Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-06-19 / 1272. szám
1943. junius 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) j A közlelkesedésben mindjárt j megakarták csinálni az első “villamos világítási társulat”- ot, de mikor a dolog megvalósításra került volna, minden abba maradt. Nem sokkal azután, (1849) Jacobi mérnök, a galva- nós másolás föltaláló ja, 185 cinkszén-elemes teleppel tet't kísérletet Leningrádon (Péter- vár). A telep a földszinen állt, a vezetődrótok fölnyultak a tengernagyi palota tornyába és a vilamos fény, december 8-án éjjel, oly pazar ragyogással világította meg a tengernagyi palotának torkoló három uccát, hogy a világosság 100 lépésnyi távolságban a gázláng fényét huszonötször felülmúlta, három vagy négyszáz lépsényire már csak kétszer akkora volt. E kísérletekből a szakértők azt a tapasztalatot szűrték le, hogy az elektromos áram fényereje a távolság növekedésének arányában oly rohamosan fogy, hogy lehetdten az összes uccá- kat és tereket egyetlen egy fényforrással megvilágítani tehát gázlámpák módjára kellene egymástól bizonyos távolságokra fölállítani a villamos lámpákat is, ez pedig nagy költséggel járna, mert minden lámpás számára külön telepet is kellene felállítani. Azonban, ha egyelőre még közvilágításra nem használták is az elektromos fényt, egyéb célokra még mindig hasznosnak bizonyult. Midőn III. Napoleon a modern Páris pompás uccáit és palotáit építtette a régi Páris ódon vityillói helyén, a munkások éjjel-nappal lázasan dolgoztak. Á nap egyik felében a napfény, másik felében a villamos fény világított. Nagyrészben villamos fény mellett épültek föl a londoni Westminster-hid és az 1862-ik évi világkiállítás csodaszép pavilonjai is. Használták továbbá az elektromos fényt a világitó tornyokban, de legin- inkább búvárok számára a tengerfenék megvilágítására, mivel a fényhez nem volt szükség oxigénre. Nagy szerep jutott neki véErre valószínűleg a konvenció utolsó napján kerül sor. Úgyszintén arra a fontos kérdésre is, mely a következő négy év» re azt van hivatva eldönteni, hogy a Rákóczi Egylet kívül maradjon az Amerikai Magyar Szövetségen, vagy pedig a magyar reakciót szimbolizáló más nagyobb egyletek mintájára lecsatlakozzon hozzájuk. A konvenció hangulatából ítélve, nagyon kévés reményük lehet a Magyar Szövetség urainak, hogy a Rákóczi Egylet garasait elkönyvelni fogják. Pedig ezen dolgoztak már hosz- szabb idő óta és elég sokat utazgattak Bridgeportra megkörnyékezni a Rákócziakat. A napokban majd elválik, hogy mit értek el. Erről a kérdésről, valamint a konvenció további eseményeiről a jövő lapszámunkban jelentéssel leszünk. gül a színpadokon is, ahol a holdvilágos jelenteket villamos fénnyel világították meg. Közben azonban a kísérletezések nem szüneteltek. Igazi jelentőséget mégis csak akkor kaptak ezek a kísérletezések, mikor a dinamógépek lehetővé 'tették egész városrész ellátását elektromos árammal egyetlen központi telepről. Megszűnvén az a nehézség, mely minden villamos lámpa számára külön telepet követelt, azonnal szembeszöktek a villamos világítás tagadhatatlan előnyei, a köny- nyü kezelés, a tisztaság, de leginkább az,hogy nem lévén égő fény, sem a levegő oxigénjét nem rontja, sőt a hőmérsékleteit sem fokozza, ami pedig kivált nyáron nagy hátrányára van a gázvilágitásnak. Mind amellett voltak még bizonyos nehézségek, melyeket le kellett győzni mielőtt a villamos világítás általánosan elterjedhetett. A szénből készített izzólámpánál ugyanis igen magas fokra kell hevítenünk a szenet, hogy