Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-01-30 / 1252. szám

Válasz az “ellenzéki” véleményre 1943. január 30. hogy magyarnak született. Mintha magyarnak lenni bűn volna, mintha magyarul nem lehetne osztályharcot vívni, mintha a magyar munkások so­ha osztályharcot nem vívtak volna, mintha magyar kultúra nem lett volna, mintha a szerb­nek, románnak több volna, vagy a csehektől kellett-e osz­tályharcot tanulni a magyar munkásságnak? nem-e a cse­hek szúrták hátba Szibériában a vörös forradalmat? (ahol 80,000-en álltak Kolcsak fehér bandita szolgálatában). Nem-e a csehek, románok, szerbek és franciák döfték le a Károlyi de­mokratikus földosztó megmoz­dulását és forradalmát? Ezek a hős szabadságharco­sok, (máma) testvérek, hol voltak 19-20-ban ,mikor a ma­gyar munkásság élet-halál har­cát vívta? . . . Ezek, a ma hős testvérek, rablási szándékkal feldúlták az uj proletár Ma­gyarországot és segítették a magyar uralkodó osztályt visz- szajuttatni a hatalomba, akik véres bosszút álltak a magyar munkásságon, akik mertek for­radalmat csinálni. Ha nem ezek az éhes hiénák rohanják meg a magyar földet, a magyar uralkodó osztály, úgy lehet so­ha vissza nem jöhetett volna a régi formájában, a magyar föld megteremtette az ő újító­it, forradalmárjait és forradal­mait. Mutattak-e példát a tör­ténelem folyamán akár az egyik, akár a másik, hogyan kell az uralkodó osztály ellen harcolni? Talán a vasgárdisták az ideális osztályharcosok ? Vagy talán a csetnikek a szerb uralkodó osztály ellen harcol­nak? Nem-e a szerb sovinizmus szolgálatában állnak, akiknek a fő céljuk visszaállítani a nagy- szerbiát, visszafoglalni a bánát- bácska-erdély zsíros, természe­ti kincsekkel megáldott földjét, ami sohasem volt az övék. El­foglalni a Duna-Tisza közét és onnan kiirtani minden élő ma­gyart, urat, parasztot és mun­kást, hát eddig nem ezt tették? Tisztességes és helyes állás- pont-e az, hogy ezeknek az uj tücsök-imperialista törekvések­nek szekértolói legyünk és a saját fajunk munkásosztályát egy uj kizsákmányoló osztály lába elé dobjuk, hogy ott még tehetetlenebbül vergődjenek. Miért nem maradunk a becsüle­tes osztályharc alapján? Miért kell a magyar IWW-nak úszni az árral? és hencegni azzal, hogy mi nem vagyunk sovinisz­ták, de ugyanakkor a körülöt- jünk üvöltő sovinisztákat da- dázgatjuk és a kezükbe nyom­juk a kést, hogy azzal szúrja­nak hátba bennünket, mint már tették. Miért kell a magyar IWW- nak faji harcot vívni a saját maga faja ellen és miért nem osztályharcot mindenfajta ural­kodó osztály ellen? Az IWW elmélete csak egy­fajta harcot ismer és ez az osz­tályharc, ha minden IWW-ista A lapbizottság kérésére ne­kem jutott az a szomorú sze­rep, hogy Vaszkó munkástárs “ellenzéki” véleményére vála­szoljak. Szomorú szerep, mert habár Vaszkó mtárs. cikké­ben számos ízben a jóakaratról tesz említést, de mint látni fog­juk éppen ezzel a jóakarattal van a baj. Vaszkó munkástárs mindjárt cikke bevezetésében azt állítja, hogy “a magyar IWW-isták alighanem két részre vannak szakadva” és mintha a többség ezt el akarná tagadni, pedig “a helyzet sokkal komolyabb, hogy csak úgy elsikkadjunk a dolog felett”. Hát Vaszkó munkástárs, mi nem sikkasztottuk el a dolgot, hanem számos esetben irtunk