Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-01-16 / 1250. szám

BÉRMUNKÁS

5 oldal

1943. január 16.

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI

EGYSZÁZTIZ

Ahol pap emel szót

Ott az igazság megfeszitte- tik. Petőfi

Az amerikai magyar újságokban egy felhívás, vagy nyilatkozat jelent meg, amelyet elküldték az aláírók minden kormányhivatalnak és az amerikai lapoknak is. Eredetileg a felhívást a Bridgeporton megjelenő “Mi Lapunk” heti lap 9 pap szerkesztője irta alá, amelyet utólag még 101 pap is aláirt. A felhívás lényege az, hogy ők a papok hivatottak arra, hogy az amerikai magyarság szószólói legyenek, nem pedig a “jött-mentek” értsd a radikálisok. Ezt különösen fontosnak tártják a lelkiatyáink most, amikor az Ottó kérdés felszínre került és egy erős tiltakozás lelökte őfenségét a vezéri székről, amelyből szándékozott átcsúszni az üresedésben levő trónokra.

A papok állásfoglalása nem meglepő, inkább megdöbbentő ezeknek a nagy létszáma, pedig a létszám nem is teljes, mert ‘egyrészt a szerkesztő atyák nem küldték el aláírásra a zsidó, pünkösdi, adventista és nem tudom még milyen konkurens hitü papokknak. De nem kis számú pap, akik tisztábban látnak és gondolkodnak megtagadták az aláírást, mert nem hajlandók azonosítani magukat a szélső reakcióval, a tegnap Hitler és még ma is Horthy imádó szaktársaikkal, az ő “tiszta krisztusi demokráciájukkal”, amely nem más mint a legvadabb és ostobább nacionalizmus és a hitleri fajelmélet, amelyet nagyon tisztán és félremagyarázhatatlanul irt meg az egyik szerkesztő atya, Rév. Charles Papp south norwalki pap, ki azon áradozik, hogy végre megszületett az igazi magyar heti lap a “Mi Launk”, mert eddig “alig volt lap, amelyet annak lehetett volna hívni, hogy magyar”. Azt írja az a dupla pap, hogy eddig is bőven volt olyan újság, mely magyar nyelven jelent meg. “De magyarnak lenni nem jelenti azt csupán, hogy magyar nyelven beszélünk, magyar betűkkel írjuk le gondolatainkat. Magyarnak születni kell, magyar szívre szert tenni csak magyar vérből való származás által lehet.” Vagyis zsidó, román, tót, stb. szülőktől származó magyar az nem magyar, ez a tiszta nyilaskeresztes álláspont.

Azután hosszú tiráda következik a fejelméletről:

“A magyar szív istennek csodálatos eszköze lett mindannak munkálására, ami az emberi nemzet lelki világának örökbecsű értéke. Ebben a szívben mutatkozott meg legtisztábban a hazaszeretett, a szabadságszeretet, az egyenlőség, a becsületesség, az őszinteség, a mindenkit tisztelni tudó és mindenkitől tiszteletet kiérdemlő, minden nemes ügyért lelkesedni és áldozni tudó, minden igazságtalanság ellen harcolni kész, önzetlen lelkűiét. Ez nem vett pénzért nevét; ez nem vitte piacra hazája iránti hűségét; ez nem volt a veszély- lyel szemben köpönyegforgató, árulója annak, ami nemzeti örökség és minden becsületességnek erős, eltörölhetetlen jellemvonása.

A magyar embernek nem kell hirdetni azt, hogy magyar. A magyar jellemben azonnal felfedezhető az, mert a magyar ember híven szolgálja hazáját. Itt, Amerikában, senki sem vonhatja kétségbe hűségűnket fogadott vagy sokunknak szülőhazája iránt. Erről tesznek bizonyságot a haza szolgálatában levő fiaink ezrei, a haza érdekeit szolgálók százezrei, kik önzetlen, becsületes munkában hozzák meg áldozatukat a haza oltárára.”

Csak a magyar szív, jellem, hazaszeretet a teteje mindennek, nem az angol, francia, pláne cseh, vagy tót, de még az amerikai sem. Ez a nagyzási hóborttal átvett hitleri fajelmélet. így néz ki az a krisztusi demokrácia, amit a mi papjaink magyarul Írnak, magyaroknak. Ma minden tisztességes polgár tiltakozik az ilyen fajőrület ellen.