kedvező eredményeket kapjunk. Ezt a magas hőfokot, mivel a szén olvadási pontja is- igen magas, látszólag semmi sem akadályozza. De szabad levegőn hevített szén hamar oxidálódik az az elég, ezért szükséges volt a szénfalat lehetőleg légüres üvegkörtébe zárni, hogy ne égjen el. Evvel ugyan elejét vették a szén elégésének, de a magas hőfok mégis elporlasz- totta a szénszálat ott, ahol az áramot fölvette úgy, hogy a szál könnyen elszakadt és az üveg belső fala is finom szénporral vonódott be. Ez az utóbbi baj volt a legkellemetlenebb, mert az üvegfalon lerakodó szénpor a fényerősségnek néha felét is elnyeli. Hosszas kísérletezések s számítások után megállapodtak abban, hogy a közönséges 16 gyerftyás lámpáknál 100 Voltos feszültség a legcélszerűbb és Budapesten a Magyar Villamossági R. T. csakugyan ilyen erősségű váltakozó árammal izzítja a villamos körték szénfonalait. Ezek a szénszálak bambusz, gyapot vagy lenrostokból, továbbá zselatinból sítb. készülnek. Ezekből az anyagokból egyenletes szálakat gyártanak és aztán garfittal vagy szénporral töltött, légmentesen elzárt tégelyekben 1000-1300 Cel- zius fok hőmérséklet mellett el- szenesitik. Az igy nyert szénszálat izzítva, szénhidrátokban gazdag folyadékba mártják, hogy vékonyabb, tehát jobban izzó helyein is szén rakódjék le és igy teljesen egyenletes legyen. Csak ekkor teszik bele a légüres üvegkörtébe, melynek falain át platinadrótok vezetik beléjük az áramot, a 16 gyer- ityás lámpákban a szénszál kö- rübelül 12 centiméter hosszú és a 100 Voltos feszültségű áram körülbelül 1000 Celzius fokra hevíti. A kísérletek a szénszálas lámpa gyakorlati alkalmazása után is tovább folytak és a kutatók oly izzó anyagot kerestek, melynek hőmérsékletét 1600 Celziusz fokon túl is emelhessék, anélkül, hogy a fényt sugárzó izzó-fonál tönkremenjen. Kísérleteiknél azonban figyelemmel kellett lenniök két körülményre, az izzólámpa anyaga könnyen nyújtható legyen, hogy finom fonalakat lehessen belőle készíteni és nagynak kell lennie az izzáskor látható fémsugarak számarányának. Számos kísérlet után két ilyen izzó-fémszálas lámpa jött forgalomba. Az ozmium lámpa, a már említett Auer szerkesztette, a tanlál lámpát pedig Bolton. Mig az izzólámpáknál a nagy hőhatáshoz szükséges el- lentállást a vezetők erős meg- vékonyitásával érjük el, addig az úgynevezett ivlámpáknál a magas hőfok azáltal keletkezik, hogy a vezetéket megszakítjuk, minek folytán a széncsucsok heves izzásba jönnek és a megszakított áram a ragyogó Ívvel köti össze a vezetővégeket. A szén magas olvadás foka és olcsósága miatt ezeket a vezetővégeket rendesen szénből készítik és az ilyen ivlámpáknál a hőmérséklet sokkal magasabb mint az izzólámpáknál és igy az izzólámpák fényhatása is sok- sak erősebb. Az izzólámpák levegőmentes sikere, mivel a vezeték légüres térben lassabban ég el, arra a gondolatra vezette a kísérletezőket, hogy ezt az ivlámpánál is kipróbálják. Mivel azonban a légüres itér az elektromos áramot nem vezeti és igy hát abban Volta iv se keletkeznék, inkább csak az anyag elégését előmozdító oxigén kiküszöbölésére törekedtek. Az első ilyen kísérletek azonban meghiúsultak, mert a zárt térben az üvegedény falai megfeketedtek az elégett szén kormától. Ekkor kettős gömböt készítettek, melyek szeleppel ellátott kis nyíláson közlekedtek egymással és a külső levegővel és ezek a kísérletek már kielégítő eredménnyel jártak. A Volta is hosszabb lett, fényesebben is világított, mivel a feszültsége nagyobb volt, a szenek pedig igen lassan fogytak úgy, hogy