Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-10 / 1262. szám
2 oiaai BÉRMUNKÁS 1943. április 10. “Amit nem hagyhatok szénéikor Személyes ügyben szót kértem és kaptam, igy módomban van válaszolni a “Sanyi te” alcímre. Kedves Cső barátom! Üzenetét megkaptam és sietek válaszolni. Látja kedves Cső, hogy milyen az élet — te- j kintélyes begyemből, már régen kiállt egy ilyen kis baráti írásbeli dolgozat, de valahogy sohasem volt “alkalmam” — mig most maga segítségemre nem jött. Gondoltam most aztán leírhatom magam a sárga földig, de eszembe jutott, hogy , mégsem lehet, mert a Bérmun- j kás hasábjai nem ilyesmire valók ,igy csak korlátoltan élek a megkapott szabadsággal. Engedje megjegyezni kedves Cső, hogy nem is olyan nagyon régen, jó magam is harcostollu katonája yoltam a munkás irók seregének. Könyveim jelentek meg, színdarabjaimat játszották a munkás színpadokon Csehszlovákiaszerte. Cikkeket írtam jóformán mindenről. De furcsa, hogy az a hagyományos “nem a legjobb” viszony köztem és a szedő között sohasem állt fenn. Vájjon miért? Az ok nagyon egyszerű. Amikor leültem írni, tudatában voltam, hogy nem naplót vezetek, ahol szabadjára engedhetem minden csökevénye- met. Amikor “neglizsébe” irhatok, fittyet hányhatok az írásjeleknek. Vessző, pont, gondolatjel, — minek az ilyesmi az csak professzoroknak való. Elkezdhetek egy mondatot többesszámban, folytathatom egyesszámban és ha úgy tetszik, újra átevezhetek a többesbe. Kötőszavak — nevetséges — ide-oda biggyesztek egy-két “azt—és—hogy” vagy kitudja miket és úgy fog pászolni mint “Katiba a töltött káposzta”. Csinálhatok amit akarok, mert hiszen magamnak irok és ha egyszer elolvasom, úgyis visszajön agy raktáramból az a bizonyos indító rugó ami Írásra késztetett, — szóval csak emlékeztető. Tudatában voltam mikor leültem írni, hogy most a magam gondolatát, vagy véleményét mások számára vetem papírra, tehát nem is egy személy, hanem több személyek számára, amibe persze a szedő is beletartozik. És ha mások számára ir az ember kötelezettséggel jár. Úgy kell imom, hogy sorstársaim abból fegyvert kovácsolhassanak, amivel azt a szörnyű ködöt — ami eltakarja sorsunk ingoványából a kivezető utat — képesek legyenek eloszlatni. Tekintetbe kell vennem az Írásjeleket, szünjeleket, egyes és többesszámot, szó-össezkötéseket stb. Mert ezek a jelentéktelennek látszó jelek az iró szerszámai. Ezekkel és a szavak logikus összerakásával kapja meg az írás az értékét, adja vissza az iró gondolatát. Ezek nélkül az egymáshoz rakott betűk nem jelentenek semmit. Vannak emberek akik csak szónokolni tudnak és még ezek sem mellőzhetik az “Írásjeleket”. Megállnak, gesztikulálnak, hangjukat hol felemelik, vagy lehalkítják, ahogy éppen szükséges és ezzel adják meg beszédjük értelmét, sőt értékét is. Az írásban sajnos nem gesztikulálhatunk, nem halkithat- juk vagy erősíthetjük hangunkat, itt az írásjelekkel kell azt megtenni. Az Írásjelek, a kötőszavak, szójátékok, szűnj elek adják meg az irás értelmét, sőt értékét, tehát a — formát. Nem értem alatta a nyelvtankönyvi szabályokat, az vasabroncs, amit a munkásirók már régen szétpattantottak, de értem az ön-szabályt, a dallamos gördülékenységet, a tempara- mentum ügyes alkalmazását az Írásjelek segítségével, egyszóval újra a formát. Forma nélkül bár lehet az akármilyen egyéni is, sőt