Az elnök szerint a most folyó háború éppen ez ellen a bi- tangság ellen folyik, de ők a krisztusi szeretet “apostolai”, még mindig a magyar úri elméletet akarják beplántálni a magyarság szivébe. A régi, “büdös oláh — tót nem ember — vad rác” jelszavak idézték elő Trianont és az az akadálya a népek megbékélésének.

Csongrádi Tatyu boldogan állapíthatja meg, hogy az ő náci lapjának méltó utódja lett a “Mi Lapunk” azzal a kis különbséggel, hogy a papocskák egy kissé óvatosak, ők angolul a “Krisztusi demokráciát” magyarul a hitleri fajelméletet hirdetik.

A “laptársak” akik olyan melegen üdvözölték az uj lapot most törülhetik az orrukat a kapott pofon után, mert ők nem nem magyarok, ők üzletből Írnak, ők pénzért vették magyar nevüket.

A fenti idézeten kívül is volt Petőfinek véleménye a papokról, amikor azt irta;

A pokolnak fele

Sőt felénél is több

Pappal^van tele.

U. L:

Tiszteletteljes kérdés Rév. Papphoz: Az önök felhívását

aláíró alábbi papok, miután nem “magyar” születésűek, vájjon magyarok-e?

Stumpf, Krisik, Kress, Soltész, Artim, Jakab, Stephenson, Smithson, Kukla, Pupin- szkky, Brachma, Koller, Leff- ler, Tabakovics, Rickert, Kafka, Dismacsek, Rettman, Rep- chik, Petrovits, Resertevics, Martinovics, Mundwell, Tóth, ruthen, német, lengyel, szerb, stb. származásról dalolnak ezek a nevek, nem is beszélve azokról kik pénzért vették a “széphangzásu” neveiket. Magyarok-e ezek? Vagy a faj elmélet alól is kivételek a papok?

ZÁRT MŰHELY

Mi igazán nem vagyunk elragadtatva a két nagy munkás szövetség működésétől, ostoba, elmaradt gondolkodásnak tartjuk a szakmai szervezkedést, amely nem alkalmas arra, hogy a munkásság érdekeit védelmezze. Nem tartjuk ipari uniónak a CIO-t, sem Ipari Uni- onizmusnak. Fő kifogásunk az, hogy mind a két munkás szövetség megelégszik apró-cseprő javításokkal anélkül, hogy célul tűzték volna ki a munkás- osztálynak a teljes felszabadítását.

De minden elvi ellentét dacára, minden öntudatos IWW- ista a munka szinterén, ha bármelyik munkásszerezet is lép akcióba, minden esetben a legaktívabb harcosok sorába tartozik, de a harc megszűnte után, tovább folytatja a felvilágosító és nevelő munkáját az igazi Ipari Unionizmus érdekében, de soha semmi körülmények között sztrájktörő nem lesz és nem halad együtt az uniók ellen a bószokkal.

A háborús idők rengeteg uj elemet vittek a gyárakba, a farmokról, a kis-iparokból, a háború által megszűnt üzletekből, gazoliné, autó árusítók, kereskedők, nők diákok, stb. kik miután nemcsak, hogy szervezettek nem voltak, de nevelésüknél fogva, legtöbbször ellenséges szemmel nézték az uniókat. így a legtermészetesebb az, hogy az ellen, hogy ezek az elemek bérletörők, esetleg sztrájktörők legyenek úgy vélekedik az union, hogy az uj elemeket, kik élvezik a szervezettség által kivívott előnyöket arra kényszeríti, hogy tagjává válljanak az uniónak. Hogy ez ne idézzen fel állandó súrlódásokat ,a legjobb megoldás az, hogy zárt műhelyé teszik a gyárat, ahol csak az dolgozhat, aki tagjává válik a szervezetnek.

