Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-10 / 1262. szám
O OlGcü bérmunkás 1943. április 10. hanem később persze a fokos, bunkó és lázadás segedelmével miniszter lett és egy második Caraffa. Istenem! Mi legyen egy országból, ahol egy Petőfi és Táncsics a vezető, vagy egy Kossuth! Nem is érdemes a komisz emberekről többet szólni. Nem hinné az ember, pedig úgy van, hogy e magyar haza szerencsétlenségének egyik főoka a lutheranizmus is. A hor- vátoknak municipális törvényei között vagyon, hogy hazájukban protestánst meg nem szenvednek. Kossuth, mint lutheránus, és pártja, ezért mindig őrről és azért piszkolták már rég a horvátokat. A köpönyeg a nyelv volt ugyan, de a leigió biztatta a tüzet. Magyarhonban szinte igy volt: a liberális- ták, féktelen oppozicionalisták, republikánusok, többnyire a lutheránizmusban találtak főtáplálékot. A lutheranizmus mindig óhajtotta a revolúciót, csak hogy a katolikus papság javaiban részesüljön. Alávaló, semmivel sem biró éhes proká- tokok, taknyos diákok, rossz- lelkű újságírók, külföldi kicsapott emisszáriusok, ezek voltak a forradalom vezérei és egynéhány ostoba, hiúsággal teljes szeles gavallér. Már most: jólét fuccs, Erdély fuccs, a tenger fuccs, Horvátország fuccs, és adósság a nyakunkon! És a Kossuth, Nyáry, Petőfi, Táncsics, Madarász, Bezerédy, Uj- házy, Pálffy, és mások munkája. A magyar nemzet meg van alázva és átkozza Kossuthot és a demokráciát a szabad sajtóval együtt. Belőlük semmi más haszna nincs az országnak, mint elégett falvak, holt tetemek. Magyarhon megalázása és a tönk. Átok a márciusi forradalom embereire! Az Isten még a sírban is verje meg őket!” Ugylátszik, hogy nemcsak a “Magyar Fórum” írója olvasta el ezeket a régi újságokat, hanem az Amerikai Magyar Szövetség urai is, kik a közelmúltban hasonló durva és nemke- vésbé hazug módon támadták meg a magyar forradalmak menekültjeit, mintha csak a fenti förmedvényt másolták volna le, csak a neveket cserélték meg. Az ellenforradalom propagandája mindenütt és mindenkor egyforma volt: hazug és elvetemült, ezekkel a régi írásokkal kell bizonyítani az amerikai magyarság megmételyezett részének, hogy a régi tintakuliknak a hatalom talpnyalásában az igazság megfeszítésében méltó utódai élnek napjainkban is. PHILADELPHIA ÉS KÖRNYÉKE MAGYARSÁGÁT ezúttal is meghívja az “Orvosi Szereket az Oroszoknak” se- gélyző magyar bizottság, április 10-én, szombaton este 8 órai kezdettel a Kultur Otthonban, 1144 N. 4th St. tartandó Mü- vészestélyre. A műsoron az Egyesült Orosz Dalkör, a Philadelphiai Munkás Dalárda, Donath Jenő, Frank Adam és vonós zenekara, Miss Ruth King és Mrs. A. Frank a Philadelphiai Opera Társulat tagja szerepelnek. Amit mi nem értünk (Vi.) A különböző iparok igazgatói, elnökei megalakítottak egy “Committee for Economic Development” csoportot, a sok eltakart cél között, mi leginkább csak azt vettük ki, hogy ezek az igazgató urak szeretnék megtudni, hogy a többi nagy üzemben mit terveznek, nehogy jobb tervezettel álljanak elő a háború után, mint őnekik van és ezáltal az üzletnek nagy részét ellopják. A másik elrejtett cél, hogy a kormány uj tervezeti munkálkodását ellensúlyozzák, ha az a gyárosok érdekeivel ellenkezik. De amit nyíltan mondtak, az nem árulja el az igazi célt, csak ismerve a múltat és azt a tényt venni alapul, hogy az egész értekezlet, dikciózás, csak a magánvállalkozás okosságát, dicsőségét magasztalta, és azt igyekeztek