Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-09-05 / 1231. szám

1942. szeptember 5.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

kotják, akik építő kritikát mondanak és ezzel a tengelyhatalmak leverését akarják meggyorsítani. A másik tábor azonban csak ÜRÜGYÜL HASZNÁLJA A KRITIKÁT ÉS A VALÓDI CÉL, EGYIKNÉL A HAZAI FASIZMUS PROPAGANDÁJA, A MÁSIKNÁL MEG VALÓBAN AZ ELLENSÉG SEGÍTÉSE. BURKOLT ANTIMILITARIST A, PACIFISTA VAGY ULTRAHAZAFIAS SOVINISZTA JELSZAVAKKAL VALÓ MEGOSZTÁSRA TÖREKSZENEK.

Most azonban már felismerték őket és sorban, egymásután mdekszre kerülnek. Évekkel ezelőtt ők vezettek lisztát azokról, akik a népjogok kiterjesztése mellett szálltak síkra. A most vád alatt álló Mrs. Diliing egész könyvet irt róluk, természetesen olyanformán, mint akiktől az igazi amerikaiaknak félnie kell. De fordult egyet a kerék és ma Mrs. Diliing kezdi meg azt a névsort, amelyet nem a kiváltságosak, hanem az eddig elnyomott, megrémített, kizsákmányolt munkások állítanak össze és tartanak számon.

Igen, fordult a kocka. Az önmagukat a hazafiság apostolaivá avatatott szélhámosokból egyszerre hazaárulók lettek.

Mi ugyan mindig tudtuk és állítottuk, hogy a vörösfaló ultrahazafiak valóban hazaárulók, mert a nagy néptömegek érdekei ellen dolgoznak, de jól esik látni, hogy ezt már kezdik han- goztatani a radikális munkásmozgalmakon kivül állók is.

AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL

...cs.. .ő megjegyzései'

GONDNOKOT!

Amióta budapesti parancsra Himler—Daragó urék megcsinálták Horthyék propaganda intézményét az Amerikai Magyar Szövetséget, a lapjaik azóta mindig azt a nótát fújták, hogy minden magyarnak abba kell szervezkednie, hogy a béketárgyalásnál felemelhessék a szavukat Magyarország érdekében, nehogy egy uj trianon legyen megint. Eckhardt részére csináltak egy kis külön bejáratú, testhez álló mozgalmat, amelybe való betartozás szintén próbaköve volt a magyar mivoltnak. Közben ügyesen el akarták hitetni azt, hogy mindaz, amit csinálnak az amerikai kormány jóváhagyásával és helyeslésével történik, mindaddig, amig a külügyi államtitkár a szájukra nem ütött és kereken tudtul nem adta, hogy nagyon jól fogják tenni ha fel hagynak a Horthy mentéssel.

Ettől kezdve azután más húrokat pengettek az urak, most már nincs semmi szükség magyar mozgalomra írja Himler, mert ha már a magyarságot nem tudták befogni a Horthy szövetségbe, hát ne, hogy oda álljon azok közé, akik tényleg tenni is akarnak és tudnak is a magyar népért, amelyet élesen elválasztanak a magyar úri rendtől, amelyet a Szövetség szolgál. Most már rá kell bízni az egészet az amerikai kormányra, amely majd elintéz mindent a győzelem után. De persze azért megkockáztatnak egy kis tanácsot Roosevelt felé, hogy a győzelem után Magyarországot helyezze felügyelet alá és nevezzen ki egy gondnokot, aki ellenőrzi a kormányt. Nagy ravasz ez a Himler, jól ismeri a magyar rendszert, tudja azt, hogy a mágnásaink, a főpapjaink és a nagyburzsoázia milyen ügyesen tudja a “magyar vendégszeretet” ürügye alatt megfőzni ezeket a gondnokokat. A fehér terror tetőpontján a gyilkosságokon felháborodott közvélemény nyomására el is ment Pestre egy antant bizottság. Csupa magas rangú francia.

angol, olasz és amerikai katonatiszt, kik hónapokig tartó vizsgálat után Horthyt és társait kiváló gentlemanoknak jellemezték, de közben nem vizsgáltak, hanem mulattak, dő- cigányzene és a jól nevelt mágnás asszonyok és lányok csupa “hazafiasságból” adták oda magukat az antant tiszteknek. Voltak nagy vadászatok. Amikor az urak a vadat hajtották, addig Horthy genlemanjei a magyar parasztot és munkást akasztották. Ezeknek a halál- hörgését nem hallották meg a tiszturak a pezsgő mámorától és a grófi szajhák ölelésétől. Ezeket a tényeket az angol Munkás Párt parlamenti bizottsága állapította meg a helyszínen.

