Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-29 / 1269. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 MAY 29 NUMBER 1269 SZÁM Akron gumigyári munkásai sztrájkon vannak 52 EZER MUNKÁS ÚJABB MEGNYILATKOZÁSA A WAR LABOR BOARD ELLEN AKRON, 0. — (Saját tudósitónk jelentése) Az itteni nagy gumi gyárak, munkásait is súlyosan érintik minden befagyasz- tási rendelet ellenére az élelmi cikkek árainak és általában a megélhetési lehetőségek emelkedése. Ennek arányában a részükre egyedüli eszközhöz, a béremelés követeléséhez folyamodtak. Ezt annak módja szerint, szervezetük az United Rubber Workers unionon keresztül kívánták intézni, amely hónapokon keresztül tárgyalt az illetékesekkel. Majd a War Labor Board elé került az ügy, amely hosszú hevertetés után, a munkások 8 centes órabér emelése követelésére 3 — mond HÁROM centes béremelést állapított meg. Ez az igazságtalan döntés, annyira elkeserítette Akron gumi gyári munkásait, hogy minden szabályt félretolva, az unió jóváhagyása nélkül, letette a szerszámot és beszüntette a termelést. Hogy milyen eredménye lesz a sztrájknak, ma még nem tudni, mert maga az unió vezetősége dolgozik azon, hogy a munkások azonnal térjenek vissza a munkába és dolgozva keressék az ügy intézését. Ezer francia hadifogoly, mint kísérleti nyúl LONDON, máj. (ONA) — A náci hatalomban levő párisi rádió közli, hogy a németek kezében levő egy millió francia hadifogoly közül 250 ezret “szabadon” fognak ereszteni, hogy a német hadiiparban dolgozhassanak. Ez a negyed millió francia hadifogoly, mielőtt német földön munkába állhat, esetleg abban a kegyben részesülhet, hogy két heti szabadságra hazamehet Franciaországba, ezt a két hetet családja körében töltheti. Félős azonban természetesen, hogy ezek a francia emberek, egyszer hazakerülvén, eltűnnek a francia földön és a németek sohasem látják többé őket, csak tán majd akkor, mikor ismét szemtől szembe állnak egymással, fegyveresen. Ezért, kisérletképen, egyenlőre ezer francia hadifoglyot bocsátottak haza szabadságra, ha ezek visszatérnek és fejüket a német rabmunka jármába hajtják, akkor a többi 249.000 is megkapja két hetes hazai szabadságát, mielőtt Németországban munkába állana. A francia náci-rádió azzal kábitja az embereket, ez a kéthetes szabadságolás “példátlan, minden hagyománnyal ellenkező kegy, mit a győző ad a legyőzöttnek, azért a munkáért, amit minden engedmény nélkül is megkaphatna tőlük”. Ezért felszólítja a kisérletképen hazaküldött francia hadifoglyot, ne hallgasson a Szövetséges propagandára, mely biztatja őket: ‘most, hogy otthon vagytok, ne térjetek vissza Németországba, örüljetek, hogy megszabadultatok a rabszolgaságból, legyetek ti az elsők, kik fellázadnak’. Nem tagadható kik az otthon melegét most megkóstolják, nagy lelkierőre van szükségük, hogy újra elszakadjanak övéiktől, de az árulásra hivó csábszavak süket fülekre találnak, mert a szabadságra bocsátott hadifoglyok csak nem fogják baj társaik, fogolytársaik érdekét, a haza érdekét elárulni, a maguk önös kedvteléséért.” Ha a kisérletképen hazabocsátott ezer hadifogoly két hét múlva visz- szatér munkára, akkor a negyedmilliónyi többi fogoly is hamarosan megkapja hazai szabadságát és aztán mehet Németországba, rabmunkára. — Vichy-kormány eredetileg azt ígérte, hogy minden Németországba menő francia munkásért egy hadifoglyot elbocsátanak, majd azt, hogy három szakmunkásért bocsátanak haza egy-egy hadifoglyot. Most azonban minderről nincs többé szó. Francia munkásoknak is feltétlenül kell menni munkára Németországba és a francia hadifoglyoknak is fel kell venniük a német hadimunka igáját. (Vi.) Most, amidőn milliók élete függ a hajón szállított dolgoktól a hajótársulatok most látják legjobb alkalomnak azt, hogy még nagyobb haszonhajtásra használják fel. Ezt azért is sikeresebben tehetik, mert messze járnak az ország