Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-22 / 1268. szám
1943. május 22. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) Galvani a rángatózásokat a levegőben rejlő villamosságnak tulajdonította, hogy törvényeit 'megállapíthassa, rézdrótra fűzte a békacombokat és igy akasztotta föl erkélyének vasrácsára, avval a gondolattal, hogy a szabadon lógó békacombokat jobban érheti a levegő. A rángatózások elmaradtak, de valahányszor a szél meglóbál- ta a békacombokat s ezek odaverődtek a vasrácshoz, minden ilyen alkalommal erősen össze- rándultak a békacombok. Galvani nagy türelemmel figyelte a sajátságos tüneményt és aztán részletesen leírta érdekes megfigyelését. A tudósok egy- | része elfogadta ezt az elméletet és sokáig ragaszkodtak hozzá, noha Volta Sándor pisai tanár nem sokkal utána megtalálta a helyes magyarázatot és ezzel megvetette alapját a modern elektrotechnikának. Az a körülmény, hogy a békacombok mindig csak abban a pillanatban rángatóztak, amelyben a rézsodrony, melyen függtek, közvetve vagy a békacombok vezetéke utján érintkezett a rácsozat vasszerkezetével, arra a meggyőződésre juttatta Voltát, hogy itt voltaképpen a két fém érintkezése pillanatában villamos áram fejlődik és ez rándítja össze a békacombokat. Ezt az elméletet most már csak bekellett bizonyítani és Votának ez is sikerült. Hosszas kísérletezés után megállapította, hogy a villamos áram indító ereje a különböző fémekkel nem egyenlő, sőt az egyes fémek egymás között is más és más arányokban indítják a villamos áramot és ennek az áramnak a minősége emelkedik vagy alászáll, attól is függ, hogy a fémek milyen sorrendben következnek egymás után. A vezetők, illetőleg a fémek tehát akkép sorakoztathatok, amint mindegyikük negativ villamosságu lesz, ha az előtte állók bármelyikével érintkezhetik, ellenben pozitív áramot ad, ha az utána következők bármelyikével kapcsoljuk össze. Amidőn Volta kimutatta, hogy a különnemü vezetők érintkezésénél a két elemben ellentétes elektromosság keletkezik és ennek a folytonos kisülése rángatja a békacombokat, egyszersmind egészen uj alapokra fektette a villamosság elméletét is és egészen uj szemhatárokat nyitott meg a pozitív tudomány előtt. Első bizonyító kísérlete az volt, hogy cink és rézlemez közé savanyított vízbe áztatott itatóspapirost helyezett és akkor a réz pozitív ,a cink pedig negativ villamosságot mutatott. A drót végét a nyelv alá és felé helyezve, az egyik végén savanyítás, a másik végén pedig lúgos izt érzett, mint az ellentétes villamosság vegybonto erejének hatásait. Az igy összeállított csoportot, mely két különböző fémből és egy sós vagy savas oldatból áll, elemnek nevezte el Volta és ebből a fölfe-j dezésből sarjadt a modern technika leghatalmasabb energia- forrása a galvanizmus és az első Volta oszlop. Ettől fogva az úgynevezett dörzsölési villamossággal sem a tudomány, sem a technika nem igen foglalkozott. A borostyánkőnek, üvegnek, stb. az a tulajdonsága, hogy selyemszövettel, rókaprémmai, stb. megdörzsölve könnyv testeket pl. papirost magához ránt és az érintkezés után ismét eltaszit, csak szerény megnyilatkozása a hatalmast elektoromos energiának. Majdnem ugyanígy vagyunk azokkal a villamos gépekkel is, melyek dörzsölés utján szintén korongokkal fejlesztik a villamosságot, itt ugyan már gyak- ! ran nagyon csattanó, fényes szikrához kisülő villamos energiát kapunk, de a fényes szikrához és erős hanghoz, melyben a villamos gép eredménye teljesen kimerül, szintén kevés energia szükséges és a technika céljaira még ez sem igen