Ez kellene újra, csak jöjjön az az amerikai gondnok, majd körül fogják a magyar urak és hölgyek és minden marad a régiben. De a számításba hiba csúszott be, kifelejtették belőle a magyar népet, a Dózsa légiót és esetleg a Kárpátokon leereszkedő vörös hadsereget. Pedig ezekkel a factorokkal számolni kell, mert remélem, hogy mire — ha Amerika bedőlne az óhajnak — a gondnok megérkezne a fent felsoroltak intézkednének, hogy ne lehessen újra végigjátszani az Antant Misszió komédiát. Akorra már el megy a kedve a mágnás hölgyeknek az öleléstől és az uraknak a vadászattól, azaz lesz ott vadászat, de Himleréknek nem sok öröme fog telni benne. A magyar nép megtanulta az elmúlt húsz év alatt, hogy miként kell az ellenségeivel leszámolni. A tanitó mesterek Horthyék voltak, keservesen fogják tapasztalni azt, hogy a magyar nép jó tanítványnak bizonyult. Himler-Daragó urék pedig csak álmodozzanak tovább, az ébredés annál alaposabb lesz a részükre is.

A MI SZAVAINK.

“Közöttünk is akadnak olyanok, akik Horthy Miklóst és gyászkormányát védelmez i k. Egyik köztiszteletben álló vezetőemberünket néhány hónappal ezelőtt utszéli hangon támadták, amiért azt merte írni, hogy a mai magyar kormány

“hazaáruló”. A náciügynökök és ötödik kolumnisták mellett akadnak jóhiszemű, de gyerekesen naiv amerikai magyarok is, akik azt hozzák fel Horthy Miklós védelmére, hogy amig ő kormányoz, addig Magyarország nem adja be a derekát Hitlernek s addig türhetőek a viszonyok odahaza, de ha ő félreállna, akkor jönnek a nácik és kezdődik a hadd-el-hadd! Az ilyenszerü következtetésből hiányzik a logika, mert hiszen elképzelhető-e az, hogy Horthy Miklós egy percig is kormányzó maradhatna, Nha nem úgy kormányozna, ahogyan azt Berlinből diktálják? És miért juttassa Hitler kormánya a szélsőséges nácikat kormányra, amig akad egy szolgalelkü nemesi kormány, amely hajlandó minden parancsát hűségesen végrehajtani? Egy kimondottan nácikormány sem adhat többet Hitlernek, mint amennyit eddig kapott Magyarországtól — ágyutölteléket az orosz frontra, magyar búzát, magyar sertést és a szorgalmas magyar munkáskezek minden termékét.”

Nem kérem, az idézőjelbe tett fenti szöveget nem mi irtuk. Mi ugyan ezen az alapon nem ma, hanem már a háború kitörése óta ismételten kimutattuk, hogy Horthyék “kényszere” “náci ellenessége” a legnagyobb hazugság és nagyon szomorú az, hogy a “Szabadság” erre csak most jött rá és éveken keresztül maga is közölte a “Magyar Szövetség” propaganda iratait, amelyekben folyton Horthyékat védte, de azt mondják jobb későn, mint soha. Rendben van, fogadjuk el ezt a megállapítást, mi nem vagyunk irigyek ha más is elismeri azt amit mi oly hosszú ideje hirdetünk, de van abban a fenti idézetben egy más megállapítás is, amely szerint itt is vannak náci ügynökök és ötödik kolumnisták a magyarok között, akik védik Horthyt, akik “utszéli hangon támadják” azokat, akik mint amerikaiak és mint magyar származásúak Horthyékat támadják. Mi jól tudjuk, hogy feles számban akadnak ilyenek, de aki ezt eltitkolja, aki ezt elleplezi és meg engedi, hogy ezek továbbra is a magyar közéletben szerepeljenek, azok bűnrészesek, bűnpártolók, éppen úgy mint azok, akik a német űáci szabotőröket segítették, vagy tűrték. Vasváry Ödön megírta, hogy őt “gyászmagyarnak” nevezték, mert nem 'hajtott fejet a Horthy propagandistáknak. Az “Ember” megírta, hogy a “nagy magyar erkölcsi testület vezetői visszautasították azt, hogy a katonáknak vért adjanak, mert az háború és ahhoz semmi közük.”

