Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-01-16 / 1250. szám

1943. január 16. BÉRMUNKÁS i oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------­ASSZONYOKHOZ SZÓLOK A multheti rovatban arról írtam, hogy a gyárosok a jelen­legi kritikus időkben mindna- gyobb számmal alkalmaznak nőket az iparokban, de egyben ezt az alkalmat szeretnék ki­használni a bérek leszorításá­ra. A mai tömegtermelésnél igen sok helyen a nők éppen úgy el tudják végezni a mun­kát, — kevés tanulás után, mint a férfiak. De mert évtize­dek óta fentartott tradíció, hogy a nőknek kisebb fizetés jár, igy most is szeretnék ezt az elvet érvényesíteni. A gyárosok által pénzelt propaganda egyik része azt akarja elhitetni, hogy a nők minden munkánál alkalmazha­tók, sőt egyes esetekben még fölül is múlják a férfiakat a termelésben. Mindenféle hazug azaz “fék” képeket mutatnak be, amelyeken láthatjuk, hogy nők éppen a legnagyobb fizikai erőkifejtést, avagy az évekig tartó gyakorlatot igénylő szak­munkákat is eltudják végezni, — természetesen csak a képen, de nem a valóságban. A múlt hét óta több olyan adatra akadtam, amelyeket ér­demesnek tartok itt felemlíteni, hadd lássa az olvasó, hogy azok a képek valóban csak hazug propaganda célt szolgáltak. Nem szeretném azonban, ha az olvasó úgy venné, hogy ezen soroknak a célja a nőknek, mint munkásoknak a lekicsiny­léssé. A magam védelmére fel­hozom ezt az esetet. Még abban az időben történt, amikor az utak nagyon rosszak voltak, hogy egy farmer, no­vember hónapban, a locskos or­szágúton lovas szekéren a vá­ros felé hajtott. A hátsó ülést a jól bebugyolált felesége fog-, lalta el. Pár mérföldnyi ut után> találkozott egy régen nem lá­tott ismerősével ,aki az ellen­kező irányból jött. Természete­sen megálltak és a szokott be­szélgetés indult meg a két fér­fi között; hogy és mint men­nek a dolgok a farmon, szapo­rodtak a jószágok, volt-e jó termés, stb. Aztán kérdezi az ismerős, hogy hát az asszony hogyan van? “Kérdezd meg őtet”, — mondja a farmer hátrabökve a kezével. őtet! Hiszen senki sincs a kocsidban”, — mondja megint az ismerős. “Mit, hogy nincsen!” — cso­dálkozik a farmer. Aztán hát­ranéz és látja, hogy üres a ko­csi. Erre nagy megnyugvással mondja: “Ahán, hát az volt az a nagy loccsanás!’ Ugylátszik, hogy ebben meg is nyugodott, mert csak az bán­totta, hogy nem tudta, mi locs­I csant olyan nagyot. Velem is hasonló eset tör­tént farmer koromban, de nem ősszel, hanem tél idején, ami­kor a feleségemet és egy ba­rátnő ját a két részből álló ‘bob’ szánkon vittem valahová. Egy­szer hátranézek, hát látom, hogy a szánkó hátsó részének az asszonyokkal együtt hült he­lye maradt. Én azonban nem nyugodtam bele, hanem vissza­fordultam és meg is találtam őket fél mérfölnyire. Jutalmul kaptam is pár hólabdát a nya­kamba. ERDEI MUNKÁSNŐK Ez a két kis történet jutott eszembe, amikor azt láttam, hogy most megpróbálták lehet­ne-e asszonyokat erdőirtásra alkalmazni? Erre az adott okot, hogy az erdei munkások sem­mibe sem vették a munkához fagyasztó rendeletet, hanem mentek oda dolgozni, ahol job­ban fizetik őket és jobbak a munkaviszonyok. Azért a Con­cord, N. H. közelében lévő Tur­key Pond területen, amelyet a New England Timber Salvage Company bir, nőkkel kísérletez­tek. Itt is bemutatták annak idején, hogy az asszonyok mi­ként döntik le a fákat, huzat- ják a fürészmalmokhoz, miként állnak pózban a fűrész mellett, stb. A kísérlet itt kilenc munkás­nővel indult meg, akiket nagy fizetések Ígéretével vettek rá az erdei munkára és akiket a nagyszámú jelentkezők közül gondosan válogattak ki. Miu­tán a kísérletet a szövetségi tisztviselők is támogatták, igen nagy gondot fordítottak rá. A kiválasztott asszonyok közé mindenféle tipusut vettek, azt gondolván, hogy az ilyen mun­ka esetleg csak bizonyos típus­nak fog tetszeni. Egymás mel­lé helyezték tehát a szőkét és barnát; a magas nyúlánk nőt és az alacony kövérkéset; a kékszemüt és a barnaszemüt; a komoly merengőt és a hun- cutkásat; a farmon neveltet és a városit. A kiválasztáson kívül a fü- részmalmot felszerelték minda­zon biztonsági dolgokkal, ami­ket a férfiak addig hiába kér­tek. De azonkívül házat is épí­tettek nekik olyan kényelmi berendezéssel, amiről az igazi “lumberjack” (erdei munkás) még álmodni sem mert. Mindez azonban nem haznált. Egy hét