Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-05-22 / 1268. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. május 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy --------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders --------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ________________________ __________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Békeangyal (gb.) Az Egyesült Nemzetek hadainak az afrikai fronton aratott teljes győzelmével egyidejűleg Franco, Spanyolország fasizta diktátora, Hitler és Mussolini pártfogoltja mint béke­angyal jelentkezett. Nincs értelme a további háborúnak, — mon­dotta Franco, — mert az ellenfelek egyforma erősek és egyik sem fogja tudni legyőzni a másikat, tehát legjobb lesz, ha már most kibékülnek. És a béke közvetítésére ő a legalkalmasabb. Még nem is olyan régen egészen másképpen beszélt ez a békeangyal. Számos Ízben nyilatkozott, hogy a tengelyhatalmak győzni fognak és az uralma alatt álló Spanyolország is ki fogja majd venni a részét a Hitler által tervezett uj világrend kiépí­tésében. Most már nem látja ezt a győzelmet. Sőt éppen ellenkezőleg, már látja a fasizta hordák végleges leverését és bizonyára pártfogóinak ösztönzésére tette meg az ajánlatát a béke közvetítésére. És igazi fasizta módon, mindjárt a fizetést is követelte magának a közvetítésért, mikor kijelen­tette, hogy “Spanyolországnak el kell foglalnia a történelem ál­tal neki megillető szerepet”. Spanyolország alatt természetesen a saját uralmát érti, amely Hitler uralmához van kötve. Mert Hitlerrel együtt a spa­nyol nép hóhérának is pusztulni kell. Erről gondoskodni fog a spanyol nép, mihelyt Franco nem támaszkodhatik többé a né­met haderőre. Ettől a kikerülhetetlen sorstól félve a vakmerőséggel hatá­ros arcátlanságra ragadtatta magát, amikor békeajánlatát azzal indokolta meg, hogy ha a háború sokáig húzódik, akkor Európa bolshevizálódik az oroszok uralma alá kerül. Vagyis a régi bol­shevik mumussal jött elő, hogy az Egyesült Nemzetek sorait megbontsa és orosz ellenes szövetséget hozzon létre. Semmi kétségünk sincs aziránt, hogy Franco és társainak reszketni kell a fasizta hordák teljes leverésén alapuló békétől. Ha valaki kiérdemelte, hogy egy nép ellen elkövetett bűneiért számonkérjék, úgy az Franco és társai. Hisszük, hogy a spanyol nép már készül a nagy leszámolásra. Az adóterv (gb.) Az Egyesült Államok kongresszusa már hónapok óta tárgyalja az adófizetésre vonatkozó különböző javaslatokat. A háborúhoz sok pénz kell, amelynek jelentékeny részét adó alak­jában szedi be az állam. A honatyák már hónapok óta tárgyal­nak az adó tehermegosztás kérdése fölött. A képviselők befolyására a nagytőke, — vagyis azok, akik nem a megélhetésükre szükséges fizetéseiktől, hanem a befekte­téseik után járó profitból fizetik az adót, felszínre hozták a so­kat hangoztatott “Rumi” tervet, amely szerint részben, vagy egészen elengedik az 1942-re szóló adókat, de ennek pótlására lefogják a fizetések egy részét, — az ajánlat szerint 20 százalé­kát. Amig tehát a munkásságon ezzel a 20 százalékkal egy éven belül visszaveszik az elengedett adót, sőt jóval többet, aki eset­leg már megfizette az egész 1942-es adóját és majd csak utólag, valamikor 1944-ben kerül elszámolásra, addig a gazdagok meg­tartják a millióikat. Connally szenátor, noha szintén megszavazta a Rumi tervet, nyíltan bevallotta, hogy ez a terv az egy millió dollár évi jöve­delemmel biró egyénnek 854,000 dollár ajándékot jelent. “Ide­hozhatjátok az összes professzorokat tanuskudni, de még azok­nak sem hiszem el, hogy az állam gazdagodna azzal, hogy ez a 854,000 dollár a nagyjövedelmü embernél marad ahelyett, hogy az állam kasszájába kerülne,” — mondotta Connaly a szenátus­ban. A gondos megfigyelés azt mutatja, hogy az adótervek fölöt­ti vita lényege csak az volt, miként lehetne az adóteher minél nagyobb részét a bérért dolgozó munkástömegekre hárítani. Et­től, az osztály jellegét annyira kimutató kongresszustól nem is lehet mást várni. Vitézi rend (gb.) Svédországon keresztül érkező magyar lapok szerint Magyarországon most nagyban ünnepük a Vitézi Rendet. A “vitéz” titulust Horthyék találták ki azoknak a jutalma­zására, akik terror uralmuknak valamilyen szolgálatot végeztek. A “Pest” cimü lap szerint már 24,000 tagja van ennek a szerve­zetnek. “A huszonnégyezer vitéz: huszonégyezer válogatott őre a belső arcvonalnak, a Rend a rendért él és halni kész. Ezzel a, tudattal tekintsünk rájuk.” — írja ez a lap. Tehát a Vitézi Rend a belső “arcvonal”, jobban mondva a “harcvonal” fentartására kell. Ezek azok akik önszántukból (önzetlenül a jutalomért) ajánlották fel vérüket és életüket a Horthy rezsimnek. Sok szó esik az Egyesült Nemzetek táborában arról, hogy meg kell büntetni azokat, akik felelősek a jelenlegi világkatasz­trófáért. Már folyamatban van a bűnösök névsorának az össze­állítása. A fasizta hordák leverése után a magyar népnek is lesz nagy leszámolni valója. Ezt a leszámolást megkönnyíti az, hogy nem is kell a bűnösök névsorát összeállítani. A Vitézi Rend 24,000 nevet tartalmazó lisztája már magában foglalja azon pri­békeket, akiknek a Horthyékkal együtt pusztulniok kell. Tanszabadság (gb.) Pár hónappal ezelőtt a New York Times cimü lap 8000 első éves egyetemi hallgatónak feltett kérdések alapján megállapította, hogy az amerikai középiskolákat elvégzett ifjú­ság hihetetlenül járatlan a történelemben. A legismertebb törté­nelmi alakokról nem tudják, hogy mikor éltek és miért kerültek be a történelembe. Ez a leleplezés aztán hosszú vitára adott okot, amelynek utóhangjait még ma is halljuk. Többek között Jay Franklin újságíró is elmondotta errevo- natkozó nézeteit és adatokkal bizonyította, hogy az amerikai középiskolákban és egyetemeken a történelmet, gazdaságtant és hasonló tárgyakat nem taníthatják úgy, mint szeretnék. Mihelyt a gazdasági viszonyokat magyarázó tényeket tanítják, kidobják őket állásaikból. Frahklin felsorol több esetet, amelyeknél az ily tanárokat elmozdították, sokszor még évközben, meg sem várva a tanfo­lyam végét. Legjellemzőbb azonban az alábbi eset, amely nem kíván semmi további kommentárt: “Egy zsurnalisztikái professzor ,akinek doktorátusa is van, noha ebben a zágban ez igen ritka, tanfolyamában a politikai or­ganizációkat magyarázta. Ismertette a városban és az államban kiépített politikai gépezetét mindkét pártnak. Igen gyorsan el­hallgattatták. Később bevallotta, hogy nem folytathatta ezt a tanfolyamot tovább mert családja van, melyet el kell tartani és az állásában is előre akar haladni.” ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kel] folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL;’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" \y s W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága I y/

Next

/
Oldalképek
Tartalom