Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-30 / 1252. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1943. január 30. Ellenzéki vélemény A mai háborús helyzet válságot hozott az egész emberiségre, a vak gyűlölet hulláma seper végig az emberek sokaságán, a háborús kérdés bent van a családban, minden szervezetben, pártban, még a munka szinterén is arról folyik a vita és csak természetes, hogy az IWW szervezetét és annak csoportjait sem kímélte meg. És ebben benne vagyunk mink is magyar nyelvű IWW-isták, vagy Bérmunkás olvasók. A Bérmunkásban egyszer nekem az lett megüzenve, hogy “csak egy tiltakozó levél jött be”, de azóta már egy konvenció is lezajlott és tapasztaltam, hogy a magyar nyelvű IWW- isták alighanem két részre vannak szakadva, vagyis van egy ellenzéki, persze egyelőre “csak egy törpe kisebbség”. Az is igaz, ez a “törpe kisebbség” nem ment el a konvencióra tiltakozni az ellen, amit nem helyesel a Bérmunkás irányvonalán, sem a lapon keresztül nem ad hangot a véleményének. És ezért a “többség” megrovásban részesítette a “kisebbséget”, sőt nemcsak megrója, de kétségbevonják az emberek forradalmiságát, vagy jóhiszeműségét. A helyzet sokkal komolyabb, hogy csak úgy elsikkadjunk a dolog felett. Az embereknek megvan a maguk véleménye, a kisebbségnek épp úgy, mint a többségnek. A becsület és a tisztesség úgy kívánná, hogy azok az emberek, akik évtizedeken keresztül együttműködtek és egymást becsülték, azok most ne essenek egymás torkának, hogy egymást elpusztítsák, mert talán jön olyan idő, mikor nagy szükség lesz arra, íiogy minnél többen legyünk, hogy egymás támogatásával az IWW ügyét előre vigyük. Tisztában vagyok azzal, hogy ezen Írásom nem fogja megszüntetni az ellenvéleményeket, de talán kívánatos, hogy az ellenzék oldaláról valaki megszólaljon és megtörje a hallgatást. Amikor az ellenzékről beszélek, nem egy szervezett ellenzékről van szó, egyelőre csak a magam nevében beszélek, de úgy érzem, hogy magam is az ellenzék egy tagja vagyok. Ugyanis három kérdés körül vannak lényeges eltérések: az egyik a háborús kérdés, ahol a többségiek álláspontja az, hogy igenis szükséges háborút folytatni a nácizmus és fasizmus világuralmi törekvése ellen; viszont a kisebbség na- gyobbrésze azt állítja, hogy az egyik kutya, a másik eb. Bár ez nem tudományos megállapítás, de legegyszerűbben kifejezve ez volna a lényeg. Az én célom nem az, hogy az egyik vagy a másik félnek adjak igazat, de egy körülményt figyelembe kell venni. Tagadhatatlan, hogy Angliában és Amerikában is voltak kilengések és visszaélések és ha kell brutalitások sorozata is, a munkás- osztállyal szemben és a Bérmunkás jelenlegi Írógárdája elfelejti, hogy az utóbbi 30 év alatt arra tanították az embereket, hogy jó kapitalista nincs, csak a halott kapitalista jó. Gyűlöletet tanultunk minden kapitalista irányzattal szemben, belföldi, vagy külföldi, szóval a nemzetköziség alapján állva gyűlöltünk mindenfajta kapitalizmust és az osztályharc szempontjából talán ez volt a helyes. Most pedig arra próbálnak bennünket rávenni, hogy higyjük el, hogy vannak jó kapitalisták és vannak rossz kapitalisták és a jó kapitalista törekvéseket támogassuk és a rossz kegyetlen kapitalistákat gyűlöljük és támogassuk azok legyőzését. Hát a magyar nyelvű IWW-isták egy része ezt nem tudja bevenni, mert nem igy tanulták az osztályharcot és nem tudnak olyan gyorsan és könnyedén hátraarcot csinálni, mint például a mai Bérmunkás vezérkara. Továbbá 30 éven keresztül arra tanították az embereket, hogy az IWW tagjai, a maguk vezére legyen és nem úgy mint a politikusoknál, hogy aki a vezért nem respektálja, vagy