múlva az összes női lumberjack-ek kidőltek és ott­hagyták a munkát. Az ilyen­fajta munka nem nőnek való és igy dugába dőlt a kísérlet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ebben az iparban a nők soha nem dolgozhatnak. Lehet, hogy ez az ipar is any­nyira mechanizálódik, hogy nem fog nagy erőkifejtést igé­nyelni. Ma azonban még nem ért el ehhez a stádiumhoz és igy kár is volt kísérletezni. NAGYON ÉRZÉKENYEK De más helyekről is jönnek olyan hírek, hogy a gyakorlat­tal nem rendelkező nők, akár­csak a férfiak, sok munkát ron­tanak el, vagyis “scrapet” csi­nálnak. Az egyik foreman pél­dául arról panaszkodott, hogy amig ha a férfi munkás, külö­nösen a kezdő, sok scrapet csi­nál, annak “oda lehet monda­ni”, — hogy mit, azt elképzel­heti az olvasó; azonban a női munkásokat csak nagyon szép szavakkal lehet figyelmeztetni a rossz munkára. így a fore- manok, akik az “odamondás- hoz” vannak szokva, igen ne­héz helyzetbe kerültek. Az egyik gyár vezetője meg arról panaszkodik, hogy a nő­munkások nagyon hamar kifá­radnak. öt vagy hat órai mun­ka után már alig bírják fele­melni a pár fontos munkát. Viszont egy más helyen a nők érzékenysége ellen van ki­fogás. Itt a manager például azt beszélte, hogy az egyik uj nőmunkás, aki drillpress-en dol­gozott, amikor az első fúrót el­Mellékelve küldög 3 dollárt a Bérmunkás előfizetésére. A jövőben remélem a lapot pon­tosan a lejárt időre tudom fi­zetni. De akármi történjék a Bérmunkásnak sohasem leszek “potya olvasója”. Egy lap, amely a háborús őrület dacára megtartja osztályjellegét, meg­érdemli a legmesszebbmenő tá­mogatást minden munkástól, akiben egy parányi öntudat van. . ST. H., Phila. . . . megérdemlik a szerkesz­tők a legjobb dicséretet a Nap­tárért. Még nem vagyok készen az olvasással, de már megálla­píthatom, hogy minden szó, ami benne van tanulságos, ér­tékes. A. LACHKO, E. Saugatuck “Ami késik, az nem múlik.” Igen szépen köszönöm a hosz- szu türelmüket, hogy küldték részemre a lapot és a Naptárt. Hogy miért nem tudtam a kö­telességemet teljesíteni csak két okot irok: 1927. óta nem dolgozom. Az évszámom 67. Múlt decemberben kaptam munkát egy zsidónál, aki nem nézte törődött testem, sem ga­lamb fehér hajamat, igy küld- hetem a hátralékomat és a Naptár árát. törte, bement a nőiszobába és ott egy óra hosszán át zoko­gott. Siratta a szegény, nyaka- tekert fúrót. Még egy csomó ilyen híreket hallottam, de nem akarom to­vább folytatni, nehogy úgy tűn­jek fel, mintha a munkásnők ellen beszélnék. Csupán azt akartam kimutatni, hogy a munkásnők túlságos dicsérete csak propaganda és aféle meg­vesztegetés a bérek letörésére. A munkásnők minden hibá­jukkal és erényeikkel egyetem­ben éppen csak olyan munká­sok ,mint a férfiak, érdekeik azonosak és éppen érdekeik megvédésére csatlakozniok kell azon szervezethez, amelyet ta­lálnak abban az iparban, ahol alkalmazást nyernek. A saját jól felfogott érdekük kívánja meg, hogy a munkára, a munkaviszonyokra vonatkozó információkat attól a szerve­zettől szerezzék be és igyekez­zenek azoknak eleget tenni, mert máskülönben kihasznál­ják őket a munkabérek és a munkaviszonyok letörésére. Akkor aztán ritár késő lesz a nőiszobában órák hosszán át zokogni. Annak a könnyezés- nek a szervezetekhez való gyors | csatlakozással lehet leghatha- I tósabban elejét venni. ... A hozzám küldött 35 Naptárt megkaptam. Megva­gyok vele elégedve, mert na­gyon jó, már túl is adtam raj­tuk. Itt mellékelve money orde- ron az ára és egy előfizetés. J. Asztalos, Phila. . . . Ami a Naptár tartalmát és hasznosságát illeti, azt hi­szem a legértékesebb, amit ed­dig kiadtunk. Geréb munkás­társ valóban mesteri munkát végzett. Nem mulaszthatom el mély és őszinte elismerésem­nek kifejezést adni a lap iró- gárdjstáinak és itt kiemelen­dők Geréb és Kovach munkás­társak. Valóban kitűnő mun­kát végeznek. L. ROST, Phila. Munkástestvérek bocsánatot a várakozásért, egy kicsit kés­ve, de nem felejtve itt küldök a Naptárért egy dollárt, ami a mai időknek nagyon szép, ter­jedelmes és tanulságos kötete, ajánlom minden magyar mun­kásnak. Stephen Mathew, Pittsburgh AKRON, O. — A magyar nyel­vű IWW-isták a hónap el­ső vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Ma­gyar Házban. J. SZALAY, So. Bend Mit írnak olvasóink IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom