Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-19 / 1233. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942. szeptember 19. Geréb József beszéde az országos értekezleten Tisztelt Munkástársak. A Bérmunkás szellemi irányára vonatkozó jelentésemet azzal kell kezdenem, hogj* rámutassak, — nem az elismerést váró kérkedéssel; hanem az elvégzett munka utáni érzés jóleső tudatával, — hogy az elmúlt konvecióink óta önök hétről-hétre pontosan megkapták lapunkat oly eleven, eredeti és értékes tartalommal, mely a Bérmunkást toronymagasságba emelte nemcsak értékben, tanításban és nevelő munkában, hanem a közügyeket befolyásoló súlyában is, minden más amerikai magyar lap fölé. A Bérmunkásban az elmúlt év alatt a lapot kitöltő úgynevezett “vágott” cikkek a minimumra estek, noha az írógárda tagjai közül többen oly helyzetbe kerültek, hogy írásaikat beszüntették, avagy csak igen minimális anyaggal járultak hozzá lapunk szellemi értékének emeléséhez. így az Írógárda megmaradt tagjaira fokozott teher esett. Büszkeséggel állapíthatom meg, hogy viselték a terhet és fokozott felelőséget. Az írók szempontjából nézve hasonlítva a Bérmunkásnak konvenciótól konvencióig tartó évfolyamát, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az utóbbi időben hiába kerestük a lapban “Z.J. Megjegyzéseit”. De hiányoztak “Al” elméleti cikkei is. Mindkét irógárdista a forradalmi ipari unionizmusnak nem csak kiforrott katonája, de egyben elsőrendű ismertetője, tanítója is, akiknek Írásait a Bérmunkás a jövőben semmi szín alatt sem nélkülözheti. Az Írógárdának két másik -tagja, Basky és Kozsány munkástársak ha nem is maradtak el teljesen, de nagy mértékben leszállították kontribucióju- kat. Sietek kijelenteni, hogy legjobb tudomásom szerint úgy Basky, Kozsány, Zára mint Pika munkástársak csak egyéni viszonyaik következtében, legnagyobb sajnálatunkra hagyták abba az Írást, avagy szállították le a mennyiséget és nem azért mintha mozgalmunkkal vagy lapunkkal hajszálnyi ellentétben is állnának. Éppen ezért adunk ama reményünknek kifejezést, hogy a következő évben még nehéz helyzetek dacára is alkalmat és módot fognak találni, hogy a tollat eredményeket is visszavegyék tőlük. A háború kihúzása, a nagy iparok szabotázsolása, a New Deal ellen mindég fokozódó ellenségeskedése, mely sokszor mesterséges hiányt, akadályt is előidéz, mint például az acélhiány mostanában, egy erős liberális törvényhozást tesz szükségessé, hogy a reakció meg ne kaparithassa a kontrolt, kihasználva a háborús hisztériát, lerombolhassa a munkásszervezeteket és az eredményeket melyeket hosszú, lassú harcok utján elértünk. újból és gyakrabban használják Velük szemben fel kell említenem azt a new yorki munkástársat, akinek véleménye annyira ellenkezik a mi felfogásunkkal, hogy az illető, igen helyesen, kivált mozgalmunkból, ami aztán szerencsésen vé- getvetett a hosszas meddő vitának. Természetesen ha felemlítettem azokat, akik részben, vagy egészben is elmaradtak, szót érdemelnek azok is, akik híven kitartottak. Itt első sorban is Kovács munkástársat kell megemlítenem, aki hétről-hétre szállította megduplázott kéziratát. De köszönet illeti Fischbein és Visi munkástársakat is, akik szintén - csaknem egészen pontosan hétről-hétre jelentkeztek a vállalt anyaggal. Én, megállapodásunkhoz képest megírtam a vezércikkeket és “Munkaközben” címmel egy rovatot állandósítottam. Nem volna azonban teljes az írógárdáról és a Bérmunkás' eredeti cikkeiről tett jelentésem, ha fel nem említeném