Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-06-26 / 1273. szám

s oulai BÉRMUNKÁS 1943. junius 26. TÁRCA Benjámin Samu tragédiája (Folytatás) Az öreg csontos asszony hát­radőlt székében, a kötését le­ejtett a földre és az arca sze­derjes volt a rémülettől. A sze­mei kimeredtek, a szája eltor­zult és ujjaival görcsösen bök- dösött a levegőbe. Hörgött, mi­kor kiabált: — Mars vissza, mars.... Ne bántsatok engem ... A vén esernyőcsinálónak j majd kiugrott a lelke, amikor Blaunét kiabálni, verekedni lát- j ta a semmivel és kiszaladt a konyhába. Hallotta, hogy Blau- né fölkelt a helyéről, szaladgál a szobában és egyre kiabál: — Mars vissza.... Nina, Jolán .... hess, hess.... Benjamin Samu künn a kony­hában hamarosan az eszéhez térit és vízbe mártott egy törül­közőt, aztán szepegve, de el­szántan bement a szobába és háta mögé kerülve Blaunénak reáboritotta a homlokára a vi­zes ruhát. Blauné elroskadt egy székre és a hideg ruha lassan­ként megfagyasztotta agyré­meit. Mikor föleszmélt és ma­ga köré nézett, Benjamin Sa­mu állott mellette, mosolygós arccal, hunyorgattó szemekkel és egyre borogatta, hüsitgette a homlokát. — Köszönöm, Benjamin ur .... — -súgta az esernyőcsináló­nak, de aztán újra indulatos lett és rárontott Benjamin Sa­mura: — Nincs igazam?.... Pipacsos leüt Blauné arca és szemei ki­dülledtek a nagy haragtól: — Minden szegény lánynak ki kell tekerni a nyakát, mi­helyt megszületik. .. öreg tyuk marad, soha el nem viszik. Lesz belőle vondra, uccai cafat. Ne­kem is volt két leányom, de most már egy sincs.... Nincs igazam.... Nincs igazam?.... Azt mondja, hogy nincsen....? Blauné arca eltorzult dühé­ben és Benjamin Samu mellé lépett, — de az öreg esernyő­csináló nem vesztette el lélek- jelenetét és káprázó szemekkel bár, de már biztosan látta kö­zeledni maga felé a meleg, ke- nyérdus jövőt és türelmesen, ünnepies komolysággal hang­súlyozta szavait: — Igaza van, Blauné.... csak a fiuk, csak a fiuk.... Benjamin Samu ez izgal­mas eset után gyorsan vonta le a konzekvenciáit: a házasságba Blauné három fiával jön a két lány is; talán akkor szállnak le közéjük, amikor enni kelle­ne, vagy aludni jól esnék, de életbölcsessége nagy gyorsan eljuttatta külön igazságához: a nyomorúság méhéből ezer rém kandikált feléje mindig, két hazajáró lélek azért sem fogja megrontani az ő kínálko­zó uj életét.... Innentől, hogy az öreg esernyőcsináló elrendez­te gondolatait, szolgáló szerep­re vállalkozott Blauéknál.... A zörgő, sovány asszonyt megkí­mélte minden munkától és le­ment bevásárolni a piacra, huz­dogálta az ágyakat, az asztalt,!] ha takarított, megvárt, meg­foltozott mindent, ami ruhane- ] mü elszakadt Blauné — persze , — mindezen nem csodálkozott, megszokta, hogy a házban min- - denki őt szolgálja és később már parancsokat is osztogatott Benjamin Samunak, szaladjon le a boltba, gyújtsa meg a lám­pát, hozza a lába elé a zsámolyt és a vén bölcsész hűségesen szolgált, mint a legderekabb kutya és nevetett a lelke, ha rá­gondolt az izgalmas pillanatra, amikor a sok szolgálat fejében megkéri majd Blauné kezét.... Benjámin Samu fölött azon­ban, mint már annyiszor — még napsütéses időben is — a menny bolt újra borongani kez­dett. Blauné a roham óta ko­molyan elindult a megbolondu- lás útjára. A két leánygyermek a siri világban szövetkezett és mindsürübben látogatták az édesanyjukat, aki titokban, csöndesen elküldte őket, mie­lőtt felnőttek, megöregedtek volna és nem kellett megsava- nyodniok a párta örökös vise­lésétől... Blaunénak egyébként mélységes volt a meggyőződé­se, hogy jól cselekedett. Bűnös, rossz