Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-05-29 / 1269. szám

4 oKíai BÉRMUNKÁS 1943. május 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 ./ne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, __________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Harmadik Internacionale Hajcsárokat akar (gb.) A háború kitörése óta a középiskolák és az egyetemek a tanfolyamok hosszú sorozatát állították fel felnó'ttek részére, hogy a háborús ipar valamely ágában kiképzést adjanak. Az ily tanfolyamok felölelik a tudomány csaknem minden ágát és röviden, nem az éveket igénybevevő' tudományos alapossággal adnak információt a tanulóknak. Kezünkbe került egy jelentés, amely felsorolja, hogy a cle­velandi környezetben mely gyárak és milyen minőségben veszik igénybe a Western Reserve egyetemnek ilyenirányú kurzusait. Ezt a listát nézegetve megakadt szemünk ezen a soron: “A Thompson Products Co. 288 alkalmazottja hallgatja a felügyelői (supervision) tanfolyamot”. A Thompson Products Co. elnöke Fredrick C. Crawford, aki egyben elnöke a National Association of Manufacturers (Gyáro­sok országos szövetsége) egyesületnek is. Crawford munkásel­lenes agresszív, reakciós támadásaival már számos ízben foglal­koztunk a Bérmunkás hasábjain. Most tehát nem lep meg, hogy a kutyaszövetség vezére el­sősorban is a “tudományosan” képzett hajcsárok iránt mutat érdeklődést. Azért rendelt ki ilyen nagyszámú alkalmazottat a hajcsár képző tanfolyamra. (gb.) A polgári sajtó óriási szenzációként tárta fel a Moszk­vában székelő Harmadik (kommunista) Internacionálé azon ha­tározatát, hogy ezt, az utóbbi időkben már úgyis dormánt intéz­ményt ezzel a rövid határozattal feloszlatta: “Azon országokban, amelyek koalícióban állnak a hitleris­ták ellen, szent kötelessége a tömegeknek, de különösen a mun­kásság előharcosainak, hogy kormányaikat támogassák a hit­leristák minél gyorsabb leverésében és barátságos kooperációt teremtsenek a nemzetek között az egyenlőség alapján.” Tekintettel arra, hogy a Harmadik Internacionálé már ré­gebb idő óta nem működik és tekintettel arra, hogy több ország­ban, — például az Egyesült Államokban is a kommunista párt már régebben kilépett az internacionáléból, ez a határozat csak már meglévő állapotot ismer el. A fontos tehát nem is ma­ga ez a határozat, hanem inkább az, amit kimagyaráznak belő­le. Ez természetesen függ a magyarázók felfogásától és tempe­ramentumától. A kapitalista sajtó örömrivalgással fogadta, mert úgy tart­ják, hogy a Harmadik Internacionálé feloszlatásával megszűnt az utolsó akadály is arra, hogy a tőkés országok a Szovjet Uni- onnal szorosabb kooperációba lépjenek. Azonban megjósolhat­juk, hogy ha Oroszországban nem állítják vissza a magántulaj­donjogon nyugvó termelést, akkor az oroszok ellen gyalázó had­járat éppen úgy tovább fog folyni,’ mintha nem is hozták volna ezt a határozatot. Vannak, akik egyszerű jolitikai fogásnak te­kintik. Miután Hitler és társai a Komintern ellenes szövetséget hozták össze, ezzel a határozattal módot akartak adni egyes or­szágoknak, különösen Olaszországnak, hogy visszalépjen a Ten­gely csoporttól, mert ha nincs Komintern, akkor nincs értelme a Komintern ellenes szövetségnek sem. A másik, vagyis az úgynevezett “baloldalról” hallani fog­juk a szokásos átkozódó szóáradatot, hogy Stalinék igy, meg úgy feladták az osztályharcot, hátbatámadták a munkásságot, stb. Különösen a Harmadik Internacionáléból kivált különböző trotzkyista irányok kifogyhatatlanok az ilyen szószátyárkodás­ban .Ugyanezek már régen szidták és károsnak tartották a Har­madik Internacionálét, éppen azért alakítottak ^gy negyediket meg egy ötödiket is, azonban most felhördülnek azért, mert be­szüntették. Mi nem látunk semmi nagy dolgot ebben a moszkvai hatá­rozatban. Mi számos Ízben élesen kritizáltuk a Harmadik Inter- nacionálét azért, mert uralmát erőszakos módon akarta ráok- trojámi a világ munkásaira. Azon munkásszervezetet, amelyek nem voltak hajlandók csatlakozni, igyekeztek szétrombolni. Ez­zel a taktikájukkal szétzüllesztették a nemzetközi munkásmoz­galmat, amit talán újjá lehetett volna építeni az első világhá­ború által ejtett sebek dacára is. A Harmadik