Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-06-26 / 1273. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1943. junius 26.

sutasokat. Az újabb kori Magyarországnak, ezt a legreakci- ósabb, legvaskalaposabb alakját jelöli meg mintaképül. Ehhez még ajánlhatta volna a magyar királyi kakastollasokat is, akik nagyszerűen értették a sortüz adást a sztrájkolókra, közben csak arról a csekélysége ről felejtkezik meg ismételten a cikkiró, hogy Amerika népe a hitlerizmus ellen harcol és nem azért, hogy az itt teremtődjön meg.

Nem kérem, Amerikai munkás népe nem akar és nem tűr meg Hitlert, még ha azt Tisza Pista nemzeti színű gatyájába öltöztetik is.

A SZABADSÁG LAVAGJAI

Lapunk elgutolsó számában az egyik vezércikk foglalkozott a hírhedt sztrájkellenes törvénnyel, illetve annak azzal a részével, amely megtiltja a munkásszervezeteknek, hogy választási kampányra pénzt adhassanak.

Ezt a reakciós intézkedést, amelynek a célja a munkásság jogainak a csorbítása, kifogásolta Mrs. Roosevelt is és nagyjából arra az álláspontra helyezkedett, hogy általában elkellene tiltani azt, hogy a választási kampányokra pénzt lehessen adni és költeni, hanem minden jelölt államköltségen, ha a szavazólapra került, egyforma lehetőséget kapjon, minden nyilvános agitáción, mint rádió, újság hirdetés stb. vagyis a nagytőke ne gyúrhassa meg pénzével a választókat a lapok ezreiben elhelyezett hirdetéssel, a rádión elmondott beszédeivel, amelyet a nagytőke megtud fizetni, hanem minden jelölt egyforma lehetőséggel menjen be a választásokba.

Erre az észszérü és a mai társadalmi rendszerben egyetlen valamennyire demokratikus javaslatra felhördültek a reakció jólfizetett íródeákjai és rögtön megállapították, hogy ez a legvakmerőbb, leghitleribb merénylet a sajtó és szólásszabadság ellen. Meg tiltani azt, hogy a nagytőke ne tömhesse az ő firkoncait, ne vásárolhassa meg a rendelkezésére álló milliókkal a lapok hasábjait, a rádió hang- hiradásait, ez kérem merénylet a szabadság jogok ellen. Ez a Pegleri szabadság okoskodás, a legpimaszabb csalás, amit a szabadság jogokkal csak elkövetni lehet, hisz minden józanul gondolkodó ember előtt nyilvánvaló, hogy az amerikai szólás és sajtó szabadság azért nem egyenlő, mert az azzal való élésnek az előfeltétele az, hogy pénze legyen annak, aki azzal élni akar.

A legutolsó elnökválasztásnál a lapok hirdetési rovata, a rádió, az összes gyüléstermek, a legképzetteb szónokok a rendelkezésére álltak a két pártnak főleg a republikánusoknak ä hatalmas milliókra rugó választási kampány folytán, mig a többi pártoknak ezek az eszközök aránytalanul kisebb mértékben voltak igénybevehetők, miután nem volt erre pénzük. Tehát visszaélés a nagytőkések pártja részéről van a szólás és sajtó szabadsággal. Az utóbbi előfeltétele az volna, hogy nem csak a politikai, de minden hirNémet csecsemőket a “Lebensraum” benépesítésére

Irta: DONALD BELL

Az átlagos ember alig tudja elképzelni, hogy hová vezet a náci hatalmi őrület. Már két évtized előtt, mikor “Mein Kampf” cimü könyvét megírta Hitler, elhatározta, hogy a területi hódítás nem elég. A “Le- bensraumot” (élettárt), amelyet kard erejével szereznek, el is kell népteleniteni, hogy hely legyen a németek számára. De ahhoz, hogy az elnéptelenitett országolt újból betelepítsék, óriási számú németre volt szükség. Hitler előre látta, hogy erre a célra a német népet meg kell majd háromszorozni, hetven millióról körülbelül kétszázötven millióra.