hasznáható. Viszont azonban a dörzsölési villamosság keltette föl a tudomány érdeklődését e rejtett energia iránt s amidőn Galvani és Volta nagyszerű kísérletei tisztázták az elektromosság fogalmát, már a dörzsölési villamosság ismerete révén is létezett néhány értékes találmány, amelynek lényegét és törtnetét nem mellőzhetjük. Galvani fölfedezése és Volta magyarázatai után már gyorsan fejlődött az elektromos áram tulajdonságának és törvényeinek kutatása. Oersted dán tudós 1820. telén egy fölolvasása közben azt a nevezetes fölfedezést tette, hogy egy finom platinadrótot, mely a Volta oszloppal összekapcsolva izzóvá lett a rajta keresztül haladó áramból, sajátságos lengésbe hozta azt a delej tüt, mely fölötte elvonult. Oersted fölfedezésének valósága minden pontjában bebizonyult, olyan lelkesedés támadt a tudományos világban, amelyhez foghatót csak a léghajó keltett. Oersted neve libegett minden ajkon és nemcsak a természet- tudósok, fizikusok és orvosok kísérleteztek az uj fölfedezéssel, hanem műkedvelők is holott pedig akkor még senki sem sejthette, hogy a távírótól és telfontól kezdve a villamos vasúiig az elektrotechnika minden nagyobb alkotása csaknem kizárólag az Oersted fölfedezésén nyugszik. Nem sokkal ezután Tixii megszerkesztette az első elektromágneses forgó készüléket, amely bebizonyította, hogy az elektromos árammal lehet mechanikai munkát végeztetni. Ezt a villamos gépet még ma is használják az elektro-thera- piában, vagyis villamos gyógymódban. Oly erős ingert lehet vele kelteni az idegekben, hogy az már kis készülékeknél is tűrhetetlen. A nagyobb gépek pedig oly erővel hatnak, hogy az egész test izmai görcsösen ösz- szehuzódnak és a szabad mozgást teljesen megbénítják. A föld kerekségén nincs oly óriási állat, mely letudná győzni a forgó készülékből rája bocsátott áram bénító erejét. Éppen ezért használják sikerrel a forgó készüléket a bálna fogására is. Ennek a módja az, hogy a cetvadászok a készülék egyik vezető drótját beleeresztik a vízbe, a másikat pedig betonját a szigony kötelébe, ha most a szigonyos belehajitotta fegyverét a cethal testébe, akkor egyetlen egy ember teljesen megbéníthatja a roppant bálna mozgását, elég ha forgatja a gépet, melyből az áram ily módon a cethalba megy és minden izmát görcsösen összerántja. Ohm kutatásai határozták meg az elektromos áram erősségének törvényeit (1827) és ez a fölfedezés vetette meg a tudományos elekrotechnika alapját. Nyomon követte ezt a technikára nézve legnagyobb jelentőségű fölfedezés, melyet Faraday a XIX. század legnagyobb fizikusa tett, hogy a villamos áram minden magába visszatérő vezetőben, melynek közelében elhalad, szintén villamos áramot támaszt. Ezt a tüneményt villamos áraminditásnak hívják. Faraday és Oersted törvényeinek együttes alkalmazásával szerkesztette meg Dal Negro az első villamos delejes gépet. Mivel azonban akkor még ismeretlen volt a dinamó elmélet, melyről később lesz szó, a delejes géppel való kísérlet inkább csak tudományos jellegű volt és a gyakorlati életben még nem lehetett alkalmazni. AZ ELEKTROMOSSÁG G YAKROL ATI ALKALMAZÁSA Faraday azonban nemcsak az indukció (áraminditás) törvényeinek fölfedezésével tette a nevét halhatatlanná, az ő nevéhez fűződnek az elektromosság és a természettudomány más ágaiban is a legnagyobb fölfedezések. Az ő eszméi irányították a XIX század tudósait az elektromosság vizsgálata terén és annak köszönhetők a legfényesebb eredmények. Megvolt győződve arról, hogy az összes természeti tünemények között szoros kapcsolat van és, hogy egyetlen