asszonynak tartott min­den szegény anyát, aki leány- gyermekeket szült. Nem külön­böztette meg magát sem. A gyermekágyban, akkoron, a gyötrelmek között is gyűlölköd­ve feküdt és felbőszült, szitko­zódott, ha a tudós asszony je­lentette : — Blauné asszony, kisasz- szonyka van.... — Az ilyen ese­mények voltak tulajdonképpen az okozói is a dühös veszekedé­seknek, amikor Blauné nem takarta gondolatát és szidta, kínozta az urát, mert rászaba­dította a csapást. A második leánygyermek születése után szökött a másvilágra Blauné férje, akinek e családi szeren­csétlenség óta nem volt - se éj­jele, se nappala. Éjszaka nem engedte aludni az asszony és azzal tartotta ébren, hogy rá- rá kiabált: — Bőg a porontyod, mert nincs neki hozománya.... — Nappal pedig bántotta a világ, mert nem adott kenyeret a gyermekei számára és e tizcsa- pásos időben egyszer csak olyant gondolt, hogy az isten elrendelte: a házasságközveti- tők töröltessenek el a föld szí­néről és azon a drámai est^n, amikor odahaza a feleség meg is verte, Blau, a házasságközve- titő, elhitte a benső szózatot.... Blauné, amikor magára maradt három kis fiával és leánykái­val, keményen és erélyesen át­gondolta a helyzetét. így tör­tént, hogy rövidesen a nagy cél tudatában ,leánykáit halkan átsegítette ez árnyékvilágból és egy jobb életet festegetve a- maga számára a messzeség kárpitján, szigorúan hozzálá­tott fiai fölneveléséhez. A gyer­mekek serdültek és megszok­ták a rabszolgaságot és mind­máig baromi nyugalommal, so­hasem lázadozva, szolgálták az anyjuk zsarnokságát. Blaunénak már ezelőtt is voltak fekete találkái a leánya­ival, de a nagy roham óta a hazajáró gyermekek csak nem akartak távozni mellőle. Ott lebzseltek mindig körülötte és a nap minden időszakában föl­keresték Blaunét, melléje szök­tek, ha a karosszékbe leült pi­henni, utána osontak, ha kiment a konyhába és körülperegték az ágyát, ha aludni tért. A vén esernyőcsinálónak ugyancsak akadt dolga ... Most már a zse­bében hordta mindig a törülkö­zőt és ha Blauné elkezdte a bo­londját járni, az öreg esernyő­csináló csak szaladt a konyhá-' ba, vízbe mártotta a jótékony ruhát és borogatta, hüsitgette a rémüldöző asszony homlokát. Blauné egyszer csak mégis észrevette Benjamin Samu rop­pant szolgálatkészségét. Ólmos, esős délután történt, hogy Blau­né ismét hadakozott rémeivel. A kiszáradt asszonyt már any- nyiszor körüljárták a kisérte­tek, hogy gyöngeségében ágy­ba dőlt. Benjámin Samu a vi­zes törülközőt ráborította Blau­né arcára és megigazította a fejét a vánkoson. A háborodott asszony kikandikált a hűvös le­pel alól és fölsóhajtva, merev mosolygással megkérdezte az esernyőcsinálót: — Mondja, Benjamin ur, mi­ért olyan jó. maga hozzám? Benjamin Samu ezúttal is épp olyan rejtelmesen kacsin­tott Blaunéra, mint ahogyan ezt az utóbbi eseménydus idő­ben mindig tette. Fonnyadt, ki­csiny arcán derülten futott át a vidámság és hunyorgató sze­meivel pajkosan nézett a beteg asszonyra. Blauné megismételte a kér­dést és már izgatottan sürget­te a feleletet. Benjamin Samu megérezte, hogy eljutott nyo­morúságos, öreg életének gyö­nyörű pillanatához, de hirtelen, mintha a szive beleszakadt vol­na a torkába, otlt dobogott és a vén esernyőcsináló kapkodott a levegő után. Blauné türelmet­len lett, fakó fejét fölemelte és rámeredt a gyáva Benjamin Samura, mikor rárivalt: — Mit akar maga tőlem, mi­ért olyan jó hozzám.... — Mert szeretem magát i Blauné, mert el akarom venni. — Benjamin Samu boldogan kiegyenesedett az ágy mellett és nagyon megörült a bátorsá­gának, hogy el tudta mondani vallomását, de meghökkent, megzavarodott, amikor