Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-01-09 / 1249. szám
4 oldaJ BÉRMUNKÁS 1943. január 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Egyes szám ára ........... 5e Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: v/ne Year .......................$2.00 Six Months ................... 1.00 Single Copy ............. 5c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ____________Ohio under the Act of March, 3, 1879.____________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A nagyjövedelmek védelmezői (gh.) A fizetések 25.000 dollárra való levágását célzó rendelet ellen, amióta azt Roosevelt elnök kiadta, állandóan a leghevesebb támadást folytatják úgy a sajtóban, mint a rádión. A támadás élességét nem tompította még az sem, hogy Roosevelt jóváhagyásával kisütötték, hogy a 25.000 dollár tulajdonképpen 67.200 dollár, ami 170 százalékos emelést jelent. Szakértők állítása szerint ez a rendelet csak igen kevés egyént érint, mert az iparok, kereskedelmi házak és bankok nagyfizetésü tisztviselői egyben tulajdonosok is és igy amit levágnak a fizetéseikből, azt megkapják nyereség alakjában, amit a rendelet nem korlátoz. Ezen szakértők szerint a rendelet nem érint 11.000 embernél többet, de lehet, hogy jóval kevesebbet. A háborúval kapcsolatos számos más rendelet vagy törvény millió és millió ember életviszonyait zavarta meg és mégsem váltott ki olyan erős ellen>propagandát, mint ez az egyetlen háborús intézkedés. Érdemes tehát vizsgálat tárgyává tenni, hogy miért éppen ez az egy háborús rendelet, — amely a népesség csak igen kis hányadát érinti, adott okot erre a nagy feljajdu- lásra. A háború sikerét is veszélyeztető nagy müfelháborodásnak okait három pontban összegezhetjük. 1. A nagy vagyonok tulajdonosai attól félnek, hogy ez csak az első lépés a nagy jövedelem korlátozása. Ez a rendelet nem korlátozza a jövedelmeket. A tulajdonjog által nyert járadékot, — amelyen a mai termelési rendszer alapszik, de amely egyben a termelő munkásság kizsákmányolását jelenti, most legfeljebb csak az adókkal korlátozzák. Azonban még a nagy adók dacára is megmaradtak a milliós jövedelmek. A nagy jövedelmek tulajdonosai egyben tulajdonosai úgy a sajtónak, mint a rádiónak. Ez magyarázza meg, hogy az állítólagos “szabad” sajtó és rádió miért üvölt annyira a jövedelmek korlátozása ellen, de ugyanakkor követelik a munkásság béreinek nemcsak befagyasztását, hanem egyenest a letörését. 2. Néhány év óta a törvény megköveteli, hogy a politkai pártok kimutatást adjanak jövedelmeikről. Ugyanez a törvény eltiltja, hogy korporációk hozzájáruljanak a választási hadjáratokhoz. így nem a korporációk, hanem csak azoknak nagyfizetésü tulajdonosai, mint egyének, segítik a választási kampányokat. A legtöbb képviselő, vagy szenátor ennek, vagy annak a milliomosnak köszönheti megválasztását. A nagyfizetések korlátozása igy ettől a jövedelmektől fosztja meg nagynevű politikusainkat, akik igy nemcsoda, hogy ebben a korlátozásban a legnagyobb mérvű hazaellenes cselekedetet látnak és éppen úgy ülvöltenek ellene, mint a lapok és a rádió. Segítenek nekik a gazdagokat védő propagandában az egyetemek is, amelyek legtöbbjének jövedelmét ilyen magánemberek adományai képezik. Az állami egyetemek kivétlével az ösz- szes nagyhírű főiskolák (College) ilyen jövedelmekből tartják fenn üzemeiket. Csatlakoztak hozzájuk természetesen az úgynevezett “charity” intézmények is, amelyekből ezer meg ezer ember él. Nem azokra gondolunk, akik a jótékonysági adományokat kapják, hanem csak azokra, akik mint az ilyen charity intézmények tisztviselői élnek , a jótékonyság morzsáin. És végül természetesen melletük találjuk az egyházakat is, amelyek szintén a nagyjövedelmek tulajdonosai által szórt morzsákra halásznak. 