Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-06-26 / 1273. szám
1943. junius 26. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) MORSE ÉS MARCONI 1911 junius 22-én éjjel 2000 máglya gyűlt ki az Egyesült Királyság területén, hogy hírül adja Nagy-Bri'tannia népének az angol király megkoronázását. ősrégi szokás emléke maradt főn ezekben a máglya-tü- zekben, melyek hajdan és pedig nemcsak Nagv-Britanniában, nagy örömök és veszedelmek, fontos események hireit közvetítették az együvé tartozó, de nagy távolságokban szétszórt népek között. Aischylos említi Agamennon cimü szomorujáté- kában, hogy a győztes fővezér Troja bevételét még ugyanazon éjjel máglya-tüzekkel adta tudtára feleségének, ámbár 70 mérföld és közte két tenger választotta el őket. Darius perzsa királyról mondják, hogy birodalma legtávolabb eső tartományaitól egészen a fővárosig jó tüdejü embereket állított ki a magaslatokra, akik hangosan kiabálva adták tovább egymásnak a fontosabb híreket úgy, hogy a király még ugyanaz napon megtudott mindent, ami harminc napi járóföldön belül történt. Perseus Jrirály ahogy Herodott föl jegyzi, már valóságos telegráf-vonalakat állított föl, melyeken fáklya-jelekkel adták tovább a hirt, mig Hannibal, Titus szerint hatalmas őrtornyokat építtetett Afrikában és Spanyolországban, hogy bármikor hirt kaphasson Karthágóból és üzeneteket is küldhessen oda. Krisztus előtt 450-ben, állítólag olyan saktáb- la forma készüléket eszeltek ki, melyen az abc 25 betűje öt vízszintes és ugyanannyi függőleges sorban volt elhelyezve úgy, hogy mindegyiknek meg volt a maga jelentősége és nappal zászlókkal, éjjel pedig fáklyákkal jelezték az egyes betűket, vagyis abc szerint te- legrafáltak. Többé kevésbé szerkezetekkel adtak hirt a távolba az egész középkorban, sőt az újkor első századaiban is és újítást csak abban az optikai híradóban látunk, melyet Worcester ir le és Amoutons tovább fejlesztette. Ha még megemlítjük Hook angol gépész rendszerét, aki mozgatható lécekből mindenféle geometriai alakot állított össze és ezeknek előre megállapított értelmével teleg- rafált, akkor úgyszólván, kimerítettük az újkor találékonyságát is egészen Vhappe föllépéséig. Ez a francia mérnök 1790- ben kezdte meg kísérleteit híradó-készülékeivel, mely csakhamar fölkeltette a Konvent figyelmét is. Delauny Konrád támogatásával a rendszer annyibon, ha figyelembe vesszük, hogy az újságok szerint a harmincas évek derekán levő nők, 10 évi házasság után hibtelen erős vágyat éreznek aziránt, hogy gyermekük legyen. Az emberi művelődés történetéhez ez a helyzet igen érdekes adatot szolgáltat. I ra tökéletesedett, hogy a kormány 1793-ban, Pans és Lille között 30 mérföld hosszúságban fölállította az első híradó vonalat 22 állomással. E vonalak hegyeken dombokon és tornyokon mentek keresztül, 2 ablakos épületek segítségével melyeken át lehetett látni a legközelebbi állomásig. Az állomás födelén függőlegesen nyúlt a magasba egy hosszú rúd, melynek felső végén föl és lefelé mozgatható, 196 egymástól tisztán megkülönböztethető jelet adott, ezekből kiválasztották a 70 legkönnyebbet és nemcsak betűket és számokat, hanem írásjeleket és megtudtak adni velük. Ezen híradó hálózat csakhamar kiterjed az egész országra és valamennyi Párisba futott össze, a közbeeső állomások Páris felé vagy a vidék állomásáig, csak mechanikailag ismételték a hiradó állomás minden mozdulatát és igy közvetítették a fontos eseményeket, vagy parancsokat. A híradás elég gyorsan ment úgy, hogy a bevált