a párt diktatúráját el nem fogadja, azt kirúgják, avagy ki- végzik. Az embereknek nagy része, akik az IWW nevelésben részesültek, ragaszkodik a régen tanult forradalmi tanításokhoz, vagyis tradíciókhoz és ezen a többségiek megütköznek. Ezen nem megütközni kell, hanem megérteni az embereket és megérteni a csökönyös álláspontjukat. Nem mindég van igazuk a hivatásos elmélet magyarázóknak és a szervezet élén állóknak, még akkor sem, ha azzal meg is vannak bízva. Hamis talmiságuk bizonyítására szabad legyen közbevetőleg egy eseményt felemlíteni. Az elittgárda, akik 30 év óta irányítják a mozgalom taktikáját és úgyszólván hivatásos “elméleti magyarázók” az IWW magyar csoport mozgalmában, ezen 30 éves szereplésüknek és taktikájuknak az eredménye bontakozott ki a Munkás Be- tegsegélyző Szövetségben, ahol az elittgárda alaposan levizsgázott. Akik egy szervezet életében olyan óriási baklövést csináltak és annyira nem láttak az orruknál tovább és ezen kudarcot lekellett nyelniük és lenyelették a csoport tagjaival és csak egyszerűen napirendre tértek felette, lefeküdtek egy sárga hernyó előtt , akit csak megkellett volna bökni és kipukkant volna, akik a harctól megriadtak és még megsem kísérelték, hogy hibájukat jóvá tegyék, akik ebben a kérdésben mertek harcolni, azokat egyszerűen cserben hagyták és elszabotálták, azok ne vindikáljanak maguknak jogot arra, hogy továbbra is a mozgalom szellemi irányitói legyenek. Évtizedeken keresztül eredményesen harcoltunk a sejtkukacok ellen és most azokkal karöltve bróbálják az uj elméletet a harcos elemekkel elfogadtatni. A háborús kérdésben és minden más kérdésben az osztályharc szempontjából kell, hogy mérlegeljük az eseményeket, még a háborús kérdést is és minden más kérdést és nem az érzelmekre kell alapítani az Ítéletünket. Ha mindnyájan az osztályharc alapján állunk, akkor a nézeteltérések is elfognak simulni, ha nem tudjuk egymást megérteni, hogyan fog akkor a munkásosztály megérteni bennünket? A demokrácia keretén belül megvolna az alkalom a szervezkedésre és tanításra és a munkásságnak még nagy utat kell megtenni, hogy arra a pontra jusson, hogy képes legyen átvenni a termelést és irányítani a szétosztást és bevezetni egy uj társadalmi rendszert. A demokrácia keretén belül is van elég írni és tárgyalni való, amivel egy Bérmunkás lapot még most is meglehet tölteni az osztályharc eseményeivel. Következő pont az orosz kérdés; ami szintén sok félreértésre ad alkalmat. Mig az orosz kormány semleges volt ,addig eltakarták sokan az érzelmeiket Oroszországgal szemben, de most, hogy az oroszok kénytelenek Hitler haramiái ellen harcolni, valósággal idealizálni akarják az orosz eseményeket és próbálják elfelejtetni velünk az orosz rémségeket és elfelejtik azt, hogy az orosz rendszerben sincs demokrácia sőt a legvéresebb és a legkegyetlenebb terror uralkodik ott kezdettől fogva, olyan, amihez fogható a föld kerekségén kevés példa van. Az orosz nép hősiesen harcol, de Sztálin parancsára, mint ahogyan hősiesen harcol a német katona is, persze Hitler parancsára. És történetesen, ha a Hitler—Sztálin frigy kitartott volna egymás mellett, ami nem lehetetlen volt és együtt mentek volna az “angol és az amerikai plutokrácia” ellen, az orosz munkás ebben az esetben is éppen olyan hősiesen harcolt volna, persze akkor is Sztálin parancsára. Az orosz munkásokkal szemben kivételesen szimpatikusán viselkedünk, mert azt hisszük, hogy az orosz munkások már elérték, a mi általunk elképzelt kapitalisták nélküli mennyországot. De az igazi kép nem ez. Az igazi, a cári reakciót és annak uszályhordozóit, a fehér és fekete kancsukát elseperték, de