kell is legyen — az irás szétesik, nincsen ami helytállóvá, meggyőzővé, világítóvá tegye és igy eredménytelen. Látja kedves Cső barátom, ezért nem volt nekem a szedővel sohasem bajom és ezért van magának. Nem is olyan régen irt “Bakajsza Andrásról” és azt irta, hogy nem nevelték a népet arra, hogy egyebet is megértsen mint Gőre Gábort. De vájjon hogyan tudták ezt megcsinálni. Hiszen mialatt ők ezt cselekedték, ott voltak a munkás irók is a sarkukban és éppen úgy a körmükre koppintottak mint maga most és már más esetben. A munkássors sem volt jobb, tehát a lehetősége is megvolt a tömegeknek, hogy utat keressen kifelé nyomorúságából.. Azért volt, mert az ő írásaik mélyebre tudtak nyúlni a hazugság talmi fegyverével, mint mi a mindennapos nyomor igazságaival. Mert ők jobban tudtak formát teremteni írásaiknak és amig mi kiabáltuk, rikácsoltuk kegyetlen és mindent megdöntő igazságainkat, addig ők halk vagy erős dallammal, az írásjelek és más segédeszközök használatával behegdülték hazugságaikat a munkásagyakba. Kedves Cső barátom, igaz, hogy írása macskakaparás, de ezt mint maga is irta én már tudom olvasni és mégis mindig újabb talányok elé állít. De ha egy kicsit jobban kapar, mondjuk úgy, mint egy angóra macska én megköszönöm és megleszek elégedve. Azonban a főbajra kérek sürgős segítséget, kérem maga is olvassa el amit ir, ne csak tőlem várja. Ne hagyja el írásából a formát. Mert hiszen tudja, hogy a gondolat “ezerarcú” és mivel maga nem mulatsági beszámolót szokott írni, nehéz nekem rá- ipingálni a maga gondolat kifejezését az arcra és ha — kényszerből — megteszem, elismerem, hogy mosoly helyett, néha sir a müvem. Ami pedig a Geréb cikkének “tönkretételét” illeti, kedves Cső, engedjen meg egy halk röhejt. Geréb cikkét nem lehet “tönkretenni”. Az úgy van írva, hogy tűz, viz és szedő álló. Egészen biztos vagyok, hogy vele, sohasem lesz bajom és ha mégis lenne — mert ilyesmi is megtörténhet — higyje el, hogy ő eltudja azt intézni, segítség nélkül. , Most pedig befejezésül, köszönöm kedves, nagyapás intelmét, hogy hagyjam a világ sorsát Churchill-Rooseveltre. Igazán nagyon kedves, de sajnos nem tehetem meg, sok okból, ami külön cikket igényelne és igy csak kettőt említek meg. Először én ezt a nemhagyást az “apatejjel” szívtam magamba és ha akarom, vagy ha maga akarja, sem tudom magamból kiverni. A másik ok pedig, hogy lassan tiz éve szedem a Bérmunkást és igy elhiszi, hogy mindent elolvasok j benne. A Bérmunkás pedig ar- : ra tanít, hogy ne hagyjuk másokra, Churchill-Rooseveltre, a világ sorsát és kedves Cső, ha talán haragszik is érte, de én megtanultam nem hagyni. őszinte baráti üdvözlettel, a Sanyi. AZ ALGÉRIAI ZSIDÓK szabadba Browder féle párt fékerek hibájába esnünk azáltal, hogy bárki Stalinék eljárását kiritzálja, az már a Sovjet ellensége volna. Ha Erlich és Alter kivégzése az Egyesült Nemzetek között széthúzásra ad alkalmat, úgy azért elsősorban a Stalin párt klikk tehető felelőssé, akik a mostani kritikus helyzetben figyelmen kivül hagyva; tovább folytatják az őket ellenző és kritizáló egyének kegyetlen legyilkolását. Azért, mert valaki Stalin cselekedetét kritizálja, annyira nem ellensége a Szovjet Uniónak, mint amennyire nem ellensége Amerikának az, aki Roosevelt elnök eljárását kritizálja. Sőt még ha valaki Stalin helyére más valakit