Ez a munkásságnak egy védekezési intézkedése, amelyet, hogy a termelésbe zavar ne álljon be, a kormányzat is támogat. Ez ellen a legélesebb harcot hirdeti a Munkáltató Szövetség, no meg a Vasfazékhoz címzett forradalmi párt is. Nagyon érdekes, hogy mind a két csoport a munkásosztály szabadságát és jogait látja veszélyben a zárt műhely rendszer átal. Az, hogy a “kutyaszövetség” harcol az ellen éppen úgy mint más munkásjog és szabadság ellen, az természetes. A tőkések ezért sem nem gazemberek, sem nem árulók, sem nem sunyik, ők tőkések, kapitalisták, ha nem ezt tennék, akkor lennének az osztályuknak igazán az árulói. Kétségtelen, hogy az olyant, maga a kapitalista osztály kilökné magából, mint árulót. De amikor egy munkás az ellen tiltakozik, hogy őt bekénysze- ritik a munkahelyén egy unióba, és abban az ő egyéni sza badságának megsértését látja, vagy buta, vagy pedig a bószok szolgálatában álló agent provokátor, spicli, miután egy gyár munkássága többségének az érdekeit fölébe helyezik az egyén vélt, vagy tényleges szabadságának. Természetes, hogy nem sírunk ha egy ilyen egyén “szabadságán” sérelem esik.

Nos kérem, a “Vasfazékék” sem árulói tuljadonképpen a munkásságnak, mert ők csak a pártjuk és a lapjuk nevében, csak csalogató cégérül használják a “Munkás” nevet, valójában ők a kis burzsoá rétegeket és azok vélt érdekeit védelmezik. Amikor az uniók ellen uszítanak, csak vélt érdekeiket nézik, mert tulajdonképpen ők közelebb állnának a munkásosztályhoz, mint a kapitalistákhoz, a melynek fejlődése lassan felmorzsolja őket, de ezt ők nem látják, mert minden krejz- leros álma az, hogy nagykereskedő lesz, minden kis házbér- uzsorás arról álmodik, hogy nagy hiéna lesz belőle.

Amikor a “Vasfazékék” lapja sérelemnek találja azt, hogy az elnök mint a haderők parancsnoka kényszeritette a milliomos Montgomery-Ward áruházát a zárt műhelyre, akkor a kis groceris álmát szolgálja, amikor az egyénre is sérelemnek tartja, akkor a fenti okokon kívül védi a “sztrájktörés szabadságát” mint azt megtette gyakorlatban elkövetett sztrájktörés esetén is.

Mind a két csoport ellensége a munkásságnak, a természetes és logikus kifogásunk csak a “Munkás” név jogtalan, erkölcstelen, üzleti célú felhasználása ellen van.

A “szabadságjogok” megvédése terén, nekik nagy gyakorlatuk van, ők védték (amig merték) Lindbergh, Coughlin, Pelley és a hasonszőrű alakok szabadságát, amikor a náci működésűkért a kormányzat eljárt ellenük, most amikor a sztrájk és bérletörés szabadságát védik, csak következetesek önmagukhoz. Ez a módszer az, amelyet a munkásság osztályharc front “fifth columnistá- nak” nevezhető. Munkás ruhában, firingia sipkában szolgálni az ellenséget.

De mi felismerjük őket a barátaikról és előttünk az ő firingiai sapkájuk még ha DeLeon gomb is fityeg rajtuk, csak bohóc sapka marad.

KEZEKET A ZSEBRE

Kezeket a zsebre magyar testvéreim, mert uj zsebmetszésre készül a “mi nagy szervezetünk”, az Amerikai Magyar Szövetség. Próbálkozott már eddig is, de hála a “jött- mentek” felvilágosító munkájának, nagyon szegényes eredménnyel. Először volt a tagtoborzás, jól fizetett országos szervező titkárral, az eredmény egyenlő volt a nullával. A kutya sem volt hajlandó a “csekély évi egy dollárt” megfizetni a Horthy mentőknek. De szerencsére ott volt a három nagy betegsegélyző, amely fizette a tagsága után az egy centeket havonta, amely közel 1000 dollárt jelentett. Akkor megpróbálkoztak “jelvényt” árulni, Csináltattak 100 ezer jelvényt, amelyből senki sem rendelt, de szerencsére ott voltak a nagy egyletek, a “tagságuk arányában, de kedvezményes” áron átvették a jelvényeket, még hasznot is csináltak volna, ha a tagság hajlandó lett volna azt megvenni. Azután jött a “Vö-