A (terv első része, az ország- hóditás és az idegen népesség kiirtása, igaz, hogy csak nagyjából ,a háború első éveiben került kivitelre. A keleti részeken, főleg Lengyelországban és Ukrainában milliónyi embert megöltek. Azonban a második résszel, a német gyerekek termelésével, egy kis baj van. Az anyák nem működnek “terv szerint”.

Hitler persze, időt nem veszítve látott a német népesség megháromszorozásának megvalósításához. Mihelyt kormányra került, kiadta a parancsot Göbbelsnek, hogy csináljon propagandát a “népsürüsödésnek”. És a német kormány szava nem volt £sak írott malaszt. 1933- ban házassági kölcsönökkel csábítgatták a fiatal párokat az esküvésre. Azután a fiatal párok segélyt kaptak minden gyerek után, akit a világra hoztak. Az adótörvények a sokgyermekes családoknak kedveztek.

Fel is szökött a születések

detést megkellene tiltani a lapoknak, hogy az olvasók legyenek azok, akik fentartsák a sajtót ebben az esetben nem tarthatná a nagytőke a kezében a közvélemény irányítását, amit ma a hirdetéseivel megtehet, akkor nem adhatnának a nagytőkés újságok 3-4 centért 25 cent értékű nyomtatványt. A sajtószabadság előfeltétele az, hogy a sajtót az tartsa el, aki olvasni akarja, csak ebben az esetben lehetne szabad sajtóról és egyenlő lehetőségekről beszélni. De amig a nagytőke adományaival, jól megfizetett hirdetéseivel kezében tartsa a közvélemény irányítását a sajtón, rádión és szószéken keresztül, addig a munkásosztály az ő filléres lehetőségével nem tudja felvenni a versenyt és miután ez a kapitalista rendszerben lehetetlen, azért politikai handabandázás helyett a munkahelyen való Ipari Uniókba való szervezkedést kell, hogy folytassa, mint egyedüli eszközt, amellyel elérheti azt a társadalmi rendszert, amelyben az eszmék egyenlő lehetőséggel mehetnek be a küzdelembe, nem az egyéni érvényesülésért, hanem az emberi társadalom javáért.

száma Hitler uralmának első két évében, — de hamar visz- szaesett a korábbi szintjére. A nagy születésgyarapodásból végül nem lett semmi. Akkor a propaganda elővette a Hitler ifjúságban és a német lányok Bund-jában megszervezett ifjúságot. Biztatták a gyerekeket, hogy csak hadd legyen törvénytelen gyerekük. Mi tagadás, ennek eleinte nagy volt a sikere. Emelkedett a törvénytelen születések száma. Dehát, nem mindenkinek gusztusa a törvénytelen gyerek és az ilyen gyerek rontja a fiatal anya férjhezmenési esélyeit, úgy, hogy huzamosabb idő után és az egész nép számadatait nézve, végeredményben változást ez sem hozott.

Mikor a háború kitört, a propaganda irányt változtatott. Most a katonákhoz fordult, nem győzve hangoztatni, hogy minden katona kötelessége gondoskodni legalább egy utódról, aki túlélje őt a “népi” közösségben ,a lányokat pedig felvilágosították, hogy most nem kell kényeskedni. És valóban 1940-ben és 1941-ben a születések száma tekintélyes emelkedést mutatott. De aztán megint csak visszaesett. Úgy viselkedett ebben a német nép, mint az első világháború idején, mikor 1915-ben nagyon felment a születések száma, aztán pedig meredek vonalban visszaesett. A nagy fordulat az orosz háború kitörése után jött. Az asz- szonyok nem igen akartak világra hozni olyan gyerekeket, akiknek esetleg majd apa nélkül kell felnőniök. A születési statisztika mutatja, hogy az átlagnémet tudta, hogy mikor kitört az orpsz háború, a dolog komolyra fordult. Súlyos vesztességekre kellett elkészülni és a családalapítás vagy szaporítás körül óvatossággal kellett élni.

