Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-12 / 1232. szám
1942 szeptember 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZŐNÉM!. ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI MÁSODIK FRONT TANULSÁGAI Az európai front megnyitása nagyon rövid időn belül elvitat- hatatlanul meg fog történni, hogy ezzel enyhítsék a Szovjetekre nehezedő rettenetes nyomást, másrészt, hogy megakadályozzák azt, hogy az oroszok visszaszorítása után, Hitler másutt használhassa fel a katonai gépezetét. Hogy a második front megnyitásának a követelése, nem rosszakaratú akna munka volt, mint azt a reakció részéről beállítani szerették volna, hanem a legjobb ut a nácizmus megsemmisítésére azt igazolja uj frontok nyitása. Az amerikai ofenziva amely együtt indult a kínaiak ellen- támadásával, mind a két helyen jelentős eredményeket ért el, mert a japán imperialisták, nem tudták az erejüket egy helyre koncentrálni, kénytelenek azt megosztani és igy vereséget szenvedni. A Szovjet amely ezideig hiába sürgette a hathatós segítséget, megnyitott egy “második” frontot a moszkvai offenzivá- val, amelyel egyidejűleg erős amerikai és angol légi offenzi- va indult a náci közlekedési vonalak és a hadi ipar szétrombo- lására, ma még korai volna végleges eredményről beszélni, de eltekintve a ténylegesen elért eredményektől ezideig két tény észlelhető: pillanatnyi enyhülés a stalingrádi fronton miután a tartalékot a nácik kénytelenek megosztani a moszkvai fronttal, a másik, hogy a nácik az Egyiptom elleni indulásra kész offenziváját kénytelenek voltak elhalasztani mert a légi és a moszkvai offenziva elleni védelemre kénytelenek voltak több száz repülőt az afrikai hadszíntérről elvonni. Ha a szünet nélkül folyó és folyton erősödő légi támadások nem fognak megállni, a közlekedési vonalakat és a gyárakat, valamint a hadi bázisokat szétrombolják és megindítsák a szárazföldi támadást ,ezzel bekapcsolódnak a most folyó orosz offenzivába, kétségtelen, hogy a náci hordákra olyan csapást mérnek még a tél beállta előtt, amelyet kiheverni nem tudnak és ami a legfontosabb megmentik a hatalmas olajtelepeket a szétrombolástól. PROFIT KORLÁTOZÁSA A háborús helyzet, amikor millió és millió ember áll fegyverben, amely nem végez produktiv munkát, de a közösségnek kell őket élelmezni, ruházni, fizetni és ellátni “szerszámmal” fegyver, tank repülőgép, muníció stb.-vel, óriási terhet ró az államháztartásra, amelyet nem tud fedezni a normális bevételeiből, tehát az adók többszörösre emelésével fedezi egy kis hányadát, mig a nagy részét kölcsönök (bondok eladásával) fedezi a kiadásainak. Hatalmas aparátus dolgozik azon, hogy minél több uj bevételi forrást találjon az állam, ahelyett, hogy az egyetlen természetes módhoz a nagy vagyonhoz fordulna és azt állítaná be szükségleteinek a fedezésére. Ha az államnak joga van arra, hogy a háborús veszély idején a polgárainak a millióit fegyverbe szóllitsa és a közösség védelmére az életének a feláldozását követelje, akkor kézenfekvő dolog az, hogy a holt vagyonok a védelemre való felhasználása sokkal természetesebb valami lenne, ha a társadalom nem osztályokra volna szakítva, hanem ténylegesen egyenlő jogú és érdekű egyénekből állana. De igy az erősebb, a gazdasági javak birtokában levő osztály igyekszik kibújni a terhek alól és arra törekszik, hogy azt a dolgozók osztályára hárítsa át. A mai háborús kiadások azonban oly óriási nagyok, hogy azoknak a munkásosztályra való áthárítása léhetetlen és igy a kormányzat kénytelen mind erősebben az uralkodó osztályt is bevonni a terhek