Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-29 / 1269. szám
1943. május 29. BÉRMUNKÁS 3 oldaí MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------VAKÁCIÓS GONDOLATOK Ma délelőtt munkaközben kellemes meglepetés ért. Azt hiszem első Ízben kezdem igy ezt a rovatot, mert a munka- közbeni meglepetések rendesen kellemetlenek. (Ez alól csak a “Munkaközben” rovatban talált meglepetések képeznek kivételt.) Nos, ez a meglepetés úgy történt, hogy az egyik “idő-őrző” (time-keeper) odajött hozzám és tiszteletteljes hangon kérdezte: “When are you taking your vacation?” Vagyis piikor veszem a szabadságomat. Persze meg kell érteni, hogy itt fizetett szabadságról van szó. Bevallom, először életemben szóltak igy hozzám. Az első pillanatban nem is hittem, hogy a time-keeper hozzám beszél, hátranéztem, nem-e áll valaki mögöttem. De aztán eszembejutott, hogy már több mint egy éve dolgozom itt, tehát nekem is kijár a fizetéses vakáció. Mondom, ilyesmi először történik velem. Hosszú időn át a magam szolgája voltam és akkor olyan komisz bószom volt, hogy bizony nem kaptam tőle vakációt, legfeljebb csak akkor, ha beteg lettem. És igy van ezzel minden szegény munkásember, aki a farmon, "vagy valami kis üzletben mint kis “kakarucs” függetleníti magát. Azért a névleges függetlenségért a szünetet nem ismerő munkával kell megfizetni. A farmeroskodásomat megelőzőleg évekig az amerikai magyar munkáslapoknak dolgoztam. Azoknál természetesen szó sem lehetett a fizetéses szabadságról, hiszen a legtöbbször nem volt elegendő pénz arra, hogy kifizessék a ledolgozott hétért járó bért, nemhogy szabadságot fizettek volna. Nem a jóakarat, hanem csak a pénz hiányzott. Ezt illusztrálja az az eset is, ami 1915-ben történt velem, amikor a New Yorkban kiadott szocialista magyar lapnak, az Előrének a munkatársa voltam. Megbetegedtem és kénytelen voltam szanatóriumba menni. Az én betegségemnek mindig az a másodlagos tünete, hogy olyankor a cikkek egész sorozatát irom. így a szanatóium- ból is csaknem annyi cikket küldtem ,mint amennyit leadtam amikor benn dolgoztam. Ezért aztán az Előre lapbizottsága megszavazott nekem 50 dollár “ajándékot”. Ekkor jutottam legközelebb a fizetéses vakációhoz. Meg is örültem az ötven dolláros checknek, mert bizony szükségem volt rá. Beváltottam a szanatórium pénztárosánál annak rendje és módja szerint és mindjárt el is költöttem belőle egy-két dollárt. Még szerencse, hogy nem többet, mert négy nap múlva visz- szajött a check azzal a rövid de sokatmondó megjegyzéssel, hogy “nincs rá elegendő fedezet”. így estem el a betegséggel és munkával egybekötött fizetéses vakációtól. Ez a dolog, noha igy történt, mégis hazugságnak hangzana ha nem tenném hozzá hogy később azért mégis megkaptam az ötven dollárt. A SZERVEZKEDÉS EREDMÉNYE Igaz, dolgoztam valami keveset magánvállalatoknál is, mikoriban Amerikába jöttem, de bizony akkor még szó sem volt arról, hogy a munkás fizetéses vakációt kapjon. Valójában erről akartam írni, mert ez az első fizetéses vakáció azt juttatja eszembe, hogy az elmúlt három évtized alatt mennyire emelkedett az amerikai munkásság életszínvonala. Mert bizony harminc évvel ezelőtt nemcsak, hogy fizetéses vakációt nem kaptunk, de fizetést is csak annyit, amiből még az olcsóság dacára is csak a leg- szükösebb módon lehetett megélni. A heti 15-18 dolláros keresetet már jónak tartották. Persze még az ilyen munka se volt állandó. És hogy egyes munkások, — különösen akik paraszti sorsból vetődtek ide, mégis küldtek haza pénzt, csak azért tehették, mert olyan alacsony életszínvonalon éltek, aminőben ma még a kutyánkat sem szeretnénk látni. És ezt az előrehaladást a munkásság tisztán csak a szervezkedésnek köszönheti. Szervezett erejével, hosszú harcok árán javította helyzetét fokról fokra és kell, hogy javítsa még tovább is. Ebben a harcban résztvettek az összes munkásszervezetek (nem számitva a company unionokat), egyik nagyobb, másik kisebb sikerrel. Éppen azért én kellő tisztelettel viseltetem minden igazi munkás unióval szemben akármelyik frakcióhoz tartozik is. Ez a tisztelet természetesen nem zárja ki a kritika jogát. A jogos kritikának helye van még a saját szervezetünkkel szemben is. Az ilyen kritikának azonban építőnek és nem rombolónak kell lennie. Úgy , tartom, hogy amikor indokolatlanul megrágalmaznak vagy bemocskolnak egy uniont, akkor megsértik annak őszinte tagjait is, noha rendesen a tagság csak annyiban hibás, hogy nem törődik a szervezet ügyei- I