Dr. Vince Sándort, aki “Szociáldemokrata emberfejek” cim alatt rendkívül érdekes és értékes cikksorozattal gazdagította lapunkat. És fel kell említenem azt a munkástársat, aki az utóbbi időben “Tudja Pál” név alatt ir értékes cikkeket. Utoljára említem fel Lefko- vits munkástársat, aki mint szerkesztő, mint iró, mint nyomdász nagyszerűen harmonizálta és juttatta érvényre mindannyiunk munkáját és oroszlán része van abban, hogy olyan lapot tudtunk kiadni, amelyhez foghatót eddig magyar Amerika nem produkált. Miután lapunk az Industrial Workers of the World szervezet tulajdona, egészen természetes, hogy a Bérmunkást elvi szempontból az IWW elvinyilatkozata irányítja. Taktikai Útmutatóul a múlt évi konvenció az alábbi határozatban adott útmutatást. A Bérmunkásban a háborúval kapcsolatos cikkek tárják fel a fasizmus veszedelmét, amely ellen feltétlen harcot kell folytatnunk, de ugyanakkor ki kell emelni, hogy még a fasizmus elleni harc ideje alatt is fontosnak tartjuk az összes munkás-jogok megvédését és kiterjesztését és azon kívül fokozottabb módon tanítanunk kell, hogy az ipari szervezkedés révén, miként veheti át a munkásság a termelés irányítását és igy építsük lapunk utján az ipari demokrácia szerkezetét már most a haldokló tőkés termelési rendeszer keretein belül. Nyugodt lelkiismerettel je- jenthetem, hogy ezt az útmutatást betartottuk. A Bérmunkás utolsó évfolyamának átnézése után megállapíthatjuk a következőket: 1. A Bérmunkás állandóan hirdette és tanította a forradalmi ipari unionizmus eszméjét. Újból és újból leszögeztük, hogy lapunk létezésének ez az egyetlen létalapja, ez az egyetlen célja. 2. Állandóan hirdettük, hogy a munkásság építse ki ipari szervezeteit, tömörüljön az IWW-ban, hogy készen álljunk az iparok átvételére. így szervezetünk elvinyilatkozatának megfelelőleg, segítettük építeni az uj társadalmi rendszert már most, a régi rendszer keretein belül. 3. Mint a munkásosztály tagjai, állandóan rámutattunk az amerikai tőkés osztálynak a munkásság leigázását célzó törekvéseire, az eddig kivívott munkás jóléti intézmények elleni támadásaikra. Azt hirdetjük, hogy a tőkés termelési rendszer elleni küzdelemre most van valóban kedvező alkalom, amelyet nem szabad elmulasztani a munkásságnak. 4.. Mint a munkásosztály tagjai és képviselői jól láttuk, hogy a fasizmus — nevezzék bár magyar fehér terrornak vagy nácizmusnak — első sorban is a munkásság leigázására törekszik és azért az első lépése a munkásosztály élharcosainak fizikai kiirtása. Enél- fogvaa fasizmus minden vállfája ellen kérlelhetetlen harcot hirdetünk. De tudatában voltunk és vagyunk annak is, hogy a túl nagy hatalomra jutott fasizmus leverése már csak a harcmezőkön dőlhet el. Ennélfogva azt »az álláspontot tart- i juk helyesnek, hogy önmagunk, a munkásosztály ellen vétenénk, ha a fasizmus ellen fel- rorakozó erőket gátolnánk, 'még ; akkor is, ha azon erők között j ott látjuk osztályellenségein- j két is. 5. Mint magyarajku munká-1 soknak számba kellett venni, | hogy az amerikai magyar mun- j kásságot a Horthy rezsim bé-1 rencéi évtizedek óta félreveze- ■ tik. Ezek kezeikbe kerítették a sajtót, befészkelődtek a nagy egyletek vezetőségeibe és segítő társakat nyertek a reakciós egyházi vezetőkben. Az ellenük szóló érvek eddig süket fülekre találtak, annyira elbolondi- tották kétirányú, ultra .soviniszta propagandájukkal az amerikai magyarságot. Most azonban a háború következtében eredményesen leplezhetjük le őket, ami forradalmi kötelességünk. Ezen úgy a