nagy egyetemes természeti törvény uralkodik az egész világon — az anyagon. Éppen ezért kutatta ezt az egyetemes törvényt. Mindenütt az összefüggéseket kereste és a kapcsolatot részben meg is találta az elektromosság, a mágnesség, a kémiai változások és a nehézkedés között. Bár ő még nem sejtette az energia egyetemes törvényeit, mégis érezte, hogy a mozgás és az erő szoros kapcsolatban állanak, hogy az erő a mozgás, változás oka, tehetetlenség pedig a mozgás fentartója. Faraday eszméi és törvényei alapján fejtette ki Maxwell a fénynek elektrómág- nesi elméletét, mely szerint a fény a mindent kitöltő éther olyan hullámzása, melyet a testekben létrejövő elektromos rezgések által keletkeznek. Ezen az alapon kiindulva Hertz fedezte föl a Hertz hullámokat, melyek a fényével azonos törvények szerint és a fényével megegyező sebességgel (másodpercenként 300.000 kilométer) haladnak át a téren. Ezen a fölfedezésen nyugszik a drótnélküli távirás, melynek fölfedezője Marconi olasz fizikus. A villamos vegybontás már Faraday előtt is ismeretes volt. Az alapja ennek az a tétel, hogy minden összetett kémiai vegyü- letben az alkotórészek villamos minősége különböző, ennél fogva tehát különböző helyet is foglalnak el a feszültségi sorrendben. A viz például a hidrogén és oxigén vegyüléke és a felszültségi sorrendben előbb áll a hidrogén, melynek villamos minősége tehát pozitív, az utána következő oxigén negativ villamos minőségével. Ha tehát egy erősebb galván-lánc két sarkát a vízbe eresztjük és az áram a vizen át juthat el egyik saroktól a másikhoz, akkor ez az áram fölbontja a vizet, még pedig oly módon, hogy a pozitív hidrogént vonzza. A két gáz apró buborékokban tapad rá az illető sarokra, aztán üvegcsövekkel fölfogható, evvel a vegybontással mindig két- szerannyi hidrogént kapunk mint oxigént, mert a két gáz ebben az arányban vegyülve adja meg a vizet. A víznek ily szétbontását Nicholson és Carlisle már 1803-ban ismerték. A vegybontás elméletét azonban Faraday fejlesztette tovább megállapítván, hogy a negativ sarkon kiváló rész mindig arányos a villamos áram áramerősségével, vagyis kétszer olyan erős áram, kétszer annyi meny- nyiséget választ ki és ezt a törvényt kiegészítette az a másik, hogy a vegyileg egyenértékű mennyiségek bármily anyagból mindig ugyanannyi villamosságot visznek magukkal. Ugyancsak Faraday találta meg az elektromosság magyarázatának nyitját az elektromos szikrában és a villamos kisülés tüneményét ritkított gázokban figyelve, ugyancsak Faraday előmunkálatai nyomán fedezték föl Plücker és Hittory a kathod sugarakat, vagyis a villamos áram pozitív sarkáról kiinduló halvány kékes fénynyalábot, mely a testeket világításra bírja. Ezzel a fénnyel kísérletezett Tesla Mikós is és sikerült neki a leggyönyörűbb, ragyogó és a szemet mégsem sértő világítást föltalálni, mellyel a párisi operaházat sokáig világították. (Folytatjuk) EGY NEMZETI “SZOCIALISTA” VAGYONKÁJA LONDON, máj. (ONA) — A londoni BBC rádió Németországba irányított közlése szerint, Viktor Lutze, a minap autószerencsétlenségben elpusztult és a főparancsnok, a következő vagyontárgyakat hagyta hátra. Egyéb vagyonon kívül köztudomásúan Lutze birtokában volt: Egy ház Berlin- Dahlem-ben (vételára 100.000 márka volt), másik villa-ház Berlin-Lichterfelde-ben, és még egy villa a Wansee tó mellett, egy 3.200 acres földecske Hannoverben és egy versenyistáló Grunewaldban, Berlin városligetében, mert Viktor Lutze a Hitler-nácik hatalomra jutása előtt egy kikopott katonatiszt és eladósodott kis üzletember volt.