határaitól és a nép szeme nem igen van rajtuk, nem láthatják milyen nagy csalással végzik a háborús tevékenységüket. Amint a gyáraknál is “cost plus profit”, úgy a hajóknál is ilyen alapon működnek, de azt akkor is megkapják, ha a hajó üresen megy, vagy tétlenül horgonyoz valamelyik kikötőben. És a tengerész szervezeten keresztül ezek szenátusi vizsgálat alá is kerültek, sok rab- lási művelet lett felfedezve, de a nagy lapok agyonhallgatták, elsimították. A vizsgálat kiderítette a következőket, de ezeket nem közölték a nagy lapok: Nyolcvanegy magántulajdonban levő hajó 90 utat megtett és 21 millió dollár hasznot csináltak. Ez sokkal több mint amennyibe az összes hajók kerültek. Az American Export Line, hat hajója hat utért 1,572.14 dollárt kapott, ámbár a hat hajó összértéke, kisebb hajók lévén, csak 232.350 dollár volt. Az American President Liner, hajók összértéke, 307.828. dollár és három úttal csináltak 814.- 242 dollárt. Luckenback Line hajók összértéke 1,436.857 dollár 12 utért kaptak 8,879.729 dollárt. Hogyan lehet az, hogy alig egy év alatt, a hajó értékének kétszeresét kapják haszon fejében, leginkább a Grace Line egyik hajójának az esete mutatja ki legvilágosabban, mely 100 napig volt horgonyon megrakva a déli Csendes tengeren harcoló katonaság részére szükséges rakománnyal, a New Hebrides egyik szigeténél. A legénység gyűlést tartott a hajón és követelték, a hajó parancsnokától, hogy rakják ki a rakományt és menjenek visz- sza újabb rakományért, a parancsnok ur más rendeletet kapott a Társulattól, igy nem rakták ki. Erre a személyzet az ottan levő katonaság parancsnokához fordultak, mivel már 50 napig ott ácsorogtak tétlenül, hogy intézkedjen, amire az kiadta a parancsot, hogy ki kell rakodni, melyet meg is kezdtek de másik 50 nap eltelt, amig kirakodtak, olyan lassan I engedték a hajó kirakását. Azonban a hajótársulat nem feledte el a legénység beavatkozását és bevádolta őket, hogy a szabályok ellenére gyűléseket tartottak a hajón és hogy a ha- j óparancsnok elleni engedel- ' metlenséggel viselkedtek. Ez a hajó csak azért, hogy ott horgonyzott, naponta egy ezer dollárt kapott a kormánytól, az összes költségeken felül, tehát 100,000 dollárt, nem csoda, hogy nem volt sürgős a hajótársulatnak a kirakodás. Ez nagyon sok hajóval megismétlődik a Vörös tengeren, ahová egyszerre sok hajó befut, de nincsen elég rakpart, hanem a kikötőben horgonyoznak és várnak amig a rakparthoz mehetnek. Mindezt betetőzi még a hajó építése körül előforduló csalások, amelyek között a legnagyobb az a tény, hogy a hajótársulatok nyomása alatt, lassú járatú hajókat gyártanak, mert békeidőben az gazdaságosabb a teherszállításra mint a gyorsabb hajók. De ámbár most még ezeket a hajókat a kormánynak gyártják és a mostani viszonyok alatt ezek leginkább csak a buvárhajók prédájává válnak és igy a gyors hajók gyártása volna a logikus, Ezt azért nem akarják a hajótulajdonosok, mert ők biztosra veszik, hogy ezeket az uj Liberty hajókat mind potom áron megfogják kapni a háború után. Ha nem is azon szándékkal erőszakolták ki az ilyen lassú járatú hajók építését, hogy azok közül mentői többet süllyesztenek el a tengeralattjárók, annál nagyobb szükség és ez által haszon lesz a saját hajóiknak. A lassú járatú hajók miatt, az egész “Convoy” le van lassítva, csak 9-10 mérföld sebességgel mehet óránként, igy nem tudják a támadó buvárhajók ellen még a sebesebb hajókat sem menteni, amig a hadihajók és a gyorsabb járatuak 33-36 mérföldet megtudnának tenni ezáltal könnyen elmenekülhetnének a buvárhajó csapatok támadásaitól. Most egynéhány ilyen lassú járatú hajó miatt, az egész convoy le van lassítva. A gyors hajóknak is éppen annyi ideig tart egy-egy ut mint a leglassubb hajónak, csak azért, hogy a magán társulatok rozoga és lassú hajói megkaphassák a napi ezer dollárt. Hagószállifási rablás
