Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-02 / 1248. szám
1943. január 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A HÁBORÚ ÁRA Rossz üzlet a háború. Úgy általában kétségtelenül úgy van, a nagy néptömegek vérben, anyagiakban, minden időkben rettenetes áldozatokat hoztak. Csak a háborúk utáni kimutatások adtak tiszta képet arról, hogy ezek az áldozatok milyen nagyok voltak és többé kevésbé arról is, hogy mások, egy törpe kisebbség úgy a győztes, mint a vesztes oldalon mennyit profitált az áldozatok vérén. Azonban minden eddigi háború, csak majális volt ahhoz képest, amilyen borzalmakat jelent ez a most folyó, a modern technika minden vívmányát felhasználó háború, melynek a vége még beláthatatlan messzeségbe van. A támadó nácizmus amely hihetetlen erővel készült fel arra, hogy a világot a lábaalá gyűrje, az ellenfelek felkészületlenségét kihasználva úgy rohanta meg az áldozatait, olyan óriási előnyöket nyert, amelyet a ma már vele legalább egyenrangú ellenfélnek hosszú, kemény és nagy áldozatokat jelentő harcok után lehet csak eltüntetni, hogy azután a Tengely megkapja a halálos csapást. Azok, akik megérik ennek a minden idők legborzalmasabb háborújának a végét és kimutatást kapnak arról, hogy emberben, anyagban mennyi pusztult el ebben az időben — a rendszernek amely ezt előidézte a bűnei olyan súlyosak lesznek, hogy feltétlen el kell pusztulnia, vagy pedig egy-két évtized után még a mainál is borzalmasabb háború fogja minden emberi kultúra és szabadság végső pusztulását előidézni. A középkori tatárjárás óta ez a mai modern háború az, amely a háborút, az öldöklést elviszi a harcterekről a messze eső 1000-2000 mérföldre lévő nagy városok civil lakosságához, elpusztítva nemcsak a polgári életeket, asszonyt, gyermeket is beleértve, de a lakóházakat, gyárakat, kórházakat, iskolákat, a kultúra évszázadok által összehordott kincseket, értékeket is. A nagy kimutatás, a nagy számítva ide a tüzokozó bombákat, amelyek többszörösei a robbanó bombák számának. Magára Angliára ez idő alatt 190.000 bomba, hullott le, körülbelül 30.000 tonna súlyban. A három legnagyobb London ellen intézett támadás idején, minden esetben ezernél több halottat számoltak meg. 1941 májusig 1436 civil halt meg. Volt olyan éjszaka, amikor a lodobott tüzokozó bombák több mint 1000 tüzet okoztak, amikor tönkretették London viz, gáz és villany szolgálatát és az összes közlekedési vonalakat, úgyhogy egyetlen vonat se ki, se be nem mehetett. Ezalatt a 11 hónap alatt, közel fél millió londoni lakos vesztette el az otthonát. 1940 szeptember, október és novemberében minden éjszaka érte támadás Londont. Ebben a három hónapban ösz- szesen 12.696 civil halt meg és több mint 20 ezer súlyosan megsebesült. 36.000 bombát dobtak le körülbelül 9000 tonna súlyban. A legnagyobb tűz 1940 december 29-én volt 6 nagy városrész égett le, fél négyzetmérföldet borított be a lángtenger, a katonaság mellett még 45 ezer főnyi civil ala- kulati "tag tisztította el a romokat. Ezekben a támadásokban a repülőgépek legnagyobb szama 450 volt. Ezek a kimutatások élénk képet adnak azokról a támadásokról, amelyek a náci ipari központokat érték ,amikor nem 450, hanem ezer repülőgép vett részt, ahol már nem 500 hanem 4, sőt 8 ezer fontos bombákat eresztettek le a támadók. Az elmúlt hetek orosz hadijelentéseiben majdnem naponta találkoztunk olyan kimutatásokkal, amely szerint lelőttek 50-60-70 német szállító repülőgépet. Ezek a jelentések hihetetlennek látszottak, mig annak magyarázatát nem adta