Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-16 / 1250. szám
4 oldat BÉRMUNKÁS 1943. január 16. BÉRMUNKÁS volt, látván, hogy a tengelyhatalmak szerencse csillaga kialvóban van, átpártolt az egyesült nemzetekhez. A Darlannal való szövetkezést fedező' hivatalos körök azzal (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................52.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1Ö0 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Nem kell az alamizsna (gb.) öt héttel ezelőtt ismertettük a Bérmunkásban azt a háború utánra szóló reform tervezetet, amelyet Angliában a Sir William Beveridge vezetése alatt álló bizottság készített és amelyet a közzététel előtt alaposan beharangoztak. Azt Írták róla, hogy olyan gyökeres reformokat tartalmaz, amelyekről eddig Angliában álmodni sem mertek és megvalósításuk esetén Anglia “kétharmadnyira Moszkva felé megyen”. Amikor azonban közzétették a 10,000 szóból álló javaslat lényegét, láttuk, hogy az egész az angol munkásság félrevezetését célozza egy kis alamizsna felajánlással. Mint megírtuk annak idején, a javaslat csak kiszélesíti a munkanélküli és aggkori segéíyzést, de csak olyanformán, hogy abból amit ily segély alakjában kapnak, noha mint biztosításért megfizetnek, megélni egyáltalán nem lehet. Csak magát a lényeget kell figyelembe vennünk, amely szerint a négy tagból álló család fentar- tójának munkanélküli segélye a tervezet szerint heti 11 dollár és 20 cent, a 65 éven felüli munkás pedig heti négy, azaz négy dollár nyugdijat kapna. Mindezek dacára az amerikai sajtó, közöttük a liberális lapok is, rendkívül nagy dicsérettel fogadták ezt a még alamizsnának is igen hitvány biztosítási rendszert. Mostanában azonban kezdik újból átvizsgálni a Beveridge tervezetet és már észrevették, hogy sok kifogásolni való van benne. Ennek a köpeny- forditásnak az az oka, hogy az angol munkások nagyon kikeltek a tervezet ellen. Ez józanitotta ki az amerikai liberális sajtót a Beveridge imádásból. Mert ha az a javaslat még az angol munkásoknak sem kell, akkor bizonyára elég sok kivetni való van benne. Az egyik new yorki nagy lap londoni tudósítója szerint a javaslattal szemben olyan általános az ellenszenv, hogy valószi- nüleg soha sem fog a parlament elé kerülni. És most ráadásul maga Sir Beveridge is kijelentette az Oxford Townhall-ban tartott beszédében, hogy a bizottság képtelen volt a nagy munka- nélküliség esetére megfelelő javaslatot hozni. A jelenlegi javaslat csak arra az esetre szól, ha a háború után nem lesz megint olyan nagy ipari pangás mint amilyen követte az első világháborút. “Hasonló körülmények között”, — mondotta Beveridge, — “én nem tudom, hogy mit kellene csinálni és nem hiszen, hogy bárki is tudná.” Pedig sokan vannak, akik tudják. De sokan tudják és látják azt is, hogy a Beveridge tervezet valójában visszakar ja álli- tani a háború előtti állapotokat, amikor a munkástömegek csak a kiváltságos élősdi osztály eltartására dolgoztak és csupán a profitból akar juttatni nekik egy kis alamizsnát. És reméljük, hogy az angol munkásság fogja tudni, hogy mindaddig, amig az élősdi osztálynak megmarad a joga a termelő eszközökhöz, amelyektől elzárja a munkásságot, addig semmiféle tervezettel, sem Angliában, sem Amerikában, avagy bárhol is a munkanélküliséget és a munkás kizsákmányolást beszüntetni nem lehet. A termelőeszközöknek a felszabadítása kell, hogy alapját képezze minden olyan tervezetnek, amely a munkásságnak valóban mghozza a gazdasági biztonságot. Fasiszta fegyvertársak (gb.) A Bérmunkás olvasói még emlékeznek arra, hogy a fasizmus ellen harcolók