vei, hanem ráhagyja a tisztviselőkre, akik aztán egyes esetekben kihasználják az alkalmat saját céljaikra, i így kerültek be az AFL szakszervezetekbe az alvilági alakok, akik hihetetlen összegeket zsaroltak maguknak az union tisztviselőséggel járó hatalom segélyével. Engem nagyon bánt az, amikor radikális egyének írásaikban vagy beszédeikben csak “fékerségnek” nevezik az1 ilyen unionokat (akárcsak a' kutyaszövetség bérence, Pegler újságíró), holott a tagságot csak azért illeti korholás, mert nem törődik a szervezet ügyeivel, nem vesz részt annak gyű-, lésein és hagyja a pár graftelőt; garázdálkodni. De most, hogy ezt a fizeté-' ses vakációt kapom, hát igy visszagondolva látom, hogy ezek a munkásszervezetek minden graft, fékerség és nemtörődömség dacára is hatalma- i san emelték a munkásság élet-1 színvonalát minden tekintet-1 ben. Igaz ,hogy ha az amerikai munkásság többet törődött volna az unionjával, régebben elfogadta volna az ipari szervezkedési formát, amit az Indust- iral Workers of the World szervezet már 1905-ben megalakított; ha a számos, egymással versengő és hadakozó szervezett helyett az EGY NAGY UNIONT építette volna ki és akkor ez a színvonal ma sokkal magasabb volna. És ha azt nem is merem állítani, hogy az általunk kitűzött végcélt, az iparok átvételét és irányítását az ipari szervezetek által, — már elértük volna, de bizonyos, hogy én most az egy hét helyett legalább is két heti fizetett vakációt kapnék. Természetesen ezzel azt akarom mondani, hogy a munkásság életszivonala is ilyen arányban, vagyis száz százalékkal magasabb volna. Los Antjelesi Amikor néhány hónappal ezelőtt megkezdtük a családi ösz- szejöveteleket Los Angelesben, az első összejövetelről szóló tudósítás alá az volt Írva, hogy folytatása következik. Mi megpróbáltuk ezen kifejezésnek eleget tenni. Azóta folytatólagosan tartottuk meg az összejöveteleket. E hó, azaz május 16-án volt egy ilyen folytatólagos összejövetel, mely igazán túl tett az előbbieken az anyagi siker tekintetében. Ez alkalommal szintén egy régi munkástársunk, Kish Gyula és neje rendezték a partyt. Számbelileg nem sokkal voltunk többen mint az előző összejöveteleken, de telt ház volt Bakos munkástársék- nál, mert tudnillik Bakoséknál volt az összejövetel, mivel Kish munkástárséknál helyszűke miatt ez lehetetlen volt. Ezúton is köszönetét mondunk Bakos munkástárséknak, amiért rendelkezésünkre bocsátották lakáTÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN A nyári idők beálltával az IWW new yorki tagjai ismét megkezdik a szokásos családias kirándulásaikat a régi helyen, a közismert Edenwald Erdőben. Az első ilyen összejövetel junius 20-án vasárnap lesz, (esős idő esetén a következő vasárnap) melyre meghívják a new yorki munkástársakat. Enni és inni valóról a rendezőség gondoskodik. Útirány: Vegye a Lexington; Ave. “White Plains Road” feliratú subwayt a 180-ik uccáig, és ott szálljon át a Dyer Ave. elevator vonalra és menjen a végállomásig, ahonnét egy néhány perc séta. Közvetlen az erdő bejáratánál leszünk letelepedve. Az IWW new yorki csop. sukat, külön köszönet Bakos munkástársnőnek, aki a munkából is kivette a részét. Kish munkástárnő is elárult valamit, amit idáig nem tudtunk — habár gondoltuk — de most már határozottan tudjuk, hogy Kish munkástársnő is egyike a legjobb szakácsnőknek, mert minden, amit az asztalra rakott kitünően volt elkészítve és senki sem panaszkodhatott, hogy nem volt elég ennivaló, holott manapság elég gondot okoz az embereknek csak a saját családjuk részére az élemet beszerezni. De itt is igazolva van, hogy sokat meglehet csinálni, ha van hozzá akarat, aki nem akar csinálni az talál kifogásokat. Ezúton köszönjük meg Kish munkástársék azon nemes munkájukat, amely 42 dollárt eredményezet a Bérmunkás javára. A. A. ROMÁN KATONÁK LÁZONGÁSA AZ OROSZ FRONTON LONDON, máj. (ONA) — A moszkvai rádió egyik angol nyelvű közleménye arról szól, hogy “komoly elégedetlenség” mutatkozik a kubáni frontra nemrégiben küldött román katonai egységek körében. Amikor nemrég Constantin Panta- zia tábornok román hadügyminiszter meglátogatta a fronton csapatait, főbelövetések történtek, mert a katonák elégedetlenségüknek adtak kifejezést. Az orosz rádió szerint “e román katonák nyíltan tiltakoztak ellene, hogy a román csapatok németek alá vannak helyezve”. Sok román katonai egység ugyanis “német alakulatok alá van rendelve és egyáltalán nincs rendelkezési joga”. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