rendszert más országok is utánozták, noha meg volt a nagy fogyatkozása, hogy csak nappal és akkor is csak tiszta időben volt használható, ha esett vagy köd volt, még ha csak két állomás között is a sok közül az egy vonal meg volt bénítva. A sürgönyök éppen ott szakadtak meg, ahol talán legérdekesebbnek ígérkeztek. A kísérletezők tehát oly hiradó- készülők szerkesztésén törték a fejüket, melynek működését ne zavarja meg az éjszakai sötétség és az időjárás szeszélyessége s egyúttal gyorsan is közvetítse a híreket. A villamosság nagy haladó sebessége már korán kelthette azt a gondolatot, hogy alkalmas lenne távoli híradásra, mivel azonban a dörzsölési vilamos- sággal erős és tartós áramot fejleszteni nem lehetött, a kísérletezők csakhamar áttértek a galvánós villamosságra, melynek erőforrása sokkal akalma- sabb és megbízhatóbb volt és Sommering 1808-ban megszerkesztetne az első galvánós te- legráfot, mely a villamos áramot 35 dróton, ugyan ennyi viz- bontó üvegbe vezette és ezeket az abc betűvel jelölte meg. Ekkor már németországi egyetemnek fizikai tanárai, sokat foglalkoztak a villamosságra alapított telegráfia eszméjével és bár elméletét úgyszólván ők alkották meg, a gyakorlati kivitel dicsőségét a praktikusabb angolok és amerikaiak vitték el. William F. Cooke tanítványa volt Muncke heidelbergi egyetemi tanárnak és ennek előadásain ismerte meg a vil- lamdelejesség törvényeit. Evvel a tudásával, sőt már kész mintával tért haza Angliába, ahol Whealstone hires fizikussal szövetkezve, 1837. május havában, szabadalmat vett a javított villamos távíróra, melynek lényege az volt, hogy a megindított villamos áram billentyű megnyomásával megindult, mire a mágnestű kilengett (Oersted törvénye). A kilengések száma, mindig bizonyos betűt jelzett. Ezt a rendszert később Whealstone Steinheal tökéletesítette. Steinheal tanár érdeme az a fényes gondolat, mely a táviró berendezési költségeit felére szállította le, hogy dupla drótvezeték helyett, az elektromos áram körforgására elegendő csak egy vezeték, mert a másikat nagyon jól pótolja a föld. A táviró használata azonban eleinte nagyon lassan terjedt, aminek oka nagy részben az volt, hogy a közönség nem igen érezte szükségét. Egy nevezetes eset azonban hirtelen ráterelte a közfigyelmet és mindenki előtt világossá lőtt a gyors híradás roppant fontossága. Újév napján 1845-ben gyilkosság történt az angolországi Salthill városban. A gyilkos Londonba menekült és a gyilkos letartóztatásában nagy szerep jutott a telegráfnak, mert mire a gyilkos vonaton Londonba érkezett az állomásra, már várták a rendőrök a telegráfi- ával küldött személyleirással és letartóztatták. E nagyfontossá- gu szolgálatból a hatóság és a társadalom egyaránt megértette, mily óriási jelentősége van a gyors híradásnak és most már gyorsan népszerű lett a telegráfia úgy, hogy az egyes államok vetekedve azonosították az uj intézményt. Eközben Morse, aki sok ideig volt Európában, hol festészeti tanulmányokkal foglalkozott, szintén kísérletezett a távíróval, melynek ideáját Európában jártakor ismerte meg. Miután egyik próbakisérlet fényesen sikerült, a kongresszus egyik tagja erre a célra 38.000 dollárt szavaztatott meg, hogy Morse nagyobb arányokban ismételhesse meg kísérletét. Ezt az összeget a kongresszus 1843-ban ki is utalványozta, mire 1844-ben szervezték első 40 mérföld hosz- szu táviró vonalat, melyen az első sürgöny csak négy szóból állt, melyet hardforthi történet- tudományi társulat múzeumában még máig is őriznek. Ez az