A Szabadság is megállapítja azt, hogy ezek az árulók itt élnek és működnek közöttünk. De ez nem elég, sokkal súlyosabb a mai helyzet, mint az, hogy ezeket leplezni lehessen és módot adni nekik arra, hogy a kutmérgezést tovább folytassák.

Szerkesztő urak, ne folytassák ezt a leplezést, mert ez ma nagyon súlyosan beszámító bűnpártolás.

HAZUGSÁG

, Az már régen a köztudatba ment át magyar amerikában, hogy Himler Mártonnál -ciniku- sabb hazug nincs a magyar “újságosok” között, pedig a. többiek se mennek a szomszédba egy kis hazugságért. De ez az ur, aki azt írja a lapja jeligéjéül, hogy “bányászok Írják bányászokról, bányászoknak”. Amilyen igaz az, hogy Himler, Gondos és társai bányászok, éppen olyan igaz az, hogy az írásaik munkás érdekeket szolgálnak. A valóság az, amit már ismételten igazoltunk : a legvadabb munkás, helyesen mondva, szervezett munkásellenes gyűlölet irányítja őket, amint Gondos ur be vallotta egy őszinte (talán “Virágos t Komával” eltöltött borászat után), hogy ők a munkást és parasztot nem nézték embernek.

Hétről-hétre a munkásfaló reakciót utánozva a legvadabb uszítást végzi a munkásság ellen, természetesen be göngyölítve a hazafiság maszlagába, holott őket legkevésbbé a haza érdekei vezérlik az irányadó náluk a profitnak a szolgálata.

Ezideig a sztrájkok ellen bömbölt, a szervezett munkások ellen uszította a törvény- hozást, most, hogy az elnök leintette ezt a szemtelen han- da-bandázást, megállapítva azt; hogy az egész felfújt hazugság hadjárat mögött a reakció húzódik meg. Himler ur taktikát változtatott, most már egy uj, még finomabb hazugságot tálal fel, amikor a következőket írja: “Apróbb sztrájkok másfelé is. voltak, de ezek korántsem olyan veszedelmesek mint az a tény, hogy legtöbb gyárban-lopják a napot a munkások és hogy a szervezetek sok helyen a termelést szándékosan csökkentik”. Azt állítva befejezésül, hogy emiatt: “a fiaink a harctereken hadianyag hiányában véreznek”.

Ennél cinikusabb hazugság még kevés jelent meg nyomtatásban, most már a katonák hozzátartozóit uszítsa a szervezett munkásság ellen, azt hazudva, hogy a sztrájkok miatt hadianyag hiányban pusztulnak a katonák.

A nagy acélgyárak, hajógyárak és más telepek, ahol hadianyag készül egymás után adnak jelentéseket az uj és uj rekord teljesítményekről, az Army és a Navy egymás után fejezi ki a megelégedését a gyárakkal szemben a gyors és pontos szállításért.

Már pedig a gyors és pontos szállítást nem az igazgatók, hanem a munkások csinálják, ha a napot lopnák, akkor nem lehetne rekordokat felállítani.

Én elhiszem, hogy Mr. Kai: ser a hajó építés super mana- gere egy zseni a hajó építés terén, de a hajógyári munkások odaadó munkája nélkül nem volna képes uj és uj rekordokat felállítani. Ezt a szemtelen uszítást utálhatta meg a “Szabadság” vezércikk írója is, ha nem is nevezi név- szerint meg Hindert, de neki szól az, hogy az “állításaik hazugságok”, hogy saját tapasztalatuk alapján győződtek meg, hogy “mindenütt lázasan dolgozó munkásokat látunk a polgári front megannyi hős kato-