Internacionáléban különösen Oroszországon kívül, az opportunisták nagy tömege került, akiket jogosan okozhatunk a munkásmozgalom lejáratá­sával annyira, hogy a fasizták hatalomra kerülhettek. így nincs okunk a sajnálkozásra és ennek megfelelőleg nem gyalázzuk azokat, akik ezen feloszlató határozatot hozták. Sőt éppen annak a reménynek adunk kifejezést, hogy a fas­izmus leverésével a munkásságnak több alkalma lesz egy igazi nemzetközi megalakítására ,amelyet — tanulva a múltakon, nem a politika szószátyárkodásnak mezejére, hanem munkaerejükre, termelőképességükre alapítanak. A Harmadik Internacionálé eltűnése szélesebb alapot nyit a termelés átvételére törekvő forradalmi ipari unionisták nem­zetközi szervezetének felépítésére, amelynek a mindent és min­denkit uralni vagy szétrombolni akaró Harmadik ínternacioná- lé útjában állt. Önkénykedes az unionokban (gb.) John L. Lewis, a United Mine Workers of America szervezet elnöke kérvényt nyújtott be az American Federation of Labor-hoz, hogy a bányász uniont vegyék vissza ebbe az or­szágos szervezetbe, amelyből pár évvel ezelőtt ugyancsak a Lewis rendeletére kiléptek. Egyáltalán nem kívánunk vitázni afölött, hogy a bányász unió hová csatlakozzon, avagy független maradjon-e, csupán arra akarunk rámutatni, hogy pár évvel ezelőtt Lewis kihozta a bányászokat az AFL szervezetből, bevitte a CIO-ba, majd ki­rendelte onnan is és most megint az AFL-hez akar csatlakozni. Lewis tehát úgy rendelkezik a fél millió tagságot számláló bányász szervezettel, mintha az a kizárólagos tulajdona volna, amivel azt csinálhat, amit éppen akar. Ugylátszik, hogy abban a szervezetben a tagságnak semmi szava sincs. Lewis ellentétbe került WiLiam Greennel, az AFL elnökével, megalakította az American Federation of Labor ellen-uniónját, a CIO-t; most azonban a CIO barátaival veszett össze, tehát kiszakította on­nan a bányászuniont és viszi vissza az AFL-be. De ugyanezt a korlátlan rendelkezési jogot tartja fenn ma­gának minden más ügyben is. Ha akarja, akkor a bányászok sztrájkolnak; ha neki nem előnyös a sztrájk, akkor lefújja azt anélkül, hogy a bányászoknak valami beleszólásuk lenne. Sőt már a tagsági dijak megszabásában is ilyen önkényesen jár el. Nem a tagság, hanem ő szabja meg a havidijakat, amelyek sok esetben oly magasak, hogy a bányászokat panaszra késztette. A bányászok csak önmagukat okolhatják, hogy Lewisnak ekkora hatalmat engedtek. Aki ilyen korlátlan hatalommal ren­delkezik, könnyen visszaélhet ezzel a hatalommal. Ilyen hatalmat nem szabad adni egyetlen munkásvezérnek sem, tekintet nélkül az egyéni tulajdonságára. Az a szervezet, amelynek tagsága ennyire lemond a jogairól, egyszer csak prédául esik a lelkiisme­retlen vezérnek. Nagyon szomorú látvány, hogy hajdan oly harcias bányá­szok szervezetével egy ember ily önkényesen rendelkezhetik, még akkor is, ha esetleg az ily rendelkezések egyike vagy mási­ka a bányászok érdekeit szolgálja. Mert azt az uniont, amelyiket a “vezér” kénye-kedve sze­rint rendelhet egyik országos szervezetből ki, a másikba be, ép­pen oiyan könnyen eladhatják a munkáltatóknak is. A MAGYAR SAJTÓ AGGÓD­VA KÍSÉRI A TUNISZI VERESÉGET WASHINGTON — A buda­pesti rádió május 13-án igy foglalta össze a magyar sajtó magatartását az északafrikai német-olasz vereséggel szem­ben: “A magyar sajtó nagy érdeklődéssel követi a legutób­bi északafrikai események le­hető következményeit. A sajtó aggódva figyeli a fejleménye­ket.” Egy budapesti rádió ma­gyarázó nem tagadta aggályait “a háború kedvezőtlenre való fordultán”, sőt “lehetséges, hogy a katonai helyzet még rosszabbra is fordul”. Majd igy folytatta: “Nincs kizárva, hogy az ellenség abban a hely­zetben lesz és néhány millió meberrel hajt végre partraszál­lást. Lehet, hogy ezek meg is tartják állásaikat a partokon. De e csapatok olyan helyzettel találják majd magukat szem­ben, melyben mi nem vagyunk többé háttal a tengernek, ha­nem mögöttünk széles és jól megszervezett területek lesz­nek, félelmetes felszereléssel és készletekkel, valamint olyan lakossággal, kiknek népei ellen­séges érzésüek a betolakodók­kal szemben.” "Szervezés'* — "Nevelés" — "Felszabadulás" ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom