Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-10 / 1262. szám
1943. április 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL .CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI LEVÉL FLORIDÁBA A múlt hetekben e lap hasábjain búcsúztam el katona sorba került fiamtól. A búcsú levél, nagy érdeklődést váltott ki az olvasóinkból, mert hisz az nem családi levél volt, hanem egyformán szólt a fiámnak és minden katona fiúnak éppen úgy, mint minden munkásnak. Azért itt folytatom a levelezést, sorstársaim, fiam és bajtársaimnak az okulására. Látod fiam, világkatasztrófának kellett jönni, hogy eljuthass Floridába, St. Petersburg- ba. Én és annyi sok munkás, ^amikor az örökös robotba elfáradtunk, annyiszor álmodtunk arról, hogy milyen jó volna pár hétre elmenni pihenni, a floridai kék ég alá, de ez legtöbbünknek csak vágy-álma maradt, mert oda csak főleg azok mehettek el pihenni, akik soha sem dolgoztak. Most ti laktok a fényes szállodákban, ámint irod négyen alusztok egy hatalmas szobában, amelyhez fürdőszoba is tartozik. Hát ez bizony erősen különbözik attól a “szobától” amelyben a katonáskodásom idején százhuszan aludtunk. Azt békeidőben marha istálónak használták. Ebben aludtunk mi a 17-es honvéd gyalogezred menetszázada, nem ágyban mint ti, hanem földre szórt félig rothadt szalmán, amelyben nyüzsögtek az élősdi férgek. Hát ez is egy különb- j ség, de még nagyobb az ,ami; az ellátást illeti. Mi Ferenc Jós- I ka ágyutöltelékei, reggelre egy sötétszinü folyadékot kaptunk, amit kávénak neveztek, amelyből a kávét és a cukrot ellopták a zupás őrmesterek. Ebéd eleinte valami gulyás féle, sokkal több lével, mint hússal, később már csak szárított hal, szárított főzelék, amelyben minden zöld benne volt, a parajtól a csalánig. A húst legtöbbször a benne termett kukacok jelentették. Ha hazulról nem kaptunk pénzt, vagy csomagot, akkor legtöbbnyire koplaltunk, pedig a civil életben sem voltunk éppen elkényeztetve az élelem dolgában és a napi 7, a fronton 13 krajcáros zsoldból, nem igen lehetett pótolni a Ferenc Jóska kosztját. Nálatok ez is másként van, azt irod ne küldjünk semmit, mert a koszt kitűnő és annyit kaptok, amennyit akartok. A szülők vigasztalására ideirom a leveled napján kapott reggelit és vacsorát: Vacsora: Meat loaf, krumpli, saláta, split peas, csokoládé pudding és cocoa. Reggeli: Cereal egy pint tejjel, tojás, french toast, syrup, vaj, kávé, narancs. “Alig jól táplálok” irod a te amerikai magyarságoddal, ami annyit jelent, hogy elég jól vagyok táplálva. Hát bizony ez jó tápláló ellátás, nem irigyeli senki tőletek, elhiszem, hogy a kiadós gyakorlatozás után farkas étvágyatok van, csak arra a gondolatra szomorodom el, hogy az európai testvéreink, csak álmukban lakhatnak jól a bandita uraik jóvoltából. Elszomorít az, hogy az amerikai, angol és orosz katonáknak ezekből a nyomorult páriákból kell elpusztítani milliókat, hogy az a veszett rendszer, amely a nyakukon ül elpusztuljon, pedig sokkal kisebb áldozattal megszabadulhatnának a hóhéraiktól és ha annyit dolgoznának az egész világon a közjóért, mint ma a háború molochjáért, akkor a világon minden ember úgy élhetne, mint ti és eltűnne minden nyomor és bűn. Ezt az álmot álmodjuk mi, kik egy szebb jövőben hiszünk, de nemcsak álmodozunk, de küzdünk is érte és ha minden elnyomott összefog ezután a nagy yérzivatar után, akkor meg is valósul az a társadalmi rendszer, amelyben minden ember boldog és egyenlő lesz. Amikor nem lesz szükség katonára, mert nem lesz ok a háborúra, nem szakítják el a fiút a szülőktől, férjet a feleségtől, apát a fiától, hogy elmenjen ölni olyan embereket, kik éppen oly derék jóra való munkásemberek, mint mi vagyunk. VILÁG ÁLLAM ÁLMODÓI Nagy világkatasztrófák, mint \ amilyenek a múlt és a mostani j világháborúk, amelyek vérbe' és tüzbeboritják a világot úgy,! ahogy_ még az emberiség törté- j netében soha, felszínre hozzák a hivatalos és nem hivatalos, jóhiszemű és műkedvelő társadalmi kuruzslókat, akik különböző tervekkel akarják megszabályozni azt, hogy hasonló borzalmak ne szakadjanak az emberiségre. Ezek a társadalmi orvosok, a világ népeinek különböző csoportosításában, mások meg az egész világnak egy állam szövetségbe való csoportosításában látják meg a háborúk ellenszerét. Azok, akik az elsőnek említett módszert találják jónak azt hiszik, ha a különálló országokat területenként csoportosítják, akkor olyan hatalmi egyensúly áll elő, amely meggátolja azt, hogy egymás ellen mehessenek, akik tovább mennek, azok nem bíznak abban, hogy ilyen csoportosítások meggátolnák az ellentétek kiélesedését és azért egy világ- szövetség, egy világ-állam kialakulásában látják a csodatevő orvosságot. Ezek a hivatásos és műkedvelő társadalmi orvosok, valójában nem mások mint kuruzs- lók, mert hasonlítanak ahhoz a doktorhoz, aki nem magát az előidéző bacilust gyógyítja, hanem csak a tüneteket, miként a vérbaj kiütéseit is el lehet tüntetni időlegesen, de ha magát a bajt előidéző bacilusokat élve hagyják, akkor csak a baj — ha később is — annál erősebben, pusztitóbb hatással tör ki. Minden háborút, kivétel nélkül gazdasági érdekellentétek idézték elő. Ezt a háborút is a német kapitalizmusnak a világpiac uralmára való törekvése idézte elő, amely ellen a többi kapitalista államok felvették a harcot. Csak az tette súlyosabbá, hogy a nácizmus nemcsak uj piacok hódítását tűzte ki célul, de annak és az egész profitrendszernek a biztosítását úgy, hogy a feltörekvő munkásosztályt, olyan szolgaságba lökte mindenütt, ahol uralomra került, vagy amely népeket leigázott, hogy lehetetlenné tett minden megmozdulását. Ez a kétirányú imperializmus volt az, amely nem csak a kapitalistákat, hanem a világ munkásosztályát is szembe fordította a nácizmus törekvéseivel. Nem a kapitalistáját, de a saját meglevő jogait és jövő lehetőségeit védve. Amit ezek a kuruzslók nem vesznek észre az az, hogy a kapitalista osztályban is olyan érdekellentétek merülnek fel, amelyet semmiféle békebiró- sággal, világ rendőrséggel, sőt világ-állam tervekkel sem lehet megoldani. Minden ilyen megoldás csak időleges, amelyet törvényszerüleg követ az, hogy a béke megoldására történt alakulások, a gazdasági érdekeknek megfelelően háborús csoportosulásokká válnak. Erre mutat nem csak a Népszövetség, de az is, hogy a múlt világháborús szövetségesek ma egymás torkának esnek. A múlt világháború idején a gazdasági érdekeiknek mefele- lően, az olasz, japán, román, imperialisták, az angol, francia, amerikai csoportosulás mellett harcoltak, mig ma ellenük, mert a hódítási törekvéseik igy kívánják, ami nem zárja ki azt, hogy a közel jövőben a mai szövetségesek, egész más csoportosuláshoz tartozzanak. A háború okozója a profit, tehát aki a háború ellen van, annak az előidéző okot, a profitrendszert kell megszüntetni. A munkásosztály — ebbé beleértve mindenkit ki bérért dolgozik — az, amelynek az érdekei az egész világon egyformák, amelynek nincsennek olyan érdekellentétjei, amelyek háborús megoldásokat kívánnának. Azért kézenfekvő az, hogy az emberiség testvéresülése csak oly társadalmi rendszerben oldható meg, amely a munkán alapszik, amelyben minden ember a képessége szerint dolgozik és a szükséglete szerint fogyaszt, ahol nem hivatásos politikusok, hanem szakemberek intézik a termelés menetét. Ma a mai fejlett ipari rendszer mellett, minden ember boldogsága és 1 jóléte, szabadsága, békéje biztosítva lenne egy olyan társadalmi rendszerben, amely az Ipari Demokrácián épülne fel, amely nem tenne kivételt senkivel, jólétet és szabadságot ! biztosítana nemcsak a munkás- ! osztálynak, hanem mindenkinek, ki a társadalom jólétéhez a munkájával hozzájárul. Csak ez az ut, amely kivezet bennünket a mai káoszból. UGYAN KÉREM Kedves Himler mester, saját magát, vagy az olvasókat boloditják ott a Bányászlapék- nál, hogy ismételten kérelmekkel és felhívásokkal fordulnak az Amerikai Magyar Szövetséghez, holott jól tudják, hogy azok az urak, egyetlen olyan lépésre sem hajlandók, amely a legkisebb mértékben is árhatna Horthy-Hitler banditáknak. Csak addig mennek el, ameddig muszáj. Csak olyasmit cselekszenek, amit elfogdaható- an igazolhatnak Horthyék előtt. Hűségnyilatkozatot tucat számra, egy két ambulance a Vörös Keresztnek, de repülőgép, lázadásra szólító felhívást — isten ments még ilyet gondolni is. Sőt, hiába próbálkozott a véradási mozgalommal, azzal is, csak odáig mentek el, hogy a “Józan János,, név alatt kiküldtek egy cikket, amely helyesli a véradást, de hivatalosan nem hajlandók állást foglalni “mert az már háború és ahhoz semmi közük” mondották már egy év előtt reverend Takarónál. Ezeket ott a Sloan streeten is jól tudják. Hát mire jó az, hogy most mégis nyíltan megkérdik, hogy elküldték-e az orosz frontra azt a felhívást, amit legutóbb elfogadtak, hisz ezt hónapokkal ezelőtt a Ver- hovay igazgatóság is megkérdezte hivatalosan, de választ nem kapott máig sem. De felesleges is volna választ várni, mert jól tudják, hogy ezeket a határozatokat csak a tömegek félrevezetésére használják és eszük ágában sem volt azt tényleg az illetékes helyre juttatni. Tíz napja ment el a nyílt kérdés a Szövetség uraihoz, arra válasz még nem érkezett. Kíváncsian várjuk, hogy Him- ler-Gundel urak ezt a pofont is szó nélkül zsebre teszik e? Ez fogja megmutatni azt, hogy Gundel ur is csak “paraszt fogásra”, tömeg bolonditásra adja-e fel kérdéseit a Szövetség fizetett tisztviselőinek. FOLYTATÁS A múlt héten közöltünk egy pár szemelvényt, amelyből tisztán láttuk azt, hogy a forradalmak alatt és különösen utána ha az elbukott, az alávaló sajtókulik milyen hazug és durva módon rágalmazták meg a forradalom vezetőit 1848-49 után éppen úgy mint 1918-19 után. Hasonló hangnemben Írtak a polgárháború idején Lincolnról is a rabszolgatartók sajtókulijai. De nem uj a nap alatt az sem, hogy a tömegek félrevezetésére egyes felekezeteket tettek meg bűnbakul, ma a zsidókat, 1848 után a protestánsokat, amit élénken igazol az alábbi szemelvény: Pesti Napló, 1849 december: “Végre nézzük egyik főbb gyümölcsét a magyar demokráciának. Félévi működés után post acceptam dulcem 15-tam Mártii Pesten egy termendum tribunál fölállittatott, melytől a diéta csak úgy, mint bárki más reszketett és amely tehetett, amit akart és, ha az Isten királyunkat segítségünkre nem küldi, a terrorizmus oly fokra hág, hogy pisszenni nem mert volna az ember, minden március 15-iki boldogító constitutio szabadsajtó mellett és Kossuthot, mint egy második Gottlieb, vagy indiai Nadirt tartoztunk volna a porban. tisztelni és félni; pedig a jámbor pár évvel ezelőtt Zemplénben még fiskális hivatalt sem tudott kapni,
