Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-04-10 / 1262. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1943 APR. 10

NUMBER 1262 SZÁM

Általános aggodalom

(Vi.) Legnagyobb kérdőjel, mely az egész világ előtt lebeg, hogy mit fog Oroszország csinálni az 'erópai országokban. Ettől nemcsak a tőkések, hanem sok olyan munkásvezér, szocialista és szindikalista is fél ,akik tudják, hogy a C.P. nem tűr meg versenytársat a munkásmozgalom terén, sem a politikában. Ezt most Stalinék is demonstrálták a két lengyel szocialista vezér kivégzésével.

Ugyan csak Stalin nem régen maga is kijelentette ezt a tényt, a Daily Worker február 14-iki lapszámában, melyet Foster idézett, tehát duplán hivatalos. “Az USSR-ban nincsenek többé olyan osztályok, mint kapitalista, földesur, vagy gazdag parasztság. Az USSR- ban csak KÉT osztály van, munkások és parasztok, akiknek érdekei nem ellenkeznek egymással, ellenkezőleg egyér- deküek. Ebből kifolyólag nincs talaj más pártok létezésére, igy szabadság sem létezik más pártok létezésére az USSR-ban, csak egy párt a Kommunista Párt részére van talaj az USSR- ban.”

Mi is tudjuk, hogy ezt igy csinálják és az ellenzék, vagy más véleményen levő egyéneknek csak a talajban és nem a talajon adnak helyet Stalinék. így nem csodálkozunk, hogy a különböző országok munkásvezérei, akik nem egyeznek meg Stalinékkal, rettegnek azon lehetőségtől, hogy ezt a demokráciát rájuk is kiterjesztik a C. P. hatalomra juttatása által. Csakis az menti meg őket, ha ők is tagjaivá válnak az egyedüli üdvözítő pártnak, ami nagyon is valószínű, hiszen nagy részük, még a náci pártnak is hü tagjává vált, amikor azok hatalomra jutottak, akik szintén csak egy pártnak adtak talajt a lábuk alá, a többieknek a fejük fölé helyezték.

Azonban van még kilátás arra is, hogy Stalinék, akik kivégezték a III-ik Ipternacionálét, az angol-amerikai nyomás, esetleg megegyezés alapján lemondanak arról, hogy párthi- veiket az orosz szuronyok segítségével tegyék hatalomba. Ezt állítja Maurice Hindus, aki csak most tért vissza Oroszországból, ámbár ő is biztosra veszi a forradalmak sorozatát Európában. A detroiti “Economic Club” részére tartott beszédjében a következőket mondotta: “Senki, Winston Church- hill, Franklin D. Roosevelt vagy Stalin nem lesz képes megállítani ezen forradalmakat ha

i egyszer megindul. A világforradalom gondolatát az oroszok régen feladták. Azok, akik ottan világforradalmat terveztek már nem élnek.” (Bukharin, Zinovjev és a többi kivégzett nemzetközi forradalmárok.) Hindus azt állítja, hogy Oroszország csak békét akar, mely érdekében hajlandó együtt dol- 1 gozni más nagy országokkal is, mert az orosz hivatalos körök szerint többet nyerhetnek a béke által, mintha a világforradalom megindításában résztven- nének. Másszóval az orosz érdekeket előbbre helyezték a többi országokban megvívandó forradalomnak.

Hindus azt is mondta: “Európa azonban egy töltött dinamit. Kik hintik a forradalom magját ottan? Hitler és a németek azáltal, hogy megrabolják a közép és egyetemeket végzett osztályt vagyontól és nemzetiségüktől és ez annyira lesülyeszti őket, hogy csakis forradalomba látnak kivezető utat.”

Az európai munkásságnak legjobb volna ha a nagyhatalmak, angol, amerikai, orosz, olyan egyezményt írnának alá, mely szerint egyik sem avatkozna ezen országok belügyei- be, amit nem is igen lehet elképzelni. De mi tudjuk, hogy a munkásság képes elbánni a ellenségeivel, csak a külső barátok ne avatkozzanak harcai- ikba. Ezen esetben sokkal egységesebb mozgalom és cselekvés és kormányrendszer alakulatra van kilátás, mintha külső hatalom segítségével juttatnak egy kisebbséget hatalomra. Ily esetben, nem igen kellene a szindikalista, szocialista munkásoknak félni, hogy őket hamarább felakasztják mint a tőkéseket, vagy, hogy a tőkések segítsége által újabb fehér, fekete terror kormányokat szerveznek és akkor is csak akasztófa, vagy koncentrációs tábor lesz az osztályrészük. Mert ezen vérözön után csakis olyan módon tudják fentartani a mai rendszert.