egy katonai szakértő a következőkben: Don és a Volga között az oroszok elvágták a németek szállítási vonalait és igy az ebben a körzetben harcoló 20 hadosztály, körülbelül 300 ezer főnyi náci katonaság szükségletét repülőgépeken kell és lehet csak odaszállítani. Ennek a hadseregnek a napi szükséglete a legalacsonyabb számítás nuniVinban. A németek állitó- j lag 200 hadosztályt tartanak fegyverben, ami naponta 200 ezer tonna anyagot tesz szükségessé. Ebben nincsennek beleszámítva a tankok, repülőgépek, szállítási eszközök, ágyuk és más fegyverek, úgyhogy csak a német részrőli napi anyagpusztulás megközelíti a félmillió tonnát. Tessék hozzávenni a Tengely és a Szövetségesek hadosztályait csak úgy kapásból, akkor olyan borzalmas számot kapunk az anyagpusztulásban, amelyet ha az emberi jólét emelésére használnának fel, az egész emberiség bőségben és boldogságban élne. Ma százmilliók, a harctereken, a gyárakban, a bányákban, a mezőn a pusztítás érdekében feszitik meg minden erejüket. Ha az emberi szemek kinyílnak s meglátják azokat a borzalmakat, amelyek ma történnek, akkor a nácizmus pusztulása után olyan társadalmi rendszert építene fel, amelyben az emberiség nem pusztítani, hanem épiteni fog, mindenki azért fog dolgozni, hogy béke, jólét, szabadság, egyenlőség és boldogság jusson osztályrészül mindenkinek kivétel nélkül a földön. Erről érdemes gondolkozni ma az “Emberiség Megváltója” születésének 1943-ik évfordulóján. Gondolkodni és meggyőződni arról, hogy az embert nem váltották meg, az csak saját magát válthatja meg. MAGUNK DOLGA Nem akarom megveregetni saját magunk keshedt vállait, hogy ime milyen nagyszerű kötelességtudó fiuk vagyunk mi, irógárdisták, kik a napi gyárirobot után megírjuk a Bérmunkást, sőt csináltunk egy olyan Naptárt is amely — miután láttam 3-4 más magyar naptárt is — messze felülmúlja a hasonló kiadványokat, nemcsak szellemileg, hanem technikailag is — hála a mi derék nyomdászainknak — és mi tagadás nagyon jól esik mindannyiunknak az a szeretetteljes megnyilvánulása az olvasó tábornak, amelyet a Naptárral kapcsolatban velünk szemben megnyilvánit. Munkásember a napi robot után, nem szívesen ül le a levélíráshoz. Huzza-halasztja addig ameddig lehet, de most nem lehetett, mert ujitásképen postán küldöttük ki az olvasóinknak a Naptárt, kérve, hogy az érte járó 50 centet a mellékelt borítékban küldjék be. Az újítás nagyszerűen bevált, valósággal elárasztottak bennünket a kék borítékok és a borítékok túlnyomó többsége nemcsak a Naptár árát tartalmazta, hanem jórésze az olvasóinknak, ha már muszáj Írni úgy gondolkodott, hogy megkíméli magát egy uj munkától és rögtön küldi az előfizetését is. És miután szereti a lapot és tudja azt, hogy azt csak az olvasók áldozatkészsége tartja fen, megtoldotta felülfizetéssel is. Mások, akik átlapozták a Naptárt, úgy érezték, hogy az 50 cent kevés, megtoldották az árát és rendeléseket adtak le a barátaik, ismerőseik részére, de tucatszámra kapjuk az elismerő, buzdító leveleket is, amelyből párat mutatóba közölt a Bérmunkás. Itt különösen és teljes joggal Geréb munkástársnak jut ki az elismerés, ki igazán nagy munkát végzett a Naptár összeállítása és megírása körül. Ezekre a levelekre szükségünk van, mert ezekkel ellenőrizzük saját magunkat, hogy jól és helyesen irunk-e. Nem elég az, hogy nem ellenzik a lapunk irányát, nekünk jó tudni azt, hogy helyeslik és szeretik azt, ez buzditólag hat reánk, megerősíti a hitünket, akaratunkat, a munkabírásunkat. A levelek tömege lehetetlenné teszi azt, hogy a tisztán a Naptárért beküldött összegekről nyugtát küldjünk, azokat a lap utján fogjuk nyugtázni. De a beérkezett megértő, helyeslő és dicsérő levelek is olyan tömegesen érkeznek, hogy arra külön-kíilön válaszolni nem tudunk, a választ itt adjuk: Meleg munkástársi kézszoritás, minden levélírónak, komoly, szent ígéret arra, hogy minden erőnkkel igyekszünk méltók lenni olvasóink szeretetére és az ellenségeink gyűlöletére. Az uj év alkamából nem kívánhatunk jobbat magunknak, az olvasó táborunknak, a világ munkásosztályának mint azt, hogy az 1943-as év vértengeré- ből szülessen meg a felszabadító Ipari Demokrácia. MIÉRT NÉMA AMERIKA MAGYARSÁGA (H.M.) Igen ez a H.M. Him- ler Mártont jelzi, de a tanulmányt nem nekünk irta, azonban olyan igazságokat mond, amelyeket mi érdemesnek tartunk a mi olvasó táborunkkal is megismertetni. Himler ezekért az igazságokért amikor azokat mi irtuk meg “becstelen gazemberekének nevezett minket, amiért mi nem sértődtünk meg, egyrészt mert Himler az aki sekint sem sérthet meg, másrészt mert dühöngött, mocskolódott ami igazolás volt részünkre, hogy mi az amerikai és az óhaza magyarság ügyében helyes utón járunk. Megálapitja H.M., hogy az Amerikai Magyar Szövetség gyenge, különösen azóta “Amióta Welles külügyminiszter helyettes szükségesnek látta, hogy jóformán meghazudtolja az Amerikai Magyar Szövetséget és elkedvetlenedett mindenki olyan munkától amely hasonló következménye k k e 1 járhat”. De nemcsak azért gyenge mert az amerikai kormány belerúgott, hanem azért is “mert az anyagi erőforrások meg vannak és igy nem lét- szükséglet az, hogy magát a magyar tömegeknek eladja” ugyanis a három nagy betegse- gélyző, hatalmas összegeket juttat havonta a Szövetségnek, ez igaz de mint minden Himle- ri igazság ez is sántít, mert az összes magyar lapok és Borsi Kerekes szervező-titkár fen- állása óta próbálta eladni a Magyar Szövetséget, de az amerikai magyarság minden papi és egyleti basák terrorja dacára sem volt hajlandó azt megvenni. Miután a nagy egyletek basái adják a pénzt, igy ők a bó- szok, mig a “többi igazgató csak statisztál”. Szemére hányelszámolás, csak a végén jön, de az emberi élet és érték pusztulásáról ízelítőt ad az a két kis részlet, amely az elmúlt napokban látott napvilágot. Az angol kormány egy kiadványban számol be azokról a vesztességekről, amely a sziget-országot érte az 1940-41-es évek repülőtámadásai alatt. A polgári halottak száma ebben az időszakban a repülők által ledobott bombák következtében 43.667 volt, mig a súlyos sebesültek száma, kik hosszabb kórházi kezelést igényeltek 50.387 volt, a köny- nyebb sérültek száma több százezerre tehetők. A támadások központja London volt a kimutatás időszakában: 1940 szeptembertől 1941 júliusáig, több mint 50.000 bomba hullott Londoni’a, nem szerint is gyalogság és tüzérségi munícióban, gasolinban a tankok, truckok és egyébb gépmüveknek, élelem embernek állatnak, ruházat, orvosi és más szükségletek kitesznek 19 ezer tonnát. Egy szállítógép átlagos teherbíró képessége 12 tonna, úgy hogy naponta közel 1600 gépnek kell lerakodnia, hogy a legszükségesebb szükséglettel ellássa ezt a hadsereget. Az átlagos katonai számítás szerint a repülőgépeknek a vesztessége 5 százalék, igy az átlagos vesz- tességi arány 80 gép. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor azt látjuk, hogy az orosz jelentések nem túlzottak. De ebből a kimutatásból egy kis számvetéssel mást is megtudunk és pedig azt, hogy egy hadosztály napi szükséglete átlag 1000 tonna, élelemben és