Most a nácik valami újat találtak ki. Már nem a hazafiassággal akarják horogra keríteni a halat, hanem ellenkezőleg a munkaszolgálat elkerülésével. Mindjárt a stalingradi katasztrófa után megjelent az általános mozgósításra vonatkozó törvény és kötelező munkaszolgálatot rendeltek el minden német nő számára. Ez alól csak a hatéven aluli gyermekek anyja és a jövendő anyák képezték a kivételt. De korántsem jelenti ez azt, hogy szociális érzésből fakadó kímélettel akarnak lenni az anyák iránt. Nem, minden anya, aki 1943. január 30-án ipari munkában volt elfoglalva, szolgálatban köteles maradni és az a gyermektelen munkásnő, aki ma teherbe esik, ugyancsak köteles tovább dolgozni.

Ellenben, ha a német asszonyok, akik eddig háztartásban dolgoztak, továbbra is el akarják kerülni, hogy gyárba rendeljék ki, akkor valami módon gyermeket kell hoznia a házhoz, vagy teherbe kell esnie. Ha az ember figyelmesen olvassa a

német újságokat, rájön, hogy a nácik helyesen Ítélték meg a német nőket, mikor feltételezték, hogy azokban semmi hajlandóság nincs a gyári munkára.

Februárban a német asszonyok még mindig abban reménykedtek, hogy ha örökbe- > fogadnak egy gyermeket, meg- * menekülnek a rettegett gyári munkától. A német újságok tele voltak apróhirdetésekkel, amelyekben nők gyerekeket kerestek örökbe fogadásra. Most, a szörnyű téli hadjárat után bizony volna elegendő kinálat hadiárvákban ennek a keresletnek a kielégitésére. De a náci hatóságok tüstént közbeléptek. Nem azért adtak ők felmentést az anyáknak, hogy hadiárvák otthonra találjanak. Uj gyerekek kellenek nem pedig gondoskodás a már meglevőkről.

Hogy hogyan “bánnak el” a náci hatóságok ezzel a hirtelen támadt örökbefogadási hullámmal, mutatja a Weser-Emsi kerületi náci vezetők esete, ahol kihirdették, hogy az örökbefogadó szülőket minden egyes esetben vizsgálatnak fogják alávetni, hogy megállapítsák, vájjon az örökbefogadó otthon alkalmas-e nevelési, egészség- gügyi és politikai szempontból. Ha ennek a vizsgálatnak a során kiderül, hogy a gyermek utáni vágy máról holnapra keletkezett, akkor “az engedély semmi esetben sem fog megadatni, ellenkezőleg a munkahivatal külön tudomást fog a dologról venni.” Ezután tehát- Németországban mindenki, aki gyereket akar örökbefogadni, politikailag gyanússá válik és az illető nő különösen kellemetlen gyári beosztást fog kapni.

így aztán a kép márciusban és áprilisban megint megváltozott. A fronton levő emberek hitvesei szabadságot kérnek a férjük számára, legyen az bármilyen rövid, mert gyermekeket akarnak. Ez furcsán hangzik, de igaz, és a német lapok Írtak róla. A “Schwarze Korps” •(Fekete Hadtest), a Gestapo közlönye, leveleket kapott német nőktől, akik leleplezik a gyermeknemzésnek ezt az “erkölcstelen” módját és azokat a nőtársakat, akik ilyen praktikához folyamodnak. És most •jön a legérdekesebb: a Gestapo újságja védelmébe veszi azo- | kát a német asszonyokat, akik I terhességgel akarják megkerülni a hadimunkát. Fontosabb a női munkánál, Írja a Schwarze Korps, a “háborús vesztességek pótlása és ezen is túl: az olyan arányú népszaporodás, amely lehetővé teszi majd a meghódított Lebensraum-nak igazán német élettel való megtöltését.

A szó teljes értelmében csak az erdő vadja erkölcsös, amely tudatos szándék nélkül szaporodik. Az emberi lénynek külső ösztönzésre van szüksége és ezt az ösztönzést szolgáltatja a munkaszogálat által felállított vagy-vagy.”

Ezzel a német újság kifejezetten bevallotta, hogy a munkaszolgálat eszközét használták fel arra, hogy a német nőket rábírják a gyermekszülésre. Igen nagy lehet a gyárimunka iránti ellenszenv és a hazafiasság sem állhat valami erős Iá-