viselésébe oly mértékben, amilyen szervezett erővel a munkásság erre nyomást tud gyakorolni. Angliában, ahol a munkásság szervezett ereje jóval nagyobb mint az Egyesült Államokban már erős korlátok emelődtek a jövedelmek korlátok között való tartására, mig itt még mindig azt a dajka mesét fújják a tőkések pro- paganditái, hogy a profit túl adóztatása a jövedelmek korlátozása megöli a kezdeményezési erőt, az ambíciót, ami a háborús termelés rovására menne és ami a fő a magántulajdon szentségének a megsértését jelentené. Afe első kifogás ellen, hogy csak a profit az amely a termelés fokozására képes, elég példa a Szovjetek helyzete, ahol dacára, hogy a magánprofit megszűnt, úgy a termelés mint az általános áldozatkészség terén messze felülmúlja a profitrendszeren épülő államokat. Nincs az a bolond aki elhinné azt, hogy a termelés hátrányára volna az, ha például Barbara Hutton “csak” évi 25 ezer dollárt költhetne el a milliós jövedelméből, mig a többit az állam venné el, legfeljebb nem tudna uj férjet vásárolni, de ugyan úgy nem befolyásolná a termelés menetét az sem, ha a többi milliós jövedelmek korlátozva lennének, legfeljebb ha ezek munkájára szükség volna az államnak, úgy megvannak az eszközei azok igénybevételére. Természetes, hogy értéktelen volna a korlátozás, ha az csak egyénekre vonatkozna, mert akkor a payrollra helyeznék a családtagokat, tehát a jövedelem korlátozás család szerint volna értendő. Még egy érvet hoznak fel a jövedelem korlátozása ellen, hogy súlyosan érintené a luxus ipart és a háztartási alkalmazottakat. Ez az érv legkevésbé helytálló, mert ahogy nem lehet az állam tekintettel arra, hogy a gazolin állomások, az autó üzletek tulajdonosai a korlátozások miatt elvesztik az üzleteiket, éppen úgy eltekinthet a luxus ipar pusztulása felett, amelynek a munkásai helyet fognak találni a hadiiparban, ugyan úgy a nagyszámú személyi szolgálatra alkalmazottak is és hogy nem tudnák fentartani a nagy palotákat az csak előnyös volna, mert enyhítené a lakáshiányt. Egyes városok kiadták a jelszót, hogy dolgozz vagy harcolj, ezt természetesen nem alkalmazták a tőkésekre, legfeljebb a hóbókra most a köz veszély idején nagyon helyes volna az a jelszó, hogy csak az egyen aki dolgozik, a sok ezer mások munkájából élő paraziták a munkára kényszerítés erősen enyhítené a munkáshiányt a farmokon. A nagytőke ma még kézzel- lábbal tiltakozik a jövedelem korlátozása ellen, pedig ez csak az első lépés, amelyet feltétlen követni fog a nagy vagyonok a közösség szolgálatába állítása és a profit megszüntetése. NEGYEDIK ÉV A második világháború a negyedik évébe lépett, az elmúlt éveivel együtt növekedett hatalmassá, soha el nem képzelhető borzalommá, hogy a negyedik évében tényleg az egész világon tombol a harc. Ez nem csak azért világháború mert a világ minden részéből vesznek benne részt, de azért, mert a harc mindenütt folyik és egykét “semleges” ország kivételével az egész emberiség harcban áll. Az elmúlt három év millió és millió katona életén kívül a civil lakosok százezreit pusztította el. A fasizta államok borzalmas harcmodora, amely az öldöklést a frontokról átviszi a harctértől száz és száz mérföldre levő városok békés lakosaira, asszonyaira, gyermekeire, rettenetesebbé tette a háborút a középkor vad népeinek harcainál. Varsó, Rotterdam, London, Belgrád világvárosok támadása után, az ipari városok teljes szisztematikus kiirtása következett, veszett kutyákkal szemben nem lehet csak bunkós bottal harcolni és igy csak a nácik akciójának a reakciója volt, Berlin, Köln és a nagy német