csak 150-200 óránként kellett kicserélni őket. Persze voltak a lámpának hátrányai is, fényhatása közönséges lámpáénak csak mintegy két harmad része, a lángnak kékes színe volt és folyton ugrált Bremer oly anyagokat kevert a . szén közé — meszet, strotium és magnézium oxidot, vagy kalcium fluoridot 20-50 százalzék arányban, melyek izzadva aránlag bőven bocsátanak ki fénysugarakat. E kísérleteknél azt tapasztalta, hogy ha változtatja a szén összetételét, változott a kibocsátott fény szine is és ilymódon vörös, narancs- sárga, aranysárga és fehérfé- nyü Bremer lámpákat készített. Leggazdaságosabb a sárga fény, melynek javarésze a kalciumból ered. A tengeri közlekedés biztonsága szempontjából szinte megbecsülhetetlen fontosságú a villamos fény. Újabban egyre nagyobb szerepet kezdenek játszani e téren a világítótornyok és fényszóró készülékek, melyek különösen a nagy ködben, de a viharos, felhős éjszakában is óriási szolgálatokat tesznek a tengeren. Csaknem egyidejűleg a villamos világítással kezdték meg a kísérleteket a villamos fűtés problémájának megoldását is, sajnos azonban egyelőre nem nagy eredménnyel. Bármilyen kényelmes és kellemes lenne is egydtlen csap el- forditásával pár perc alatt befűteni a szobát. Ma még le kell mondanunk erről, mert az elektromos kályhák drágán füte- nek. A fogyasztók ugyanis az elhasznált hektowat órák arányában fizetnek az elektromos fűtésért, világításért, egyáltalán az elhasznált elektromos energiáért, pontos számítások szerint az elektromossággal való fűtés ma még 10-20-szor drágább a kőszénfütésnél, tehát egyelőre alig használható. De ha a szobafültésre való elektromos hőforrások ma még alárendelt szerepet játszanak a gyakorlatban, annál fontosabbak az iparban az elektromos kemencék, a kohók és olvasztók, melyekkel már eddig is igen nevezetes eredményeket értek el, ami 'természetes is, hisz elektromos utón sokkal magasabb hőfokot fejleszthetünk és a hőmérséklet mindig állandóan tartható és tetszés szerint szabályozható. Az elektromos kemencék legfontosabb alkalmazása az acél előállítása, amelyre az elektromos kemence kiváltképen azért alkalmas, mert benne az olvadó vas teljes légmentesen elzárható a külső levegőtől és igy az oxidá- lás veszedelme teljesen ki van zárva. Fontos alkalmazást talál az elektromos kemence az aluminium gyártásában is, ahol az elektromos áramnak hevítő hatásán kívül még a vegybon- tó hatását is kihasználják, amennyiben az olvasztott kri- olitban oldott. Tudományos kísérleteknél különösen Moissan használta az elektromos kemencéket. Nagyobb szerencsével kísérletezett Crookes, aki igen nagy nyomással már tényleg csinált mesterséges szénkristályokat, de az igy előállított gyémánt először is nagyon apró, másodszor pedik sokkal többe kerülj mint amennyiért a kereskedésben kapható. Crookest megelőzőleg Moissan próbált mesterséges gyémántot csinálni ami nem sikerült, egyszerűen csak azon mullott, hogy nem tudta a megolvadt szenet lehűlése közben kristályosítani. (Folytatjuk) BONUSZT AKARNAK ADNI A KATONÁKNAK Egyik képviselő törvényjavaslatot terjesztett a kongresz- szus elé, hogy a II. Világháború katonáinak bonuszt adjanak a háború után. Hasonló volna ez az I. Világháború bonuszához, csak ez valamivel több lenne. A javaslat szerint minden katona körülbelül $300, vagy $400-t kapna bonusz formájában a leszerelést követő években. A bonusz jogossága Pearl Harbortól, 1942 december 1-től kezdődnék. A javaslat és a hadsereg létszámát figyelembe véve, az egész összeg körülbelül $3,000,000,00-t tenne ki.