bizonyítani, hogy ők képesek a háború utáni átszervezést keresztülvinni a kormány és unionok nélkül is, csak adjanak nekik szabad teret és időt. Charles Kettering, a General Motors mérnöki főnöke volt az elnök és bölcsen csak hallgatott, ámbár sokszor idézték őt, hogy a kapitalista termeléssel semmi baj nincsen és ők képesek minden kérdést megoldani, csak a kormány ne akadályozza őket. És őszerinte még a munkanélküliség is egészséges jelenség, mert akkor újabb dolgokat fognak kitaíálni és az által megint a régi kerékvágásban megy a termelés és szétosztás. Kettering csak hallgatott. A főszónok Hoffman a Stude- baker Corporation elnöke volt, aki legnagyobb súlyt arra fektette, hogy a háború utáni tervezetben a gyárosoknak össze kell jönni és megbeszélni, hogy mit és hogyan csináljanak, terveket és gondolatokat kell kicserélni. Mr. Kettering csak mosolygott és várta, hogy valamelyik gyár mérnöke, vagy képviselője, vagy Mr. Hoffman is valami életrevaló tervvel fog előállni, melyet a G.M.-nál érvényesíthet, mert bizony ők a tervekben elég szegények. De Mr. Hoffman is csak másokat biztatott, hogy álljanak elő jó tervekkel, éreztetve, hogy neki is nagy szüksége volna, amiket a Studebaker átszervezésénél használjon. De bizony senki nem mondta el a tervét, ha volt is, de mindegyik szerette volna megtudni a versenytársaik tervét. Mert bizony a háború után megint verseny fog kialakulni és akinek legjobb a tervezete, majd hódítani fog piacot ,a többi üzemek rovására. Hogy ezek a lángeszű vezérek, elnök, vezérigazgató urak, mennyire naivak, ilyen gyülekezeti megbeszéléseken nyilvánul meg. Hoffman is olyat kért üzlet ellenfeleitől, melyért ő irgalmatlanul kirúgná a saját mérnökeit, ha megtennék. A St üdebaker tervezeteit, model- jeit, üzleti titkait elárulnák valamelyik gyárnak, ő is csak halászott tervre, mint minden más ilyen vezérigazgató ur, remélve, hogy mások még naivabbak és elmondanak valami jó tervezetet, melyet ők is használhatnak. Az amerikai gyárosok agyonvannak rémülve és méltán, mert tudják, hogy a háború után, az amerikai piacot, nagyrészben a “Lend Lease” alapján meg kell nekik osztani az angol, orosz, francia és más országok termelésével, mert csak azon formában tudnak majd azok fizetni, törleszteni és oly kedvező helyzetben lesznek, hogy nagyon sok mindent olcsóbban tudnak majd termelni, mivel alacsony munkabérek, rabszolgasághoz lesülyesztett munkaviszonyok állnak nekik rendelkezésükre Európában és hogy a termelést, másszóval a ! visszafizetést megkezdhessék. ! Amerika és Anglia, esetleg Oroszország is elfogja őket látni nyersanyaggal. Legalább is ilyen tervezetet igyekeznek kidolgozni. Ez lett megígérve az európai országoknak, mely viszont, nagyon fogja csökkenteni az amerikai termelést. Nemcsak, hogy Európa lerongyolódott, koldusszegény néppessége nem fog bírni vásárolni tőlünk, de, hogy élhessen valamennyire erőre kapjon, teljes erejével a termeléshez kell, hogy fogjon és azt külföldre szállítsák, hogy a nyersanyagot, nekik a további termeléshez szükséges dolgokat beszerezhessék. Ha Amerika hajlandó lenne Európát ellátni anélkül, hogy azok munkaerejét kihasználják akkor mi nem bírnánk a terhet sokáig, ha pedig úgy fognak csinálni, mint az első háború után, akkor meg a mi iparaink fognak szünetelni. így a vezérigazgató urak tervezetre halásznak. Német ne panaszkodjon a légitámadások miatt BERN, márc. (ONA) — A német lapok és a német rádió visszhangzanak a vádaktól és panaszoktól a Szövetségesek “terror-támadásai” miatt, most hogy Berlin sokszorosan érzi azt a sorsot, amit a német nácik Londonnak szántak. Itt, a semleges svájci földön, Németország szomszédságában, német népnek közepette, valósággal a sújtó igazság hangja szólel meg, amikor egy baseli napilap, az “Arbeiter Zeitung” ráolvassa a németekre, hogy ezt a borzalmat, a légitámadásokat békés városokra, ők szabadították az emberiségre és a lángokban álló Berlin csak azt kapta meg, amit maga kívánt másoknak. A baseli újság cikke különösen nevezetes, mert a svájci kormány minden erőfeszítést megtesz, hogy az újságok ne hívják ki a nácik rossz akaratát, lehetőleg kíméljék a németek könnyen sértődő érzé kenységét. Az igazság azonban kikivánkozott az “Arbeiter Zei tung”-ból. Március 9-én, iria : svájci lap, a következő állításokat olvastuk a “Münchener Neueste Nachrichten”-ben: Az angolok, asszonyok és gyermekek légből való megtámadásának kezdeményezői, folytatják terro-támadásaikat melyeknek egyetlen célja, hogy megtörjél a német polgárság lelki ellent állását. Asszonyainkat, gyermekeinket, otthonunkat, holmijainkat akarják elpusztítani, mindent, ami kedves nekünk, amiért dolgoztunk, amiért éltünk. Ez igaz, igaz az,' hogy légihá- boru ellenséges városok ellen manappság egyúttal háború a polgári lakosság ellen. Semleges szemlélő azonban jól teszi, ha elmúlt tetteket sem felej el, mert csak a múlt cselekedeteiből lehet tárgyilagosan megítélni folyamatos eseményeket. 1934. tavaszán, éppen lefegyverzési konferencia ült együtt Genfben, a következő hivatalos jelentés ment szét világgá Bér linből: “A német légügyi minisztérium 1935-re 208 millió márkában állapította meg az esztendei költségvetését, ami több mint 200 százalékos emelkedés az előbbi évhez képest.” Ne felejtsük el, ez békeidőben volt és Németország ‘hivatalosan” nem fegyverkezett. 1935. március 16-án Németország kihirdette a kötelező katonai szolgálatot, pár nap múlva pedig Hitler gőgösen jelentette ki Simon angol külügyminiszternek: “Németország ma a levegőben épp oly erős, mint Anglia. 1936 március 27-én repülőnap volt Németországban és az uccán gyűjtöttek még több repülőgépre. Azokban az időkben más országokban, ilyen dolgokat sehol sem látunk. 1936 okt. 10-én a német hadügyminisztérium -— már nem honvédelmi minisztérium a neve, mint addig — hirdeti, hogy önkénteseket keres, 17 esztendős elmúlt, 23 esztendősnél nem idősebb fiatalemberek jelentkezzenek a légi erőhöz. Ugyan minek keresnek oly buzgón 17 esztendős ifjakat reppülőknek, a békének teljében? Erre elég világos választ ad Rupprecht százados, a német hadsereg hivatalos közlönyében, a “Militarwochen- blatt” 1937 május 1-iki számában: “Nincs nemzet, ki lemondana arról, hogy nyílt városokat bombázzon a légből, noha az ilyen bombázást a nemzetközi jog tiltja. Ha tartózkodnánk nyílt városok bombázásától, ezzel a hadviselést veszélyeztetnék.” Ezzel a “kísérleti hadviselés” idejéhez érkezünk: 1937 áprilisában polgárháború dúl Spanyolországban. Német bombázógépek negyedfél óra hosszat pusztítják Guernica nyílt városát. Minthogy éppen vásár van, ezerszám hullanak ,a halottak. 1938 március 1-én volt a német légi erő napja. Göering tábornokot akkoriban nevezték ki marshallá és dicsekedve beszél róla, hogyan építette fel titokban a német légi erőt: “Ha jön a parancs, hogy támadjunk, légi erőnk az ellenség rémülete leszen.” Pár nap