táborában milyen nagy megütközést keltett az Afrikába küldött amerikai hadsereg fővezérének Dar- lan admirálissal kötött szövetsége. Darlan, aki még röviddel azelőtt a nácikkal kooperáló Yichy kormány egyik vezető tagja igyekeztek igazolni magukat, hogy Darlan nagy erőt hozott és az afrikai hadjáratot megkönnyítette. A szabad franciák, akik De Gaulle generális vezérlete alatt állanak és akik egy pillanatra sem hódoltak be Hitlernek, hanem elmenkültek és az angolokhoz csatlakozva tovább harcoltak, erélyesen tiltakoztak Darlan elismerése ellen. Ezt a vitát az orgyilkos francia ifjú merénylete hirtelen befejezte. Darlan helyére Giraud tábornok került, aki szintén soha nem hódolt be Hitlernek. Éppen ellenkezőleg, hadifogságban volt, de megszökött, hogy a harcot továbbfolytassa. A szabad franciák elfogadhatónak tartják Giraud személyét, de követelik, hogy a Birodalmi Tanácsból, amelyet Darlan szervezett meg, távolítsák el azokat, akik egy darabig kooperáltak a nácikkal. Azt állítják, hogy ezen emberek francia fasizták, akiket éppen úgy lehetetlenné kell tenni, mint a német vagy olasz fasiztákat. Ugylátszik, hogy a francia kizsákmányoló osztály ugyanazt a módszert akarja alkalmazni, mint Horthyék. Egyik részük a németekkel, másikuk pedig az egyesült nemzetekkel paktál, remélve, hogy igy fentartják hatalmukat, bármelyik fél kerül is ki győztesen. És ez a reményük nem alaptalan. Nem alaptalan pedig azért, mert a mindenféle fajú nemzeti fasiztáknak pártfogói akadtak úgy az amerikai, mint az angol hivatalos körökben, valamint a hadsereg vezetőségében is. Láthatjuk például, hogy angol részről a munkásokat gyilkoló Mihailovics szerb generális kap támogatást; az amerikai hadügyminiszter a IHabsburg trónkövetelőt bízza meg osztrák légió szervezésével, stb. így általában nem lepett meg az sem, hogy most úgy a lapok, mint a rádió kommentátorok egyszerre csak De Gaulle tábornok ellen fordultak, akit eddig egekig magasztatak. A nagy amerikai lapokban egyenest megfenyegették, hogy megvonnak tőle minden támogatást, ha tovább is piszkálni meri a francia Birodalmi Tanács fasiztáit. Az egyik rádió kommentátor pedig egyenest kérdőre vonta a kormányt, hogy meddig tűri még a De Gaulle garázdálkodásait. Abban a nagyon feldicsért Atlantic Charterben szó esett a népek önrendelkezési jogáról is. Az angol és amerikai benszü- lött fasizták, akiknek ezidőszerint igen nagy befolyásuk van, úgy magyarázzák ezt az önrendelkezési jogot, hogy mindenütt segítenek uralomra juttatni már most a régi elnyomó osztályok azon rétegeit, akik hajlandók ugyan a német náci hordák ellen harcolni, de ugyanakkor hajlandók és képesek lesznek a nácizmust saját országaikban meghonosítani és tovább is fentartani. TITKOS DIPLOMÁCIAI TÁRGYALÁSOK OLASZOKKAL BERN — Ideérkezett értesülések szerint Berlin rendkívül ideges bizonyos bizalmasan folyó olasz tárgyalások miatt. Emilió Gamerra tábornok, a piemonti herceg hadsegéde mostan Budapesten tartózkodik, miután előbb Romániában volt, nem hivatalos küldetésben. Az olasz királyi családhoz közelálló személyiségek, megbízható hirek szerint, nemrég Lisszabonban és Madridban voltak. Berlin diplomáciai utón tudtára adta Mussolininak, hogy nem hivatalos politikai személyiségek ilyen látogatásai, összeférhetetlenek a hármas paktum szellemével. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, ami,1 éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák es ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitét hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ y/ * \\f Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága yj ‘ y/