Blauné fölnevetett és őrjöngeni kez­dett. — Úgy.... igazán. .. nem elég a két leány.... már megint itt vagytok? mars vissza, mars.... Benjamin Samunak csak any- nyi ideje volt, hogy szégyen­kezve, mosolygósán megjegyez­te: — De ugyan, Blauné. .. mi öregek vagyunk.. . — tovább nem bészélhetett, mert Blauné az éjjeli szekrényről fölkapta a gyertyatartót és hozzávágta az esernyőcsináló fejéhez. A tom­. boló asszony kiugrott az ágy­ból és törte, zúzta a székeket, az ablakokat és kiszaladt a fo­lyosóra, ahol az emberek aztán lefogták.... Benjamin Samu itt érkezett el tragédiája utolsó fejezetéhez, mert a jószivü emberek a men­tőkhöz telefonáltak, akik Blau­nét, bizony, könyörtelenül be­vitték a bolondok házába.... Mint mondottuk, ezen izgalmas délután megeredtek az ég csa­tornái és jó Benjamin Samu, mit tehetett egyebet a vizes ruhát, amivel Blaunét mindig borogatta, rákötötte vérző fe­jére, aztán esernyőit hóna alá véve, újra bejárta a hütlenül elhagyott házakat és gyönge hangja reszketett az erőlködés­től ,amikor könyörgősen kiabál­ta: 1 — Esernyőt javítani, foltoz­ni, javítani... VALLÁSSZABADSÁG OROSZ­ORSZÁGBAN MOSZKVA, junius hó: — Mikhail I. Kalinin, a Szovjet Union elnöke, a napokban mon­dott beszédében vallási türel- mességre intette a fiatal kato­nákat. Az orosz kommunista párt moszkvai csoportjának az egyik lapja közli a beszédet, amelyben Kalinin ezt a kijelen­tést tette: “Sokszor halljuk, hogy had­seregünkben, különösen az idő­sebb katonák között vannak olyanok, akik keresztet visel­nek és imádkoznak. Ezeket a fiatalok kicsufolják. Nem sza­bad elfelejtenünk, hogy mi nem üldözünk senkit sem a vallási meggyőződésért. Mi úgy tart­juk, hogy a vallás félrevezető intézmény, amely ellen azonban tanítással kell küzdeni. De miu­tán még mindig nagy tömegek állnak a vallás befolyása alatt, nem csúfolhatjuk és nem te­hetjük nevetségessé őket. Ért­hető, hogy a fiatalság előtt a vallási gyakorlat nagyon ne­vetséges és egyesek mulatsá­got találnak annak kigúnyolá­sában, amit azonban nem sza­bad megengednünk.” Kalinin ezen kijelentése meg­erősíti a Szovjet kormány előb­bi állítását, hogy Oroszország­ban a vallás már nem problé­ma, amennyiben a fiatalságot felvilágosították és az időseb­beket akik vallásosak marad- i tak nem kell gúnyolni, mert az­zal éppen az ellenkező, hatást érik el. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK junius 5-ig: Rose Erdélyi, Buffalo ............ 1 J. Pederi, New York ........ 1 A. Molnár, Cleveland .......... 1 J. Mácsay, Detroit .......... 1 M. Bacsa, Chicago ...... 2 St. Ehasz, Brunswick ______ 1 J. Zára, Chicago .................... 2 F. Szüch, So. Bend ............... 2 J. Deák, Akron ...................... 4 J. Hosszú, Chicago ................ 1 M. Varga, Detroit ................... 3 J. Fodor, Cuyahoga Falls .... 2 J. Sorg, Schenectady ............ 1 D. Zakor, Coraopolis ___ 1 A. Kucher, Pittsburgh......... 2 J. Mogor, Cleveland .............. 1 A. Ökrös, Cleveland ............ 1 P. Turucz, Newark ....... 1 FELÜLFIZETÉST ADTAK junius 5-ig: J. Mácsay, Detroit ............ 1.50 Chicagói köz. ünnepély ....37.50 N. Juhász, Pleasantville .. 2.00 A. Fekete, Akron ............ 1.00 E. Petro vies, Akron .............50 J. Kish háziünnepély Los Angeles ..................43.00 A. ökrös, Cleveland .......... 1.00 Visi-Saytos összejövetel Detroit ..........................32.00 Julia Kish, Cleveland ...... 2.00 Yetty Révész, Hollywood 30.00 Kér. Értekezlet, Clev.........38.50 J. Nedin, Pittsburgh ........ 1.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom