Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-06-19 / 1272. szám
8 oiaas BÉRMUNKÁS 1943. junius 19. TÁRCA I Benjámin Samu tragédiája Benjamin Samu esernyőcsináló volt. Az öreg ember nap- ról-napra járta a házakat, két- három ernyőt szorongatva a hóna alatt, és kicsiny törődött testéből szomorkásán szállott a kiáltás: — Esernyőit javítani, foltozni, javítani . . . Benjamin Samu élete különben hasonlatos volt a virágokéval. Ha esett az eső, föléledt és kivirult, de ha sütött a nap és nem hulloltt alá semmi az égből, roskadt teste még jobban összement és bizony-bizony nagyon borús napok hajoltak föléje. Egy szárazsági időszakban, amikor már hosszu-hosszu ideig nem hullott alá a mostoha mennyekből az esőmanna, a vén ernyőcsináló egy gondolatot halászott ki komor té- pelődései közül. Úgy történt a dolog, hogy megbarátkozott Blaunéval, akinél lakott. Az öreg, kiszáradt asszony az egyik ágyát albérletbe kiadta és ezidőszerint Benjamin Samu volt a soros, aki heti ötven krajcárért a zizegő matrácon éjszakánként megpihenhetett. A vén esernyőcsináló — úgy látszott, — állandó lakónak indult, mert eddigelé legalább ő volt az, aki hűségében a legkitartóbb volt. Elődei, a többi fillérnélküli ördögök, egy-két héten belül vagy maguk szálltak le az ágyról, — vagy maga a kevély, zörgő asszony jelentette ki gőgösen, rimánkodó bérlőinek : — Hja! .... még én fizessek magának, keressen magának más bolondot.... Blauné büszkeségének családi alapja volt. A három fia volt a fundamentum, amelyről elbizakodva nézett a világ szemébe. Bennük nem is csalódott soha és a fiuk vállvetve dolgoztak a fillérekért, amiket pontosan beszolgáltattak az anyjuknak. Tarkán választották meg a mesterségüket. Az egyik asztalos volt és ezért látszatra odahaza akárhogy düledezett is minden bútordarab, egészek voltak tökéletesen. A másik fiú a szücsmesterséget tanulta, ez öltöztette téli időre, jó meleg bundába, az anyját meg testvéreit. A harmadik fiú, az ur- féle volt a famíliában. Dijno- koskodott a törvényszéken és ő végezte a család irás-teendőit. A három fiú csudás elszántsággal robotolt a garasért és bátorkodó megjegyzésük soh’se, csak alázkodó szavuk volt az anyjukkal szemben. Blauné még most is féltékenyen őrizte tekintélyét és haragjában annyira félelmetes volt, hogy ez elől szökött meg annak idején a férje, aki a szitkokkal, verekedéssel viharos estén a Dunának ment és elcsúszott egy jobb hazába.... Blauné — természetesen — kordában tartotta még az öreg Benjamin Samut is, aki röviddel azután, hogy a matráccal eljegyezte ma,gát, elkérte a mérges asszonytól a család ösz- szes esernyőit és sorjában szépen megfoltozta azokat, a vékony drótküllőket pedik külon- külön megerősítette. Szombat este történt a nagy, a furcsa jelenet, — az engedelmes igába hajtott fiuk is odahaza voltak már, — hogy a Benjamin Samu Blauné elé helyezte a ki- reparált esernyőket és kijelentette, hogy nem kér semmit a munkáért. — Micsodát ? ingyen dolgozott.... — kérdezte álmélkodva Blauné. — Igen, maguknak ingyen, nagyon szívesen — Benjamin Samu mosolygott, töpörödött arca nagyon derült volt és sárgás szemeit hunyorgatva nyájasan nézett Blaunéra. A szigorú asszony örömében nevetgélt, krákogott és megdicsérte a vén esernyőcsinálót: — Maga igen derék ember Benjamin ur.... Benjamin Samu komolyan hozzálátott terveihez. Odakünn a rekkenő nyári idő felpörkölt mindent és Benjamin Samu esernyői mindikább megfakultak .A vén ember megfeszült szívóssággal kémlelte az alkalmat ,amikor a barátságát erő- sitgetheti Blaunéval. Egy ilyen de nagyon komor alkalom kínálkozott is és Benjamin Samunak a váratlan eseménytől reszketett még a lába is. Egy forró délután odahaza üldögélt és Blauné is benn volt a szobában, harisnyát kötögetett. A vén esernyőcsináló elmerengett tervein. Kiaszott, kicsiny fejét belepte a láz, mikor rágondolt az eshetőségekre.... ha elvehet- né Blaunét, a három fiával együtt.... Hosszú sanyarú életének minden vágyakozása találkozott ebben az érzésben: elvenni Blaunét, vagyis gond nélkül, pénzzel élni és nem kellene többé az ágyért se fizetni.... Sorvadt agy velejéből kibújtak a gyönyörű jelenetek és elringtak előtte a boldogságok.... A fiuk, a három fiú, hozzák haza a pénzt és odaadják Blau- nénak, neki is és nem kell többé házalni, a házakba belékiál- tan éhes nyomorúságát.... Benjamin Samu el nem eresztette ezt a gondolatát, hogy a Blaunéval megcsanálja a par- Ithiet. Nagyon kedvesen játszott már vele a képzelődés. Meleg lett a szive, mikor az ágyra gondolt. Elképzelte az estéket, amikor nyugalmasan, jóllakot- tan lepihen és nem kell többé .töprengenie, mi lészen másnap, lesz-e kenyérre, a hét végén nem kergetik-e ki az ágyból, mert csak rozzant parap- léi vannak, amiket nem vásárolt meg senki és szépen, csöndesen lehunyhatja a szemét, mert dolgoznak a fiuk, csinálják a pénzt, mint a méhecskék a mézet. .. Benjamin Samu lelkében muzsikált már minden, amikor hirtelen kiabálás, rikácsolás rezzentette föl álmodozásaiból.... Blauné káromkodott és süvöltött a hangja: — Takarodjatok, pusztuljatok, hess előlem mind a ketten.... (Folytatjuk) LIDICEI ÉVFORDULÓ LONDON, junius (ONA) — A héten csehszlovákok és bará-; taik a világ minden táján meg | emlékeznek a háború egyik leg- szomorubb eseményéről. 1942. junius 10-én történt, hogy a németek bejelentették, miszerint Reinhard Heyrich Gestapo hóhér meggyilkolását megtor- landó egy kis csehszlovák bányászközséget, Lidicét, eltörülték a föld színéről. Csehszlovák kormánykörök most először hozzák nyilvánosságra, hogy egyetlen egy élőlény, férfi, asszony vagy gyermek, nem élte túl Lidice pusztulását. A csehszlovák sajtó- szolgálat földalatti forrásokból szerzett értesülése szerint nem áll a németeknek az a jelentése, hogy csak felnőtt férfiakat végeztek ki a faluban, az asz- szonyokat pedig koncentrációs táborba, a gyermekeket javítóintézetbe küldték. A csehszlovák földalatti szervezet, amely a jelentés szerint, egész más eredményre bukkant vizsgálata folytán. Ez az eredmény részben olyan németekkel való bizalmas beszélgetésből alakult ki, akik résztvettek a falu ellen vezetett büntető eljárásban. A földalatti források jelentése szerint junius 10-én német bombavetők jelentek meg Lidice fölött, amelyek nagymennyiségű gyujitóbombát ejtettek a védtelen falura. Egyben a bányászközséget tankok vették körül. Mikor a megrémült lakosság menekülni kezdett az égő házakból, a tankok gép- fegyvertüz alá fogták. Egyetlen lélek sem menekült meg élve. A német hivatalos jelentés' szerint Lidicét azért pusztották el, mert “befogadta és segítette Heydrich gyilkosait” és hogy csak “a falu felnőtt férfi lakosságát végezték ki, mig az osszonyokat koncentrációs táborban helyezték el, a gyermekeket pedig javítóintézet gondjaira bízták.” A jelentés azzal a kijelentéssel zárult, hogy a helyiséget “ a földdel tették egyenlővé és nevét eltörölték.” A németek szerint Li- dicének 483 lakosa volt, mig a menekült cseh kormány a lakosságot 1200-ra becsüli. Svájci lap a magyar közhangulatról ZÜRICH, máj (ONA) — A “Skt Gallener Tagblatt” svájci napilap, mely hagyományosan foglalkozik keleteurópai, balkáni és különösen magyar dolgokkal, munkatársának cikkét közli magyar földről: “Északról is, délről is, írja a tudósitó, heves szelek fujdogálnak a Du- namedencében mostanában. A kemény politikai akaratú magyar nép, kinek elszánt önrendelkezési törekvései oly nagy szerepet játszottak ezer éven át Európa e részében, lassanként most is ráeszmél történel- Imi hivatására. Néhány hónapja hangzott el Serédy biboros- hercegprimásnak szava, hogy nincs nemzet akinek joga volna feláldozni magát más nemzet vezéréért. E nyilatkozat bizonyos feltűnést ugyan keltett de politikailag nem méltatták kellőképen. E szavak igazi értelme csak most kezd valóban szerepet játszani.” A lap megmagyarázza, hogy nem Tunisz eleste volt a közvetlen oka a magyarok lelki változásának, hanem inkább régi keletű “éles ellentét” a hivatalos kormány- politika és a magyar nép széles rétegének érzése között. Ezt az ellentétet még kiélezte a súlyos vérveszteség a keleti fronton. “Most, hogy katonák visz- szatérnek a keleti frontról, írja a svájci lap, az oly hangosan megénekelt ‘fegyverbarátság’ legendája ugylátszik szét- foszlott.” Az ellentét a kormány cselekedetei és a magyar nép kívánsága közt oly mérveket öltött, hogy a kormány nem viselkedhet többé közömbösen iránta. SAJTÓHIBÁK Sajtóhibák a lapokban még a legnagyobb elővigyázat dacára is elkerülhetetlenek. Láttuk ezt nagy lapoknál ,ahol elegendő és begyakorolt személyzettel dolgoztak. Ma, amikor a személyzet száma lefogyot és ezeknek is bizonyos százaléka uj, a sajtóhibák száma megnövekedett. A mi esetünkben a sajtóhibák megnövekedését elsősorban annak tudhatjuk be, hogy lapunknak nincs fizetett alkalmazottja. Mindannyiunknak hosz- szu órákat kell dolgoznunk az iparokban a megélhetésért és a beolvasásra sincs elegendő idő, igy könnyű elnézni a hibát. Másrészről a szedők is jobban el vannak foglalva s a gyorsabb munkánál a hiba is több. Ha a sajtóhiba szembeszökő, vagyis minden olvasó azonnal látja, hogy itt a szedésnél hiba esett, akkor nem jelent semmi veszedelmet. Az olvasó maga kijavítja az olvasásnál és ezzel a dolog elintézést nyert. Bosz- szantók csak az oly sajtóhibák, amelyek megvátoztatják a mondat értelmét. Gyakran egy picike sajtóhiba egészen más értelmet ad a mondatnak. így például a multheti számunk egyik vezércikkében azt Írtam, hogy a rövid ideig tartó sztrájkok tüntetések voltak a MUNKÁLTATÓ osztály túl kapzsisága ellen, amit a szedő a munkás- osztály túl kapzsiságának szedett. Noha ez esetben a szöveg többi részéből sejtetni lehetett, hogy sajtóhiba történt, mégis ezúton kérem úgy a szedőket, mint a korrektort a gondosabb munkára és egyben az olvasókat, hogy ily esetekben elnézéssel legyenek. (ffb.)