ipari városok bombázása. A nácik hihetetlen felkészültsége, a katonai gépezetének elképesztő nagysága hatalmas győzelmeket hozott a fel nem készült, a belső reakció által elárult országokkal szemben, az első 20 hónap sikerei vakmerővé, elbizakodottá tette Hitlert és megtámadta a Szovjeteket, abban a reményben, hogy három hónap alatt eltörli a szovjet rendszert. Még jól emlékszünk a Himlerek buta és gyalázatos kijelentéseikre, hogy csak had pusztítsák egymást az oroszok és a nácik, nekünk ahoz semmi közünk. Azóta beigazolódott sok minden főleg az, hogy a vörös hadsereget, az egyesült náci hadak, a német, olasz, finn, magyar, román, bolgár teljes katonai ereje, amelyet még a francia, spanyol fasizta légiók is támogattak, még 15 hónap után sem tudták leverni, megsemmisíteni. Óriási területet foglaltak el, de az ár amit érte fizettek borzalmas volt, a náci hordákból milliók pusztultak el, de rettenetes volt az oroszok vesztessége is, emberben és 20 éven keresztül koplalva, végsőkig megfeszített erővel felépített ipari városaival, erőmüveivel, de beigazolódott az is, hogy a Szovjet munkás nem a terror alatt tűrte el a rendszert, hanem az élete árán is ragaszkodik hozzá és olyan hősiességgel áll szemben a túlerővel, amilyet a történelem ezideig nem ismert. Az orosz hadsereg hősiessége megmentette Angliát és Amerikát az inváziótól, módot adott a felkészülésre és igazán itt volna az ideje annak, hogy a szovjet is ne csak elismerést, hanem tényleges segítséget is kapjon a szövetségeseitől, hogy a háború egész terhét ne csak az ő vállai viseljék. Ma már mind és mind több hang hallatszik ,amely ezt a segítséget sürgeti, ez a tisztességes hang elnyomja a Chicago Tribune, a New York Daily News, a Peglerek, magyarban, a Kudlikok, Himlerek szovjet ellenes uszításait. Három év letelte után, még a borzalmaknak a vége belát- hatatlanul messze van, a nácizmus kiirtása még millió és millió emberéletbe fog kerülni, de feltétlen bizonyos az is, hogy az emberiség, amely ezt a borzalmakat átéli, nem fog még egy ilyen világégést megengedni, fel fog ébredni és elfogja törölni azt a rendszert, amely ilyen borzalmakat zúdított az emberiségre és megteremt egy olyan társadalmi rendszert, amelyben nem lesz nyomor, kizsákmányolás, de nem teremhetnek Hitlerek sem és nem lesz háború sem, hanem egy boldog, megelégedett, óriási léptekkel előre haladó emberiség fog élni egymással békében és szeretetben. Hogy ez igy legyen, azon a szerény erőnket egyesítve kell dolgoznunk Ipari Unionisták. CSONGRÁDI CSŐDBEN Tatyu bajba van, a hatóság a nagy adósságok miatt lezárta a náci Egyetértés lapvállalatot. Ja kérem az idők változtak, a náci dögvésszel kacérkodó atyafiak igyekeztek lekerülni a náci lap cimszalagjárói, mielőtt a Horthy-Hitler szimpátia bajokat okozna. Most már a Horthy követség sem tartózkodik Amerikában, hogy a hóna alá nyúlt volna az adósságokba fuldokló Csongrádinak és olyan “jó barátai” sincsennek mint Himlernek, hogy egy vágón ujságpapirost juttattak volna el Bridgepoftra, mint azt eljutatták Detroitba, igy a tatyu elmerült. A Pearl Harbor óta teljesen színtelenné ijedt lapja, ha megszűnik senkinek sem fog hiányozni. Nyílnak a magyar szemek és reméljük, hogy az Egyetértést követni fogja a többi magyar kutmérgező részvétnélküli pusztulása. ÖSSZEILLENEK Himler testvér hasábokon keresztül védi a leghirhedtebb és legreakciósabb polgári újságírót Peglert, felháborodik azon, hogy a szervezett munkásság tiltakozik az undok för- medvényei ellen és valósággal szobrot követel Peglernek. Nagyon helyén való Himler