szeretne odatenni, még akkor sem ellensége a Szovjet Uniónak, mint ahogy Roosevelt helyére más valakit oda tenni még nem jelenti, hogy azért Amerika ellen volna. Utóvégre meg kell értsük azt, hogy Stalin elvtárs nem isten kegyelméből élete végéig uralkodó atyuska. Tény az, hogy a mai helyzetben a munkásosztály jövőjét illetőleg elsősorban egy cél kell legyen előttünk, a náci-fasizmus gyökeres kiirtása a föld színéről, de ebben a harcban élesen nyitva kell tartsuk szemeinket, hogy a harc győzelmes befejezése után, a munkásosztály szólás és sajtószabadságát, valamint a munkás szervezkedési jogát megvédelmezzük és kiszélesítsük. Ezért a jogokért véreznek a vörös hadsereg hősies katonái és amennyire osztályharcos munkás kötelességünk őket ebben a harcban támogatni, ugyanúgy kötelességünk a pártbürokrácia minden fajtája ellen harcolni. Erlich és Alter kivégzése elleni tiltakozásunkkal csakis ezt az osztályharcos célt kívánjuk szolgálni. (f.) LONDQN, márc. (ONA) — j Algériában mintegy 80,00 ben-1 szülött zsidó vesztette el fran-1 cia állampolgárságát azzal, hogy Giraud tábornok, a zsidó- \ ellenes Yich-rendeletekkel együtt, eltörölte azt a vagy hetven esztendős köztársasági tör- jvényt is, amely az algériai ben- szülött zsidóságot, egy tömegben, francia állampolgárrá tét-' te. Egy nemzetközileg ismert! jogi szakértőnek itten az a vé- { leménye, hogy az algériai zsidók helyzete ma rosszabb, mint a Vichy-rendszer alatt volt. Akkor ugyanis, az első világháborúban meg a mostani háborúban kitüntetett zsidók megtarthatták francia állampolgárságukat és helyzetüket, mig most a volt katonák is elvesztették minden jogukat, csak azért mert zsidók. De noha Giraud kormányzó az amerikai megszállás alatt, elvette a zsidók polgári jogait, amiket a köztársaság törvényei biztosítottak számukra, haderejébe sorozhatja ugyanezeket az algériai zsidókat, ami pedig törvénytelen, mert az Algériában .érvényes törvények szerint a benszülötteket, akik nem francia állampolgárok, nem lehet a hadseregbe besorozni. A megkérdezett szaktenkintély véleménye szerint ez a zsidóellenes intézkedés nem következett el váratlanul, hanem ilyesmi várható volt Marcel Peyrouton-tól, aki Giraud alatt Algeria kor- | mányzója. Peyrouton dolgozta ugyanis ki a zsidóellenes törvényeket, amikor mint Petain kormányának minisztere, együtt dolgozott Hitlerékkel. Peyrouton ragaszkodik hozzá, hogy a beriszülött zsidókat megfosz- sza politikai jogaiktól és különösen, hogy elvegye algériai választójogukat. Az algériai zsidók legtöbbje francia polgárnak született, sokuknak már az apja is francia polgár volt. Most, ha francia állampolgárok akarnak lenni, úgy kell kérniök mint egy idegennek. Polgárosításuk aztán teljesen a hatóságok kényétől függ. El lehet huzni a dolgot és a hatóság a polgárosítást minden további nélkül, vissza is utasíthatja. Májusi Ünnepély Clevelandon A magyar nyelvű ipari union- isták és Bérmunkás olvasók május elsején, szombaton este 8 órai kezdettel a west sideon, a 3930 Lorain Avenuen levő HENRY HALL nagytermében MÁJUSI ÜNNEPÉLYT rendeznek, amelyre, a Bérmunkás minden barátját meghívják. Sohasem volt fontosabb, hogy a munkásság felismerje munkaerejében levő hatalmát és annak fontosságát. Ezt kitűnő szónokok fogják ismertetni, amely után lunch és egyéb szórakozás lesz. Belépő dij nem lesz.
