Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-09-19 / 1233. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Qeveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1942 SZEPT. 19 NUMBER 1233 SZÁM Megjegyzések Magyarország bombázásához Talán a háború kezdete óta az amerikai magyarok között a legnagyobb izgalmat az a hír­adás keltette, mely Magyaror­szág és" különösen Budapest bombázásról számolt be. Na­gyobb szénzáció volt mint Sta- lingrád körül dúló élet-halál harc és minden más háborús hiradás a frontokról. Mint ahogy szokták mondani min­denki a saját baját érzi, még azok a magyar amerikások is akik 30-40 évvel ezelőtt hagy­ták ott Magyarországot fájdal­masan sóhajtoznak a hir olva­sásánál. Az egyik pontosan tud­ta, hogy egyes ismerősei még mindig a Gizella gőzmalom kör­nyékén laknak, ahová a legtöbb bombát célozták az orosz repü­lők, a másik a Csepel szigethez vezető útirányon lakó'rokonai után sóhajtozott, a harmadik a pécsi vasutas barátja sorsa után aggódott. A budapesti rádió mely a hős magyar hadsereg győzel­mes előhaladását szokta időről időre jelenteni a vörös bolsevi- kiek ellen, most teljesen meg- némult. Magyarország és Bu­dapest népével most értetik meg, hogy mit jelent a tényle­ges háború. Mint ahogy elkép­zelni lehet a bombázások nagy pánikot idéztek elő a nép sora­iban és ha még nem is lehetett hallani az általános lázadások hangjait, az bizonyos, hogy Horthy és fasizta társai nem óhajtják, hogy az a sok “jó” rájuk szálljon, ami1^ nekik kí­vántak. Mi elképzeljük a sze­rencsétlen magyar nép sorsát, hogy egyelőre még tehetetlenül tűri a nyakukon ülő népnyuzó bitangok uralmát és ha annak elpusztítását eredményezné a bombázás úgy egész biztos, hogy az amerikai magyarok a sóhaj tozás helyett örömrival­gásba törnének ki. Hogy ez nem igy történik közvetlenül a bombázások nyo­mában, arról az elmúlt három év történelme elég bizonyíték­kal szolgál. És ha bármennyire is hadi cél az ellenség háborús iparának a megbénítása első­sorban a munkásnép pusztul, ahogyan a frontokon is a mun­kásnép fiai pusztulnak tömege­sen. A magyar úri bitajjgok egész biztosan valamelyik távo­li fürdőhely kényelmes szállo­dáiban dorbézolnak és addig mig közülök egyet ér el a repü­lök bombája, a munkásnép szá­zai esnek áldozatul. így tehát még a bombázásnál is osztály- külömbség van mely az igaz­ságtalanságot tükrözi, elénk. Budapest bombázásával kap­csolatban egy ilyen igazságta­lanságot kell megemlítenünk és az angolok felé fordulva vagy talán az oroszok felé is, azt kell kérdezzük, hogy" miért nem Róma ? A magyar nép semmivel sem bünösebb mint az olasz nép, sőt'még az álta­lunk végtelenül gyűlölt Horthy kormány sem bünösebb mint Mussolini fasizta kormánya. Miért cáfolnak hát, rá arra az ismert közmondásra, hogy “minden ut Rómából vezet.” Vagy talán valóbán igaz azon állítás, hogy azért kerülik ki Rómát mert közelében van a Vatikán a pápai szentség szék­helye? Állítólag Hitlerék és Horthyék kedvenc barátaikat akiket határozott biztonságban akarnak látni Rómába küldik üdülni. Meddig fogják még tűr­ni azt, hogy a pápai szentség­gel a leggyülöltebb fasiztákat védelmezzék. Amennyire sajnáljuk a ma­gyar nép pusztulását, annyira örvendünk a magyar fasizták kipusztitásának és úgy gondol­juk, hogy a repülő bombázás ezt a célt szolgálja. A fasizmus elleni harcban azonban mi nem ismerünk kivételeket, mert mi a világ munkásainak a fölsza­badulását akarjuk látni a kapi- talista-fasizta diktatúra alól. A munkásosztálynak ez az egyet­len célja ebben a háborús vér­zivatarban és ha már annyi sok áldozatot hozott, vigyáznia kell arra, hogy ezt a győzelmi cél­ját ne engedje tévutakra terel­ni .Mi most is azt mondjuk, le a fasizmussal mindenütt, Buda­pesten is, az egész világon és még Rómában is a pápai szok­nya alól is ki kell ráncigálni és örökre kipusztitani a föld szí­néről. (f.) A Bérmunkás előfizetési ára $2 marad Az országos értekezlet úgy határozott, hogy a Bérmun­kás ne kövesse a polgári újságokat az előfizetési