magyar, mint az amerikai reakciót híven szolgáló élősdiek leleplezésében jelentékeny szerepet visznek a Horthy terror utóbbi menekültjei, akiknek demokratikus mozgalmát, mint az amerikai magyar fasizták elleni harc egyik részét ismertetjük a Bérmunkás hasábjain. Ezen öt pontban összegeztük a Bérmunkás álláspontját. Noha ezen álláspont pontosan követi a multévi konveció utasításait, még sem mondhatjuk, hogy teljesen egyhangú elismeréshez vezetett. De ilyesmit nem is lehet elvárni a maihoz hasonló válságos időkben. így nálunk is akadtak páran — hangsúlyozni kívánom, hogy csak páran, — akik másféle nézetet vallanak, akik azonban szeretnék az ő, valóban jelentéktelen kissebbségi véleményüket ráerőszakolni az óriási többségre. Ezek közé tartozik a már előbb említett new yorki volt munkástárs és pár egyén, akiket befolyásolni tudott. Van aztán itt Clevelandban vagy két- három olyan állítólagos munkástárs, akinek nem is elvi szempontból, hanem inkább személyek ellen érzett antagón- iz mustól űzetve agitálnak lapunk ellen. Bizonyíték erre az, hogy a Bérmunkás minden alkalmat megadott volna nekik, avagy akárkinek is, aki lapunkat kritizálni akarta, az illetők soha nem jelentkeztek, sem írásban, sem személyesen Ti lapbizottságnál, amely hivatva lett volna panaszaik felülvizsgálására. Ehelyett rávettek két magyarul nem beszélő munkástársat, hogy tegyenek panaszt lapunk ellen az Egyetemes Végrehajtó Bizottságnál, hogy a Bérmunkás “nem áll harmóniában az IWW elveivel”. Panaszuk alapjául leforditattaK angol nyelvre pár cikket, amelynek elolvasása után a Végrehajtó Bizottság tagjai nem találtak okot akcióra. Igazán sajnálatos, hogy ez a két munkástárs igy fel hagyta magát használtatni mozgalmi rombolók által. Azonban midőn átnéztük a beterjesztett cikkeket, akkor rájöttünk, hogy ez csak azért volt lehetséges, mert az a két munkástárs semmit sem tud a Bérmunkásról, amelynek egyetlen sorát sem értik, de éppen annyit tudnak arról is, hogy “nem áll harmóniában az IWW. elveivel”, ha a. számukra kijelölt cikkek fordítása után még továbbra is vállalták a komikus szerepet. * Mi nyugodt lelkiismerettel állunk önök elé. Megtettük, amit vállaltunk. Megtettük sokszorozott mértékben. Minden sorunkkal hirdetni igyekeztünk a forradalmi ipari unionizmust. Minden sorunkkal építem igyekeztünk az Industrial Workers of the World szervezetét. És mindenek fölött, minden sorunkkal híven szolgáltuk osztályunkat a munkásosztályt! A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 19Í2—43-ik évre: Mrs. A. Alakszay, Akron 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 7.00 Mrs. J. Deák, Akron .... 7.00 Mrs. G. Deme, Akron ..... 7.00 Mrs. L. Decsi, Akron ..... 5.00 Mrs.özv.I. Farkas, Akron 7.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 7.00 Mrs. ffm. Fay, Akron .... 7.00 Mrs. P. Kern, Akron .... 7.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 7.00 Mrs. J. Vizi, Akron ....... 7.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls.. 8.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 5.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 5.00 Mrs. J. Kollár, Cleveland 5.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 5.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 6.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs.sE. Kovách, Clev...... 4.00 Mrs. Török, Atl. City 5.00 Mrs. Mary Mayer, Phila 4.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 2.00 Mrs. L. Gánch, Carolina 12.00 Kath. Estergall, Clev. .... 1.00