már róla. Persze nem azt, hogy a magyar IWW mozgalom “ket­té van szakadva”, mint ön Ír­ja, mert ez nem igaz, hanem a tényt irtuk meg, hogy pár munkástárs nem helyesli a lap mai irányát. Ismételem, hogy csak pár emberről van szó, 4-5 egyén New Yorkban és vagy hárman itt, Clevelandon. ön a tiz ujján fel tudja sorolni őket, és a kisujjáig sem jut el. Ez a tény. így tehát azt állítani, vagy sejtetni azokkal, akik esetleg ezt nem tudnák, hogy a magyar IWW mozgalom ket­tészakadt, — legalább is egy kis “jóakaratu” ferdítés. Mint ahogyan ilyen “jóaka­ratu tévedés” az is, hogy mi ezt elhallgattuk, holott számos esetben irtunk róla. Ugyancsak ilyen “jóakaratu” tévedés az is, hogy a lezajlott konvención tapasztalta ezt az állítólagos két részre való szakadást. Hi­szen éppen azt panaszolták fel a delegátusok, hogy az ellen­zők, a kritizálok nem jöttek el. A delegátusok között egyetlen ellenzéki sem volt, pedig mi nem zártunk ki senkit, sőt el­lenkezőleg, nagyon szívesen láttunk volna minden komoly kiritkát. Ezt örökítette meg a jegyzőkönyv és egészen bizo­nyos vagyok benne, hogy ezt jelentette a new yorki delegá­tus is. Amikor tehát ön az ilyen egységről tanúskodó kon­vencióból azt a következtetést vonja le és igyekszik beadni az olvasóknak, hogy a magyar IWW mozgalom “ketté van szakadva”, akkor minden “jóa­karat” dacára is azt kell mon­danunk, hogy az ilyen állítás nem felel meg a valóságnak és legfeljebb “jóakaratu ferdítés­nek” vehetjük. Minden mozga­lomban van ellenzéki irány. De amikor az ellenzék olyan “tör­pe”, — mint ön is nevezi, ak­kor ne igyekezzen azt a moz­az osztályharc alapján fog áll­ni ,akkor ismét egy táborban leszünk. Geo. Vaszkó galom kettészakadása gyanánt feltüntetni. És mindjárt itt elintézhe­tünk egy másik kérdést is. ön panaszkodik, hogy mi, vagyis a többség vezetői kétségbevon­juk az ellenzék jóhiszeműségét, forradalmiságát, megrovásban részesítjük őket, stb. A való­ság itt is az, hogy éppen ez a pár ellenzéki ember csinálja ezt mivelünk. Példa erre önnek ez a cikke és az a pár hasonló irányú cikk, ami eddig a lap­ban megjelent, ön például szá­mos ízben azt írja ebben a. cikkben, hogy mi letértünk az osztályharc útjáról és sok más valótlanságot állít, amiket ön bizonyára kritikának tart, de ugyanakkor azt szeretné, ha mi, a többség képviselői nem válaszolnánk, nem élnénk a kri­tika joggával, hanem hallgata­gon elismernénk a hamis váda­kat. Mi mindenkor nyitva tar­tottuk lapunkat a kritizálok részére. De az is természetes, hogy az ilyen bírálatokra, — különösen ha oly sok igazság­talanságot tartalmaznak, vá­laszt adunk. Válasz nélkül hagyni egy olyan cikket, mint például az önét is, nem jóaka­rat volna részünkről, hanem osztályellenes büncselekedet és cserbenhagyása annak a több­ségnek, amelyet képviselünk, mert ugyebár az már csak ter­mészetes, hogy lapunknak nem a “törpe” ellenzék véleményét, hanem a lapot fentartó nagy többség felfogását kell vissza­tükröznie. A bevezetés után megálla­pítja, hogy három kérdés kö­rül vannak lényeges eltérések. 1) A háborús kérdés. 2) Az orosz kérdés. 3) A magyar ügy. Nézzük hát sorban mind a hár­mat. 1) Azt mondja ön, hogy a “háborús kérdésben a többsé­gieknek álláspontja az, hogy igenis szükséges háborút foly­tatni a nácizmus és a fasizmus világrulami törekvése ellen; viszont a kisebbség nagyobb része azt állítja, hogy az egyik kutya, a másik eb”. Tehát még ennek a “törpe kisebbségnek” is van egy többsége és egy kisebbsége. Az ellenzék többsé­ge tehát azt állítja, hogy a ha­dakozó felek egyike kutya, má­sika eb?- Hát a kisebbség mit állít? Csak nem azt, hogy a munkásosztály számára az len­ne jobb, ha Hitler győzne? Mintha hallottunk volna ilyes­mit is. És ön volt éppen egyike azoknak, akik az ilyen kijelen­tések ellen a legélesebb hangon tiltakoztak. Sőt még az “eb és kutya” megahatározást sem fogadta el. Mi történt azóta, hogy most helyet ád ennek a felfogásnak? Avagy ön nem tartozik sem kisebbségi, sem 3 oldal többségi törpe ellenzékhez ? Nekem úgy tetszik, hogy a fél­tucatnyi ellenzékünk már nem is két, hanem három csoportra oszlott. Melyiknek az álláspont­ja a helyes? Melyiket elégitsük ki azzal, hogy a saját álláspon­tunkat félredobva az ő nézete­iknek szenteljük a Bérmun­kást? Mondjuk, hogy átengedjük önnek, önnek, aki a Bérmun­kásra vonatkozólag ugyancsak ebben a lapban, ezen lap olva­sóinak ezt meri Írni: “Most pe­dig próbálnak bennünket rá­venni, hogy higyjük el, hogy vannak jó kapitalisták és van­nak rossz kapitalisták és a jó kapitalista törekvéseket támo­gassuk . . .” Hát nem gondolt arra, hogy a Bérmunkás olva­sói akik soha egy szót nem lát­tak lapunkban, amire ezt le le­hetett volna Írni, önt majd “jó­akaratu” rágalmazónak tekin­tik? És pontosan ilyen természetű írásának a következő szakasza is .amelyben a mai irányítók “a hivatalos elméleti magyará­zók” ellen támad, akik a Mun­kás Betegsegélyző Szövetség­gel kapcsolatos dolgokban ön szerint nagy kudarcot vallot­tak. Nem-e lett volna az ön ré­széről sokkal tisztességesebb eljárás, ha megnevezi, kit akart támadni. Az események úgy hozták, hogy már több mint két év óta nekem van legna­gyobb szerepem a Bérmunkás elvi álláspontjának irányításá­nál. Rajtam kívül, cikkei nagy­mennyiségénél fogva Kovács munkástárs szerepel legtöbbet. De sem nekem, sem Kovács munkástársnak abszolúte sem­mi közünk sem volt ahhoz a betegsegélyző ügyhöz. Nem voltunk tagjai, nem is avat­koztunk bele. Azonban önnek sanda mészáros módjára irt cikkéből a gyanútlan olvasó azt következtetheti, hogy mi va­gyunk a ludasok abban a bizo­nyos ügyben. Én nem tudom, hogy kudarcnak vagy sikernek nevezhető-e a betegsegélyző ügy, de azt tudom, hogy ön volt annak egyik főintézője és senkinek azért nagyobb dicsé­ret, vagy nagyobb gáncs nem jár, mint éppen önnek. Ha ön úgy tartja, hogy itt nagy hi­bát követtek el, akkor abban ön éppen olyan ludas, mint bárki más, de most szeretné másokra tolni. 2.) Bevallom, a szégyenpir öntött el, amikor az oroszokra vonatkozó Írását elolvastam, noha ismertem önnek az oro­szok iránti rettenetes gyűlöle­tét. Hét vagy nyolc évvel eze­lőtt előadást tartottam New Yorkban, amikor az orosz kér­dés is szóbajött. ön akkor is elmondotta nagyjából ugyan­azon dolgokat, amiket itt leirt és kérdezte, hogy mit szólok hozzá. Azt feleltem önnek, (Folytatás a 6-ik oldalon) LÉNYEGES PONTOK AZ OROSZ KÉRDÉS BÉRMUNKÁS IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipar! Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom