülről diktálnak a vezérek”. Vaszkó munkástársnak is adva van az alkalom, vagy bármelyik ellenzéki tagnak is, hogy olyan vezér legyen mint pl. Lefkovits munkástárs és büszkék leszünk rájuk, vagy mint Geréb avagy Kovács munkástársak, de azt hiszem ilyen vezérségre nem vágynak. Igaza van Geréb munkástársnak amikor a válaszban azt írja, hogy a jóakarattal van a baj, mert ők úgy képzelik el a jóakaratot, hogy mi egyszerűen fogadjuk el az ő nézeteiket és ez jóakarat. Én egyszer és mindenkorra ellene vagyok, hogy lapunkat hasonló cikkekkel töltsük meg, mert ez a sírját fogja megásni a Bérmunkásnak, újra vitákra és veszekedésekre fog alkalmat adni. Alakszay FELÜLFIZETÉSEKET KÜLDTEK 1943 február 6-ig.: IWW cs. Cleveland W.S. 50.00 J. Munczy, Cleveland .... 2.00 J. Horváth, Cleveland .... 1.00 F. Schneckszer, Riverside 9.00 F. Pekárovics, L. Angeles 4.50 J. Weidinger, Easton .... 1.00 St. Károlyi, Bridgeport 1.00 B. Gellen, Brunswick...........50 M. Stern, Akron ..... 50 F. Salay, E. Chicago.............50 S. Yeddy, So. Norwalk .. 2.00 Anna Kovách, Detroit .... 2.00 J. Kish, L. Angeles ........ 2.00 Ch. Kotzán, Chicago.............50 I. Pollák, New York ........ 5.00 J. Feczkó, New York .... 2.00 Mrs. G. Korcsek, Cleve. 5.00 Alakszayék vacsoráján Los Angeles ............ 38.00 J. Widlitska, Cincinnati 1.50 J. Starr, Manayunk ........ 1.00 ELŐFIZETÉSEKET KÜLDTEK 1943 február 6-ig.: J. Bényei, Cleveland .......... 1 J. Szabados, Brooklyn ........ 1 J. Munczy, Cleveland .......... 1 J. Horváth, Cleveland ........ 1 J. Dénes, Detroit ............... 1 J. Geréb, Martins Ferry .... 1 J. Feczkó, New York ........ 4 L. Fishbein, New York ........ 4 J. Szabó, Akron .................. 1 E. Sass, Milwaukee ............ 1 A. Kucher, Pittsburgh ........ 5 J. Benkó, Toledo _________ 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem 3 J. Zára, Chicago .............. 1 Mrs. J. Bercsa, Cleveland .... 2 J. Zombay, Los Angeles .... 3 N. Juhász, Buffalo ........... 1 A. Molnár, Cleveland ........ 1 J. Németh, Chicago ........ 1 G. Rauch, Akron ................... 1 J. Bischof, Akron ................ 2 J. Vizi, Akron ....................... 1 J. Elias, So. Bend ................ 1 F. Salay, E. Chicago .......... 1 J. Weidinger, Manayunk .... 1 Mrs. J. Takács, Cleveland .. 2 S. Yeddy, So. Norwalk ........ 1 I J. Deák, Akron .................... 3 j Anna Kovách, Detroit ........ 1 J. Buzay, Cleveland ............ 1 A. Alakszay, Los Angeles .. 1 Ch. Kotzán, Chicago .......... 1 M. Stefánkó, New York ...... 1 J. Szeideman, Berwick ........ 1 S. Sütő, Chicago .................. 2 J. Widlitska, Cincinnati .... 1 A. Acs, New York .............. 1 J. Starr, Manayunk ............ 5 B. Spall, Newark ................ 1
