Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-22 / 1268. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1943. május 22. A magyar miniszterelnök a parlament elnapolásáról WASHINGTON — Hirtelen elhatározásában, hogy elhallgattasson minden ellenzéket. Horthy Miklós kormányzó a magyar törvényhozást bizonytalan időre elnapolta. Ezzel az elnapolással, minden hatalom most a kormányzópártban össz- ponotsul. A budapesti rádió, hazai használatra szánt, az Office of War Information-nak jelentett közleményében azt mondja, hogy a parlamentet elnapoló kormányrendelet azért vált szükségessé, mert an- ]nak bizonyos csoportjai “nem méltányolták” az országnak a Tengey irányában fennálló kötelezettségeit és oly kérdéseket kívántak bolygatni, miket a kormány ma nem tart “kívánatosnak” felvetni. Az elnapoló intézkedést május 4-én adta ki Horthy Miklós kormányzó és Kállay Miklós miniszterelnök juttatta a törvényhozáshoz. A miniszterelnök aztán, mondja a rádió, a kormánypárt értekezlete előtt okolta meg az intézkedést. A kormány megmásíthatatlan elhatározása, mondta Kállay, hogy az alkotmányosan belé helyezett bizalom alapján, változatlanul megtartja a kezdeményezést minden külpolitika és a háború folytatására vonatkozó kérdésben. A képviselőházban történt események, valamint más, a parlament felelősségtudatával össze nem férő incidensek azt mutatták, hogy a kormánynak e feltétlen kötelezettségét a Ház nem minden oldalán méltányolják egyképpen és olyan kérdések felvetését akarják kierőszakolni, amik bolygatását a kormány, felelőssége tudatában, nem tartja jelenleg az ország érdekében levőnek. A képviselőházban egyre erősebben vált érezhetővé az ellenzés a kormány politikájával szemben, mellyel Magyarország törekvéseit és hadicéljait Hitler kényének rendelte alá. Kállay, szólt a rádió, biztosította az értekezletet, a “törvényhozás tevékenységében beálló szünet”, nem jelent egyúttal “szünetet a kormány alkotó tevékenységében.’ Néhány jobboldali csoport, a “Magyar Nemzeti Szocialista a munkásság részére a kiszabott mennyiségek elégtelenek a legfőbb ideje annak, hogy ebben az irányban erélyesen és egységesen megmozduljanak. Az unionoknak kellene egységesen fellépni és ennek az igazságtalanságnak az orvoslását kérni addig, amig az elégtelen táplálkozás nagy károkat nem okoz a munkások egészségében. A dolgozó munkások adagjának 50 százalékos felemelése szükséges és az erre való készleteket bőségesen meglehet kapni, ha a fekete piacokat megszüntetik úgy az eladó, mint a vevő drákói büntetésével és a lukszus vendéglőkben a jegyrendszer bevezetésével. Az igy felszabaduló élelmiszerek fedeznék azt a szükségletet, amelyet a munkásság kia- dósabb élelmezése megkíván. Párt”, meg az Imrédy párt titokban egybegyűltek és Imrédy Béla volt miniszterelnök vezetésével nyilvánvalóan az elnapolás folytán előállott politikai helyzetet beszélték meg. A berlini “Transocean” rádió, mint az OWI-al közölték, nem rég foglalkozott ezzel az értekezlettel és csípősen megje-1 gyezte, hogy a “Nyilaskeresztes Pártot”, a nácik legbuzgóbb követőit, “nem hívták meg” a jobboldal e gyülekezetére. A budapesti rádió nem részletezte, micsoda külpolitikai és háborús kérdések azok, amiket az ellenszegülő parlamenti pártok bolygatni akartak és ezzel nehézségeket okozni a kormánynak. Egyéb külföldi rádiók és sajtótáviratok kerültek azonban az OWI tudomására, amikből következtetni lehet, hogy Hitler követelődzése még több magyar csapatokért, lehet a válság mélyén. Horthy április 16-án tanácskozott Hitlerrel. Három nap múlva, a “Stockholm Tidningen” svéd napilap berlini távirata azt mondotta, hogy a tanácskozásról kiadott kommünikét általában úgy értelmezik, hogy Horthy Hitler minden kívánságának teljesítését megígérte. A kormány viselkedés ezt igazolja és Jány Gusztáv tábornok az orosz front harcaiból visszatért 2. hadsereg parancsnoka minapi beszédében kijelentette, a magyaroknak “becsületére vált”, hogy a németek oldalán harcolhattak. A téli visszavonulási harcok idején, mondta Jány tábornok, a magyarok “becsületére vált”, hogy “a hátvédnek is a hátvédje lehettek.” A nagy kérdőjel (Vi.) A “Look” folyóirat megszólított 12 hires irót és politikust arra vonatkozólag, hogy mit várhatunk a háború után? Ezek között voltak a politikusok, legbutább jóslatokkal, valamint a tanárok. Amig Európát jól ismerő újságírók, Edgar A. Mowrer, W. Child, Edward Murrow voltak a leglo- gikusabb hozzászólással. Amig a politikusok és a professzor urak is rózsás színben és tartós békéről álmodoznak, az újságírók, akik nagyon jól ismerik az európai népet, gazdasági rendszerüket, mely ezt a háborút is előidézte, csak újabb háborút, vagy forradalmakat látnak a jövőben is. Legtöbben megegyeznek abban, hogy a politikai külömbsé- geket, még Stalinnál is megoldhatják. De még azok az újságírók sem merték állítani, hogy a gazdasági viszálykodást, mely a profit rendszernek a szülöttje megtudnák oldani úgy, hogy a nagy többségnek megfelelő legyen. Ámbár igaz, hogy nem igen emlegették a társadalmi és gazdasági rendszer rothadtságát és azt, hogy Európa nem lesz képes újra lábraállni, ha a lerombolt városok, iparok újraépítését is csak úgy engedik meg nekik, ha jó profitot csinálhatnak rajtuk a tőkések. Nem is mernek arra gondolni, hogy elpazarolt, szétrombolt vagyont, melynek legnagyobb része mint állami adósság marad a nép nyakán, soha visszafizetni nem tudják. Mind a 12 apostol megegyezik abban, hogy mind a négy nagyhatalomnak együtt kellene működni a háború után is, hogy a békét megóvhassák, de el feledik, hogy Oroszország nem ismeri el a magántőke jogát. Valamint Kina sem hajlandó megmaradni a nyugati tőkések gyarmatának, amint Indiát tartják az angolok. Elszeretnék feledni, hogy a háború is siettette a technikai fejlődést, egyes emberek termelő- képességét és még kevesebb piac marad, több kitermelt ipari cikkek részére. Például Kínában olyan benső ipari láncolat alakult ki, mely szükségleteinek nagy részét kielégíti, melyet ezelőtt külföldről s a japánoktól szereztek be, most a háborús kényszer miatt saját maguk termelik azt. Valamint azt, hogy az orosz ipari fejlődési tempót is csak meghatványozta a háború, nemszólva az amerikai és az angol termelés nagy mértékű fokozásáról és arról, hogy Délamerikában is tömegesen építették a gyárakat, hogy a szállítás miatt nehezebbé vált ellátást, helyben termelt ipari cikkekkel pótolják. Ezek a hires emberek, nem merik Lincoln szavait idézni, hogy a nemzet nem lehet félig szabad, félig rabszolga. Ez áll az Egyesült Nemzetekre is. Nem lehet az emberiség egy pár száz család kénye-kedvének kitéve és azok cselédjévé kényszerítve. Ma az égsz világ épp annyira egymástól függ, amint Lincoln idejében az Egyesült Államok déli és északi része. Az Egyesült Nemzetek minden tekintetben megfelel az akkori Egyesült Államok formájának. Amint akkor a E.A. részére élet-fontos volt az együtt maradás, most is olyan élet-fontos volna, hogy az Egyesült Nemzetek megtalálják az együttma- radásra az alapot, mely