a zseniális újítás, — hogy Morse készüléke jelekkel továbbítja a híradást — csakis ez biztosíthatta a táviró elterjedését az egész világon és noha már annyi javításon és újításon ment keresztül a Morse táviró, hogy igazán csak az alapelv érdeme a föltalálóé, ez az érdem oly nagy, hogy örökre megőrzi Morse nevét az utókor hálás emlékében. A javítások és újításokban a kísérletezők között két magyar névvel találkozunk Pollák Antal és Virág József. Pollák és Virág találmánya az átlyukasztott papirossal, a telefonnal és fotográfiával egyesitett. A föladás kilyukasztott papiros segítségével történik. A föltalálok 1889-ban kezdték meg kísérleteiket, eredményével bebizonyították, hogy jó és rossz időben egyaránt, óránként 100,000 szót képes közvetíteni 600 kilométeres távolságban. A föltalálok át hajóztak találmányukkal Amerikába és e rekordok e klasszikus hazájában már 150.000 szót közvetítettek óránként! Percenként 2580 szót vagyis másodpercenként 43 szót ez oly óriási eredmény, mely joggal ejtette bámulatba a szakértőket. Még nagy távolságokra is, New York és Chicago között 1300 kilométer távolságon, percenként átlag 1000 szót a legnagyobb biztonsággal fölvett, vagy leadott a magyar föltalálok gépe. A Pollák-Virág féle gyorstáviró tehát teljesen önműködően adja le a sürgönyöket és a leirt szöveg tiszta, hibátlan és gyönyörűen olvasható. Egy uj rendszerű gépezet segítségével állítólag harminc gép dolgozhatik egy vezetéken, ami azt jelenti, hogy Pollák-Virág féle gyorstáviró óránként harmincszor 50.000 szót adhat tovább! Oly szédületes eredmény ez, aminő>t emberi kéztől soha sem mertek volna remélni a táviró első föltalálói, de ilyen gyors munkára még csak kivételesen sincsen szüksége társadalmunknak és éppen ez az, ami gátolja a zseniális gyorstáviró elterjedését. A találmány megelőzte korát, a föltalálok a jövőnek dolgoztak és ki tudja, mikor éri utói a jövő az ő zsenialitásukat?! Bizonyára sokkal hamarább fog elterjedni a telautograf, amellyel mindenki saját maga táviratozhat és a címzett az üzenetküldőnek saját kezeirá- sával kapja meg a sürgönyt. A görög szónak már a jelentésében is benne van ez a szolgáltatás: telaugraf annyit jelent, távolba iró. Valóban segítségével sajátkezű Írásunkat közvetíthetjük, még pedig olyan messzire, amilyen messzire a vezetékdrót ki van feszítve, mert amit az emberi kéz a fölvevő telautográfon végez, száz meg száz mérföldnyire híven utánozza a leadó telautográf. A zseniális szerkezet legelső és még tökéletlen alakja Elisha Gray tanár müve. Ennek a régibb keletű gépnek az volt a főhibája, hogy csak akkor működött pontosan, ha a sürgöny- ző igen lassan irt, ahogy meggyorsította az átvevő telautog-' ráf nem bírta követni, hátramaradt az írásban, amiből aztán zűrzavar támadt és a sürgöny értelmetlen lett. A találmány tehát, mint kevésbé praktikus, lassanként feledésbe merít, mig egyszerre csak Ritchie Foster négy évi szorgalmas tanulmányozás után any- nyira megjavította a gép szerkezetét, hogy most már kifogástalanul működik. A telautográf előnyei a közönséges táviró fölött az, hogy minden irni- olvasni tudó ember segítség nélkül maga használhatja és nincsen szükség közvetítő hivatalnokra, minden 'távirat szövege és kézirata megmarad a föladónak. Továbbá lehetetlen a drótvezetékbe titkosan bekapcsolt eszközzel is megtudni a sürgöny titkot és maga a tel- autogramm sajátkezű Írása a föladónak, tehát ép oly hiteles mint a levél. (Folytatjuk) Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! I i