árak feleme­lésében, akkor sem, ha a Bérmunkás előállítási költsége meg is drágult. Elitéli az értekezlet a magyar sajtót, amely kihasználva a munkások helyzetét felemelte a lap árát, majd amikor az olvasó elnézte, akkor a felemelt árért kisebb és silányabb la­pot adnak. A Bérmunkás tehát nemcsak a legtisztább hírszolgála­tot adja, de ajjegolcsóbb lapja is a magyarságnak. A Bér­munkásnak nem szabad hiányozni a magyar munkások há­zaiból. Küldje be a két dollárt ha hátralékban van és szerezze meg olvasónak magyar barátait, ismerőseit is. Választási harcok előtt VISSZANÉMETESITIK’ KA- RINTIÁT Zürich, szept. (ONA) A szlo­vének lakta Felső Karintiát tel­jesen bekebelezték a német bi­rodalomba, jelenti a Münchener Nachrichten. A lap szerint “ezt a területet a papság szloyéni- zálta volt, most visszanyeri valódi német jellegét.” Idézi a lap Rainer náci gauleiter nyi­latkozatát, aki azzal fordult a német birodalomhoz, siettesse a terület “visszanémetesitésétA (Vi.) Részben a háború és ennek az ürügye alatt a mun- kásszerverezetek elleni hadjá­rat, nagyobb érdeklődést kelt az őszi választások iránt. A munkásellenes képviselőknek a legnagyobb része, nagyon ro­konszenvesen viselkedtek a ná­cikkal szemben. Hűségesen se­gítettek nekik a felkészültségi elleni harcban, melynek ellené­ben azok segítettek nekik a munkásság elleni harcokban és kémkedésekben. Minden államban vannak Die- sok, Sweeneyk, Fishek, akik még Rooseveltet is kómmunis- tának nevezték, mert több ked­vezményt, védelmet adott a munkásszervezeteknek, mint bármelyik elődje. Ezek a reak­ciósok, akik nyíltan együttmű­ködtek az itteni náci ügynökök­kel, mindenben segítettek a munkásvédelmi törvénye két megakadályozni, úgyszintén a védelmi intézkedéseket is. Va­lamint az adófizetést is a mun­kásságra igyekeznek tolni és vehemensen tiltakoznak Roose­velt azon ajánlata ellen, hogy az évi jövedelem senki részére ne haladja meg a 25 ezer dol­lárt. A New Deal és a régi reakci­ós tábor között mindég élesebb a harc mindkét párton belül. Mert most inkább csak reakci­ós és liberális névvél lehet a politikusokat illetni mint párt névvel. Mindkét nagy pártban vannak reakciósok és liberáli­sok is. Ma még a szervezetek a CIO és az AFL is egységesebb ezen a téren mint a múltban és több államban együttesen harcolnak a munkásellenes képviselők el­len. Igyekeznek azokat kifa­gyasztani a törvényhozási tes­tületekből. Ámbár mi nem so­kat bízunk a liberális köpeny alatt szereplő politikusokban sem, mivel a munkásság tömeg­akciójának, directakcióján a k használatával való eredményt tartjuk tartósnak, maradandó­nak, mégis -örömmel fogjuk lát­ni a reakciós elemek kibuktatá­sát a törvényhozó testületekből. Különösen kiszemelt reakci­ósok Ohioban Martin Sweeney, John M. Vorsy, Pennsyvaniá- ban, Faddis, Moser, Jarret, Car- land, Kinzer, Ditter és Van Zandt. Missiouriban Walter, Ploesch, Michiganban Clare Hoffman, Gerald K. Smith, Massachussets-ben A. T. Tread­way, Virginiában H. Smith, Georgiában Carl Vinson, Cali­forniaban Leland Ford, New York államban Hamilton Fish. Ezek voltak, akik a sztrájk­hoz való jogot és a 40 órás munkahetet akarták elvenni tőlünk, a ,háboru ürügye alatt. Ezeknek a beszédeit közölték és nyomatták sok ezer példányban a nácik és fasizták úgy itt Amerikában mint külföldön. Ezek neveztek minden unionis- tát orosz ügynöknek és börtön­be akarták azokat a munkáso­kat vetni, akik beszédben vagy mint Spanyolországban tényle­gesen mertek harcolni a nácik ellen. A harc a politikai berkekben, mely csak visszatükröződése a gazdasági harcnak, mindég in­tenzivebb lesz, egyrészről a há­borús megszorítások, adók sza­porodása törvényhozás utján, másrészről a haszon korlátozá­sa, mely szükséges ha nem tudják a munkásságot éhbér elfogadására kényszeríteni, ami viszont benső harcok nélkül nem igen történhetne meg, jni- vel a 11 millió szervezett mun­kás, ha még nincs is tökélete­sen szervezve, nem engedné meg, nogy meg az eddig elért

Next

/
Oldalképek
Tartalom