nem foglalhatja magában a tőkésrendszert, amint Lincoln idejében is el kellett erőszakkal törülni a rabszolgaság elavult rendszerét. Amint a jobbágyság és a rabszolga rendszer idejét múlta és ha csak forradalmak láncolatán keresztül is, de elseperték a ha*- ladás utjából, úgy a magántőkés rendszert, a haszonrendszert is el kell seperni az útból, és megszervezni a kollektiv, a köztermelési rendszert. Ezt minden embernek meg kell látni. Nem lehet egységes, nem lehet együvé szervezni és együtt tartani az Egyesült Nemzeteket, két olyan ellentétes gazdasági és társadalmi rendszer keretein belül. Vagy egyiknek, vagy másiknak el kell pusztulni, vagy tovább folyik a harc a kettő között mindaddig, amig egyik a másikat elpusztítja, vagy kényszerzubbonyba szorítja, amint a fasizmus tette, de ez sem bizonyult megoldásnak, csak a harc, a leszámolás elodázása volt. Az Egyesült Nemzetek eszméje, egységes gazdasági és társadalmi rendszer nélkül csak rózsás álom, ábrándozás, valamint az a remény is, hogy még megmenthetik a magántulajdon rendszerét, melyet maga a háború is még jobban központosított, kevesebb kezekben, kisebb csoportok birtokába helyezte és még jobban sürgeti annak köztulajdonba való átvételét, mert csakis úgy lehet béke és együttműködés. FOSZTOGATJÁK A BÉCSI ZSIDÓ TEMETŐT WASHINGTON — Náci vezető emberek nemrég végigjárták a két zsidó temetőt Bécs- ben. Azóta mind a bronz és réz emléktárgyakat elvitték onnan “háborús célok szolgálatába”. Elvitték azonkívül egy rézből való tetőzetet is, Írja a “Trots Alit” svéd folyóirat, az OWI- hoz jelentett értesülés szerint. Kifosztották, mondja a svéd folyóirat, Elisa Elizza hires udvari énekesnő sírját is, elvitték a rajta lévő bronz dombor- müveket”, azonkívül pedig egy 1756-ból való szökőkutat is. MUNKÁSSORS A north hollywoodi (Cal.) körzetben jólismert Kalapos Mihály a Bérmunkás régi olvasója dőlt ki az élők sorából. Nem volt bőbeszédű, de annál többet tett osztálya és a Bérmunkás érdekében. A mostoha rendszer, mely a bérmunkásoknak idő előtt őrli fel életerejét, őt is 63-ik évében vette el feleségétől és sok barátjától, ismerősétől. Temetése nagy részvéttel május 10-én volt. Kegyelettel őrizzük Kalapos munkástársunk emlékét, özvegyét a vigasztaló emlék éltesse. Bakos. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. 12.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 12.00 Mrs. J. Bodnár, Birdgep. 5.00 Mrs. J. Deák, Akron ...... 12.00 Mrs. G. Deme, Akron .... 12.00 Mrs. L. Decsi, Akron ...... 5.00 Mrs. St. Detky, Phila .... 3.00 Mrs. M. Danka, Cleve. .. 12.00 Kath. Estergall, Clev....... 4.00 Mrs.özv.J. Farkas, Akron 12.00 Mrs.If j. J. Farkas, Akrön 12.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 12.00 Mrs J. Feczkó, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls.... 12.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron ...... 12.00 Mrs. E. Kovách, Cleve. .. 7.00 Anna Kovách, Detroit .... 7.00 Mrs. J. Kollár, Cleveland 8.00 Mrs. Kozsány, Saratoga 12.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 6.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 12.00 Mary Mayer, Phila ........ 9.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 12.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila. 6.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 12.00 Mrs. Török, Atl. City .... 10.00 Mrs. J. Visi, Lincoln Park 12.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 12.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 12.00