Erlich és Alter kivégzési ügy fejleményei

SVÉDEK TÁPLÁLJÁK A BELGA GYERMEKEKET

LONDON, márc. (ONA) — A belga királyné emlékére elnevezett “Astrid” svéd gyer- meksegitő egyesület vállalta, hogy gondoskodni fog belga gyermekek ellátásáról, mert azok különben a rossz táplálkozásuk folytán tömegesen elpusztulnak. Erre a célra a svéd egyesület már vásárol is élelErlich és Alter a Szovjet által kivégeztetett lengyel szocialisták ügyét már kimerítően ismertettük olvasóinkai és leszögeztük tiltakozásunkat a két lengyel munkásvezető kivégzése ellen, azon jelentés alapján, melyet Litvinov adott ki Washingtonban. Litvinov szerint a vád ellenük az volt, hogy a vörös katonák között agitációs röplapokat terjesztettek és a Hitler elleni harc föladására buzdították őket. Bármennyire is elítélendő (ha ugyan igaz a vád) a jelen helyzetben az ilyen cselekedet, de nem lehet any- nyira főbenjáró bűnnek minősíteni, hogy azért mindjárt a nyakszirten lövés a büntetés. Csak egy olyan helyen lehet ezért a bűnért ilyen büntetést kimérni, ahol a politikai párturalom deszpota rendszere van uralmon és igazán sajnálatos, hogy ezzel az eljárással a Szovjet Unió erről tett újabb tanúbizonyságot.

De nemcsak mi voltunk egyedül akik ez ellen tiltakoztunk mert amióta az ügy napfényre került az egyéni tiltakozások mellé tömegek csatlakoztak és hatalmas gyűléseken tiltakoztak Erlich és Alter kivégzése ellen. Egy ilyen gyűlésen New Yorkban a Mecca Temple-ban mintegy háromezer ember vett részt és megbélyegezték a Szó fjet ezen eljárását. Ezen a gyűlésen olyan egyének szónokoltak mint Wiliam Green és David Dubinsky, akik ugyan sohasem voltak barátai a Szovjetnek és sietve kaptak a tiltakozási alkalmon. Mig viszont olyanok is részt- vettek ott, mint La Guardia new yorki polgármester, aki erős szimpatizálója volt mindig a Szovjetnek és mint kongresszusi képviselő annak idején a legelső javaslatot ő nyújtotta be a kongresszusban a Szovjet Unió elismerésére.

Ezzel a gyűléssel az összes new yorki újságok vezető helyen foglalkoztak, mig a Daily Worker az amerikai kommunmiszereket, elsősorban Magyarországon, de más országokban is. A belga gyermekeket megsegítő akció szervezésére, mint az itteni belga kormány jelenti, Arthur Wauters volt belga munkaügyi miniszter utazik Svédországba. Wauters már a Volgamenti éhínség idején, 1921-ben is részt vett ilyen segítő akcióban.

isták közlönye headlineon ösz- szeesküvésnek minősítette azt a Szovjet Unió megbuktatására. A gyűlés ellen egy kontra tiltakozó gyűlést hívtak egybe a brooklyni Aperion Manor nagytermében. Ezen gyűlésnek a főszónoka Earl Browder a kommunista párt titkára volt, aki viszont “elvtársi” fegyelemmel jóváhagyta a két szocialista kivégzését, mert mint mondotta, “határozottan nem tudjuk, hogy milyen vádak alapján végezték ki őket”. Amennyire langyos érzelemmel vesszük Green és Dubinsky tiltakozását a “munkás” vezetők kivégzése ellen, mert tudjuk, hogy honnan fuj a szél, annyira forr bennünk az elkeseredés az olyan párt fékerek ellen mint Browder, aki munkásforradalmi köntösbe bújva, a legszélsőségesebb reakciót, a párt terrorizmust képviseli és megbélyegez mindent és mindenkit, aki velük szemben ellenvéleményen van.

Ez a díszes figura még előttünk van, amidőn 1940. május elsején a Fifth Ave.-n marsolt a “Yanks Not Coming” hatalmas tábla mögött és Erlich és Alter mintájára bizonyára mindenkit a fireing squad elé állított volna, aki a hitleri nácizmus ellen tiltakozni mert. Ez a rubberstamp, sokkal tovább megy minden Gestapo ügynök vád készítési képzettségénél, és egyszerűen megállapítja, hogy Erlich és Altert innen pénzelték a Szovjet Unió megbuktatására. Persze a halottak már beszélni nem tudnak, és a hazug vádaskodókat sincs módúkban többé fülöncsipni.

A két gyűléssel kapcsolatban mégegyszer leszögezni akarjuk véleményünket és tiltakozásunkat a két munkás kivégzése ügyében. Hogy Green és Dubinsky és hasonszőrű társaik tiltakoznak a lengyel szocialisták kivégzése ellen, nem jelenthet még olyan feltevést, hogy a két kivégzett szocialista megérdemelte sorsát és Stalinék helyesen jártak volna el. Hiszen a szakszervezeti féker vezetők a náci-fasizmus minden fajtája ellen is az első helyen tiltakoznak éppúgy mint mi, de azért egy pillanatra sem lehet azt gondolni, hogy velük egy vonalon volnánk, vagy, hogy talán egy parányi jó is volna a nácizmusban, mert a fékerek is tiltakoznak és harcolnak ellene.

Ugyanúgy nem lehet és nem