kaptak helyette vörös kancsukát, Szibériát, koncentrációs táborokat a jeges északon, bírósági tárgyalás nélkül, patkányokkal telitett, véres, dohos cellákat, kaptak csekát, GUP-t akik a terrort és tömeggyilkolást még eddig mindent felülmúló mértékben használták azok ellen, akikben föltételeztek egy szemernyi öntudatot, a gyiloknak és a becstelenségnek minden módját felhasználták az orosz szervezett munkásság ellen, az orosz forradalmárok ellen, akik évtizedes forradalmi múlttal rendelkeztek, akiket sok ezer számra, a szó-szoros értelmében kiirtottak és az orosz tömegek millióit (értsd sok millióit) lemészárolták, legyilkolták Lenin és Sztálin parancsára. És ha az orosz munkások nem állnának ma, egy véres háborúban a német fasiz- ta légiók ellen, akkor Sztálin még ma is rezignált nyugalommal folytatná vérengző munkáját. Szóval tévednek azok, akik azt hiszik, hogy Sztálin az ideális demokrácia javáért küzd. í Küzd, mert belekényszerült, ő ma is tetőtől-talpig terrorista, az orosz nép rettenetes vérengző diktátora és jaj annak a népnek, akik az ő véres csizmája alá kerülnek. Kérdezzétek meg a lengyeleket, litvánokat, finneket és végül kérdezzétek meg az orosz forradalmárokat, az orosz munkásokat és kérdezzétek meg azokat az IWW-istákat, akik ott voltak, akik csak nehezen tudtak onnan elmenekülni és azokat az IWW-istákat, akik ott beszéltek Haywooddal utolsó éveiben. Igen, az én szimpátiám is az orosz munkások mellett van és kívánom, hogy a Hitler hordáit semmisítsék meg, de kívánom azt is, hogy maradna még annyi erejük, hogy Sztálin és reakciós bürokrata talpnyalói- tól is megszabaduljanak és hogy lenne erejük az igazi munkás demokráciát és egy igazi munkás kooperatív társadalmi rendszert felépíteni, börtön és kancsuka nélkül, cseka, GUP. nélkül és a mindenható bürokrata, párt terrorizmus nélkül. És én remélem, hogy ha Sztálin nem fog soká élni, akkor az orosz munkások ezt meg is fogják csinálni. Mert én inkább hiszek Szabó Ervinnek, aki azt irta: “ne higyjük tehát, hogy bármiféle jogi, politikai, vagy intellektuális akció a jövő társadalom gazdasági föltételeinek kifejlődését helyettesíthetnél Még kevésbé, hogy puszta politikai hatalommal uj társadalmat lehetne teremteni. A szocializmust semmiféle hatalom meg nem csinálja, az államszocializmus, (az államkapitalizmus, még kevésbé, szedő) amely csak annyiban különbözne a kapitalista társadalomtól, hogy az értéktöbbletet, nem több osztály, hanem csak egy osztály: az uj bürokrácia foglalná le.’ “A bol- sevizmus belső harcai, a jobb és baloldali ellenzékei (hol van- inak már máma ezek?) mind azokból az ellenmondásokból támadnak, amelyeket az aktiv kisebbség által alkalmazott erőszakos uralom hivott életre a termelés, a fogyasztás és az egész gazdaság területén. Minden probléma abból származik, hogy a diktatúra nem alkalmas állandó kormányzási eszköznek és a problémákat nem oldja meg, hanem megszaporitja.” És ha egyszer a világ munkásai, az orosz munkásokkal együtt elfogják érni nagykorúságukat és megtanulnak a saját lábukon járni és a saját fejükkel gondolkozni és végül együtt cselekedni, akkor jön majd az ipari demokrácia, a politikamentes kooperativ társadalmi rendszer, de nem előbb. (És akkor majd Írhatja a munkástárs : “hogy az orosz kérdésben, sem időnk, sem kedvünk nincs a szőrszál hasoga- tásra”.) Ezekután következne a magyar kérdés. Ebben is vélemény eltérések vannak, nem nagy, de elég nagy ahhoz, hogy széthúzásra adjon alkalmat. Olvastam egy bölcs kijelentést, “hogy azért vagyunk magyarok, mert magyarul beszélünk” az elmélet magyarázó, munkástárs körülbelül azt akarta mon- ! dani, hogy nem az ő bűne,