3. Mint látható, a fizetések korlátozása ellen irányuló propagandát valamely titkos központból irányítják. Erre vall a propaganda egyöntetűsége. Mindenütt ott találjuk a vezérlő érvet, hogy Roosevelt elnöknek NEM VOLT TÖRVÉNYES JOGA EZEN RENDELET KIADÁSÁHOZ. És ha nem volt hozzá tör-1 vényadta joga, akkor az ellenállás nem is törvényszegés. A propaganda gondos átvizsgálása mutatja, hogy ezen érvnek a hangoztatásával előakarják készíteni a közönséget arra, hogy szimpátiával fogadja a rendelettel való esetleges szembeszállást. A nagyjövedelmek tulajdonosai nem mondanak le kiváltságaikról küzdelem nélkül. Ezért már most előkészítőül azt akarják elhitetni a közönséggel, hogy a New Deal adminisztrációt képviselő Roosevelt éppen olyan diktátor, mint Hitler, Mussolini, vagy Sztálin, aki ellen tehát minden amerikainak hazafias kötelessége védekezni. Hogy ez a védekezés alkalomadtán nyílt, fegyveres ellenállásba megy-e át, ma még lehetetlen megmondani. De akik nyílt szemmel vizsgálják a nagyvagyonok kizsákmányoló jogaiért folyó országos méretű propagandát, azok tisztán látják, hogy ez előkészítése olyan ellenállásnak, mint osztálytársaik tették Spanyolországban, vagy Franciaországban. Háborús zsarolók (gb.) Még csak alig pár napja, hogy Fredrick C. Crawford, az Amerikai Gyárosok Országos Szövetségének elnöke azt a kijelentést tette, hogy az amerikai gyárosok hazafiasságból sorakoztak fel a háború segítésére és a háborús rendeletekből nem húznak nagy hasznot. Gyárosaink hazafiságáról azonban egészen más véleménye van az igazságügyi minisztériumnak, amely éppen most jelenti, hogy eddig több mint 900 cég ellen kénytelenek vizsgálatot folytatni túl magas háborús profit zsarolás miatt. A Washingtonban kiadott jelentés szerint a vizsgálatok már eddig is 20,000,000 dollárt jövedelmeztek, vagyis ilyen ősz- szeget adattak vissza azon gyárosokkal, akiket ilyen harácsolá- son rajtacsiptek. Azonban a Justice Department szerint legkevesebb 100,000,000 — az az száz millió dollárt lehet visszaszerezni, ha a vizsgálat tovább folyik. Hát bizony 100 millió dollár elég jelentékeny összeg. Azért igazán nagyon sok 18 dollár 75 centes bondot kell vásárolni a munkásoknak és igen sok munkásnak a heti 35 vagy 40 dolláros fizetéséből kell lefogni az öt percentes győzelmi adót, mig ilyen összeg összegyűl. Azonban a lapok mindezek dacára csak eldugott kis hirecskében említik a dolgot, mint valami jelentéktelenséget. Pedig ez a dolog nem jelentéktelen. Sőt annyira fontos, hogy a Justice Department egy egészen uj osztályt rendezett be ezen ügyek vezetésére. Ez az ügyosztály vizgálatot folytat New York, Detroit, Cleveland, Portland, Newark (N.J.), Philadelphia, Harrisburgh, Baltimore, Dalas, Los Angeles, Seattle, Houston, Las Vegas, Washington, Miami, Tampa és még igen sok más városban. A vádlottak névsora eddig elérte a 102-t. Hogyan lehetséges tehát, hogy ilyen óriási méretű háborús zsarolást, amihez képest az előző háborúk hasonló harácsolásai csak tüpénznek tekinthetők, a lapok egészen elhallgatnak? Avagy csak nagyon jelentéktelen eseménnyé igyekszenek le- sülyeszteni? A felelet igen egyszerű. A< vád alá fogott 102 egyéniség között ott találjuk Mr. Crawford barátait, a National Association of Manufacturers vezető tagjait, akik olyan nagy hazafiak, hogy a háborús rendelésekből éppen csak annyi hasznot csinálnak, amennyit lehet. A vizsgálat célja ezen LEHETŐSÉG korlátozása. Tekintettel arra, hogy az összes nagy lapokat is ezen emberek bírják, az ilyen dolog tehát belső üzleti titok, amit csak nem árulnak el. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetei olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL" A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
